Gayatri Spivak affirmatív szabotázsa - Milyen kultúrpolitikát szeretnénk? VIII. | ,
A populáris zene és a társadalom viszonyának kutatójaként a populáris kultúra, azon belül is elsősorban a kulturális iparágak perifériáján, a popkultúra fősodrán kívül elhelyezkedő, vagy magát ide pozicionáló, autonómiára törekvő szubkulturális termelés felől szólok hozzá a „Milyen kultúrpolitikát szeretnénk?” témafelvetéshez. Ezzel szándékoltan is valamelyest ellensúlyozni […]
tovább
„Követeljük a legteljesebb demokráciát, ordítjuk az általános, titkos és egyenlő választásjog elvét becsületesen, mártírosan, holott századokkal nálunk előbbjáró kultúrtársadalmak eredményeit már elvetették titokban minden gusztusunkat. (…) Filozófiánk, ha nem is a kissé komédiás Bergsoné, de hevesen, kapálózva szeretne egy kis metafizikával ölelkezni, Istent szagolunk […]
tovább
Függetlenség az államtól és a piactól, horizontális (nem hierarchikus) szervezeti felépítés, szociális szolgáltatások és érdekképviselet nyújtása; minimum ezeket várja el a kulturális közeg az ideáltipikusan működő nonprofitoktól. Nehezen nevezünk meg azonban itthon akár egy ilyen kulturális szervezetet is. Azok a szervezetek, amelyek ettől eltérően, de […]
tovább
A közművelődés az intézményes elitkultúra termelése szempontjából egy nehezen vagy kevésbé látható terület, ami a kultúraközvetítés, terjesztés és termelés szempontjából (történjen az akármilyen médiumon keresztül) a kultúrpolitikák mindennapi működésének egyik legfontosabb területe. Szerves része a modern nemzetállamok működésének, így azok gazdasági, politikai, társadalmi viszonyaitól nem […]
tovább
A tudástermelés a félperiférián csak önreferenciális lehet. Nem magyarok, vagy csehek fogják meghatározni például azt, hogy mi az adekvát módja az új média használatának. Az adott eszközkészletünk és a kánon is külső forrásból, a gazdasági centrum országaiból érkezik, az ottani adott kontextusból kiemelve, mint adott […]
tovább
A Tranzit kultúrpolitikai vitaindítója arra hív fel, hogy a magyarországi kulturális-politikai megosztottság kultúrharcán túllépve gondolkodunk a kultúra mint közjó és az állami szerepvállalás viszonyáról. A Tranzit kérdése arra vonatkozik, hogy ha a kultúrát nem csak mint egy exkluzív, reprezentatív teret, hanem mint a közjavak egy […]
tovább
Négy nagy budapesti múzeum egyszerre tart zárva, több másik a közeljövőben költözésre vagy átfogó átalakításra készül, illetve kényszerül . Jellemzően háború vagy forradalom utáni mondat. Magyarországon mindez ma a normalitás része: nincs szakmai felháborodás, a Pulszky Társaság nem jelzi aggályait,a Minisztérium nem is érti, miért […]
tovább
Túl a kultúrharcon – igazságosság, hozzáférhetőség és intézményi reform – milyen kultúrpolitikát szeretnénk? 8 téma, 8 szakember vitaindító írása A kulturális intézményrendszer válsága messze túlmutat a kultúrharcon, nemzetközi trendekbe illeszkedik, hosszú évek, évtizedek óta mélyül. Ennek megfelelően jelennek meg időnként elemzések, helyzetértékelések, mégsem indult […]
tovább
A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) a megszűnés szélén áll. Ahhoz, hogy választ találjunk arra, kinek a dolga lenne megmenteni a Stúdiót, érdemes végiggondolni azt, hogyan alakult ki az FKSE mai – anyagilag nem, vagy csak nehezen fenntartható – intézményi formája. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának […]
tovább
Március elején nyílik az OFF-Biennále 2017-es fő együttműködő partnerénél, a lipcsei Galerie für Zeitgenössiche Kunst-ban a Gaudiopolis – Attempts at a Joyful Society című kiállítás, amely az OFF-Biennále Budapest második kiadásában szereplő művekből mutat be egy válogatást. Őze Eszter tanulmányban a budapesti OFF-Biennále egyik kiállítását, […]
tovább
A huszadik század egyik legnagyobb kihívása a tömegek megszervezése volt.[1] Ennek alapvetően két nagyobb módját tudjuk megkülönböztetni: az integrációt és a kirekesztést. Legyen szó a tömegoktatás kialakításáról, a nemzetállamok kiteljesedéséről, a populáris kultúra szerepéről a tömegek manipulálásában, a demokratikus politikai részvételről vagy éppen a kommunista […]
tovább
Az FKSE, a fiatal képzőművészek pályakezdését segítő legfontosabb hazai egyesület, amely öt évtizedes múlttal és komoly tagsággal rendelkezik, a jelenlegi helyzetet tisztázó közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe.
tovább
Kaszinó, szexmotel, lóversenypálya és plasztikai sebészetet, abortuszklinika, illetve fogászati kezelést egyszerre kínáló egészségügyi központ. Mindez egymástól csak percekre: a kényelmes összeköttetést high-tech mágnesvasút biztosítja! Ez a Sissi-negyed, Európa három országra kiterjedő régiója, ahol – a szlogen szerint – „a régi találkozik az újjal.” Bajusz Orsolya, Bogyó Virág, Lendeczki Kinga és Patakfalvi-Czirják Ágnes projektje.
tovább
November 5-én véget ért az OFF-Biennále Budapest második kiadása. Miután a közreműködők és látogatók cseppet kifújták magukat, sor kerülhet az oly gyakran elmaradó összegzésre és kiértékelésre. Hogy mielőbb megkezdődjön egy remélhetőleg minél teljesebb monitoring, ugyanazt az öt alapvető kérdést tettem fel az idei OFF Biennále különböző státuszú résztvevőjének. Székely Katalint kurátori stábtagként, Lázár Esztert és Nagy Edinát projekt kurátorokként, Gróf Ferencet mint művészt és Zsámboki Miklóst mint többszörös OFF-maratonistát kérdeztem.
tovább
A napokban két válaszlevél is érkezett Básthy Ágnes november 10-én megjelent írására, amely "Milyen érzés európainak lenni?" címen fogalmazott meg kritikát a szeptember 22-23-án a Müsziben tartott Békítő körök konferenciával kapcsolatban.
tovább