Hány éves az FKSE?

A jövőt végképp eltörölni V.

A tranzit.hu idéntől tematikus blokkokat jelentet meg. A legújabb sorozat az FKSE 60. évfordulója alkalmából létrejött kiállítással párhuzamosan vizsgálja a Stúdió rendszerváltás utáni történetét és tágabb kontextusát. Ötödik szerzőnk Salamon Júlia, aki mint jelenlegi vezetőségi tagja az FKSE-nek személyes nézőpontból ír a Stúdió ’18 – […]


„A dallam nem változtat szövegén”

A jövőt végképp eltörölni IV.

A tranzitblog.hu idéntől tematikus blokkokat jelentet meg. Az aktualitásokat követő „magazin” rovat legújabb sorozata az FKSE 60. évfordulója alkalmából létrejött Stúdió ’18 – Szalon / A jövőt végképp eltörölni kiállítással párhuzamosan vizsgálja a Stúdió rendszerváltás utáni történetét és tágabb kontextusát.   A szalontárlat történetileg kialakult kiállítási forma, egyben könnyen felismerhető, jellegzetes […]


Egy felesleges konfliktus margójára

A jövőt végképp eltörölni III.

A tranzitblog.hu idéntől tematikus blokkokat jelentet meg. Az aktualitásokat követő „magazin” rovat legújabb sorozata az FKSE 60. évfordulója alkalmából létrejött Stúdió ’18 – Szalon / A jövőt végképp eltörölni kiállítással párhuzamosan vizsgálja a Stúdió rendszerváltás utáni történetét és tágabb kontextusát.   Örültem, amikor megkaptam a […]


Benedek Kata: Felelősség

Gayatri Spivak affirmatív szabotázsa - Milyen kultúrpolitikát szeretnénk? VIII.

2018. február 26-án Hegyi Dórával együtt hallgattuk a magát „gyakorlati marxista-feminista-dekonstrukcionistá”-nak nevező, filozófus-rocksztár Gayatri Chakravorty Spivak beszédét a berlini székhelyű ERIAC (Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet) nyitóprogramján, mely a [1] [2]  Spivak a tőle megszokott módon a szubaltern helyzetekről és ezek megszüntetésének fontosságáról értekezett.[3] Amellett érvelt, […]


Barna Emília: Kultúra az intézményeken kívül? Szubkulturális termelés és „kúl kapitalizmus”

Milyen kultúrpolitikát szeretnénk? VII.

A populáris zene és a társadalom viszonyának kutatójaként a populáris kultúra, azon belül is elsősorban a kulturális iparágak perifériáján, a popkultúra fősodrán kívül elhelyezkedő, vagy magát ide pozicionáló, autonómiára törekvő szubkulturális termelés felől szólok hozzá a „Milyen kultúrpolitikát szeretnénk?” témafelvetéshez. Ezzel szándékoltan is valamelyest ellensúlyozni […]


K. Horváth Zsolt : Bécsi szelet tatár szószban – Ambivalens javaslatok a kultúrapolitika megújítására

Milyen kultúrpolitikát szeretnénk? VI.

   „Követeljük a legteljesebb demokráciát, ordítjuk az általános, titkos és egyenlő választásjog elvét becsületesen, mártírosan, holott századokkal nálunk előbbjáró kultúrtársadalmak eredményeit már elvetették titokban minden gusztusunkat. (…)  Filozófiánk, ha nem is a kissé komédiás Bergsoné, de hevesen, kapálózva szeretne egy kis metafizikával ölelkezni, Istent szagolunk […]


Őze Eszter* – Perczel Júlia: Az emberi elme csodálatos műve az önkéntes verejtékes munka**

Milyen kultúrpolitikát szeretnénk? V.

Függetlenség az államtól és a piactól, horizontális (nem hierarchikus) szervezeti felépítés, szociális szolgáltatások és érdekképviselet nyújtása; minimum ezeket várja el a kulturális közeg az ideáltipikusan működő nonprofitoktól. Nehezen nevezünk meg azonban itthon akár egy ilyen kulturális szervezetet is. Azok a szervezetek, amelyek ettől eltérően, de […]


Közművelődés és kultúrpolitika

A közművelődés rövid története és kortárs lehetőségei - Milyen kultúrpolitikát szeretnénk? IV.

A közművelődés az intézményes elitkultúra termelése szempontjából egy nehezen vagy kevésbé látható terület, ami a kultúraközvetítés, terjesztés és termelés szempontjából (történjen az akármilyen médiumon keresztül) a kultúrpolitikák mindennapi működésének egyik legfontosabb területe. Szerves része a modern nemzetállamok működésének, így azok gazdasági, politikai, társadalmi viszonyaitól nem […]


Bajusz Orsolya és Básthy Ágnes: Nem minden az, aminek látszik

Politika és aktivizmus a művészetben - Milyen kultúrpolitikát szeretnénk? III.

A tudástermelés a félperiférián csak önreferenciális lehet. Nem magyarok, vagy csehek fogják meghatározni például azt, hogy mi az adekvát módja az új média használatának. Az adott eszközkészletünk és a kánon is külső forrásból, a gazdasági centrum országaiból érkezik, az ottani adott kontextusból kiemelve, mint adott […]


Gagyi Ágnes: Válaszok a kulturális intézményrendszer válságára – kritika, politika, intézményen kívüli gyakorlatok

Milyen kultúrpolitikát szeretnénk? II.

A Tranzit kultúrpolitikai vitaindítója arra hív fel, hogy a magyarországi kulturális-politikai megosztottság kultúrharcán túllépve gondolkodunk a kultúra mint közjó és az állami szerepvállalás viszonyáról. A Tranzit kérdése arra vonatkozik, hogy ha a kultúrát nem csak mint egy exkluzív, reprezentatív teret, hanem mint a közjavak egy […]



Túl a kultúrharcon – igazságosság, hozzáférhetőség és intézményi reform – milyen kultúrpolitikát szeretnénk?

Milyen kultúrpolitikát szeretnénk?

Túl a kultúrharcon – igazságosság, hozzáférhetőség és intézményi reform – milyen kultúrpolitikát szeretnénk? 8 téma, 8 szakember  vitaindító írása   A kulturális intézményrendszer válsága messze túlmutat a kultúrharcon, nemzetközi trendekbe illeszkedik, hosszú évek, évtizedek óta mélyül. Ennek megfelelően jelennek meg időnként elemzések, helyzetértékelések, mégsem indult […]


Traktátus a kulturális intézményrendszerünk haláláról

Transzparens intézményi struktúrának a létéről ma Magyarországon nem beszélhetünk. Pont úgy tűnt el, ahogyan a demokratikus, parlamentáris intézményi struktúra is az elmúlt hat évben. Mi az, ami helyette van? Görcsös igyekezet: a hatalom által létrehozott intézményeknek produkálniuk kellene, de nem produkálnak. Nagyzoló tervek: miközben vidéki múzeumokban olykor még fűtés sincs, múzeumi negyed nőne ki a Városligetben. A pénzek átcsoportosítása, az intézményi kompetenciák elvonása: az MNB vásárol műveket és nem a múzeumok. Nagyzolás és üresség: kiállítások a Várkert Bazárban, amely mögött semmilyen szaktudás nem áll. Álságos sürgés-forgás az MMA főhadiszállásán, a Vigadóban, ahol hatalmas pénzért nem történik semmi. Urambátyám gépezet: százmilliós írószervezet, miközben a létező, releváns szervezetek haldoklanak, baráti oligarchának kiszervezett filmipar. Díjak, amelyeket vállalhatatlan alakoknak adnak át a nemzeti ünnepeken. Összevonás, leépítés, megszüntetés, mint például az egész örökségvédelmi rendszer zárójelbe tétele. A Budai Vár kulturális helyszínből hatalmi helyszínné változtatása. Dolgok, kulturális javak, archívumok effektív eltörlése: Népszabadság-ügy. Hajszálon függő intézmények a BBS Archívumtól a MaNDA-ig, az NKA-ig. És persze ingatlanbiznisz, kastély- és várprogram, felújítások rogyásig. Homlokzatok, amelyek mögött nem tudni, mi zajlik.


És hamarosan a sötétség

Megszűnő intézmények 3: MaNDA


Az intézményi kommunikáció egészen új módozatait tanuljuk mostanában, különösen a kulturális szférában. Ugyanis a válasz megtagadásának is bonyolult kultúrája lett az utóbbi években. Olvasni kell ezt a sajátos, minimalista kottát, hisz hallgatni sokféleképpen lehet. Az intézmények különösen akkor maradnak némák, ha a saját helyzetükről, jövőjükről faggatjuk őket. Főként azok az intézmények, amelyek szerepeltek a sokat emlegetett Lázár-listán, a megszűnő vagy átalakuló intézmények januári lajstromában. Többek között ilyen a MaNDA is, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet.


Finita la commedia

Megszűnő intézmények 2: NKA Igazgatóság

A független kulturális színtér szereplői mostantól teljes egészében kiszolgáltatottakká válnak. Nem lesz egyetlen olyan (pályázó) projekt, műhely, közösség sem, amelyik ne a pártállam figyelő tekintete előtt működne, egyetlen olyan (pályázó) alkotó sem, aki a pártállam kontrollja nékül dolgozhat. Csak az marad a radarernyőn kívül, aki nem pályázik – ez a helyzet, bár ezzel az állítással nem szeretnék állást foglalni a manapság minden műhelyben felmerülő „pályázni vagy nem pályázni”, romboló morális dilemmájában.


© 2020 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány