Forró nyár, a nap által szürkésre szívott budai utcakép,
felülnézetben. Déli fekvésű erkélyről nézek lefelé: a Varsányi Irén és
Erőd utca sarkán éppen befordul a Vár felé Beke Laci, nagyon siet a
munkahelyére, degeszre tömött aktatáskájában művészeti könyveket,
iratokat cipel.
Tudnivaló, hozzá tartozik: 1968-ban fél évet egyfolytában Bécsben
voltam konzuli útlevéllel. Eközben Pesten kivirágzott a magyar
avantgárd, sok számomra még látásból sem ismert korombeli és
fiatalabb művész megjelenésével. A mozgalmat Sinkovits Péter
szervezte, szürke eminenciás iniciátora Beke Laci volt. Akkoriban
konceptművészek (főleg külföldiek) és Beke, aki elméleti és
koncept/performativ művészeti tevékenységét nem választotta szét,
„feladatokra”, tematikus projektekre invitált minket is, aminek
mindketten örültünk és máig fontos műveinket, akció dokumentum
fotósorokat készítettünk.
Bécsben ismerkedtünk meg a frissen disszidált Siskov Ludmil festővel,
az Ipaterv csoport tagjával. Vele és grafikus feleségével, Koncz
Marival, majd rajtuk keresztül Megyik János 56 óta Bécsben élő és itt
főiskolát végzett festővel gyakran találkoztunk. Milcsó, a kapcsolatok
embere, megadta Baranyai Andás „Bándesz” telefonszámát, Bandi eljött
hozzánk és magával hozta Beke Lacit. „Utcakő”- fotósoraink akkor már
készen voltak, mindjárt oda is adtuk neki.
Nyár volt, a nap kiszívta a színeket mindenből. A Várral szemközt, a
vizivárosi Szász Károly utcában laktunk. Mikor Laci elment, az
erkélyről utána néztünk: az Erőd utcán a vár felé tartott, a
munkahelyére, a Művészettörténeti Kutatócsoportba igyekezett (ahol
később igazgató volt) és a vállát erősen meghúzta a tömött táska.
Igyekezetén, ahogy az avantgárd anyagokat a várba cipelte,
szeretettel mosolyogtunk.
*Maurer Dóra ezt a szöveget László Zsuzsa felkérésére írta az Artmargins Online Beke László emlékszámba. Szerkesztők: Madalina Brasoveanu, László Zsuzsa, Susan Snoodgrass László Beke (1944–2022): A Collective Obituary
