Templom a múzeumban

A döntés című kiállításról

Migránsok, zsidók, cigányok, buzik, CEU, most és itt a maszkos felvonulók. Megnyilvánul a propaganda gépezet, lehorgonyozza az aktuális hazugságait a ragyogó szentekhez és dicső katonákhoz, örök emberi értékhez, jóistenkéhez, és máris gyakorlatilag bárkiből lehet ellenséget alkotni, egyenesen “a fenevad tombolását”, “a nevén sem nevezhető globális pénzhatalom világuralomra jutását” emlegetve. Teszi mindezt 38 millió forintból.


És hamarosan a sötétség

Megszűnő intézmények 3: MaNDA


Az intézményi kommunikáció egészen új módozatait tanuljuk mostanában, különösen a kulturális szférában. Ugyanis a válasz megtagadásának is bonyolult kultúrája lett az utóbbi években. Olvasni kell ezt a sajátos, minimalista kottát, hisz hallgatni sokféleképpen lehet. Az intézmények különösen akkor maradnak némák, ha a saját helyzetükről, jövőjükről faggatjuk őket. Főként azok az intézmények, amelyek szerepeltek a sokat emlegetett Lázár-listán, a megszűnő vagy átalakuló intézmények januári lajstromában. Többek között ilyen a MaNDA is, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet.


Finita la commedia

Megszűnő intézmények 2: NKA Igazgatóság

A független kulturális színtér szereplői mostantól teljes egészében kiszolgáltatottakká válnak. Nem lesz egyetlen olyan (pályázó) projekt, műhely, közösség sem, amelyik ne a pártállam figyelő tekintete előtt működne, egyetlen olyan (pályázó) alkotó sem, aki a pártállam kontrollja nékül dolgozhat. Csak az marad a radarernyőn kívül, aki nem pályázik – ez a helyzet, bár ezzel az állítással nem szeretnék állást foglalni a manapság minden műhelyben felmerülő „pályázni vagy nem pályázni”, romboló morális dilemmájában.


Malgot István közösségi kísérletei Maótól Vonáig egy nem-értelmiségi művészet felé

Szürke zóna 2: A Műcsarnok aktuális kiállításának apropóján

Amikor Malgot István 2015 végén a politikai és kulturális amnézia szürke zónájából előlép az MMA égisze alatt újjászervezett Műcsarnok több ezer fős nagyközönsége elé, nehéz eldönteni, hogy a mellőzött külön-utas mester rehabilitációjaként vagy az ártalmatlan amatőrizmus, a nem-értelmiségi művészet kanonizációjaként értelmezzük ezt a megdicsőülést.


Mit tegyünk? De tényleg.

Az FKSE beszélgetése a Stúdió Galériában, Mit tegyünk? címmel, 2016. január 13-án.

A nyílt beszélgetés célja az volt, hogy az FKSE megvitassa saját tagságával, illetve megossza barátaival a dilemmát: pályázzanak-e a megváltozott összetételű NKA-hoz (Nemzeti Kulturális Alap), illetve jelöljenek-e tagokat abba az NKA-kuratóriumba, amelybe meghívást kaptak? Erre néhány éve egy vállrándítás kíséretében azt mondtuk volna: miért ne. Pedig az NKA akkor sem volt problémamentes. Ma viszont az a helyzet, hogy gyakorlatilag nincs NKA, csak probléma.



Csoportos időutazás, jövőtlenül

Boldogtalan korokban az emberek biztosan többet gondolkodnak az időutazás lehetőségén: intenzívebben vizsgálják, mit tehettek volna másként a múltban, vagy hogyan menekülhetnének a jelen elől a jövőbe. 2010 óta Magyarországon a sajtóban, az internetes fórumokon vagy a hétköznapi beszélgetésekben egyre többen, és egyre inkább csodálkozva elmélkednek […]


Szakmai minimum I: Nipp a tévé tetején

„Provokáció a Vigadó? Akkor tessék annak is venni. Megírni, eltáncolni, akciókat szervezni, nevetségessé tenni. Tudomásul venni, hogy odabent is lesz művészet, szeretni az értékeset, és különbséget tenni jellemek és műalkotások között.” – írja a Népszabadság publicisztikája a Vigadó előtti demonstrációra és az odabent zajlott ünnepélyes megnyitóra […]


Szakmai minimum – feljegyzések a kulturális politikáról

Már egy hónap is eltelt a februári Akciónap óta, ahol a demokratikus pártok képviselői kulturális politikai programjaik ismertetésének céljából jelentek meg. Időközben az Akciónap meghívását érdemleges válaszra nem méltató Fidesz is feltűnt a színen: a Katona József Színház kultúrpolitikai vitaestjén, L. Simon László képviseletében. Nos, kérdésünk […]


Akciónap-reakció: egy jobb NKA-ról is szó lehetett volna a januári Akciónapon

A 2014. január 27-i tranzit.hu Akciónap sajátos pillanatban foglalkozott a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) elmúlt 20 évével és egy újragondolt működés lehetséges szakmai minimumaival. Az NKA szerepe és működése rapid módon átalakult. A kultúrafinanszírozás egészében növekedett a kormányzati befolyás. Megjelentek a támogatásokról döntő kuratóriumokban a […]


20 éves a Nemzeti Kulturális Alap 3. – Lehetőségek és felelősségek

Utolsó posztomat onnan szeretném indítani, ahol az előzőt abbahagytam: a pályázatcentrikusság és a stratégiahiány, illetve a szakmai szabadság és az optimális, optimalizálható működés lehetőségének mérlegétől. Három megfontolással élek ezzel kapcsolatban (ezek továbbra is saját kurátori időszakom tapasztalatain alapulnak), hogy aztán negyedikként kitérjek arra a válaszra, amelyet […]



© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány