„Ez miért művészet?”

Ferencz Kincső beszélgetése Bence Bettinával és Nagy Barbarával a Gyakran Ismételt Kérdések című kiállítás kurátoraival

Mennyi akadémiai szöveget bírnak még el a múzeumok falai? A közérthetőség és befogadhatóság kérdése az utóbbi években a galériák és múzeumok esetében is fontos kérdéssé vált: hogyan teremthetünk hidat a szakmai diskurzus és a laikus érdeklődő között anélkül, hogy leegyszerűsítenénk a művészet komplexitását?

Nagyrészt a múzeumpedagógia reagál erre a problémára, hiszen a kortárs képzőművészetet mai napig számtalan kérdés övezi a nagyközönség részéről. Mi az, amit látunk? Miért művészet ez? Hogyan értelmezzük? Ezt a kommunikációs hézagot igyekszik áthidalni a Ludwig Múzeum Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK) című kiállítása is, amely nem csupán válaszokat kínál, hanem magát a kérdezés aktusát helyezi a középpontba. Bence Bettinával és Nagy Barbarával, a kiállítás kurátoraival a kérdezésről mint művészeti és pedagógiai gyakorlatról, nemzetközi múzeumi stratégiákról és a hagyományos falszövegek meghaladásának lehetőségeiről beszélgettem. 

Ferencz Kincső: Mi motivált benneteket egy múzeumpedagógiai és kurátori koncepciót egyesítő kiállítás elkészítésére? Milyen tapasztalatok vagy felismerések vezettek a GYIK létrehozásához? Volt-e valamilyen előzménye?

Bence Bettina: Igen, volt egy nemzetközi projekt, amiben a Ludwig Múzeum múzeumpedagógiai osztálya is részt vesz: a „Van Művészi Vénád” nevű gimnazistáknak szóló művészeti verseny, melynek a Múzeum  már több mint 5 éve része. Ez egy cseh, szlovák és magyar együttműködés, mind a három országból egy művészeti intézmény kapcsolódik be a versenybe. A csehek hozták létre ezt az oktatási platformot és ők adtak ki 2022-ben egy kiadványt  Miért művészet? címmel. Ebben jelent meg ez a módszer, melyben kérdéseket tettek fel és amely kérdésekre  műtárgyak adták a választ. (A kiadvány sajnos csak csehül és németül elérhető.) Azon is gondolkodtunk, hogy ezt lefordítsuk, mert amúgy egy izgalmas anyag. A kiadvány alapján 2022-ben rendeztek el Prágában és Pozsonyban is egy kiállítást, mindkét helyen ugyanaz az az anyag volt kiállítva. Mi pedig aztán ezt a módszertant, valamint kérdezési és válaszolási technikát használtuk fel a Gyakran Ismételt Kérdések kiállításban a Ludwig Múzeum kortárs gyűjteményét felhasználva. Konkrét előzménye pedig Ludwig Múzeum Ludwig 30 kiállítássorozat  keretében a  múzeumpedagógiai osztály által a gyűjtemény egyes tárgyaira építő interaktív kiállítás volt  Megosztás – Múzeumpedagógia a gyakorlatban címmel (akkor mi még nem dolgoztunk a múzeumban, de mostani kollégáink rendezték). Állandóan jelenlévő téma, hogy hogyan lehetne jobban bevonni a múzeumpedagógusokat a kiállításokba, illetve hogyan tehetőek hozzáférhetőbbé a tárlatok, úgyhogy ez most már egy tendencia a Múzeumban.

Nagy Barbara: Az, hogy ez kiállítás formájában is megjelenhetett, jó vállalás a múzeum részéről. Ez nyilván összefügg azzal, hogy az elmúlt néhány évtizedben nagyon megváltozott a múzeumok  funkciója és szerepvállalása. Nem csak a látogatóknak, de a társadalom egészének is mások az elvárásai a múzeummal és a kultúra hagyományos intézményeivel szemben. A múzeumnak képesnek kell lenni valamiképpen reagálni ezekre az igényekre.

FK: A kiállítás központi koncepciója a kérdezés gyakorlatának fontosságát emeli ki. Mesélnétek erről a megközelítésről? Miért éppen a kérdés-válasz dinamikára építettétek a kurátori koncepciót?

NB:  Fontos volt, hogy a kérdések mindig nyitott végűek legyenek. Szerettük volna, hogyha gondolkodásra ösztönzi a látogatót, akár ő maga tesz fel további kérdéseket, vagy esetleg egy másik kiállításban egy másik probléma kapcsán ezek segítségével tud megfogalmazni releváns felvetéseket.  A kérdések sokfélék: vannak, amik nagyon direktek és egy műtárgyra kérdeznek rá és vannak olyanok, amik több műalkotásra is vonatkozhatnak. A válaszok megfogalmazásakor figyeltünk arra, hogy ne egyetlen “helyes választ” jelenítsünk meg. Maximum 500 karakter, érthető, lehetőleg befogadható nyelvezettel írott szövegek születtek a művekről, amelyek nem törekedhetnek arra, hogy mélységében  elemezzenek egy műalkotást.  Csupán egy jelentésréteget vagy értelmezési szempontot képes egy-egy ilyen válasz felvillantani.

BB: A válaszok elfedve, visszahajtható fedőlappal jelennek meg a művek mellett, amit elsőre nem is  feltétlenül vesz  észre a látogató. Először csak a kérdéssel szembesül, és ott is (a kiadványhoz hasonlóan) a műtárgy adja az első választ. De aztán fel lehet hajtani a fedőlapot és elolvasni a műleírásokat, ami így  már interakcióra készteti a látogatót.   

FK: Az alapmódszerek (pl.: a mediális tárgy, az egyenlő eséllyel hozzáférhető szövegek, a lehajtott értelmezés), amiket a kiállításban alkalmaztatok bevett múzeumpedagógiai stratégiák?

BB: Javarészt új formátumok, amelyek javarészt erre a kiállításra készültek. Barbarával mi vagyunk a kiállítás kurátorai, a pedagógiai koncepciót és a poliédre forma használatát pedig Hemrik László dolgozta ki, aki a múzeumpedagógiai osztály vezetője. Tudtuk, hogy szeretnénk egy olyan tárgyat a kiállítótérbe, ami segít további feladatok közvetítésében.  Van egy művészettörténeti kapcsolódási pontja is: Albrecht Dürer Melankólia című metszete, amelynek számtalan értelmezése létezik, de középpontjában a megismerés kérdése áll. Sokféle szimbolikus és rejtélyes tartalom jelenik meg rajta, köztük a poliéder, amely a közvetítő tárgyunk lett. A kiállítás elején egy átlátszó tárolóban helyeztük el a sokféle értelmezést szimbolizáló poliédereket, amelyekre tematikák szeint írtunk fel kérdések; ezeket vihették magukkal a kiállításba a látogatók további feladatokkal. A poliéder a tervek szerint megmarad mint egy módszertani eszköz más kiállításokban is. Ezen kívül a könnyú nyelvezetet használtuk, ami pedig egy olyan módszer, ami most már reméljük egyre többször megjelenik majd a Ludwig Múzeumban. A Vigyázat, törékeny! című kiállításban használta a Múzeum először, Dabi Farkas Rita ötlete nyomán. Ez nem csupán azt jelenti, hogy azokat kívánjuk ezzel megszólítani, akik mondjuk megértési sérüléssel élnek, hanem szélesebb hozzáférhetőséget biztosít azok számára is, akik csak egyszerűen nem érzik otthonosan magukat a művészeti közegben, vagy kevesebb ilyen szöveget olvasnak.

NB: A művészettörténeti referenciákat abból a feltevésből kiindulva szerepeltettük a kiállításban, hogy a múzeumlátogatók nagy része  otthonosabban mozog egy klasszikus művészeti vagy történeti jellegű múzeumban. Kényelmesebben érzi magát, ha tudja, hogy mi az, amire számíthat, vagy amit el kell várnia egy műalkotástól, és ezért szerettük volna megmutatni azt, hogy a kortárs művészet is felhasználja a klasszikus művészetet, és hogy igenis van kapcsolat közöttük.

FK: Milyen szerepe van a múzeumpedagógiának az intézményen belül? Milyen pozíciót foglal el a Ludwig Múzeumban?

NB: A múzeumpedagógia számos területre kiterjed, ebben nem specifikus a Ludwig Múzeum sem. Szoros kapcsolatban állunk az összes többi hazai nagy intézmény múzeumpedagógiai osztályával. Az előzőekben említett  Vigyázat törékeny! című kiállítás is rávilágított arra, hogy a múzeumnak szerepet kell vállalnia a közösségteremtés, a gondoskodás területén, melyben a múzeumpedagógiai osztálynak kiemelt szerepe van. Azon a tárlaton egy speciális kísérő program valósult meg, ahol speciális területekre bontottuk a kiállítást és a gondoskodás témáját kiterjesztve dolgoztuk ki a foglalkozásokat többek között idősek, hajléktalanok, hátrányos helyzetű fiatalok számára. 

BB: A Ludwig múzeumpedagógiai programja magába foglalja a csoportos programokat, ahova maguktól érkeznek a látogatók, de vannak, akiket mi szólítunk meg, például a pedagógusokat. Nemrégiben fejeződött be az akkreditált tanártovábbképzésünk is, amit évente igyekszünk megtartani. Nagyon jó visszajelzés, hogy nem csak művészeti területről érkeznek pedagógusok és érzékelik, hogy a kortárs művészetet más tantárgyak tanításában is jól lehet alkalmazni.  

NB: Nálunk a tanárok is tarthatnak akár művészettörténeti, akár bármilyen más tárgyhoz kapcsolódó tanórát, ami sok magyar és külföldi múzeumban nem lehetséges. Mi segítünk a tanároknak felkészülni egy kiállítás koncepciójából tanácsot adunk, hogy esetleg milyen kortárs művet lehet választani akár egy biológiai, matematikai vagy egy történelmi probléma feldolgozásához.

FK: Tekinthető-e a kiállítás egyfajta reflexiónak a művészettörténet-oktatás átalakulására vagy megszűnésére? (A 2020-as új Nemzeti Alaptantervnek (NAT) megfelelően az állami fenntartású középiskolákban 2024-től már választható tárgyként sem lesz elérhető a művészettörténet, mint önálló tárgy, az abból való érettségi lehetősége pedig teljességgel – gimnáziumokban és szakgimnáziumokban egyaránt – megszűnik Magyarországon.)

BB: A kiállítás szervezésének ideje alatt alakult ki ez a szomorú helyzet, emiatt is is kapott helyet a művészettörténet kortárs művészeti felhasználásának dedikált tér a kiállításban.

NB: Az előzőekben kifejtett akkreditált tanárképzés és a tanórai foglalkozásokra való igény is rávilágít arra, hogy miért lenne fontos a művészettörténetet tanítani. A művészet=történet) transzdiszciplináris megközelítése össze tudja kapcsolni a különböző tantárgyak témáit.

FK: Hogyan történt a műalkotások kiválasztása? Melyik volt előbb,  a mű vagy a kérdés? A kiállítás falain megjelenő kérdések között vannak kifejezetten egy műalkotás tartalmára, vizualitására utalók, és vannak általánosabbak is. Ezt mi alapján döntöttétek el?

NB: Néhány esetben tudtuk, melyik művet szeretnénk választani, mire szeretnénk kifuttatni a kérdést, de a megfogalmazásra oda kellett figyelni. Nem csak amiatt, hogy ne legyen mindegyik konkrét, de azért legyenek nagyon kézzelfogható témák, amik fogódzót jelenthetnek a látogató számára. Fontos szempont volt, hogy legyenek általánosabb kérdések is, nyitott végűek legyenek és ne legyenek túl hosszúak.

BB: Hárman írtuk a kérdéseket, Barbara, Laci (Hemrik László) és én, szóval három nézőpont, három megközelítés kombinációjából álltak össze. Sokat segített, hogy témaköröket határozunk meg, amik mentén válogattuk és rendeztük el a műveket. Például abban a térben, ahol  Fehér László műve van, ott társadalmi kérdésekre és problémákra kerestünk műveket. Ezen kívül megjelent a “gyűjtés”, a “művészettörténet”, az “absztrakt”, a külső helyszínek”, az “anyag és téma”, illetve az “interaktivitás” tematika is. Ezek is szűkítették a szelektálás módszerét, ilyen szemmel könnyebb volt válogatni a gyűjteményből.

FK: A témákat hogyan határoztátok meg? Ezek is a korábbi kiállításokból jöttek vagy esetleg visszajelzések alapján szelektáltátok?

NB: Az első teret szerettük volna provokatív művekkel és kérdésekkel megtölteni, valamint a művészettörténeti és a társadalmi térben is biztosak voltunk. Ezek segítették a válogatást is, majd  a kiválasztott művek befolyásolták a témák finomítását. Egy képernyőn elhelyezett interaktív felületen találhatók azok a kérdések, amiket művészetpedagógiában dolgozóktól, művészettörténészektől, képzőművész tanároktól vagy más művészetoktatásban dolgozó pedagógusoktól gyűjtöttünk. Ezek is befolyásoltak minket, hogy végül milyen kérdéseket szerepeltessünk.

BB: Az egyik leggyakoribb  kérdés, amit gyakran hallhatunk kortárs képzőművészet kapcsán: Ez művészet? Melyre érkezhet a válasz, hogy igen, művészet, mert itt van a múzeumban. De mi alapján kanonizálódik? Így arra a megfogalmazásra finomítottuk, hogy „Ez miért művészet?” – erre kaphat választ a látogató a kiállítás során.

NB: Cziráki Zsolt (önérvényesítő, az Értelmi Fogyatékosok Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szervezetének tagja) és Dr. Horváth Péter László (főiskolai docens, Apor Vilmos Katolikus Főiskola, gyógypedagógus) pedig abban segítettek, hogy mihez lenne érdemes egyenlő eséllyel hozzáférhető szövegeket készíteni. Őket az első pillanattól kezdve bevontuk azért, hogy ne csak egy kész kiállítással szembesüljenek.

FK: Mit gondoltok a kortárs képzőművészeti falszövegekről? Nem kellene alapvetően közérthetőbbnek lenniük, tekintve, hogy a múzeum elsősorban nem akadémiai közeg?

BB: Visszatérő probléma a Ludwigban is, hogy a kurátori szövegek C2-es nyelvi szinten íródnak, ami nagyon sokak számára elidegenítő és nem érthető. Ez sok esetben frusztrációt okoz, így nem jönnek vissza a Múzeumba, mert úgy értik, hogy nem  értik. Ezzel a látogatók nagy részét el is veszítjük.  Az egyenlő eséllyel hozzáférhető szövegek A2-B1-es szinten íródnak. Jó lenne, ha ez válna egy bevett gyakorlattá. Szerintem az az ideális, ha mindkét szint helyet kap.

NB: Az aktuális kiállításon a QR-kódok alatt lehet olvasni a kurátori szövegeket, így ha valaki ezzel szemben elmélyültebb elemzésre vagy további szakmai tartalomra vágyik, az is elérhető. Így nem terheltük a falat azzal, hogy négy vagy öt féle különböző szöveget jelenítettünk meg.

 FK:  Kíváncsi lennék, mit gondoltok a nemzetközi múzeumpedagógiai trendekről. Hogyan pozicionáljátok a GYIK kiállítást a múzeumpedagógiai diskurzusban?

NB: Külföldön, így Bécsben például ezt a az inkluzív megközelítést lehet tapasztalni akár olyan kiállítások esetében is, amelyek nem kimondottan múzeumpedagógiai vagy módszertani jellegűek. Figyelnek arra, hogy többféle úton juttassák el az információt, tehát hogy ne csak a verbális közlés legyen az információ-közvetítés módja. Sok jó példa van a befogadás egyenlő esélyeinek megteremtésére is. Nem csak az easy language-re gondolok, hanem akár a tapintható képekre, akár egy-egy festményről készített plasztikus fordításokra.

FK: A saját múzeumpedagógiai gyakorlatotok és a felhasznált bibliográfiai források közül kiemelnétek még valamilyen fontos hivatkozást, amely meghatározó volt a kiállítás koncepcióját illetően?

NB: A Múzeum könyvtárában elérhető egy tematikus szöveg és könyvválogatás, amely  nem csak a művészetelméleti vagy kurátori szövegeket, hanem pedagógiai írások és módszertani művek is olvashatóak.

FK: Terveztek-e a kiállításhoz kapcsolódó katalógust vagy a kiállításvezetőn túl egy terjedelmesebb kiadványt, amely mélyebben feldolgozza a kérdezés módszertanát a kortárs művészet kontextusában?

BB: Elkészült a virtuális túra, amiben online bejárható a kiállítás. Itt az összes szöveg megjelenik felugró ablak formájában és a kiállítás bezárása után is elérhető lesz bárki számára. 

FK: Hogyan látjátok a GYIK kiállítás hatását a múzeum jövőbeli gyakorlatára? Terveztek-e hasonló, a befogadást elősegítő koncepciókat a későbbiekben is?

BB: Valószínűleg megmaradnak elemek belőle, például a mediális tárgy (poliéder), vagy  annak különböző változatai. 

 

Gyakran Ismételt Kérdések. Módszertani kiállítás a Ludwig Múzeum gyűjteményéből a kortárs művészet befogadásának megkönnyítéséért

Kiállító művészek: 

BAK Imre, BASELITZ Georg, BEUYS Joseph, BENCZÚR Emese, BERHIDI Mária, BORSOS Lőrinc, CSEKMENYOV Alexandr, CSÁKÁNY István, EL-HASSAN Róza, FABRICIUS Anna, FEHÉR László, GRIGORESCU Ion, Keith HARING, JOVÁNOVICS György, KAZOVSZKIJ El, KÁLDI Katalin, KESERÜ Ilona, KONOK Tamás, LAKNER Antal, LENGYEL András, Zbigniew LIBERA, Nedko SZOLAKOV, Claes OLDENBURG, Roman ONDAK, SASS Valéria, Stoph SAUTER, SOCIÉTÉ Réaliste, Daniel SPOERRI, Mladen STILINOVIC, SZABÓ Ágnes, SZABÓ Dezső, SZABÓ Eszter Ágnes, Olekszij SZAJ, SZIRTES János, TÓT Endre, VESZELY Beáta, Ervin WURM, Dimitrij Dimitrijevics ZSILINSZKIJ, ZSIN Bence.

A kiállítás megtekinthető 2025. június 29-ig.

Ferencz Kincső 2025-ben végzett a Budapesti Metropolitan Egyerem design- és művészetmenedzsment MA szakán. Érdeklődése az underground kultúra kortárs művészeti kanonizációjának vizsgálata. Jelenleg a Dürer Kert művészeti koordinátoraként dolgozik.

Bence Bettina, független kurátor, a Ludwig Múzeum múzeumpedagógusa, a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművészet-elmélet szakán végzett. 2020 óta a Lahmacun radio működését segíti vezetőségi tagként. Kurátori munkájában különös érdeklődést mutat az önálló kezdeményezések, független művészeti terek és szervezetek iránt. 2022-ben alapította a hely[i] platformot, amely egy egyszerű online adatbázis a nonprofit, független, művészek által működtetett és off-térként működő magyarországi helyszínekről.

Nagy Barbara, művészettörténész, a Ludwig Múzeum múzeumpedagógusa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedadógiai és Pszichológia Kar Neveléstudományi Doktori Iskolájának hallgatója, azSzegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógus Karának művészettörténet tanára. Doktori kutatásának témája a rajz-, a művészet-, és művészettörténet oktatás 19-20. századi története és kezdetei.