Le kellett volna szállnunk


Első Mobil Dzsentrifikáció Konferencia a VirágJudit Galeri szervezésében

A dezsentrifikáció nehezen körülhatárolható, ám súlyos probléma. Világszerte szociológusok, urbanisták és építészek dolgoznak azon, hogy a dzsentrifikáció valós okai feltárhatóak legyenek, a vele járó károk enyhíthetővé váljanak, előnyei pedig mindenközben mégis kiaknázhatóak maradjanak. Összetett és bonyolult jelenség, mint nagyjából minden társadalmi probléma, amely a városi környezetet érinti. Erről kellett volna, hogy beszélgessen tizenöt szakember a VirágJudit Galeri (Bogyó Virág, Fischer Judit) és az Alkotás útja rádióműsor együttműködésében létrejött beerbike konferencián, amit a Tilos rádió is közvetített. Az eredmény viszont valami egészen más lett.

tovább

Amit a makerekről tudni érdemes

Gy.i.k.

Nagyjából egy éve nyitott nagykovácsiban Magyarország első makerspace-e. A maker mozgalom egy világszintű önszerveződő közösség, amely olyan emberekből áll, akik nemcsak hogy kíváncsiak a világ működésére, de szívesen építenek és kísérleteznek is, hogy elősegítsék ezt a megértést. Fuchs Péterrel — az említett hely alapítójával — beszélgettünk arról, hogy mi is az a makerkedés. Segítségével válaszokat kapunk a mozgalommal kapcsolatos legfontosabb kérdésekre.

tovább

Csakoda nap Ózdon

Helyszíni jelentés a Katalizátor projekt első állomásáról

A Katalizátor Projekt keretében létrejövő négy helyszínes turné első állomása szeptemberben Ózd volt. A csakoda projektje olyan művelődési házakra koncentrál, amelyek a szocializmus előtt épültek civil kezdeményezésre. Volt köztéri szoboravatás, közvéleménykutatás a helyiek kulturálódási szokásairól, utcai fényképezkedés mobil fotófallal, és klipforgatással egybekötött Gazsi Rap Show filmes díszletek között a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkban. Az alábbiakban Kovács Kristtóf útinaplójának egy részlete olvasható, amiből kiderül, miben változott a fiatal művészekből álló csapat működése az elmúlt években.

tovább

Befejezett jövő

Csernobili városképek 30 évvel később

Mi történik az utolsó atomvárossal, ha végleg bezár az atomerőmű? Mi történik a szocialista térrel, ha megszűnik a szocializmus? Hogy él tovább Csernobil öröksége a hátrahagyott élő és halott városokban? Az Urban Forms Center és a Lviv Center for Urban History közös nyári egyeteme ezekre a kérdésekre kereste a választ az utolsó szovjet városban.

tovább

„Kísértet járja be Kelet-Európát“ — Rousseau kísértete


A degrowth mozgalom társadalomképéről és kultúrafogalmáról

A kétévente megrendezett Degrowth Konferencia idei helyszíne Budapest volt. Ezidáig számos kérdés felmerült a „nemnövekedés“ mozgalom ideológiai körvonalait illetően, amely a sokszínűség liberális eszméjével igyekszik önmagát magyarázni, és mindeközben előszeretettel hívja magát radikálisnak. De hogyan lehet egyáltalán valami radikális, ami olyan fogalmakkal spekulál, mint a fenntarthatóság?

tovább

Degeneratív memória és a kivonódottság tájai

Gondolatok Viskovic Jelena "Nirgendheim" (2016) című videojáték projektje kapcsán

A világvége nem 2050 körül kezdődött, hanem már évszázadokkal korábban, legalább az ipari forradalom kezdetéig datálható a sötétség virális terjedése a kontinensek fölött. Teljesen egyértelmű, hogy a kiindulási pontnak, Európának kell a legnagyobb árat fizetnie ezért az ősbűnért, a harcore technofília skizoid túltengéséért.

tovább

DISkvalifikált jelen

Berlin Biennále 9

A 9. Berlin Biennále nem úgy teljesít, mint négy éve. Konzervatív kritikusai szinte kulturális sokkban: túl sok az amcsi infúzió, ezek nem kurátorok, hanem fashion-conscious bloggerek, – a Velencei Biennáléhoz képest egyenesen white suprematism –, mindenesetre hol van a Nagy Komolyság és Pergamon után 2000 évvel (hahh!) hova tart a művészet, ha a state-of-the-art egy selfie-stickes picsamutogató szobor („úgy tűnik senki nem olvasott művészettörténet könyveket”, – The Guardian). Kicsit olyan volt olvasni, mint a Magyar Időkben a Pokémon-vadászatról.

tovább

…így “queer-elem” a kultúrát, a trójai faló stratégiájával

Interjú Karol Radziszewskivel

Karol Radziszewski Varsóban élő lengyel képzőművész, aki filmjeivel és performanszaival vált ismertté, melyekben archív anyagokból kiindulva különféle társadalmi, politikai és gender kérdéseket vizsgál. Budapesten is többször láthatta munkáit a közönség, például a Trafó Galériában (A császár új ruhája, 2013), idén nyáron pedig a tranzit.hu A Szívünk egy másik ország – a barátság mint alternatíva egy normáis világban című kiállításán került bemutatásra Kisieland című projektje, amely egy meleg közösség félnyilvános tevékenységét, magánlakáson előadott drag performanszait mutatja be a lengyelországi szocializmus utolsó éveiben. Radziszewski a kiállítás alkalmából Budapestre látogatott, ahol az említett munka részét képező 30 perces dokumentumfilm bemutatását követően a közönség kérdéseire válaszolt. Itt tartózkodása alatt munkamódszeréről, művészi stratégiákról, korábbi és új projektjeiről beszélgettünk. A cikk végén megtekinthető a július 28-i prezentációról készült videofelvétel.

tovább

Politikailag gyönyörű


A Zentrum für Politische Schönheit „Eating Refugees - Crisis and Circuses“ című akciójáról és az aktivista művészet lehetőségeiről

Június végén Berlin szívében a laikus sétálgató szeme elé tárult négy líbiai tigris az Unter der lindenen felépített arénában. A tigrisek egy radikális művészeti akció részei voltak: a Zentrum für Politische Schönheit (A Politikai Szépség Központja) nevű berlini kollektíva által megrendezett, élő performanszokból és szervezett beszélgetésekből, interaktív internetes játékból és videókból álló kampány célja az volt, hogy felszólítsa a döntéshozókat a 2001 óta életben lévő törvény mósosítására, amely kizárja a lehetőségét annak, hogy az Unión kívüli országokból érkező menekültek a biztonságos és gyors légiutazást választhassák a hosszadalmas és életveszélyes szárazföldi és tengeri, leginkább embercsempészek által uralt útvonalakat helyett.

tovább

„Varázsolj nekünk valami szépet”

Foci-eufória Budapesttől Toulouse-ig

Egész rendes dél-amerikai ország lettünk: van korrupció, pocakos diktátor és jó foci – posztolta valaki a Facebookon a futball-láz napjaiban. A poszt elemzésébe most ne menjünk bele, mindenesetre azokat a képeket, amelyeket eddig leginkább dél-amerikai vagy dél-európai országokból láttunk, az autókból kilógó, festett arcú, zászlókat lobogtató drukkereket, a fellobogózott taxikat, a mezbe öltözött ezreket az utcán, most megkaptuk testközelből. Az Ausztria elleni pazar nyitómeccs alatt arra eszmélt az ország, hogy a százszor eltemetett magyar foci él. És él a közönsége is. Olyannyira, hogy megszállja a Nagykörutat, leállítja a villamosokat, megmássza a villanyoszlopokat, az Oktogonnál megafonos srácok animálására együttmozog, hajnalig mulat, vonul, énekel, mindenféle területfoglalási engedélyt, előre bejelentést mellőzve.

tovább

Dolgozó világok

Manifesta 11, Zürich

A recept egyszerű: bevonni a nem szakmai közönséget, beleágyazódni a város szövetébe a munka hívószaván keresztül, és a városban gyakorolt foglalkozások képviselőivel való együttműködés során megvalósult projekteket a téma szemponjtjából releváns (órabolt, fehérneműbolt, banképület, fogorvosi rendelő, étterem) helyszínen bemutatni.

tovább

Közösségi pénzügyek művészeti munkásoknak

Elkészült Szabó Péter és Szűcs Teri projektje a Katalizátor-díj 2014 keretében

A tranzit.hu Katalizátor-díj 2014 keretében jött létre Szabó Péter és Szűcs Teri Közösségi pénzügyek művészeti munkásoknak című projektje, amely párbeszédet kezdeményez a művészeti dolgozók magyarországi helyzetéről. A projekt egy online weboldalként és forrásként valósult meg, 12 videóinterjúval és egy összefoglaló tanulmánnyal: http://www.artworkerstoday.hu.

tovább

A poszthumán és az újmédia

Gondolatok a Crosstalk videoművészeti fesztivál kapcsán

A Poszthumán végre egyenes beszéd. Vádol, elítél, de cselekvére is késztet — meg kell haladni az eurocentrizmust, az antropocentrizmust, a férfiközpontúságot, nem humanizálni kell a természetet, hanem rájönni, hogy mi is természet vagyunk, végre túltenni magunkat azon az ideálon, hogy az ember leural és leigáz, és ez az ember persze férfi, a nők is csak kizsákmányolandó természet.

tovább

Föl & le

Mi megy föl a Várba, és le a Ligetbe?

A jelenlegi polgári rendszer, abban a téves hiszemben, hogy restaurációt hajt végre, leviszi a kultúrát a Várból, le a királyi Budáról a proli és kispolgári Pestre, méghozzá a Ligetbe, az ÁLLATKERT és a CIRKUSZ és a MAJÁLIS mellé: ott a kultúra helye a VURSTLIban, a vulgáris népszórakoztatás, a zabálás, piálás, napozás, biciklizés, focizás, gyerekzsivaj, „turisztika” terében. De mi megy föl? Mi megy föl a Várba?

tovább

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány