A szabad művészetet választottam

Király Tamás és Rajk László életműve több ponton is összekapcsolódott: egymás közvetlen közelségében dolgoztak különféle filmes látvány- és jelmezterveken, vagy a rendszerváltás után megnyíló NA-NE Galéria alkotóiként. Király geometrikus vonalvezetésű ruhaszobrai és Rajk szúrós építményei, visszanyúlva az orosz konstruktivizmus formanyelvéhez, egyaránt egy kor forradalmi esztétikájának újraértelmezésével tartanak tükröt a hanyatlásnak indult szocialista rendszer visszásságaival szemben. A Trapéz galéria Engedetlen szerkezetek című kiállításán a két alkotó művei reflektálnak egymásra, megidézve egy kort, amikor a tűrt kategóriába tartozó művészek még a Fiatal Művészek Klubjában gyűltek össze, mégsem járt komolyabb következményekkel, amikor Királyt és vörös csillagos parlamenti kupolát formázó kalapot viselő modelljét rendőrök igazoltatták a Nemzeti Múzeum kertjében. A kiállítás a héten zár, a Király Tamás-életmű ’80-as évekbeli fejleményeit feldolgozó kétnyelvű kiadványt azonban jövő hétfőn mutatjuk be. Ebben az interjúban Rajk Lászlóval szintén erről az időszakról beszélgettünk.


A nagy élményhajhász

Schmied Andi pályakezdő képzőművész, építészetet és a designt tanult Barcelonában és Londonban, önálló kiállítása volt többek között a budapesti Trapéz Galériában, illetve a Daniel Blau Galériában, Londonban. Magyar kurátorok és műkritikusok részéről is támogató, érdeklődő figyelmet tapasztaltam művészeti tevékenysége kapcsán. A műteremlátogatásomról szóló hiradás célja elsősorban az, hogy megértsem, mi lehet az említett szakmai érdeklődés oka, illetve kontextusa.


A művészeten keresztül

Az állandó alakváltozás és a transzdiszciplinaritás taktikus alkalmazása a METASITU meghatározó vonása: az adott kontextustól függően ugyanúgy használják egy városkutató, egy művész, egy kurátor, vagy egy oktató gyakorlatait, anélkül hogy hivatásszerűen űznék bármelyiket is. Az alábbi interjúban korábbi munkásságukról, jelenlegi működési stratégiájukról, illetve a kortárs művészethez való viszonyukról kérdeztem tranzit.hu "A művészeten keresztül" című sorozata első kiállításának résztvevőit. Az "Ökumenopolisz – Az egész világ egy város" megtekinthető a Majakovszkij 102-ben december 9-ig.


Befejezett jövő

Mi történik az utolsó atomvárossal, ha végleg bezár az atomerőmű? Mi történik a szocialista térrel, ha megszűnik a szocializmus? Hogy él tovább Csernobil öröksége a hátrahagyott élő és halott városokban? Az Urban Forms Center és a Lviv Center for Urban History közös nyári egyeteme ezekre a kérdésekre kereste a választ az utolsó szovjet városban.


A szürke ötven árnyalata

Nehéz lenne még egy olyan teret találni Budapesten, amelynek a felújítása kezdetén és az átadása alkalmából is szükségesnek érezték a félhivatalos kultúrpolitikai reprezentációt: 2013 elején a Design Terminálban több napos eseménysorozatot rendeztek a BKK szervezésében a tervpályázat eredményeiről és a tér történetéről, idén tavasszal pedig a Kiscelli Múzeumban nyílik átfogó kiállítás a híres Moszkva téri órával a főszerepben.


A Dávidok után most a Góliátok jönnek

Úgy nézhettünk filmet az athéni olimpiáról, a kínai Datong megalomán kulturális-konzervációs projektjéről, a kilakoltatásokról, a berlini Alexanderplatz térrendezéséről vagy az amszterdami Rijksmuseum körül folyó szakmai egyeztetésekről, hogy közben a 2024-es budapesti olimpiai pályázaton, a Liget-projekten, a józsefvárosi szegényellenes politikán, a Széll Kálmán térré alakult Moszkva terünkön vagy a saját múzeumügyünkön járhatott az agyunk.


Welcome home

Dolgozz otthonról, vagy a munkakörnyezeted nézzen úgy ki, mint az otthonod! A millenniumot követő évtizeddel feljövő kreatív osztály munka- és életszervezése (ha van még értelme a megkülönböztetésnek) eddig nem látott mértékben épít az „otthonosság” pszichogeográfiájára, jelentsen az egy süppedős kanapét, egy kávéfőzőgép mellé állított pingpongasztalt […]


Háború és reprezentáció Kelet-Ukrajnában

Mariupol 500.000 lakosú iparváros Ukrajna keleti határán, az Azov-tenger mellett. A város neve tavaly járta be a világsajtót, amikor a Donyecki Népköztársaság és az immár orosz fennhatóságú Krím-félsziget közt félúton, stratégiai pozícióban elhelyezkedő Mariupol a politikai konfliktus középpontjába került. Noha a megszállás csupán két hónapig […]


Mit keresünk mi itt? (Leginkább magunkat)

Nyár elején új nonprofit galéria indult Budapesten, székhelyük a nulla kilométerkő. Nem saját tér működtetése mellett döntöttek, hanem a már meglévő intézményrendszert (és annak vakfoltjait) igyekeznek kihasználni, egyik befogadó helyszínről a másikra vándorolva. A kurátori kollektíva által létrehozott Teleport Galéria bemutatkozó kiállítását a Bocskai úti TIT […]


“Kellemesen érezzük magunkat” – Konyhapolitika és formatervezett lakáskultúra a szocializmusban

Nem a Szövetség ’39 beton programjával kezdődött és nem is a Néprajzi Múzeum MaDok-sorozatával fog véget érni az a mára egyre nagyobb számú kezdeményezés-sorozat, amely a szocializmus építőiparának, ízléskultúrájának és mindennapjainak újraértékelését tűzi naptárra. A MOME Designelmélet szakos hallgatói a Ponton Galériában kiállítás és szimpózium keretében vizsgálták […]


Lehetőségek az épülésre – filmek és mozgalmak alapvető konstrukciós tudásokkal

A 7. Budapesti Építészeti Filmnapok sikerének az egyik titka, hogy remek lehetőséget kínál az együtt gondolkodásra. Kurrens problémafelvetésekkel és a vetítések köré szervezett kerekasztal-beszélgetésekkel, prezentációkkal, találkozókkal próbál a rendezvény meghonosítani olyan gondolatokat, amelyekből a közönség, a leendő és aktuális „építők” sora inspirálódhat. Környezetformáló programalkotáshoz szükséges […]


Janus a metrón: a 4-es vonal térpoétikájáról

A tervezett környezet identitásformáló erejéről manapság egyre többet hallani a közbeszédben. Ám, hogy miként is kell ezt konkrétan elképzelni otthonunkban, az általában jótékony homályban marad. Köztereink identitásformáló erejéről, ha lehet, még többet beszélünk, ám ennek jelentését még nagyobb homály takarja. Pedig az az interakció, amelyik […]


Négydimenziós építészet – 6. Budapesti Építészeti Filmnapok

Az idei, immár hatodik alkalommal megrendezett Budapesti Építészeti Filmnapok programja hátborzongatóan egységes képet festett az érdeklődő közönség elé. A bemutatott filmek, legyenek mégoly szellemesek vagy pozitív kicsengésűek is, szinte kivétel nélkül kétségbeesett segélykiáltásokat visszhangoztak arról, hogy mi lesz velünk, ha továbbra is az eddigi úton haladunk. […]



Kritikai grafika és várospedagógia: közvetítés és fordítás mint a hatékony részvétel előfeltételei

Néhány hete, amikor a Klauzál tér környékéről szóló blog alakuló találkozóján voltunk, egy építész elmondta, hogy régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy miként lehet megszervezni a kommunikációt építészek és nem-építészek között. Ez a kérdés, bár banálisnak hat, korántsem egyértelmű: a „szakértők” (építészek, várostervezők, designerek, környezetmérnökök, […]


© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány