Városi intervenciós művészet Észtországban

Tallinn 2011-ben nyerte el az Európa kulturális fővárosa címet, a program keretén belül rendezték meg a Lift11 című fesztivált, amely a tallinni városfejlesztés hiányosságaira kívánt rámutatni.

kopli.jpg

Bognár Benedek: Tallinn

Észtországban a társadalomkritikával foglalkozó közösségek, szervezetek általában a városi életforma és a fennálló városi rend kritikájából próbálnak alternatív megoldásokat létrehozni. A tartui Pszichogeográfus Szövetség városi túrákat szervez, hogy így tárja fel Tartu rejtett emlékezetét és a második legnagyobb észt város enterpreneurista fejlesztéseinek hátulütőit. Tallinban az Új világ kommuna, a Polymer Culture Factory, a Tellsikivi negyed művész közösségei és a Linnalabor nevű városi aktivista szervezet mutat rá a fennálló rendszer anomáliáira. A vidéki kezdeményezések közül talán a Mooste községben dolgozó alkotók a legsikeresebbek, beépültek a falu közösségébe, szabadegyetemeket, filmvetítéseket és különböző programokat szerveznek a helyi lakosoknak, residency programjuk keretében külföldi művészeket is fogadnak, hogy azok szűz szemmel segítsenek a falu közösségének építésében. A Lift11 egy olyan installációs fesztivál volt, ahol a művészek városi struktúrákat korrigáltak, amelyek nehezítik vagy lehetetlenné teszik a városi terek fogyasztását.

Észtországban a városi lét azért válhatott az aktivista művészet fő témájává, mert az átgondolatlan állami reprezentációs beruházásoknak és a többnyire piac-orientált városfejlesztéseknek nagy szerepe volt az észt társadalomban jelen lévő törések elmélyítésében és a társadalmi egyenlőtlenség növelésében. A történelmi folyamatok, elsősorban a szovjet múlt, illetve a rendszerváltást követő vadkapitalizmus tombolása, erősen fragmentált városszerkezetet hozott létre. Elég csak rövid sétát tenni a belvárosban, hogy ennek a vizuális jeleit felismerjük, a központban egymás mellett sorjáznak a magas-házak, amelyek egy-egy cég birtokában vannak, a 400.000-es városban a vertikális építkezés csak a céges reprezentációt szolgálja. Tallinn városmagja középkori skanzen, túl nagy ahhoz, hogy tömegközlekedés nélkül kényelmesen lehessen élni benne, ám éppen azért mert a turisták ellátására, illetve a Tallinnban dolgozó, külföldi, elsősorban finn vállalkozók lakhatására alakították ki, zárvány a városszövetben.

felhőkarcolók.jpg

Bognár Benedek: Tallinn

KopliMustamäe, Lasnamäe orosz szegregátumok, amelyeket a turistáknak életveszélyes helyként emlegetnek, ám többnyire a valóban leromlott állagú negyedekben tett felfedezőutak semmiféle veszélyt nem jelentenek az odalátogatókra. Itt él a város lakosságának több mint fele, egy részük nem hogy észtül nem tud, hanem észt állampolgársággal sem rendelkezik. A független észt állam megalakulása után azok a lakosok kaphattak állampolgárságot, akiknek a szülei is bizonyítottan észt származásúak voltak. A szovjet megszállás alatt betelepült oroszok csak 1995-ben, öt év egy helyben lakás után válhattak teljes jogú tagjaivá a közösségnek. 2013. január 1-jétől az ingyenes tallinni tömegközlekedés bevezetésének célja többek között, hogy ezeket az elemeket honosítsák, hiszen a buszok, illetve villamosok kizárólag észt személyivel vehetők ingyenesen igénybe, tehát a kívülről szociális indíttatású lépés elsősorban az Észtországban élő nem észt állampolgárok felmérésére és az ebből fakadó bevétel kiesések pótlására irányul.

Budapesthez hasonlóan, ám az ittenitől eltérő okokból a vízpart nem szolgál rekreációs célokat, a századforduló körüli intenzív indusztrializáció alatt épült gyárkomplexum elzárja a belvárostól. Voltak kísérletek a helyzet korrigálására, 2011-ben nyitották meg a part menti sávon a kultúrkilométer nevű sétáló utat, illetve akinek ideje és esélye van, kiutazhat Pirita Beach-re feltöltődni. A Lift11 három installációja foglalkozott a tenger megközelíthetetlenségével, part menti sáv rehabilitációjával. Kalarand partsávon a Linnalabor három aktivistája alakított ki nyári fürdőhelyet. A budapesti Valyo város rekonstrukciós projektjeihez hasonlóan ebben az esetben is a közterek szabad fogyasztása, a városi közösség építése, az eltérő társadalmi rétegek keveredése volt a cél (Kalarand három kerület határán fekszik, Pöhja-Tallinnból, Kalamajaból és Kopliból érhető el). A terület tulajdonosa már elfogadtatta a jövőben itt épülő luxus-apartmanok engedélyeztetési tervét. A projekt támadás az ellen a felfogás ellen, amely a felsőbb társadalmi osztályok kiváltságának tekinti a tengerhez való hozzáférést .

linnahall.jpg

Bognár Benedek: Tallinn

A városról folytatott diskurzus egy fontos pontja a Linnahall, ez a Raine Karp által tervezett épület az 1980-as moszkvai olimpia vitorlázó kikötőjeként épült, később egyszerre vált az emlékezet helyévé és egy autonóm zónává a város központjában. A középgeneráció számára a posztszocialista nosztalgia helyszíne, a fiatalok inkább az illegális bulik és az első csók miatt emlékeznek ide. Többször próbálták magánkézbe átjátszani az épületet, de mivel a befektetők a terület, és nem a Linnahall hasznosításában érdekeltek, csak részlegesen sikerült értékesíteni, több kisebb cég telephelyévé vált. Tomomi Hayashi, Észtországban élő japán építész egy rámpával meghosszabbította Linnahall lépcsőit a tenger felé, így keltve a tenger közelségének illúzióját, ezzel nem tesz pontot az épület körüli vita végére, de feltárja az épületben rejlő lehetőségeket és leleplezi azt, hogy milyen fontos helyet is foglal el a város terében.

A Söprus mozival szemben áll egy kéményseprő szobra. Nem sokban különbözik a bécsi, berlini vagy budapesti zsánerszobroktól, egy rossz öncélú köztéri alkotás, identitás nélküli, bárhol felállítható szobor, emiatt éppen a modernista köztéri alkotások rokona, ön-referenciális, jelentését és funkcióját önmagában hordozza. Ám míg az, erősen támadható formalizmusa ellenére, saját anyagiságát próbálja lerombolni, hogy kiszakítsa az egyént a mindennapi rutinból, egyfajta aktivista művészetként önbírálatra sarkall, addig ezek a zsánerek könnyed kispolgári ízlésviláguk miatt sem a térben, sem az egyénben nem idéznek elő változást és csak az idő által válhatnak másmilyenné. Aap Kaur Suvi a fesztiválra egy kéményt tervezett építeni a szobor köré, ám az eredeti mű alkotója ezt csak azzal a kikötéssel engedélyezte, hogy hagynak egy lyukat a kéményen, hogy azon keresztül a kéményseprő gombját meg lehessen érinteni, így a szerencsehozó erejét nem zárják el. A kémény tervezője elzárkózott az ötlettől, ám az spontán módon mégis megvalósult, egy közeli buli minden résztvevője távozáskor egy téglát kapott, és egyenként építették fel a kéményt a szobor köré. A Queer Sticker Collection, és a Red Ball Projecttel tökéletesen megegyező O címet viselő fekete labda szintén a fesztivál résztvevői voltak.

Habár ezek a munkák, ideiglenesen rámutattak bizonyos városi problémákra, nem oldották meg azokat, előremutató ugyanakkor, hogy városi fórumok keretein belül a lakók aktivistákkal és képviselőkkel együtt próbálják a helyiek érdekeit érvényesíteni. 2011-ben adta ki a Linnalabor, Linnafoorumid című könyvét, amely hat nagy város, egyenként nyolc fórumának tanulságait összegzi, és megoldási javaslatokat dolgoz ki a városi elöljárók számára.  

  • alfax

    ” a buszok, illetve villamosok kizárólag észt személyivel vehetők ingyenesen igénybe, tehát a kívülről szociális indíttatású lépés elsősorban az Észtországban élő nem észt állampolgárok felmérésére és az ebből fakadó bevétel kiesések pótlására irányul.”

    észt személyit nem csak észt állampolgárok kaphatnak, amit írsz, annak semmi köze a valósághoz.

  • marton.szarvas

    @alfax: igen, én is kaptam észt személyit, de azt a magyar állampolgárságomat igazoló papírokkal igényelhettem. Az Észtországban élő orosz kisebbség jelentős része hontalan, így egy relatíve hosszú folyamat eredményeképp kaphat csak észt állampolgárságot.

  • alfax

    @marton.szarvas: nekik is van személyijük, nézz utána.

  • alfax

    @marton.szarvas:

    A “hontalanoknak” van ún. szürke útlevelük.

    Az állampolgárság megszerzésének folyamata sokkal rövidebb, mint amit én kis koromban magyarként a magyar állampolgárságért végig kellett csináljak. az 3 év volt.

    Itt is kell persze nyelvvizsga, amit sok ember nem tud letenni 30 év itt élés után sem, ugyanis az észtek voltak kötelezve az orosztanulásra, nem fordítva.

    Egyébként nem csak az észtek kaptak az önállósodáskor állampolgárságot, hanem azok az oroszok is, akik az önállósodásra szavaztak.

    Alapvetően az a lényeg, hogy az észtek illegitimnek tekintik a szovjetuniót, és minden intézkedést, ami akkor történt.
    ezért nem kapott automatikusan állampolgárságot a betelepített 3-400 ezer orosz /ukrán, stb.

    Az ingyenes tömegközlekedés pedig Savisaar ötlete volt (tallinni polgármester) aki erősen oroszbarát, nem is bírják az észtek.

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány