A magyar színészképzés sokáig első számú intézménye a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) volt, már csak abból az egyszerű tényből adódóan is, hogy másutt nem lehetett diplomát szerezni színészetből, illetve más, a színházhoz és a filmkészítéshez kapcsolódó szakmákból. Később a Kaposvári Egyetemen indult diplomát is adó színészképzés, azonban soha nem tudta megszorongatni az SZFE-t a maga egyeduralkodó pozíciójában, éppen, mert az utóbbi széleskörű képzést nyújt filmes és színházi területen. Máig az a helyzet, hogy a különböző egyetemek és főiskolák által indított hasonló szakok és képzések mind csak az SZFE alternatíváit jelentik a hazai művészképzésben, egyrészt azért, mert a tanárként szóba jöhető művészek mind az SZFE-n vagy elődjén a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végeztek, és szívesen tértek vissza, fenntartva egyfajta folytonosságot a különböző generációk között – gondoljunk csak arra, hogy a különböző osztályokat az osztályvezető tanárról különböztetik meg – másrészt ezeken a helyeken nem feltétlenül adott, hogy minden, akár csak érintőlegesen kapcsolódó területen osztályt indítsanak, ezért nem érződik, hogy teljes körű az adott képzés.
Ebben a kikristályosodott, de egyben megkövült status quóban okozott törést a diákok, a tanárok és a közvélemény heves tiltakozása ellenére az SZFE modellváltása, amelyet a kormányzat erőszakolt ki. Az indulatoktól sem mentes tiltakozássorozat, a hetvenegy napos épületfoglalás és a Tanköztársaság kikiáltása, valamint eközben az egyetem autonómiájának megtörésére tett egyre durvuló kísérletek kibékíthetetlen ellentétének egyenes következménye lett az a szkizma, amelynek nyomán a tiltakozó SZFE-ből létrejött a Freeszfe Egyesület, míg a felsőoktatási intézményt birtokba vette az új vezetés.
A Freeszfe Egyesület első számú célkitűzése, tulajdonképpen létrejöttének oka az volt, hogy az intézménybe visszatérni nem kívánó végzős hallgatók számára megadja a tanulmányaik kezdetekor megígért diplomát. A dioplomaadó program Emergency Exit néven valósult meg. Ebben öt külföldi egyetem: a salzburgi zeneművészeti egyetem (Universitat Mozarteum), a ludwigsburgi előadóművészeti egyetem (Akademie für Darstellende Kunst Baden-Württemberg), a varsói színművészeti egyetem és annak kihelyezett bialystok-i bábtanszaka (Akademia Teatralna im. Aleksandra Zelwerowicza), valamint a svájci színiakadémia (Accademia Teatro Dimitri) a hallgatók megszerzett kreditjeinek elismerésével formálisan átvette a tizennégy osztályba járó körülbelül 150 hallgatót, akik tanulmányaikat korábbi mestereikkel folytatták, egészen a diplomaszerzésig. Vagyis ebben az esetben az infrastrukturális változáson kívül nemigen feltételezhetünk radikális eltérést a korábbi oktatási formuláktól. Részben azért sem, mert az Emergency Exit programban elsősorban végzős osztályok vettek részt, amelyeket a tanév közepén ért az átalakítás, és nem kívántak visszatérni a régi névvel, de új vezetőséggel, új tanárokkal felálló intézménybe.
Minderre azért volt szükség, mert a frissen alakult egyesület nem rendelkezett diplomás képzésre jogosító akkreditációval, így a fenti egyetemek társintézményeként, mintegy proxyként funkcionált az Emergency Exit program keretében. Mivel az eredeti megállapodás a partnerintézményekkel csak a végzős osztályokra vonatkozott, az egyesület viszont a továbbiakban is folytatni kívánta tevékenységét, ezért megalakulása után fél évvel, 2021 júniusában, a Freeszfe felnőttképzési intézménnyé alakult. Bár diplomát nem, csak tanúsítványt állíthatnak ki az elvégzett kurzusokról, a Freeszfe Egyesület helye és helyzete a magyar oktatásban, legalábbis rövid távon rendeződni látszik.
A felnőtt képzés keretein belül így 2021-ben a nyári egyetem mellett (amely elsősorban színészképzés volt) művészeti kommunikáció, színházcsináló, színház all-round asszisztens, színház és performansz, személyes színház valamint filmmaking osztályok; a 2022/23-as tanévben: színház és performansz, közösségi színház, hangképzés: beszéd-ének, személyes színház és művészeti kommunikáció, valamint újmédia és kreatív írás kurzusok; a 2023/24-es tanévben pedig: színházcsináló, filmszínész, performansz, személyes színház, színházi működés és művészeti kommunikáció képzések indulhattak.
Ebből a felsorolásból kitűnik, hogy a Freeszfében nagyobb hangsúllyal vannak jelen a színházat és határterületeit érintő kurzusok, mint a filmesek, illetve nem csak az előadói, vagy kreatív oldalt képviselő képzések kaptak helyet, hanem az olyan háttér, vagy kiegészítő művészetmenedzsmenti területek is, mint amilyen az asszisztensi vagy kommunikációs szakmák. A Freeszfe oktatási koncepciójában fontos szerepe volt annak is, hogy az általuk indított szakok ne legyenek egy az egyben megfeleltethetők az SZFE-n futó képzésekkel. Ezért nincs klasszikus értelemben vett színész-, rendező- vagy dramaturg osztály, amivel a Freeszfe gyakorlatilag nem konkurenciaként definiálja és pozicionálja magát az SZFE-vel szemben, hanem alternatív művészi képzést nyújtó intézményként.
Bár az SZFE-re rögtön érettségi után lehet jelentkezni, hosszú évtizedek során, a gyakorlatban mégis az a tendencia bontakozott ki, hogy az olyan szakokra, mint például a rendező vagy a dramaturg, zömmel már valamilyen diplomát szerzett hallgatókat vettek fel. Ez a hagyomány folytatódni látszik a Freeszfe keretein belül is, bár tagadhatatlan, hogy felnőttképzési intézményként nincs is nagyon más lehetősége. Azonban az is látszik, hogy a Freeszfe képzéseinek többsége elsősorban művészi előképzettséggel rendelkezőknek van meghirdetve, így például a színházcsináló vagy a színház és performansz kurzusok is. Éppen az előképzettség okán, a Freeszfe képzései rövidebb idő alatt valósulnak meg, a legtöbb képzés időtartama fél év-egy év, bár van kétéves képzés is (színházcsináló).
A színházcsináló kurzus négy alappillére épül, része a közösségi színházcsinálás (színészet, rendezés, írás, kollektív alkotás), a színész-készségtárgyak (mozgás, beszéd, ének), az elmélet (dráma- és előadáselemzés, kulturális környezet, színházi alkotásmódszertan), és a projektvezetés (pályázás, promóció, költségvetés-készítés, egy független társulat működésének gyakorlati kérdései). Az oktatás pedig elméleti, gyakorlati, és mesterségórákra bomlik, ahol az utóbbi dominál. Hasonló keretekkel működik a színház és performansz képzés, kiegészülve azzal, hogy minden hallgató egy-egy művész mentortanárral dolgozik közösen (a 2021/22-es tanévben ezek Goda Gábor, Hód Adrienn, Czirák Ádám, Szabó Veronika és Hudi László voltak), a cél pedig a képzés végére egy előadás létrehozása. A közösségi színház kurzus célja is elsősorban a hallgató egy saját projektjének megvalósítása, miközben a résztvevők betekinthetnek olyan, már futó és induló projektek alkotói fázisaiba, amelyeket mentoraik indítottak. Mivel ennél a művészi ágnál az elkészült alkotások hangsúlyosan társadalmi célokkal foglalkoznak, így az oktatásban szerepet kapnak a szociális és politikai alapismeretek és a művészet-alapú kutatómunka, valamint a közös alkotói folyamat civilekkel, félamatőrökkel és művészekkel.
A Freeszfe Egyesület képzéseinek felépítésében szemmel látható az erős gyakorlati túlsúly. Több kurzus leírásában is szerepel a „csinálva-tanulás” vagy hangsúlyosan utalnak erre. A képzések nem csak interaktívak, de interdiszciplinárisak is, ráadásul, ha végigböngésszük és összehasonlítjuk a Freeszfés előadások színlapját – év közben ezekből a legtöbbet a színházcsináló osztályok produkcióiból látni – akkor megállapíthatjuk, hogy a hallgatók több színházi szerepben is kipróbálhatják magukat „éles” helyzetben. Hol dramaturgként, hol színészként, hol rendezőként, de akár zenei vezetőként, vagy jelmeztervezőként is felbukkannak ugyanazok a hallgatók.
Röpke kitekintéssel azt láthatjuk, hogy Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is – persze teljesen eltérő körülmények között – hasonló tendenciák érhetők tetten, és nem csak a színházi világban, hanem a film- és sorozatiparban is. Vagyis egy-egy alkotó nem csak színészként, hanem szerzőként, rendezőként, dramaturgként kezd fejleszteni személyes motivációkra, élményekre, élethelyzetekre épülő előadásokat, sorozatokat, amelyeknek egyedi hangját, látványát éppen a személyes érintettség emeli ki a többi produkció tengeréből (pl. Fleabag – színházi előadásként és sorozatként, Atlanta, Hamilton).
Akár azt is mondhatnánk, hogy ilyen szempontból a Freeszfe képzései megfelelnek a modern alkotói trendeknek, ugyanakkor kérdés, hogy ez mennyiben köszönhető a speciális hazai kontextusnak, az egyesületet körülvevő kényszerhelyzetnek?
És mint látjuk, az elsajátítható készségek, ha nem is predesztinálják a hallgatókat, de mindenképp az egyébként is válságban lévő független szféra felé terelik őket, ahol ez a fajta alkotási mód nagyjából megszokottnak mondható, bár még nem ilyen mértékű átjárással egyik területről a másikra.
A Freeszfe kínálatának feltűnő hiányossága a filmes képzés alulreprezentáltsága. Az egyesület fennállása óta három ilyen kurzus indult: a filmmaking, a nagyjából ide sorolható újmédia és filmszínész szakok. A filmes képzések jelenléte nyilvánvaló infrastrukturális-, technikai- és pénzügyi akadályokba ütközik, amelyek nem pótolhatók olyan könnyen, mint egy-egy befogadó színház játszóhelye. Mégis, ha valaki ismerkedne a Freeszfe-n zajló oktatással, akkor azt az egyesület Youtube csatornájára feltöltött előadások mellett, a filmes kurzusokhoz tartozó Freeszfe Cinego Campuson teheti meg anélkül, hogy kivárná az intézményi nyílt napot. Az előadások egy filmválogatás audiokommentárjában hangzanak el, és túlmutatnak az adott film szoros olvasásos elemzésénél, rávilágítva a kontextusra, az adaptáció problémáira, vagy a színházi- és filmnyelvi különbségekre.
A 2023-ban meghirdetett kurzusok árai 120 000-750 000 Ft között mozognak, a legtöbb kurzusért két félévre bruttó 600 000 Ft díjazást kell fizetni. Ahogy korábban is, a tandíjat különböző részletfizetési konstrukciókban is lehet rendezni. Az órabeosztás lehetővé teszi a hallgatóknak, hogy a képzés mellett munkát vállaljanak, amennyiben az oktatás a hét második felében, illetve a hétvégén zajlik, ez azonban elsősorban részmunkaidős foglalkoztatottságot jelenthet. Vagyis a Freeszfe képzése elkerülhetetlenül elitképzéssé válik, pedig éppen ez nem tartozik a céljai közé. Bár bizonyos esetekben elérhető ösztöndíjas hely is, ez a lehetőség azonban az állami támogatás hiányában igencsak korlátozott.
Az állami támogatás hiánya, és a financiális nehézségek a megalakulása percétől kísérik az egyesület történetét. Az Emergency Exit programba átvett hallgatóktól az intézmény nem kért tandíjat. Ennek hiányában az ott tanító tanárok és mentorok is önkéntes alapon vettek részt az oktatásban. Pénzügyi helyzetét nem csak a később bevezetett tandíj beszedésével próbálta stabilizálni az egyesület, hanem adománygyűjtő kampányokkal, aukciókkal, támogatói programokkal, az előadásaik bevételeivel és merchandising segítségével is. Kérdéses, hogy mindez hosszú távon mennyire fenntartható, így az egyesület működésének egyik biztosítéka a diplomás képzés elindítása lenne. Tervben van egy Emergeny Exit programhoz hasonló, külföldi partnerintézmények bevonásával biztosított képzés, amelynek elindulását 2024 őszére tervezte az egyesület. Ennek indulását kétségessé teszi, hogy a február 15-én határidős felsőoktatási felvételi lajstromban a Freeszfe Egyesületnek nem szerepel képzése.
Három év alatt összességében mégis a stabilizáció felé haladt a Freeszfe Egyesület. Az első évfolyam előadásai nagy sikerrel mentek a Trafóban és a Jurányiban, illetve vendégszerepeltek az Örkény Színházban, valamint sikerült egy hosszú távú együttműködést létrehozni a Pinceszínházzal, ahol a hallgatók bemutathatják előadásaikat, de olyan helyekkel is együttműködnek, mint a független színtéren működő Auróra vagy a Manyi, a Magyarországot kényszerűségből elhagyó egyetem a CEU, illetve a közművelődési intézményrendszerben lévő Marczibányi téri Művelődési Központ. A második évfolyam már kevesebb előadással képviselteti magát ezeken a színtereken, pedig pontosan a láthatóság és az ismertség növelésében volna ennek szerepe.
Mérleget vonni a Freeszfe Egyesület működéséről még nem érdemes, hiszen az, hogy működőképes-e a Freeszfe modellje, vagy éppen példaértékűvé válhat-e, az legfeljebb csak a következő évek, vagy évtized tanulsága lehet. Előbb azonban túl kellene élni, vagy inkább meg kellene érni ezt az évtizedes távlatot, ami a jelenlegi hazai helyzetben önmagában is hatalmas teljesítmény volna.
Nyitókép: Tanköztársaság: a hallgatók fóruma az SZFE elfoglalt, Vas utcai épületében, 2020 szeptemberében. Fotó: SZFE HÖK / Freeszfe Facebook
Jenei Péter színháztörténész, kritikus, rendszeresen publikál a Színház és a Pótszékfoglaló felületein.
