Hivatalos bocsánatkérés felszólításra

Válaszul a ’Vallásgyalázás abortusztablettával’ című petícióra

A Lengyelországban egy ’civil’ bizottság által benyújtott és a Lengyel Katolikus Egyház által is propagált teljes abortusztilalmat indítványozó törvényjavaslat kapcsán két héttel ezelőtt szervezett budapesti tüntetés utórezgései ismét rávilágítottak arra, hogy Magyarországon (is) maréknyi ún. magzatvédő (valójában nőgyűlölő) az Egyesült Államokból exportált és finanszírozott vallási fundamentalista ideológiát igyekszik a társadalom túlnyomó többségre rákényszeríteni. Válaszul a lengyel nőkkel szolidarizáló tüntetésre és az annak részeként előadott papi performanszra, az Ifjú Kereszténydemokraták Szövetsége perrel fenyegetőzött, az egyik náci portál kitette a papot megszemélyesítő résztvevő adatait, és 'magzatvédők' körülbelül 10-15 fős csoportja tüntetett vasárnap a Lengyel Nagykövetség előtt a nők élethez és egészséghez való jogát lábbal tipró törvényjavaslat mellett. Emellett meg nem nevezett egyének petíciót indítottak egy külföldi vallási fundamentalista oldalon, felszólítva a tüntetés szervezőit, hogy kérjenek bocsánatot a ’katolikus közösségtől’, név szerint megnevezve pár, általuk a nőjogi tüntetésen felismert személyt (köztük egyszerű résztvevőket) mint a tüntetés szervezőit. Az alábbiakban a tüntetés és papi performansz valódi szervezői válaszolnak az imént említett felszólításra.

tovább

A lakhatási mozgalmak örökösei

Mikor van a tetteknek ideje, ha nem ilyenkor?! – A Közélet iskolája utazókiállítása

„Mert valahol lennie kell arról képnek, adatnak, feljegyzésnek, dokumentumnak, hogy milyen volt a szegénység. Hogy milyen volt a szegénység, ha nem szánalmat akart ébreszteni.” – olvashatjuk Csoszó Gabriella beszédében, amit a Tettek ideje c. vándorkiállítás Kürt utcai nappali melegedőbe szervezett megnyitóján mondott el. A kiállítást én csak néhány héttel később láttam, miután átköltözött a Zuglói Gyermekjóléti Szolgálat épületének falára.

tovább

Az Egyetemtől az Actionig…

Meleg szórakozóhelyek a rendszerváltás utáni első évtizedben

1990 után sorra nyíltak a különféle szolgáltatásokat nyújtó meleg szórakozóhelyek – több kérészéletűnek bizonyult, néhány bár hosszabb ideig fenn tudta tartani az iránta való érdeklődést, a legerősebbek manapság is üzemelnek. Érdekes jelenség, hogy kifejezetten leszbikusok számára hosszú ideig nem nyílt bár. Az alábbi írás a rendszerváltástól 2000-ig tartó időszak lmbt+ szórakozóhelyeit mutatja be képekkel.

tovább

Archeológia a legjobb értelemben

Gruppo Tökmag: Sárkány Lee

A Sárkány Lee projekt nemcsak egy talált tárgy megtisztítása, hanem a legjobb értelemben vett archeológiai vállalkozás. Az egyszerre szociológiai és művészeti, többrétegű feltáró munka mély, ugyanakkor roppant szellemes produktumban manifesztálódik. A 2010 óta futó projekt többször, különböző részleteiben s különböző módokon került közönség elé – jelen írás a március eleji Trafó-beli előadást veszi alapul.

tovább

Töredékek egy könyvtáros galerista életművéről

Emlékezés Simon Zsuzsára (1943-2015)

Nem tudok szabályos (és legfőképp méltó) nekrológot írni (amely helyettesítené az —elmaradt — értékelő-emlékező szövegeket): az ismeretlenség távolsága megakadályozza, hogy akár meg is kíséreljem. Csupán néhány szempont felvetésére vállalkozom, főként abban a reményben, hogy a feltárásra váró életművek sorában mielőbb a sürgető feladatok közé kerülhet a tavaly december 12-én elhunyt Simon Zsuzsa írói és szervezői munkássága is.

tovább

Finita la commedia

Megszűnő intézmények 2: NKA Igazgatóság

A független kulturális színtér szereplői mostantól teljes egészében kiszolgáltatottakká válnak. Nem lesz egyetlen olyan (pályázó) projekt, műhely, közösség sem, amelyik ne a pártállam figyelő tekintete előtt működne, egyetlen olyan (pályázó) alkotó sem, aki a pártállam kontrollja nékül dolgozhat. Csak az marad a radarernyőn kívül, aki nem pályázik – ez a helyzet, bár ezzel az állítással nem szeretnék állást foglalni a manapság minden műhelyben felmerülő „pályázni vagy nem pályázni”, romboló morális dilemmájában.

tovább

Inkubációs pályázati modell és kooperatív versengés

Interjú Mucsi Emesével és Salamon Júliával, a Katalizátor-projekt idei tartalmi felelőseivel

A legújabb Katalizátor-projekt több hónapja tartó folyamatának utolsó mozzanatához értünk. Ennek alkalmából, csupán néhány órával az eredményhirdetés előtt, a projekt két vezetőjével, Mucsi Emesével és Salamon Júliával beszélgettünk a koncepcióról és a megújult pályázati modellről.

tovább

Erzsébet tér, végállomás

Megszűnő intézmények 1: Design Terminal

„Mióta a design szó beleült a magyar fülbe, nem volt még kormányzat, amelyik valós értékén tudta volna kezelni a design fogalmát, még ha láttunk is változó lelkesedéssel és hozzáértéssel tett formai gesztusokat” – fogalmaz a Műértő folyóirat 2016. márciusi számának Designcsökkentés című szerkesztőségi jegyzete. Azt hiszem, precízen. Nagyjából erre juthatunk, ha az Erzsébet téri Design Terminal (DT) megszüntetéséről szóló bejelentés utáni lehetőségeket próbáljuk latolgatni.

tovább

A Dávidok után most a Góliátok jönnek

8. Budapesti Építészeti Filmnapok

Úgy nézhettünk filmet az athéni olimpiáról, a kínai Datong megalomán kulturális-konzervációs projektjéről, a kilakoltatásokról, a berlini Alexanderplatz térrendezéséről vagy az amszterdami Rijksmuseum körül folyó szakmai egyeztetésekről, hogy közben a 2024-es budapesti olimpiai pályázaton, a Liget-projekten, a józsefvárosi szegényellenes politikán, a Széll Kálmán térré alakult Moszkva terünkön vagy a saját múzeumügyünkön járhatott az agyunk.

tovább

Az ön-erőszak művészete 3.

Értelmező gondolatok a Katalizátor díj 2014 keretében megvalósult Státuszromboló workshophoz

Milyen kreativitást milyen körülmények között jutalmazunk? Mekkora kényszert bír el a kreatív szubjektum kötelező öröme? A kérdezés tárgya egy olyan viszonyrendszer, amivel az értelmiségi dolgozók szinte minden köre küzd.

tovább

Az ön-erőszak művészete 2. — Én vagyok a humántőkém

Értelmező gondolatok a Katalizátor díj 2014 keretében megvalósult Státuszromboló workshophoz

Minél jobban tépdesi a sebeit, annál hangosabban sikoltozza a kreatív szubjektum: “Láthatjátok, hogy nincs olyan módozatú humántőkém, ami nektek kell, kopjatok le rólam, és akkor végre szabadabb lehetek!” - Ezúttal a Státuszromboló workshopon végrehajtott gyakorlatokat, a Kolduló jógát, a csapatépítő játékot és az önsegélyezést mutatom be.

tovább

A Capa Központ három T-je

Jelentés, 2015. november 17. – 2016. március 13., Capa Központ

Ám miért itt és most? Tehetjük fel a kérdést a Jelentés című tárlat megtekintése után. A Capa Központ „három T-jének” jelentése kaphat-e több értelmet, visszhangozva a Kádár-kori kultúrpolitika irányelveit? Képesek-e a kiváló kortárs művészek és kurátor alkotótársuk, bár ha kritikusan is, legitim módon megszólalni abban a térben, amely épp a jelenkori ellentmondásos hatalmi intézménypolitikában kapott főszerepet?

tovább

Mit hoz(zon) 2016: kerítések vagy nyitott kapuk?

Beszélgetés a migrációs és menekültügyi politika új évéről

2016. január 8-án I Have a Scream (Van egy rémálmom)* címmel szakértőkkel és aktivistákkal beszélgettünk a tranzit nyitott irodájában, a Babi Badalov Költői Aktivizmus c. kiállítást záró kétnapos eseménysorozat keretében. A közel két órás kerekasztal beszélgetésen többek között azt vitattuk meg, hogy fenntartható-e a magyar kormány bevándorlásellenes, elzárkózást pártoló politikája: megállja-e a helyét az illegális határátlépést kriminalizáló új joggyakorlat az Európai Bíróság előtt, vagy összeférhetetlennek bizonyul-e az uniós jogalkotással?

tovább

Az ön-erőszak művészete 1.

Értelmező gondolatok a Katalizátor díj 2014 keretében megvalósult Státuszromboló workshophoz

Hol a határmezsgye az öncenzúra, az önerőszak és az önkultiválás paradigmáinak megélt dimenziói mentén, és hogyan “használódik fel” a képzőművészet eszköztára ezen tematikák mentén? Ebben a sorozatban kifejtem a témával kapcsolatos gondolataimat, amelyekre Gagyi Ágnes a társadalomtudós szemszögéből reflektál. Az első cikk során, saját tapasztalataimból kiindulva, olyan toposzokat bontok ki a kortárs művészet eszközkészletének felhasználása mentén, mint az önfejlesztés-autonómia, a neoliberális szubjektifikáció és az öngyarmatosítás dimenziói.

tovább

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány