Budapest 9. kerületében, magyarországi viszonylatban egyedülálló módon, 2020 óta ír ki minden évben public art-pályázatot a ferencvárosi önkormányzat. A kezdeményezés a Ferencvárosi Önkormányzathoz és a Magyar Kétfarkú Kutyapárthoz köthető: a pártelnök, Kovács Gergely (Árki Tiborral) képzőművészként még 2009-ben nyertes pályázattal részt vett a Lektorátus által kiírt public art-pályázaton. A párttárselnök, Döme Zsuzsanna Suzi pedig társadalmi megbízatású alpolgármesterként dolgozik a Ferencvárosban 2019 óta. Ahogy a párt honlapján is olvasható, az iniciatíva kifejezetten a NER által leuralt és átpolitizált köztér visszavételét tűzte ki célul.
A kiírás és a szakmai program kidolgozására Kertész Lászlót kérték fel. 2020-ban az első pályázat keretösszege nettó 13 500 000 forint volt, ebből művenként a maximum keretösszeg 1 350 000 Ft. A nyertes pályázatokat bemutató honlap szerint 2021 óta évente 4-7, eddig összesen 25 projekt valósult meg. A nettó pályázható összeg változása az évek során az inflációt próbálta követni, reálértékben ma is a kiinduló összegnek felel meg (idén művenként maximum nettó 2 120 000 forint pályázható). Az országos, nyílt pályázatot a kezdetektől szakmai bizottság bírálja el. A fix összetételű kuratóriumhoz (Kertész László, Szabó Ádám, Százados László, Zsinka Gabriella) 2024 óta csatlakozik minden évben egy, a bizottság által konszenzussal kiválasztott művész a korábbi évek nyertes és megvalósult pályázatainak alkotói közül. 2026-tól Kertész Lászlót Székely Júlia váltja a kuratóriumi bizottságban.
A pályázati kiírás Ferencváros előre kijelölt, de évente változó helyszíneire szól. A nyertes művek két hétig láthatók, és a pályaművek között előnyt élveznek azok, amelyek már a tervezés-előkészítés folyamán a helyi közösségek bevonására építenek.
Az elmúlt évek bizottsági munkájából levonható tapasztalatok[1] azt mutatják, hogy a pályázatokon – mind az ütemterv kidolgozásában, mind a helyi közösségekkel való kapcsolatfelvételben – gyakran sikeresebbek a színházi, zenei vagy szociális területen dolgozó alkotók, mint a kortárs képzőművészek. Nem meglepő, hogy egy adott közösség megszólításában könnyebb dolga van egy zenésznek, aki a helyi kórussal dolgozik, vagy egy színházi szakembernek, aki kapcsolatban áll az amatőr színjátszó csoporttal. A szociális területen aktív pályázók, akik például helyi kisebbségekkel működnek együtt, már eleve jól ismerik a közösséget és az őket érintő problémákat.
A zsűri számára az is szempont az értékelésnél, hogy az adott projekt milyen nyomot hagy a közösség életében és lesz-e hosszabb távú pozitív hatása. Ha egy kortárs képzőművész a portfóliójának kihelyezését látja a mű megvalósításában, az értelemszerűen kevésbé szólítja meg a helyieket és nagyon kevés maradandó nyomot hagy.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy vizuális gegből, képzőművészeti alkotásból nem lehet sikeres public art projekt. Gyakran elég az is, ha egy efemer vizuális élmény megállítja, elgondolkoztatja a tér használóját és létrejön valamilyen kapcsolat a befogadó és a mű között.
Pozitív példa erre Keserue Zsolt projektje, a Lovasszobor ló nélkül, vagy képzőművészeti beavatkozásra Várnai Gyula 2024-es Könyvmászófala. A Ferenc téren megvalósított hatalmas könyvespolc két hétig mászófalként működött, ahol hosszú sorok alakultak ki, hogy a fiatalok megmászhassák a falat. A projekt során a művész aktívan jelen volt és ellentartotta a kötelet.
A hosszú távú sikeres együttműködés záloga, hogy az önkormányzat biztosítsa az operatív kereteket. Ők teremtik meg a kreatív teret – fizikai és mentális értelemben egyaránt. Így a művész szabadon használhatja a közteret a köz érdekében.
A financiális háttér biztosítása (pl. inflációkövető honorárium) mellett legalább ilyen fontos a szabályozási keretek megteremtése és betartása, ami szintén a helyi önkormányzat feladata. Kell, hogy értsék, hogy ez felelősség és lehetőség is egyben. Legyen kiszámítható költségvetési keretrendszer, amibe a pillanatnyi politikai erőterek, képviselői akaratok nem tudnak beleszólni.
Egy sikeres és hosszú távon működő public art projekt egymásra figyelő összmunka – politikai, törvényi változások követése, ahol a kereteket is folyamatosan igazítani kell a változásokhoz. Olyan partnert kell találni az önkormányzatnál, aki elkötelezett a kerületi kulturális ügyek iránt, aki figyelemmel kíséri a törvényi változásokat és aktívan együttműködik a kezdeményezőkkel.
Ebben a szoros együttműködésben lehet megteremteni egy fenntartható/önfenntartó kerületi kulturális ökoszisztémát.
Az elmúlt évek során megvalósult munkák rendkívül sokszínűek voltak. A kuratórium – és annak döntését jóváhagyva az önkormányzat Kulturális Bizottsága – nem riadt vissza az olykor provokatív, nagy társadalmi visszhangot kiváltó művek megvalósításától sem. 2021-ben Szalay Péter Prizma című, 3D-nyomtatással készült műve a New York-i Szabadság-szobrot ábrázolta térdelő pózban, szivárványszínben, felemelt ököllel. Az installációt pár napon belül a Légió Hungária nevű szélsőjobboldali szervezet tagjai ledöntötték. 2024-ben pedig a Ferenc téren valósult meg a Turul-G elnevezésű szobor (Horváth Csaba Árpád munkája). Az installációban a mondabeli Turul elragadott egy G-osztályú Mercedes terepjárót, amely az orosz maffiához és a világ oligarcháihoz köthető. A szobrot egy hatfős társaság pár nap után összetörte.
Az önkormányzat az erős érzelmi reakciókat kiváltó munkákra nem eltussolandó problémaként tekint, hanem sokkal inkább – a közbeszéd lakmuszpapírjának is tekinthető – társadalmi vitát kiváltó ágensekre. A köztérhasználat örvén ezért a Ferencváros többek között lakossági fórumot és szakmai konferenciát is szervezett Kié a köztér? címmel 2025-ben, ezzel példaszerűen irányítva a figyelmet a köztérhasználat társadalmi fontosságára.
A tranzitblog részéről fontosnak tartottuk, hogy a ferencvárosi public art program bemutatásába az alkotóművészeti szempontok is bevonódjanak. Kiss Gabriella képzőművész ebben a cikkben írta meg a 9. kerületben megvalósult munkáinak tapasztalatait.
[1] A rövid összefoglaló a ferencvárosi public art-pályázatok két bizottsági tagjával, Kertész Lászlóval és Százados Lászlóval 2026 tavaszán folytatott telefonos beszélgetések alapján készült (– a szerző)
