Az OVO egy ismeretlen számú epizódból álló meta-mitológia, ami a 21. század világmodelljeinek működését veti össze a mitológiák narratív szerkezetével és a történetmesélés eszköztárával. Jelenleg ismert töredékes története egy játék-szimuláció formájában eleveníti meg egy nem/létező, hydraszerű mitikus lény világát. Páll Tamás videója a Transzrealizmus sorozat részeként jelenik meg először a tranzitblogon.
tovább
Alicja Rogalska lengyel képzőművésszel Erdődi Katalin kurátor beszélget élő szerepjátékról és együttműködésen alapuló művészeti gyakorlatról, valamint a kollaboratív és spekulatív megközelítések összefüggéseiről. Rogalska bepillantást ad két LARP-alapú munkájába és az ezek mögött meghúzódó alkotói folyamatba.
tovább
Horváth Márk tanulmányában azt vázolja fel, hogyan „vérzik át” a digitalitás a hétköznapi valóságunkba a koronavírus járvány idején. Filozófiai elemzésének alapja egy virtuális ragály, ami 2005-ben tört ki a World of Warcraft nevű online számítógépes játékban, és a játékosok reakcióinak köszönhetően az epidemiológusok azóta is referenciapontként tekintenek az esetre. A Corrupted Blood incidenst (így hívják a járványt) a koronavírus posztmodern és poszthumanista értelmezőinek meglátásaival veti össze.
tovább
Szirmay-Kalos Léna a Transzrealizmus sorozatban a performansz kiállítás műfajával és az idő köré szerveződő (kronotopikus) kurátori gyakorlattal foglalkozik. A performansz kiállítás értelmezésében egy helyspecifikus, jelenlét- és/vagy időalapú művekből álló, a színházi és múzeumi apparátuson kívül szervezett csoportos kiállítás. Írásának kiindulópontja a Montag Modus nevű berlini eseménysorozat legutóbbi, ShareHolders címmel megvalósult projektje.
tovább
A Transzrealizmus sorozat első bejegyzésében Bakk Ágnes Karolina az immerzív színház népszerű, ám kevéssé definiált műfaját igyekszik meghatározni. Felvetése, hogy az immerzív előadásokat hasonló szempontok mentén érdemes megközelíteni, mint az interaktív digitális narratív alkotásokat. A szerző a dán-osztrák SIGNA társulat egyik legutóbbi „performansz installációján” keresztül hosszan elemzi a közönség részvételi motivációit is.
tovább
A sorozat a realitások találkozásával és egymásra gyakorolt hatásával foglalkozik játék- és művészeti élmények esetében. A Transzrealizmus szerkesztője Muskovics Gyula, aki az élő szerepjátékokban (LARP) ismert “bleed”, vagyis a valóság és fikció közötti átvérzés jelenségén keresztül közelíti meg a témát, amelyet később a sorozat szerzői, Bakk Ágnes Karolina, Borsos Lőrinc, Erdődi Katalin, Horváth Márk, Páll Tamás és Szirmay-Kalos Léna, szabadon értelmeznek.
tovább
Kommentár egy rendkívüli pátoszmenedzsment beszélgetéshez Az akadémia (körbejárás) – így kisbetűvel és zárójellel – egy különleges kiállítás, ami az MTA Művészeti Gyűjteményt gondozó Bicskei Éva kezdeményezésére valósult meg a tranzit.hu Rendszerváltások 2019/2020 projektjének keretei között. A Rendszerváltások 2019/2020 szellemisége felől nézve Bicskei akadémiai projektje nagyjából […]
tovább
A Hírdalcsokor és Missa Echologica művekről A kortárs képzőművészetben az énekes műfajok (kórusművek, musicalek, operák) vagy inkább metaszinten, a kórusokkal foglalkozó munkák reneszánszukat élik mostanában. Gondoljunk akár Fátyol Viola projektjére (Ha van szíved neked is fáj amit velem tettél, 2013-17), amelynek középpontjában a Vámospércsi Népdalkör […]
tovább
Értelmezési stratégiák a 2021-es OFF-Biennálén[1] A folytonos jelentéskeresés napjaim egyik alapvető élménye. A fogalmak és az egyes jelenségek értelmezésére irányuló próbálkozások ugyanúgy áthatják az egyetemi tanulmányaimat, mint a napi hírek olvasását. Mindemellett ez a tevékenység eltérő elveik és módszereik ellenére mind a művészet, mind a […]
tovább
Már most ki kell emelnem, hogy egyetlen tér sem lehet örökké a miénk, még azok sem, amelyeket néhányan, kitüntetett helyzetünkben most is otthonnak hívhatunk, míg világszerte rengeteg embernek kellett elhagynia az otthonát. Bár az emberiség túlteljesített abban, hogy kisajátítsa és uralja ezt a bolygót, csak […]
tovább
A foglaltházak cél szerinti osztályozásánál leggyakrabban a következő öt kategóriát használják: szükségletből adódó (hajléktalanság vagy egyéb méltatlan életkörülmények elkerülésére, alternatív lakhatási stratégia (cél egy közösségi életforma létrehozása), vállalkozói (kulturális vagy politikai központ létrehozása), épületmegőrző (műemlékek megőrzése céljából) és politikai (székházak foglalása politikai vagy civil szervezetek […]
tovább
Milyen lenne egy olyan gondoskodás természete, amely önkizsákmányolás helyett egy termékeny védőhálót húz körénk? Mióta a társas érintkezés a globális pandémia áldozatául esett, a közösségi térteremtés és az intézményrendszeren kívüli megjelenés alternatívái eltűntek. A mindenkori kulturális szervezők azonban lehetőséget találtak ebben s kihasználták a digitális […]
tovább
Hogyan demokratizálhatjuk társadalmunk gazdasági alapjait, és mi lehet ebben a kultúra szerepe? És hogy járulhatnak hozzá a kiszámíthatatlan körülmények között élő kulturális munkások a fenntartható és szolidáris társadalom építéséhez, anélkül, hogy alábecsülnénk vagy túldimenzionálnánk a kultúra szerepét? Ha pedig ez nem lenne elég, hogy képzelhetünk […]
tovább
A belgrádi Rekonstrukcija Ženski fond (Újjáépítés Nők Alapítványa) majd két évtizede azon dolgozik, hogy progresszív szervezetek autonóm módon végezhessék tevékenységüket Szerbiában. A RŽF célja egy politikai platform fenntartása a rasszizmus, a nacionalizmus, a militarizmus és a háború, valamint a nők elleni erőszak és a diszkrimináció […]
tovább
Szolidaritás és empátia, kölcsönösség, gondoskodás, köz- és közösség – az elmúlt egy évben egyre gyakrabban hangoztatott fogalmak nem csak a társadalomelméleti, de a kulturális és művészetelméleti diskurzusban is. A világjárvány és az azt követő gazdasági válság (még) látványosabbá tette az egyre csökkenő állami szerepvállalást. A […]
tovább