„!” helyett „?”

Értelmezési stratégiák a 2021-es OFF-Biennálén[1]

A folytonos jelentéskeresés napjaim egyik alapvető élménye. A fogalmak és az egyes jelenségek értelmezésére irányuló próbálkozások ugyanúgy áthatják az egyetemi tanulmányaimat, mint a napi hírek olvasását. Mindemellett ez a tevékenység eltérő elveik és módszereik ellenére mind a művészet, mind a természet- és szellemtudományok[2] egyik elemi sajátossága. Beszámolóm során a 2021-es OFF-Biennále öt kiállítási programján, és az ezeken bemutatott műveken keresztül szeretnék különböző értelmezési stratégiákat kiemelni: így például az objektív igazság és a kizárólagos értelem létezésének tagadásával a jelentés-egész dekonstruálását és jelentés-halmazokra bontását, az egyes fogalmak kisajátítását, illetve kritikai attitűddel való integrálását a kánonba, a félreértelmezés ellehetetlenítését vagy épp a „félrefordításra” való rámutatást és a jelentések rekontextualizálását.[3]

Gondolatmenetemhez a biennálén bemutatott projektek közül a markáns történészi és kurátori értelmezési pozíciókat felmutató kiállítások mellett a műveket – a teljesség igénye nélkül – olyan módon választottam ki, hogy az azokban alkalmazott értelmezési stratégiák nem korlátozódnak a vizualitás területére, hanem szövegszinten, nyelvi jelentésrétegként is megjelennek. Mivel a kulturális produktumokban konstruált természetük révén egyfajta „megfogalmazottság” ugyanúgy jelen van, mint a nyelvi típusú fogalmi absztrakció esetében, a művészetről való gondolkodás különböző hagyományaiban már a görög ekhpraszisztól kezdve egészen az 1970-es években megjelenő „interpretatív fordulatig” jelen van a művészeti alkotások szövegszerű olvasata.[4] A művészetnek és a tudománynak is nyelvi jellegű struktúrát tulajdonított Nelson Goodman Languages of Art című kötetében,[5] aki a megismeréshez és a tudáshoz az analitikus filozófia módszereivel közelített. Goodman saját elméletét egy olyan folyamatba kívánta integrálni, amely szerinte azzal kezdődött, hogy Kant ismeretelméleti vizsgálódásainak a középpontjába az elme struktúráját állította, majd azzal folytatódott, hogy Clarence Irving Lewis az elme struktúráját a fogalmak struktúrájával cserélte fel. Goodman a fogalmak struktúrájának helyére a tudományok, a filozófia, a művészetek, az észlelés és a mindennapi beszédmód különböző szimbólumrendszereinek struktúráját kívánta állítani.[6] A különböző kortárs bölcsészet- és társadalomtudományi diszkurzusok révén valóban már nem csak kizárólagosan alkalmazható módszerekről, hanem az értelmezés tárgyával szemben elfoglalt érvényes álláspontok sokféleségéről, az interpretációk egymásra való épüléséről és a különböző jelentésrétegek struktúrájáról beszélhetünk. A jelentésrétegek azonban minden esetben kontextuálisak, így a befogadás során nem időtlen és történelmen kívüli igazságokkal, hanem különböző értelmezési stratégiákkal van dolgunk, amelyek maguk sem függetlenek a társadalmi, politikai és környezeti tényezőktől.

A biennále-típusú bemutatások jó alkalmat adnak a lokalitás, a globalitás és a „kulturális fordítás” kérdéseinek tematizálására, a különböző beszédpozíciók lehetségességének tudatosítására, amit a harmadik OFF-Biennále „Levegőt!” mottóját kontextualizáló REND ÉS KÉPZELET – A „Levegőt!” és kora című kiállítás[7] ki is használ. „Azt hiszem, versem utolsó sora okozta azt a félreértést, amely miatt a rendőrség betiltotta versemet.” – nyilatkozta József Attila Thomas Mann üdvözlése című 1937-es költeményéről a Magyarország című napilapnak.[8] A költő Levegőt! című verse ugyanebben a korszakban, azonos társadalmi és politikai kontextusban született két évvel korábban, a tárlat pedig a történészek eszköztárával, különböző korabeli dokumentumokon, szövegeken, fényképeken, képzőművészeti alkotásokon, mozgóképeken és újságcikkeken keresztül mutatja be egyaránt azt a magyarországi, valamint európai kulturális közeget, amelyben a mű íródott. Ahogy arra a kiállítás is folyamatosan rámutat, a korban a politikai eszmék és a propaganda szándékai szerint értelmezett és ezek céljaira felhasznált művészeti alkotások megítélése a mai napig gyakran túlságosan sematikus, differenciált lokális és globális kontextust nélkülöző. A különböző ideológiák és hatalmi rendszerek fogalomkészletével és retorikájával kialakított jelentések egyazon mű esetében eltérőek lehetnek: például így illethették a baloldalról kritikával a weimari köztársaság idején Erich Kästner munkásságát, és tekinthették a könyvégetések idején „dekadensnek” és az „erkölcsi romlás” példájának. Amíg a tudományos kutatói attitűd a leegyszerűsítő sztereotípiák elvetésével és összetettebb szempontrendszer alkalmazásával a kiállításba beemelt anyagokat a különböző történeti összefüggések és jelentésrétegek konstrukciójában igyekszik elhelyezni, addig a kortárs művész olvasatával Damir Očko DICTA I. című művében[9] Bertolt Brecht Fünf Schwierigkeiten beim Schreiben der Wahrheit [Az igazság megírásának öt nehézsége] című szövegének „igazságértékét” kérdőjelezi meg, az objektív igazság és a kizárólagos értelem létezésének tagadásával a jelentés-egész dekonstruálását és jelentés-halmazokra való bontását végzi el.

Horváth Gideon – Kiss Kata Dóra: Szájával szólnak a szellemek – Táltoshagyomány és reziliencia-gyakorlatok az ökológiai válság korában, 2021. Kiállítási installáció a budapesti A.P.A. Galéria az xtro realm bemutatja: ACLIM! címűkiállításán a 2021-es OFF-Biennále keretein belül. Fotó: Rátkai Zsófia

Az értelemadás és értelmezés nehézségeinek megfogalmazására nem a dekonstruálás, hanem a kisajátítás stratégiáját alkalmazza Horváth Gideon és Kiss Kata Dóra közös Szájával szólnak a szellemek című a kiállítási installációjában[10] az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség kiállításán az A.P.A Galériában.[11] Ahogy azt a Nelson Goodman egyik hivatkozási alapját is képező Ernst Cassirer is megfogalmazta Nyelv és mítosz című írásában, a nyelvi és a mitikus fogalomképződés között olyan strukturális összefüggés jelenik meg, amely ellentétes a szellemtudományokra jellemző diszkurzív felfogással. Míg Cassirer szerint a teoretikus gondolkodás „bővítésre, összekapcsolásra, szisztematikus összefüggések felismerésére törekszik, a nyelvi és mítoszi felfogás, épp ellenkezőleg, tömörítésre, koncentrációra, elszigetelő kiemelésre.”[12] Horváth és Kiss projektje a „nacionalista diskurzus által kisajátított” táltos alakját nem egy történelmi narratívába visszahelyezve értelmezi, hanem személyes és generációs élményekből építkezve aktualizálja figuráját.[13] A táltoshagyomány nyelvi szórványemlékek, népdalok, népmesék és bizonyos kifejezések formájában maradt fent, és már a projektjének címe is „beszédes”: szájával szólnak a szellemek. A táltos tevékenysége és szavai mítoszi energiával felruházott jelenségekként nyilvánulnak meg, beszéde olyan teremtő erővé válik, mely ágenciája révén képes történéseket előidézni, új narratívákat létrehozni és értelmet vinni a káoszba, jelen esetben a szorongásokkal telített 21. századba.

Oláh Norbert: A cigány művész szorongása, 2021. Helyspecifikus installáció téglákból a Roma Parlament egykori épülete előtt, Budapest, Tavaszmező utca 6. 2021.04.23. – 2021.05.16. A falat 2021.05.16-án verte szét a művész a Független Színház Magyarország Békamesék című performanszának részeként. A mű végleges formájában május 30-ig marad a helyszínen a 2021-es OFF-Biennále keretein belül. Fotó: Rátkai Zsófia

Míg a szorongást Horváth Gideon és Kiss Kata Dóra munkája generációs problémaként kezeli, addig a kérdést Oláh Norbert a roma etnikai csoportok kulturális integrációja felől közelíti meg A cigány művész szorongása című helyspecifikus installációjával.[14] A művész alkotásának középpontjába a „cigány művészet” szókapcsolatot és fogalmának tisztázatlanságát helyezi, melynek jelentéskeresése közben az elszigetelődés vagy az asszimiláció válaszútja elé ér. „Mit tegyen hát a művész, hogy elkerülje a skatulyákat, az előítéleteket, a kulturális szegregációt, de mégse váljon tagadóvá, érzéketlenné? Mit tegyen, ha nem szeretne kimaradni a valóban értékes diskurzusból, de számára lehetetlen vagy etikátlan a kulturális asszimiláció?” – teszi fel a kérdést Oláh.[15] Válaszként fogalmakból téglafalat emel, és mind szimbolikus, mind fizikai értelemben lerombolja azt,[16] a kortárs művészeti kánon szempontjaival, fogalomrendszerével és azok félreértéseivel ellentétben a kritikai megközelítésekkel élő, azokat átértékelő és kibővítő kérdések feltevését szorgalmazva.

Képaláírás: Oláh Mara (Omara): Gyönyörűségem (é.n., olaj, farost, 50×40 cm, az Everybody Needs Art gyűjteményéből) és Műtétem (1989, olaj, farost, 58×80 cm, a FROKK gyűjteményéből) című munkái az ! – Omara hang-tér-foglalása című kiállításon a budapesti Kesztyűgyár Közösségi Házban a 2021-es OFF-Biennále keretein belül. Fotó: Rátkai Zsófia

A 2020-ban elhunyt Oláh Mara (Omara) határozottabban, olykor provokatív módon jelölte ki művészi tevékenységének értelmezési kereteit, munkáiban kérdőjelek helyett leggyakrabban inkább felkiáltójeleket alkalmazott, amire már a szintén a RomaMoMA és az ERIAC közreműködésével megvalósuló ! – Omara hang-tér-foglalása című kiállítás címével is utaltak a szervezők.[17] Festményeit ugyanis évtizedek óta a képek felületére írt szövegekkel látta el annak érdekében, hogy ellehetetlenítse az általa ábrázolt jelenetek esetleges félreértelmezését, miután 1992-ben szegedi tárlatán egy képét tévesen „Mara pihen” címmel mutatták be, miközben a művész valójában azt festette le, ahogy egy temetésen a földre ereszkedve keresi a sírás következtében kiesett műszemét. Ahogy azt Junghaus Tímea korábban már megállapította, a nyelv nem csak Omara festészetében, hanem gesztusaiban, akcióiban, médiaszerepléseiben és performanszaiban is központi szerepet játszott,[18] művészi egyénisége és szókimondó attitűdje most a kiállítótér közepén lejátszott videó[19] segítségével „foglalta el” a Kesztyűgyár Közösségi Ház kiállítóterét. A válogatás „határtárgyakon” keresztül Omara saját hangja mellett olyan más személyek interpretációit is megszólaltatta, akik fontos szerepet vállaltak az életmű értelmezésében, többek között Pócsik Andreáét,[20] Sugár Jánosét[21] és Junghaus Tímeáét.[22] A kiállításon így bemutatásra került az életmű interpretációinak átalakulása és olvasatainak árnyalódása, amely folyamat révén Omara alkotói tevékenysége ma már nem csupán naiv és autodidakta, hanem kortárs feminista nőművészetként értelmezhető.

Schuller Judit Flóra: Game Asleep (2014–2021, installáció, vegyes technika, a Memory Theatre – Tanganyika című projekt részeként) című munkája a Transzperiféria Mozgalom: Globális Kelet-Európa és Globális Dél című kiállításon a budapesti Fészek Művészklubban a 2021-es OFF-Biennále keretein belül. Fotó: Rátkai Zsófia

Dekolonizációs olvasat nem csak a Kesztyűgyár Közösségi Házban jelenik meg Junghaus Tímea Omara művészetét elemző tanulmányán keresztül, hanem a Transzperiféria Mozgalom kiállításon is a Fészek Művészklubban,[23] többek között Schuller Judit Flóra Game Asleep című művében.[24] Míg művészetében Omara a félreértelmezés ellehetetlenítésére törekedett, addig Schuller erre a jelenségre épít, a félreértést teszi művének alapjává a „kulturális fordítás” három fázisra bontott bemutatásán keresztül. A művész a kulturális transzfer-kutatásokkal analóg módon[25] mutatja be archív képeken és újraalkotott tárgyakon keresztül a mancala táblajáték félreértelmezésének és rekontextualizálásának folyamatát. Schuller 2017-ben talált rá az Afrikában jártunk című, 1959-ben rögzített filmre nagyapja, Schuller Imre archívumában, amelynek „gyarmati szemléletén”, valamint „ironikus és fölényes” narrációján felháborodva elkészítette a filmben látható, sziklába vésett, alvó oroszlánnak vélt minta tárgyszerű másolatát. A vésetről később Salzburgban, egy Sammy Baloji kongói művésszel folytatott beszélgetése során tudta meg, hogy az valójában egy afrikai társasjáték, a mancala táblája. Nem csak Schuller munkájában, hanem a kiállítás egészében több perspektívából – a kanonizálódott nyugati szemléletű elbeszélések elvetésével, a periférikus „Globális Dél” és a transzperifériaként értelmezett Közép-Kelet-Európa narratívái között fellelhető párhuzamokat és interakciókat figyelembe véve – íródnak egybe olyan események értelmezései, mint Trianon, 1956 vagy a rendszerváltás, melynek révén összetettebb szempontrendszert kialakítva újabb jelentésrétegek épülhetnek be az ország történelmének,  társadalom- és gazdaságpolitikájának értelmezésébe.

És hogy mit üzenhet mindez az OFF-Biennálén – akár tudományos, művészi vagy befogadói pozíciót elfoglaló – résztvevők számára? Szerintem azt, hogy életünk semelyik területén nem felejthetjük el a folytonos rákérdezés fontosságát, nemcsak a jelentéskeresés és az értelemadás folyamataiban, hanem azoknak a tényezőknek a reflexív vizsgálatában is, hogy ki és milyen pozícióból beszél. Az egyének és a különböző közösségek ön- és egymást értelmező stratégiáinak összeolvasása és a komplex jelentésrétegek tudatosítása elengedhetetlen a mai világban való tájékozódáshoz. És mi kezdeményezhet ma Magyarországon újabb párbeszédeket az individuumok, egyes szakmai közösségek és a szélesebb nyilvánosság között? Talán egy OFF-Biennálés közös levegővétel.

A szerző az ELTE BTK művészettörténet mesterszakos hallgatója, kutatási témája az 1960-70-es évek magyarországi művészete.


[1] Levegőt! OFF-Biennále, Budapest, 2021.04.23. – 2021.05.30.

[2] A „szellemtudományok” kifejezést Wilhelm Dilthey nyomán használom, aki megkülönböztette a természettudományos megismerés empirikus jellegét a szellemtudományok teoretikus, diszkurzív interpretáció-elvétől, ld. Wilhelm Dilthey: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban (ford. Erdélyi Ágnes). In: Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla (szerk.): Neveléstörténet. Szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 200–204.

[3] Írásomat nem helyeztem átfogó elméleti alapokra, a különböző értelmezési stratégiák tipológiai rendszerbe való foglalása további kutatást és jobban kidolgozott elméleti kereteket igényelne.

[4] Az interpretatív fordulatról ld. Frazon Zsófia – Szakács Eszter: Interpretáció. In: A kurátori gyakorlat és diszkurzus szótára. A tranzit.hu kutatási projektje 2012-től. http://tranzit.org/curatorialdictionary/index.php/szotar/interpretacio/ (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

[5] Nelson Goodman: Introduction. In: uő.: Languages of Art – An Approach to a Theory of Symbols (1968). The Bobbs–Merrill Company, Indianapolis, 1968, XI–XIII.

[6] „Nevertheless, I think of this book as belonging in that mainstream of modern philosophy that began when Kant exchanged the structure of the world for the structure of the mind, continued when C. I. Lewis exchanged the structure of the mind for the structure of concepts, and that now proceeds to exchange the structure of concepts for the structure of the several symbol systems of the sciences, philosophy, the arts, perception, and everyday discourse.” In: Nelson Goodman: Ways of Worldmaking (1978). Ötödik kiadás, Hackett Publishing Company, Indianapolis, 1988, X.

[7] REND ÉS KÉPZELET – A „Levegőt!” és kora. A kiállítás a Blinken OSA Archívum és az OFF-Biennále Budapest együttműködésében valósult meg online formában. 2021.04.23. – 2021.05.30. A kiállítást rendezte: Székely Katalin. https://orderanddreams.osaarchivum.org/hu (Utolsó letöltés: 2021. 05. 25.)

[8] (–): A rendőrség nem engedte meg, hogy József Attila előadja Thomas Mannt üdvözlő ódáját. Magyarország, 1937.01.14, 11. József Attila versének utolsó sora: „fehérek közt egy európait.”

[9] OČKO, Damir: DICTA I., 2017. Angol nyelvű videó, 4K HD-re átmásolva, 12’17”.

[10] Horváth Gideon – Kiss Kata Dóra: Szájával szólnak a szellemek – Táltoshagyomány és reziliencia-gyakorlatok az ökológiai válság korában, 2021. Kiállítási installáció, benne: Horváth Gideon: Rituálé egy egyensúlyi állapothoz, 2021, méhviasz szobor; Az égi kutya tabuja, 2021, méhviasz szobor; Bikaszív áldozat, 2021, méhviasz szobor; Parazsat evő paripa, 2021, méhviasz szobor; Táltos bika alakjában, 2021, méhviasz szobor; tanulmány, kutatási dokumentáció: jegyzetfüzet; mindmap, 60×48 cm; kutatási interjúfilm BirtalanÁgnes orientalista, Csizmadia Máté pszichológus, agrárközgazdász és Horváth Bence újságíró szereplésével, 30’.

[11] az xtro realm bemutatja: ACLIM!. Ateliers Pro Arts – A.P.A. Galéria, Budapest, 2021.04.23. – 2021.06.19. A kiállítást rendezte: Horváth Gideon, Süveges Rita és Zilahi Anna.

[12] Ernst Cassirer: Nyelv és mítosz (részlet) (ford. Sarankó Márta). Helikon, 1992/3–4, 436–446:443. A fordítás alapját képező írás: Ernst Cassirer: Sprache und Mythos. В. G. Teubner, Berlin – Leipzig, 1925, 37–51.

[13] Erről ld. Kiss Kata Dóra: Szájával szólnak a szellemek – Táltoshagyomány és reziliencia-gyakorlatok az ökológiai válság korában. Artmagazin Online, 2021.05.14., https://www.artmagazin.hu/articles/essze/szajaval_szolnak_a_szellemek (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

[14] Oláh Norbert: A cigány művész szorongása, 2021. Helyspecifikus installáció téglákból a Roma Parlament egykori épülete előtt, Budapest, Tavaszmező utca 6. 2021.04.23. – 2021.05.16.

[15] Oláh Norbert A cigány művész szorongása című szövege teljes hosszában az Artportal honlapján is olvasható. https://artportal.hu/magazin/a-cigany-muvesz-szorongasa/ (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

[16] A falat 2021.05.16-án verte szét fizikailag a művész a Független Színház Magyarország Békamesék című performanszának részeként. A mű végleges formájában május 30-ig marad a helyszínen.

[17] ! – Omara hang-tér-foglalása. Kesztyűgyár Közösségi Ház, Budapest, 2021.05.04 – 05.30. A kiállítást rendezte: Pócsik Andrea.

[18] Junghaus Tímea: Az „episztemikus engedetlenség”. Omara Kék sorozatának dekolonializált olvasata. Ars Hungarica, 2013/3, 302–317:309.

[19] Sugár János: Omara, 2010. Videó, 26’. Valamint Sugár videója mellett az előtérben helyet kapott VÁRNAGY Tibor nyolc videója is.

[20] Pócsik Andrea: Visszatekintés – a lázadás sürgősségéről. Romakép Műhely Blog, 2014.02.05. http://romakepmuhely.blogspot.com/2014/02/visszatekintes-lazadas-surgossegerol.html (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

[21] Sugár János: Omara. tranzitblog.hu, 2008.03.07. http://tranzitblog.hu/omara/ (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

[22] Junghaus tanulmánya Omara életművének legalaposabb áttekintése. Az életmű lehetséges olvasatainak teljesebb bemutatásához ld. Junghaus, i.m., 302–317.

[23] Transzperiféria Mozgalom: Globális Kelet-Európa és Globális Dél. Fészek Művészklub, Galéria és Herman-terem, Budapest, 2021.04.23 – 05.30. A kiállítást rendezte: Ginelli Zoltán és Szakács Eszter. Valamint ld. még a kiállítás folyamatosan frissülő honlapját: https://transperiphery.com (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

[24] Schuller Judit Flóra: Game Asleep. 2014–2021. Installáció, vegyes technika, a Memory Theatre – Tanganyika című projekt részeként.

[25] A kulturális transzfer-kutatás arra kérdez rá, hogy egy adott szöveg, kép, művészeti mozgalom vagy éppen társadalmi elmélet jelentése „megfelelően” értelmeződött-e a fordítás, adaptálás során, módszertanához lsd.: Michel Espagne – Michael Werner: La construction d’une référence culturelle allemande en France. Genèse et histoire (1750–1914). Annales. Économies, Sociétés, Civilisations, 1987/4, 969–992.

Irodalom:

Ernst Cassirer: Nyelv és mítosz (részlet) (ford. Sarankó Márta). Helikon, 1992/3–4, 436–446. A fordítás alapját képező írás: Ernst Cassirer: Sprache und Mythos. В. G. Teubner, Berlin – Leipzig, 1925, 37–51.

Wilhelm Dilthey: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban (ford. Erdély Ágnes). In: Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla (szerk.): Neveléstörténet. Szöveggyűjtemény. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 200–204.

Michel Espagne – Michael Werner: La construction d’une référence culturelle allemande en France. Genèse et histoire (1750–1914). Annales. Économies, Sociétés, Civilisations, 1987/4, 969–992.

Frazon Zsófia – Szakács Eszter: Interpretáció. In: A kurátori gyakorlat és diszkurzus szótára. A tranzit.hu kutatási projektje 2012-től. http://tranzit.org/curatorialdictionary/index.php/szotar/interpretacio/ (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

Nelson Goodman: Introduction. In: uő.: Languages of Art – An Approach to a Theory of Symbols (1968). The Bobbs–Merrill Company, Indianapolis, 1968, XI–XIII.

Nelson Goodman: Ways of Worldmaking (1978). Ötödik kiadás, Hackett Publishing Company, Indianapolis, 1988, X.

Junghaus Tímea: Az „episztemikus engedetlenség”. Omara Kék sorozatának dekolonializált olvasata. Ars Hungarica, 2013/3, 302–317.

Kiss Kata Dóra: Szájával szólnak a szellemek – Táltoshagyomány és reziliencia-gyakorlatok az ökológiai válság korában. Artmagazin Online, 2021.05.14., https://www.artmagazin.hu/articles/essze/szajaval_szolnak_a_szellemek (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

Oláh Norbert A cigány művész szorongása. Artportal, 2021. https://artportal.hu/magazin/a-cigany-muvesz-szorongasa/ (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

Pócsik Andrea: Visszatekintés – a lázadás sürgősségéről. Romakép Műhely Blog, 2014.02.05. http://romakepmuhely.blogspot.com/2014/02/visszatekintes-lazadas-surgossegerol.html (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

Sugár János: Omara. tranzitblog.hu, 2008.03.07. http://tranzitblog.hu/omara/ (Utolsó letöltés: 2021.05.25.)

(–): A rendőrség nem engedte meg, hogy József Attila előadja Thomas Mannt üdvözlő ódáját. Magyarország, 1937.01.14., 11.

© 2021 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány