Templom a múzeumban

Migránsok, zsidók, cigányok, buzik, CEU, most és itt a maszkos felvonulók. Megnyilvánul a propaganda gépezet, lehorgonyozza az aktuális hazugságait a ragyogó szentekhez és dicső katonákhoz, örök emberi értékhez, jóistenkéhez, és máris gyakorlatilag bárkiből lehet ellenséget alkotni, egyenesen “a fenevad tombolását”, “a nevén sem nevezhető globális pénzhatalom világuralomra jutását” emlegetve. Teszi mindezt 38 millió forintból.


A hosszú élet titka: szex és AVM tüntetés

A lakhatási szegénység, a lakáshiány napjainkban kiemelt téma, és fontos foglalkozni vele, hogy elkerüljük az olyan áldozathibáztató narratívákat, mint „fel kell nőni a versenyhez“, „miért nem dolgoztál keményebben“. A hajlék-kaland-játék pozitív vonása, hogy a karakterek nem hajléktalanok, hanem olyan emberek, akik belekerültek egy adott élethelyzetbe, és éppen nincs állandó lakhatásuk, tehát nem a helyzetük határozza meg az egész karakterüket.


A poszthumán és az újmédia

A Poszthumán végre egyenes beszéd. Vádol, elítél, de cselekvére is késztet — meg kell haladni az eurocentrizmust, az antropocentrizmust, a férfiközpontúságot, nem humanizálni kell a természetet, hanem rájönni, hogy mi is természet vagyunk, végre túltenni magunkat azon az ideálon, hogy az ember leural és leigáz, és ez az ember persze férfi, a nők is csak kizsákmányolandó természet.



Az ön-erőszak művészete 1.

Hol a határmezsgye az öncenzúra, az önerőszak és az önkultiválás paradigmáinak megélt dimenziói mentén, és hogyan “használódik fel” a képzőművészet eszköztára ezen tematikák mentén? Ebben a sorozatban kifejtem a témával kapcsolatos gondolataimat, amelyekre Gagyi Ágnes a társadalomtudós szemszögéből reflektál. Az első cikk során, saját tapasztalataimból kiindulva, olyan toposzokat bontok ki a kortárs művészet eszközkészletének felhasználása mentén, mint az önfejlesztés-autonómia, a neoliberális szubjektifikáció és az öngyarmatosítás dimenziói.



KISKERESKEDELEM ÉS NAGY MŰVÉSZET

Ha az ortodox nyugati művészeti kánont követjük, a művészetre mint autonóm egységre kellene tekinteni, ami egy minden esetben egyedi folyamat terméke. A francia szociológus, Pierre Bourdieu ezzel nem ért egyet, és a művészetet is csak egynek látja a sok társadalmi gyakorlat közül, aminek ugyanúgy megvannak […]


A BIOPOLITIKA VIRÁGAI

A Mályvavirág Alapítvány 2014-ben pályázatott hirdetett, amely során 5×3 méteres raklapokra kellett „a nők egészségének védelmében” festményeket tervezni. A nyertes képeket a művészek ingyen és bérmentve festhették a raklapokra, amelyeket az ország különféle plázáiban állítottak ki. Azok a nők, akik az utóbbi egy évben elmentek „rákszűrésre”, […]


TÚL A KRITIKAI TEKINTETEN

Legtöbbünk a művészetről és a művészekről gondolkodva olyan emberi tevékenységekre asszociál, amelyek valamilyen konkrét tárgyi vagy eszmei végtermékben teljesednek ki. A jelen írásban, ezeknek az általános dogmáknak ellenszegülve, Gilles Deleuze művészet megközelítését alkalmazom. A Deleuze által leírt esztétikai élmény radikalizálja a legtöbször a társadalom horizontjára […]


FELHASZNÁLT MŰVÉSZET: az elkövetkező hetekben Bajusz Orsolya képzőművész blogol

„A kortárs művészet eszköztára nemcsak egy szűk közösség határai között van jelen, de a politikai aktivizmus különféle formáitól kezdve, a szórakoztató tömegmédiáig, számtalan helyzetben találkozunk vele: fizetett street artosok árulnak cipőket, a televíziós show-kban rendszeres látványelem a test a köztéren, intézmények és magánemberek, még azok […]


Ünnepel a kontroll társadalma: Conchita Wurst

A Foucault-i fegyelmező társadalom utáni hatalom vizsgálatának egyik módja lehet a médiában szereplő – adott esetben fikciós – karakterek és a hozzájuk köthető diskurzusok elemzése. A 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál nyertese, Conchita Wurst apropóján jelen írásban a változóban lévő identitás, a gender policing és gender fluditás jelenségeire térek […]


© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány