Gondoskodás, anyaság, család a színházban, azon belül is a részvételi színházban, ma Magyarországon. Egy színházi kritikus anya naplója.
továbbGondoskodás, anyaság, család a színházban, azon belül is a részvételi színházban, ma Magyarországon. Egy színházi kritikus anya naplója.
továbbSzociográfia, ugyanakkor egy hosszú ideje zajló, a mélyszegénység felszámolását célzó program lenyomata. L.Ritók Nóra konfliktusokat is vállal és kudarcairól is beszámol.
továbbHárom éves a Freeszfe, amely a lehetetlent kísérli meg: egyetemi képzést nyújtani színházi és filmes területen, civil szervezeti körülmények között. Mire jutott?
továbbA Capazine nem pusztán egy kiadványsorozat, hanem egy tematikus műhelymunkára épülő projekt, amelyben a különböző területekről jövő résztvevők tanulnak egymástól és egymásról.
továbbDokumentum filmeket bemutató program, közel a VIII. kerület fiataljaihoz. A Lehetőségek Mozija közösségi műhelymunkák során állt össze és valósult meg. Egy résztvevő beszámolója.
továbbAz Ame Panzh öt fiatal roma aktivista kollektívája. Az ébresztőkönyv című, nemrég megjelent kötetük válogatott beszélgetéseiket tartalmazza: új, harcos, tudatos és hiteles hang jelenik meg benne.
továbbA 30+ című kísérleti művészetpedagógiai modell harminc, 1989 után keletkezett hazai műhöz kapcsolódott. Négy szerző, négy nézőpontból vizsgálta meg.
továbbMit tegyen a kisvárosi tanoda, ha egy, a saját neméhez vonzódó diákot kipécéznek a társai? A lelkész, aki ifjúsági csoportjában egyre nyíltabb nőgyűlöletet tapasztal? Kihez forduljon az osztályfőnök, ha úgy érzi, tanítványai védtelenek a netes erőszakpornóval szemben? Ez a kiadvány segíthet nekik.
továbbA Trafó Galéria 2023 nyarán rendezett Kék órák című sorozata a fluid identitást állította a középpontba. Ott, ahol a hatalom társadalmi csoportokat biológiai alapon megbélyegez, az identitásokról folyó párbeszéd, az ismerethiány csökkentése alapvető.
továbbA jelenlegi tranzitblog-szám a 2020. decembere és 2021. februárja között megjelent Nevelésügyek I című tematikus blokk folytatása. Célja pedig, hogy a művészet, az inkluzivitás és a kritikai pedagógia közös halmazában mozgó projekteket mutasson be - amilyen a két éve működő Lehetőségek tere is.
továbbA Virág Judit Galeri (Bogyó Virág és Fischer Judit) gyűjtése 2017-ből “Mi a szeleburdi Bekét ismertük meg, akinek a saját szórakozottságához bőven volt öniróniája, hogy ő nem csak a nagy Beke László csúcsművészettörténész, a fekete könyv szerzője, hanem egy ember is, aki pont ezektől az […]
továbbbekepzeltselfport.tif ugrik fel meg egy életlen portré kb. 1976, de van, volt, lennie kell, ha beütöm Beke, csak ez marad. Pontosan tudom, hogy mit keresek. Amikor a Szerencsés János autójában Veszprémbe mentünk, Beke, Hajas, Szerencsés meg én. Valahol félúton, egy mező közepén egy furcsa építmény, […]
továbbNegyven év barátság és szakmai kapcsolat volt köztem és Beke Laci között. Az én betegségemmel kezdődött a kapcsolatunk és az ő megromlott állapotával zárult. Mindvégig élénk párbeszédet tudtunk folytatni olyan dolgokról, amik a múlékony anyagi léten kívül estek. Laci számos performanszomban vett részt. Nem szeretném […]
továbbAz emlékezések ismert jellegzetessége, hogy a szerzők gyakran saját magukról írnak inkább, mint az érintettről – Hegyi Dóra felhívása, hogy a személyes történetek és anekdoták felől közelítve emlékezzünk Beke Lászlóra, most szerencsésen megment e hibától. Mivel a személyesség kihagyhatatlanná teszi a szerző jelenlétét a leírt […]
továbbBeke Lászlóval 2005-ben találkoztam először egy szegedi konferencián. Nevét az emblematikus középiskolai tankönyvéről ismertem, amit vidéki gimnazistaként nagyon izgalmasnak találtam, de akkor sok mindent nem értettem belőle. Mégis sokat forgattuk, beégett a nemzedékünk vizuális szótárába Meret Oppenheim 1936-os Prémes csészéje, az egyiptomi letört orrú „Zöld fej”, […]
tovább