Túl a kultúrharcon – igazságosság, hozzáférhetőség és intézményi reform – milyen kultúrpolitikát szeretnénk?

Milyen kultúrpolitikát szeretnénk?

Túl a kultúrharcon – igazságosság, hozzáférhetőség és intézményi reform – milyen kultúrpolitikát szeretnénk?

8 téma, 8 szakember  vitaindító írása

 

A kulturális intézményrendszer válsága messze túlmutat a kultúrharcon, nemzetközi trendekbe illeszkedik, hosszú évek, évtizedek óta mélyül. Ennek megfelelően jelennek meg időnként elemzések, helyzetértékelések, mégsem indult el egy átfogó közös gondolkodás a szakmán belül. Ennek oka, hogy valóban mély és a kultúra sok területére kiható válságról kell beszélnünk. Nem pusztán finanszírozási kérdésekről van szó, hanem a kultúra és társadalom kapcsolatát érintő mélyebb kérdésekről, a kultúra funkcióiról feltételeiről és az annak támogatását legitimitáló tényezőkről.

ligetvédők zugló_hu
,A Ligetvédők tüntetése, 2016 április. Forrás: zugló.hu 

A tranzit. hu a választások előtti két hónapra időzítve cikksorozatot indít  a kultúra, mint a közjavak egy formájának értelmezésére a közbeszédben , amely javak nem csak egyetemes, globális, hanem lokális, (ha tetszik nemzetállami) szinten is értékeket jelentenek. Meg kell haladnunk a kultúrafogyasztás jelenleg meghatározó általános viszonyokból származó értelmezését mint exkluzív, reprezentatív és ezért a társadalom szűk körét érintő fogalmát és funkcióját, és mint közös érdeket újragondolni. Az értéktermelés absztrakt voltára irányuló kérdések érintése mellett azonban a konkrét, materiális, infrastrukturális kérdésekre – azaz ennek feltételrendszerére- fókuszálunk sorozatunkban.

A jelenleg Magyarországon regnáló neokonzervatív állami politika, (éppúgy, mint a globálisan működő neoliberális, amelynek térségünk is része) lényegét tekintve az állam erőforrásait, szerepvállalását csökkentve fokozatosan piaci fenntartásúvá tenné nem csak az oktatást, az egészségügyet, de a kultúratermelés intézményrendszerét is, miközben a források túlnyomó többségét egy szűk klientúraréteg számára teszi hozzáférhetővé.  Amennyiben elfogadnánk a probléma újraelosztási szempontból nemzetállami keretezését, amelyben az állampolgárok adóiból begyűjtött közpénzek forrásaira tart igényt a kulturális intézményrendszer, az ellentmondás abban rejlik, hogy az állam fenntartó, támogató szerepének feladása után mire alapozná nemzeti kultúrával kapcsolatos elvárásait, igényeit? Azaz jogot formálhat-e a „nemzeti kultúra” megnevezésre, és a termelt kulturális javak szimbolikus birtoklására egy olyan állam, amelyik ennek termelési  és szimbolikus közös birtoklásának feltételeit, vagyis a hozzáférhetőségét nem teremti meg egyenlő mértékben állampolgárai/mindenki számára?

Az előző kérdésből következik hogy a dilemma politikai berendezkedéstől függetlenül központi jelentőségű. Ennek értelmében az általunk felkért a kulturális területen praktizáló, illetve kutató szakemberek gyakorlati és elméleti témákat felvető, illetve azokra válaszkísérleteket megfogalmazó írások, vitaindítóként adnak irányt a közös gondolkodáshoz. Az írások közé választottunk néhány olyan témát is, amelyek az intézményrendszeren kívüli mozgástér határait és lehetőségeit igyekeznek vizsgálni.

Hogyan képzelhető el egy igazságosabb kulturális politika? Milyen strukturális átalakítások szükségesek a kultúratermelés anyagi feltételrendszerének újragondolására? Hogyan lenne növelhető a kultúra hozzáférhetősége az országosan fennálló területi és szociális egyenlőtlenségek figyelembevételével, azaz hogyan lenne elérhető, hogy minél többen részesüljenek a megtermelt kulturális javakból és milyen állami szerepvállalásra lenne mindezekhez szükség? (Básthy Ágnes)

(koncepció: Hegyi Dóra, sorozatszerkesztő: Básthy Ágnes)

 

 

© 2018 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány