Szomatikus tárlatvezetés Ana Daučíková kiállításán Módszertani és tapasztalati beszámoló Kontextus 2025 májusában a Háttér Társaság és a Trafó Gondolat Generátor[1] műhely facilitátorai hét queer fiatallal dolgoztak együtt, amelynek összefoglalójaként az Invisible Gaze című szomatikus tárlatvezetést rendezték meg május 29-én és június 12-én. A program apropója az OFF-Biennálé kísérőprogramja […]
tovább
Jelen vagyok! – áll Rachel Fallon kötényén, amit társaival május 9-én Budapest négy pontján is a magasba emelt A hatalom kötényei – D.I.Y. című sorozatba csatlakozó közösségi performansz keretében. Jelen vagyok! – mondhatnánk Bede Kincsőről, amikor Pista művészete című kiállításának magánlakást idéző terében arra törekszik, […]
tovább
A részvételiség a kortárs képzőművészet kikerülhetetlen fogalma; előfordulási színterei művészeti manifesztumok, kurátori koncepciók, múzeumpedagógiai foglalkozások vagy elérni vágyott és a modern, naprakész intézmény státuszát jelentő célkitűzések. A részvételiség intézményi keretek között megvalósuló, vagy megvalósulni vágyó gyakorlatáról számos, külföldi- és hazai szakirodalom található[1], azonban a múzeumi […]
tovább
A Holnapután minden megváltozik című kiállítás Oltai Katai kurátor koncepciója mentén, az 5. OFF-Biennále keretében valósult meg két 8. kerületi helyszínen: egy Koszorú utcai magánlakásban és a Mátyás téri Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtárban. A kiállítás záróeseménye Koltay Dorottya Szonja képzőművész Holnapután című performatív sétája volt, amely a művész kiállításra készült koncepcióját terjesztette ki a köztérre, bevonva a környék utcáit, tereit a résztvevőkkel együtt. Koltay Dorottya Szonja művészeti gyakorlata sokrétű: végzettsége szerint festőművész, munkássága azonban kiterjed a vizuális művészet, az installáció és a közösségi színházi produkciók, a látványtervezés területére is. Koltay munkái a 2025-ös OFF Biennálén két projektben is megjelentek: a Holnapután minden megváltozik című kiállításon (Koszorú utca) [1] a HolnAPUtán eljön értem apu tán (2025) installációja mellett ...
tovább
DePART kollektíva: Ha mindenki meghallaná – A holnap ellenállásának roma archívumai Sok irányból lehet közelíteni a DePART [Decentralized Practices of Active Remembrance and Theatricalization – Szepes Anna (HU/AT), Cat Jugravu (DE/RO), Jonas Baur (AT/DE) és Dominik Jellen (AT)] nemzetközi transzdiszciplináris művészkollektíva Ha mindenki meghallaná – […]
tovább
Ferencz Kincső beszélgetése Bence Bettinával és Nagy Barbarával a Gyakran Ismételt Kérdések című kiállítás kurátoraival Mennyi akadémiai szöveget bírnak még el a múzeumok falai? A közérthetőség és befogadhatóság kérdése az utóbbi években a galériák és múzeumok esetében is fontos kérdéssé vált: hogyan teremthetünk hidat a […]
tovább
„Hol képzelhető el, melyik magát tisztelő társadalomban, hogy egy világvárost, mint Budapest, megszórjanak ezekkel a giccsszobrokkal? Tehát nincsen olyan esztétikai tekintély már ebben a szétzüllött kapitalizmusban, amely azt mondja, hogy ezek nevetségesen csúnya, amatőr, dilettáns, vacak dolgok, tessék ezeket eltakarítani? Az önzés, hogy semmi, ami […]
tovább
„We have assembled inside this / ancient and insane theatre / to propagate our lust for life / and flee the swarming wisdom of the streets.” – Jim Morrison: An American Prayer (1970) „Where the Streets Have no Name.” A város kormányozhatósága Az utcanevek problémája […]
tovább
A jelen szöveg a közelmúltban elburjánzott, vizuálisan visszafogott, szövegalapú köztéri alkotások példáin keresztül azt vizsgálja, hogy a köztéri emlékművek térkitöltési gyakorlata és léptékhasználata hogyan tükrözi, illetve hogyan működik a jelen társadalmi, politikai és esztétikai viszonyai között. Egy jól működő emlékmű a múlt eseményeinek olyan kortárs […]
tovább
„Az etika nem a félelemmel, hanem a vággyal jelentkezik be.” – Jacques Lacan A kritika leárnyékolódásáról vagy visszaszorulásáról a társadalmi mezőben már sokan, sokféleképpen írtak jobbnál jobb elemzéseket. Éppen ezért, és mert korábbi írásom zárlatában is azt sugalltam,1 hogy a kritika visszaszorulása vagy eltűnése elsősorban […]
tovább
Majdnem tíz évvel ezelőtt adta át a Tranzit a 2016-ban pályázatként kiírt Katalizátor-díjat. A Tranzit akkori mércével egy jelentős összeget ítélt oda egy pályázónak, aki a közművelődés területén valamilyen új projektet akart megvalósítani. Egy tágabb stratégia részeként akkor az alapítvány a hagyományosan populáris kezdeményezések felé […]
tovább
Kiemelt közterek és emlékezetpolitika (Budapest, 2010-2025) Budapest köztereinek arculata az elmúlt másfél évtizedben jelentősen átalakult. A mondat sokféleképpen érthető, de talán nem is az a lényeges, hogy racionálisan érthető-e, hanem inkább az, hogy mindez miért és miként érezhető. A köztér változását leginkább a közérzet jelzi. […]
tovább
2021. június 1. – 2025. február 28. között szerkesztettem a Trash of Köztér című Instagram-alapú mikroblogot. Ezen a blogon három évig elemeztem a kulturálisnak jegyzett köztéri beavatkozásokat, pontosabban azokat a rétegeket, amelyek ezekben a tereptárgyakban akkumulálódnak: köztér, közízlés, közpénz, közemlékezet, közbeszéd, közmegegyezés, kultúra vagy ezek […]
tovább
az éles fény, mely talán égetett is, vagy még előbb maga a gondolat, a visszhangok faltól falig csapódva, aztán a tömör, fekete anyag, a szétfeszített térben az idő, mit egy gyöngéd kéz darabokra vágott – fájt-e akkor az Istennek vajon világra vajúdni a világot? (Kiss […]
tovább
Az ART-RAVALÓ 2018-ban indult, mint szociális-művészeti és pályaorientációs projekt, két civil szervezet, a Szubjektív Értékek Alapítvány és a dokumentumszínházzal foglalkozó Faktor Terminál Egyesület szervezésében. Magyarországon egyedülálló módon, a civilek által kezdeményezett projekt állami finanszírozásból valósulhat meg, a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával (NBT). A művészet, a […]
tovább