A jelenlegi tranzitblog-szám a 2020. decembere és 2021. februárja között megjelent Nevelésügyek I című tematikus blokk folytatása, amelynek az volt a célja, hogy kontextualizálja az előkészítés alatt álló Lehetőségek tere projektet. A mostani folytatás célja pedig, hogy a művészet, az inkluzivitás és a kritikai pedagógia közös halmazában mozgó projekteket mutasson be – amilyen a két éve működő Lehetőségek tere is.
A Lehetőségek tere első két éve a Práter 63-ban
2021 őszén nyílt meg a Lehetőségek tere, a tranzit.hu kritikai pedagógia szemléletű programja1 a 8. kerületi Práter utca 63-ban. A programot a krízisben lévő oktatási rendszer és az általános értékkrízis hívta életre és épít a tranzit.hu korábbi működésmódjára, amelyben a tudásátadás, a diszkurzív helyzetek létrehozása bevett gyakorlat, valamint folytatja a közösségépítő és kritikai/alternatív pedagógiai projektek sorát.
A Józsefvárosban működő közösségi tér célja olyan élményalapú és közösségi tanulási lehetőségeket teremteni, amiben a résztvevők maguk jönnek rá megoldásokra, közösen fedezik fel az együttműködés és a közösségben születő tudás erejét. A megvalósuló programban alapvető a transzdiszciplináris megközelítésmód és az együttműködés – művészekkel, szakemberekkel, szervezetekkel. A projektet a tranzit.hu korábbi programjához hasonlóan kísérletezés jellemzi, viszont a célközönség megváltozott: elsősorban nem szakmai közönséget, hanem fiatalokat megszólító programok valósulnak meg, ugyanakkor cél a különböző társadalmi csoportok és generációk összekapcsolása. A szakmai programok közérthetőségre törekednek, de emellett több szinten befogadhatók, olvashatók. A legtöbb program részvétel és folyamat alapú, rövidebb és hosszabb workshop-sorozatok és klubok (Urban Camp, Kreatív közélet) vagy módszertanok (Filozófiai gyakorlat kör, dokumentumfilm klub szervezés) mentén arra is törekszenek, hogy a résztvevők közösséggé alakulhassanak. Könnyű belépési küszöbű, szemléletformáló programokkal (közös zenei improvizálás, ingyenes ruhacsere) szeretnénk segíteni, hogy mindenki bekapcsolódhasson, és ha így megismerte a teret, eljöjjön más programokra is.
A jelenlegi józsefvárosi önkormányzat amellett, hogy támogató szociálpolitikát folytat, érdeklődő és nyitott a kerületi civil és kulturális kezdeményezések iránt. A 8. kerület az utóbbi évtizedben erősen dzsentrifikálódott, ennek a folyamatnak jó és rossz oldalaival. A korábban elhanyagolt és veszélyesnek tekintett városrészbe szívesen költözik fiatal középosztálybeliek is, akik értékelik az új programhelyszíneket és a zöldülő köztereket. Ugyanakkor a szegényebb lakosság lassan kiszorul a környékről és sok esetben olyan szolgáltatások nyílnak meg a környéken, amelyekhez anyagi okokból nem férnek hozzá.
A 2024-es évben kitűzött céljaink között szerepel egy tagsági program kialakítása, amelyben megvalósulhat az eredeti célunk, vagyis, hogy a térbe rendszeresen járók is létrehozzanak programokat, amelyeket a tér munkatársai mentorálással támogatnak majd.
A Lehetőségek tere alapításakor azt a célt tűztük ki, hogy olyan szakiskolákkal dolgozzunk együtt, ahol a tanulók az iskolából, különórákon vagy otthonról nem kapnak elegendő támogatást a kritikai gondolkodás elsajátítására. Továbbra is fontos feladatunknak tartjuk, hogy elérjük a középiskolás korosztályt, amellyel az iskolákon keresztül a Covid járvány óta nehezen lehet kapcsolatba lépni. Ezt tovább nehezítette a pedagógustüntetések kapcsán az iskolákon belüli és azon kívüli bizalmatlanság, amit még inkább korlátozott a 2023 nyarán bevezetett, az ellenzék részéről joggal homofób-törvényként emlegetett gyermekvédelmi törvény.
A magyarországi kontextus: a rendszer, ami meghatároz
A rendszerváltás óta eltelt több mint 30 évben az oktatási rendszer helyzete összességében nem javult, 2010 óta meredeken romlott. A 90-es évek sikeresen induló oktatási reformjait már a második Orbán-kormány elvágta. A Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár nevével összekapcsolt új oktatási törvényt 2011-ben léptették életbe, ez magával hozta a pedagógusokat központilag ellenőrző életpálya modellt, ekkor vezették be az új Nemzeti Alaptantervet és szállították le a tankötelezettséget 16 évre. A kormányzat nemzeti-keresztény alapokon központosította a közoktatást, újraírták a tankönyveket, megszüntették a szabad tankönyvválasztást, bevezették az erkölcstan és hittan oktatását.
A rendszer központi irányításához kivették az iskolákat az önkormányzati működtetés alól és egy új hivatal, a KLIK (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) alá rendelték a régiós alapon mintegy 60 tankerületbe sorolt oktatási intézményeket.
Eközben a pedagógusok bérét nem rendezték, ami ellen a szakszervezetek (elsősorban a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) mellett egyre többször léptek fel alulról szerveződő civil csoportok, amelyek 2016-tól Tanítanék Mozgalom néven, több kezdeményezést tömörítve rendszeresen tüntettek a közoktatásba történő kormányzati beavatkozások ellen.
2022 őszén új, béremelést és megbecsülést követelő pedagógustüntetések, sztrájkok és polgári elégedetlenségi akciók kezdődtek, immár a diákok támogatásával. Ezek következményeként született meg 2023 nyarán az érintettek által bosszútörvények nevezett – a kormányzat ígérete szerint a bérrendezést biztosító – státusztörvény, amely tovább erősítette a pedagógusok kiszolgáltatottságát.
A felsőoktatásban is sorolhatjuk a 2010 óta zajló, a demokratikus oktatási rendszer leépítésére irányuló intézkedéseket. 2012-ben társadalmi egyeztetés nélkül kívánták bevezetni a tandíjat az egyetemeken és röghöz kötéssel igyekeztek volna Magyarországon tartani a frissen végzetteteket – ez végül kompromisszummal végződött, öt évig kell az egyetem után az országban maradni.
2017-ben kezdődött a CEU zaklatása, majd elűzése az országból, arra hivatkozva, hogy nem itthon bejegyzett oktatási intézményről van szó, valójában a nyílt társadalom, mint eszme és szemléletmód száműzése volt a cél. 2018-ban megszüntették az egyetemeken a társadalmi nem / gender mesterképzést (valamint több más, szükségtelennek ítélt szakot), amelyet egyes egyetemeken a családtudományi szakok bevezetése követett.
2019-ben kezdődött el a felsőoktatási finanszírozás átalakítása, egy sajátosan torz privatizációs folyamat, amelynek során az állam fokozatosan megszabadult a fenntartói felelősségtől, az egyetemeket pedig magánalapítványokba szervezte ki. Ezek kuratóriumaiba kormányközeli gazdasági vezetők és politikusok kerültek, ezzel tovább sérült az oktatás szabadsága és az intézményi autonómia, amit az EU is nehezményezett: elzárta az Erasmus és Horizont program forrásait.
2020 és -21 folyamán, a legkisebb “modellváltó” egyetemen zajlott az eddigi legnagyobb, felsőoktatási ellenállási akciósorozat: színházi és filmes hallgatók egyetemfoglalást kezdeményeztek, hogy megakadályozzák a váltást és megvédjék az SZFE autonómiáját. A kormányzat a szokásos módon nem tárgyalt a diákokkal, a váltás megtörtént, aminek következtében számos diák és tanár, hetvenegy napos blokád után elhagyta a felsőfokú művészeti intézményt és egy független oktatási szervezetet alapított, FreeSZFE néven folytatva a munkát.
A közéleti kérdések kizárása, a bezárkózás a kereszténynek mondott és nemzeti áldozati narratívát képviselő hagyományokba, a védekező elfordulás még Európától is, azt eredményezi, hogy az oktatás egyre több hamis nézetet közvetít, miközben vakfoltokat hagy, olyan területeket, témákat, amelyekről nem beszél. Ez az oktatási rendszer számos társadalmi csoportra érzéketlen, nem látja, nem veszi őket észre.
Éppen ezek azok a területek, témák és csoportok, amelyekkel civil szervezetek, átvéve az állam feladatait, szabadiskolai formában, gyakran alkalmazva a művészet informális eszközeit, egyre intenzívebben kezdtek foglalkozni. Maga a művészeti praxis is sokat változott, és az elmúlt 20 évben globálisan fordult az elitkultúra felől az edukáció, a részvételiség, a társadalmi tudatosság eszközei felé.
Fel kell tenni a kérdést: milyen következményei lesznek az civilcsoportok iskolákból való kizárásának? Mi lesz a tantervből hiányzó területek, az emberi jogi képzések vagy a szexuális nevelés (különös tekintettel az LMBTQ emberek helyzetére és a fiatalokat célzó pornóiparra) képviseletével?
Szabadiskolák / szabad iskolák
A “Teher alatt nem nő pálma” tematikus blokkban a fentiekben felvázolt hazai oktatási közegre adott válaszként, alulról érkező, civil kezdeményezésekből mutatunk be néhányat. Az iskolarendszeren kívül, azzal párhuzamosan működő nonformális iskolákat és művészeti, valamint komplex tanulási módszereket alkalmazó kezdeményezéseket, amelyek modellként szolgálnak a hazai közegben.
A közoktatásban szegregált és elhanyagolt; strukturális támogatásban nem megfelelően részesülő, hátrányos helyzetű és gyakran roma diákok a 16 éves tankötelezettség bevezetésével még távolabb kerültek az esélyegyenlőségtől. A szegény és otthonról nem támogatott diákok hamarabb kihullanak az oktatási rendszerből, még nehezebben jutnak el egy szakma vagy az érettségi megszerzéséig. A felsőoktatásban kulturálisan teljes asszimilációra kényszerített roma diákok az egyetemen sem élhetik meg roma származásukat.
Az identitás pozitív megélésének támogatására, a diákok igénye szerinti tudások becsatornázására és közösségépítésre jött létre 2001-ben roma értelmiségiek kezdeményezésére a Romaversitas, amely immár több mint 20 éve újabb és újabb generációkat támogat az egyetemre jutásban, majd az egyetemi évek alatt. Tágabb társadalmi rétegeket célozva támogatja romák és nem romák együttélését és a „roma büszkeség” elsajátítását több civil szervezet, köztük az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány. Az UCCU iskolákba vitt képzések, fiatal roma felnőttek bevonásával, és roma szempontú újraírt elbeszélések, pl. városi séták formájában igyekszik csökkenteni az előítéleteket, erősíteni a párbeszédet.
A köz-és felsőoktatásból hiányzó közéleti tudatosságra nevelést vállalja fel a Közélet Iskolája ingyenes felnőttoktatási tevékenysége 2014 óta, ahol a kritikai pedagógia eszközeivel állampolgári oktatást, közösség- és akciószervezést tanulhatnak egyének; emellett pedig civil szervezeteket támogatnak tervezési és stratégiai képzésekkel. Hátrányos helyzetű fiatalok iskolán kívüli és közösségi tanulását támogatja a kőbányai Deviszont Közösségi Tér.
Az egyetemfoglalás következtében létrejött Free SZFE Egyesület független művészeti iskolaként 2021 óta, immár két tanév óta támogatásokból működik Budapesten és terveik szerint 2024 őszétől egyetemi képzésként elismert oktatást tudnak nyújtani.
Utak az önismerethez és a cselekvésre felhatalmazó reflexióhoz, művészeti eszközökkel
Régóta tudott, hogy a nonformális, vagyis a nem szokásos iskolai keretek és a nem kizárólag a tananyag elsajátítására irányuló tanulás, amely során a tanuló érdeklődése mentén választ témát és módszert, sokkal hatékonyabb és felszabadítóbb. A dramatikus eszközök, a történetmesélés, a saját életünkből vett szituációkra való rátekintés, vagy azok újrajátszása segíti a reflexiót és a tudatosítást. A drámapedagógia és a szociodráma eszközei hosszabb távú együttműködés mentén alkalmasak társadalmi párbeszéd támogatására, feloldhatatlannak tűnő konfliktusok oldására.
Az utóbbi 15-20 évben nagyon fontos eredményeket ért el a Káva Kulturális Műhely a közoktatás minden generációját célzó tantermi dráma módszerre épülő, az egyes korosztályoknak megfelelően az emberi kapcsolatokat boncolgató (majd a történelmi emlékezet újragondolását segítő) előadásaival. A magát a „résztvevő színházának” nevező társulat fokozatosan fordult társadalmi és közösségi projektek felé, melyek közül az állampolgári színház program keretében civileket hívnak meg égető társadalmi kérdések közös dramatikus feldolgozására (pl. klímaszorongás, lakhatási szegénység, rendszerváltás).
A Kávával együttműködésben indultak el a Saját Színház szociodráma alapú színházi projektjei, elsősorban a roma közösség strukturális megkülönböztetését az érintettek bevonásával feldolgozó, hosszútávú közös munka során ( A Hiányzó padtárs projekt a roma oktatási szegregációval foglalkozott az érintettek részvételével). Horváth Kata kulturális antropológus 20 éve működik együtt szomolyai (Heves megye) asszonyokkal, akikkel az utóbbi években az egészségügy és a roma nők helyzetét dolgozták fel több darab keretében (Szívhang projektek).
A felnőtt életet családi támogatás nélkül kezdő, állami gondoskodásból kikerülő fiatalok vesznek részt a Schermann Márta rendező kezdeményezésére elindított Artravaló projektben. Immár a hatodik évfolyam vesz rész egy egyéves folyamatban, amely során a résztvevő csoportok gyakorlati és önismereti tudásokra tesznek szert és az év során egy közös színházi előadást hoznak létre.
A Lehetőségek terében 2023 tavaszi félévében Pócsik Andrea kultúrakutató és Lehetőségek tere alapítótag vezetésével megvalósuló Kinedok Lehetőségek Mozija élményeiről olvashatunk majd résztvevői beszámolót. A program összeállítását a résztvevők határozták meg, a Kinedok közép-európai dokumentumfilmeket gyűjtő és a közösségi filmezést támogató platform gyűjteményéből válogatva.
Kiállítások és részvételiség
A tanulás fontos terepe lehet a kiállítás és a múzeumlátogatás, és mintha az intézmények is egyre inkább azt a felelősséget éreznék, hogy az oktatás hiányaival foglalkozniuk kell. A társadalmi párbeszédből fájóan hiányzó témákkal és abból kimaradó emberekkel nekik is dolguk van.
Ugyanakkor Magyarországon mára szinte nem maradt olyan intézmény, amelynek vezetése politikailag ne kötődne a kormányzathoz. A Műcsarnokot a Magyar Művészeti Akadémia kebelezte be, a Ludwig Múzeum jelenlegi vezetőjének kiválasztása is politikai alapon történt, a Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria, a Capa Központ és a Modem vezetői is a kormányzathoz közel álló személyek.
Három írásban három különböző művészeti intézményben megvalósuló, a művészetpedagógia illetve a művészetközvetítés szempontjait is középpontba állító projektről olvashatunk majd.
A fővárosi fennhatóságú Trafó Galéria politikai befolyástól független, Szalai Bori és Szalipszki Judit kurátorok gyakran foglalkoznak olyan kortárs trendekkel, amelyek a szakmai közönségnek is tanulási terepet jelentenek. Nem véletlenül szerveznek rendszeresen olyan performanszokat, amelyek a tudásátadást és a művészeti gondolkodást ötvözik. A 2019 óta működő Hangover Reading Club nevű olvasókör a galériában bemutatott kiállítások elméleti hátterét nyújtja. Témái között volt az ökológia, a hidrofeminizmus, vagy a gondoskodás. A 2023 nyarán rendezett Kék órák című háromnapos fesztivál a fluid identitást állította a középpontba.
Az Ernst Múzeumból 2013-ban kormányzati döntéssel Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központtá alakított kiállítóhelyen az intézményi szürkezónában (vagyis egy olyan intézményben, ahol kormányzathoz közeli, ahhoz lojális vezetés áll az intézmény élén) progresszív és fontos kiállítások is megvalósulnak. Az intézmény művészetpedagógiai programjaként indult el a Capa-zine Gellér Judit és Mucsi Emese kurátorok koncepciója mentén. Ebben a programban éves tematikák mentén ingyenes, egyéves kurzuson vehetnek részt különböző hátterű (laikus és profi) érdeklődők, akik így egymástól is tanulva, közös kiállítást és újságformátumú kiadványt hoznak létre.
A debreceni MODEM az ország legújabb kortárs művészeti múzeuma, melynek létrejöttéhez helyi fideszes politikai érdekek fűződtek és vezetése jelenleg is kormányzati kötődésű. Az intézmény Budapestről ingázó fiatal kurátori stábja kísérletező programot visz, minél több szálon igyekszik kapcsolódni a városhoz és közel vinni a kortárs művészetet a városlakókhoz. A Covid járvány miatt háromévesre nyúlt a 30+ kísérleti művészetpedagógiai projektjük. Ez egy, az 1989 utáni minden egyes évhez társított műveket bemutató kiállításból, a művekhez kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokból és az eredményeket összegyűjtő, 2023 novemberében bemutatott módszertani kézikönyvből áll össze.
Oktatási anyagok: könyvek, podcastok, folyóiratszámok
Ebben a számban szeretnénk néhány fontos könyvbe és kiadványba is betekintést adni rezenciók és elemzések formájában.
Szó lesz a fent említett Közélet Iskolája által kiadott Kritikai Pedagógia kötetéről és a Fordulat hasonló témájú lapszámáról. Radikális baloldali megközelítésben csak akkor jöhetne létre valódi változás, ha képesek lennénk meghaladni a neoliberális globális kapitalista berendezkedést. Hogy ez milyen módon függ össze a kultúrával és az oktatással, erről szól a Fordulat 30. száma, a Kultúra és kapitalizmus.
Művészeti eszközökre és a közösség erejére épít a gyermekszegénység és a „generációs szegénység” ellen L. Ritók Nóra pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány és az Igazgyöngy Alapfokú Művészet Iskola alapítója. A berettyóújfalui körzet hat településén tevékenységet folytató, 1999 óta működő alapítvány a délutáni foglalkozásokra épülő művészeti oktatás mellett, mára Toldon tanodát működtet és több mint tíz éve társadalmi vállalkozással teremt munkát a helyieknek. L. Ritók Nóra könyvei pedagógusoknak és szociális munkásoknak írt módszertani kiadványok és személyes munkabeszámolók, amelyekben a szerző esélyegyenlőségről, az asszimiláció vagy integráció fontos kérdéseiről és az Igazgyöngy Alapítvány küzdelmeiről és sikereiről ír hitelesen.
Az ébresztőkönyvet az Ame Panzh (“Mi Öten”) kollektíva, Farkas Laci, Fedorkó Bogi, Ignácz Judit, Márton Joci, Suha Niki írta. A könyv előzménye egy, a Covid pandémia idején elindított, majd 20 részt megélő provokatív podcast-sorozat. Harmincas roma értelmiségiek beszélgettek számukra fontos témákról, mint a „’progresszív elit’ szalonrasszizmusa, az oktatási szegregáció vagy a roma kultúra sekélyes reprezentációja a társadalmunkban. „
A pécsi Emberség Erejével Alapítvány 2006 óta foglalkozik gyerekek és fiatalok nemformális emberi jogi és állampolgári oktatásával: többek között, tíz éve tanodát működtetnek, emberi jogi témákban tanórákat és online játékokat fejlesztenek, „Emberség” díjuk kapcsán két és fél éve készítik a Kék kanapé podcastot. Legújabb, a Nem: számít című kötetük fiatalok körében a nemi alapú erőszak témájának feldolgozásra ad módszereket.
Köszönet Árva Judit és Nagy Gergely hasznos kommentárjaiért.
