A szubaltern vágyainak feltárása egy olyan terület, amely felé természetes módon fordulnak azok az emberek, akik diszkrimináció áldozatai. A romák behelyezése a posztkoloniális kritikai diskurzusba, ennek ellenére még ma is elsősorban a roma értelmiség által kedvelt játékos és kísérleti gyakorlatnak számít, amelyet az akadémiai közeg elutasító, vagy jobb esetben, közömbös reakciója fogad. Az európai tudományos közeg megkérdőjelezi, a „kolonizált” roma kisebbség létezését, és amellett érvel, hogy a dél és közép- kelet-európai régió, ahol a roma kisebbségi népesség többsége él történelmileg és strukturálisan is különbözik a Nyugattól.
CoE Roma population in Europe, 2007.
Egy teljes és meggyőző érvelést a közelmúltban publikált, e témában, Kóczé Angéla és Nidhi Trehan, „Postcolonial racism and social justice: the struggle for the soul of the Romani civil rights movement in the ‘New Europe’címmel. A tanulmány szerzői Norbert Elias 1982-ben publikált úttörő jelentőségű tanulmányát, a The Civilizing Process címűt idézik, amelyben Elias kifejti, hogy „a civilizációs folyamatba, tulajdonképpen minden beletartozik, amivel a nyugati társadalom magát a korábbi társadalmaknál, vagy más kevésbé civilizált kortárs társadalmaknál felsőbbrendűnek tekintheti”. Kóczé kifejti, hogy “a romákkal kapcsolatban a kolonializmust úgy kell értenünk, mint a többség stratégiáit annak érdekében, hogy fenntartsa az asszimetrikus relációkat a gazdasági és a politikai hatalomban, (abban az értelemben, ahogy Edward Said beszél az ‘Orientalizmus’-ról, mint olyan különböző stratégiák alkalmazása, amelyek közös eredménye a nyugatiak felsőbbrendű pozíciója a „keletiekkel” szemben)”. Az egyértelmű, hogy a mai politikai tájképen elterjedt a romákkal szembeni neo-kolonialista hozzáállás. "A Said által, a koloniális hatalom analízise során azonosított egyenlőtlen hatalmi viszonyokat a romák esetében is könnyedén azonosíthatjuk: például a romákról szerzett tudás, e tudás megszerzésének a módja, és annak terjesztése mind a koloniális hatalom ideológiai kísérője." Amennyiben a posztkoloniális teoretikai keret nélkül próbáljuk leírni az európai romák jelenlegi helyzetét, amit konzerválunk az a „cigánykérdés” vagyis a ‘Gypsy problem’- ez az a diskurzus, amely úgy építi fel a romák által megélt problémákat (mint például a munkanélküliség, a szegénység, és a társadalmi kirekesztés más manifesztációi) mint saját cigány kultúrájuk eszencializált melléktermékét. A romák behelyezése a poszt-koloniális domainbe, megkérdőjelezi ezt a fajta leírást, azzal, hogy az európai rasszizmust és a romák ellen irányuló diszkriminációt tekinti a romákat súlytó problémák gyökerének.
Delaine LeBas illusztráció, a Safe European Home?
A fehérség kutatása még egy lépés előre. A fehérség kritikai kutatása (Critical Whiteness Studies) a fehérséget, mint társadalmi konstrukciót vizsgálja, illetve a fehérség kialakulásának társadalmi, történelmi és kulturális aspektusait. A fehérség-kutatás úgy tekint a fehérségre, mint egy társadalmi státuszhoz kötődő ideológiára. Ez az új terület az 1980 és 90-es évek kánon-háborúinak idején jelent meg az akadémiai körökben elsősorban az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyság területén – amikor "a fehér szerzők és perspektívák központi szerepének politikai ellentmondásossága arra késztette a tudósokat, hogy megvizsgálják és megkérdőjelezzék, hogy “hogyan formálta a fehérség ideologizált koncepciója az amerikai irodalmat és történelmet?” (S. FISHER FISHKIN: "Interrogating "Whiteness," Complicating "Blackness": Remapping American Culture," American Quarterly, Vol. 47, No. 3. (Sep., 1995), p. 430.) Ruth Frankenberg 1993-ban publikálta a White Women, Race Matters: The Social Construction of Whiteness című tanulmánykötetet, amely a kritikai fehérség -kutatás akkor fejlődő tudományágának egyik alapköve. Frankenberg harminc (amerikai) fehér nővel készített élettörténet interjúkat, azzal a céllal, hogy leleplezze, hogyan építik fel a fehér nők a fehérség konstrukcióját. Az interjúkat elemezve rámutat, hogy minden egyes interjú alanya úgy artikulálja a fehérséget, hogy annak eredményeként a fehér szokások és elképzelések, mint “normatív” illetve “amerikai” jelennek meg. A terület további úttörői a fekete írónő és irodalom kritikus Toni Morrison (T. MORRISON: Playing in the Dark: Whiteness and the Literary Imagination, 1992.), a történészek David Roediger és a történész , Nell Irvin Painter (N.I. Painter: The History of White People, 2010.). A kutatások fő területei a fehér felsőbbrendűség természetére, a fehér identitás kialakulásához vezető történelmi folyamatokra, a fehér identitás és a kultúra kapcsolatára és a fehér identitást befolyásoló lehetséges társadalmi változásokra koncentrálnak. Több kutató jutott arra a konklúzióra, hogy a faji teóriák a fenotípusos kategóriák mesterséges csoportosítására épülnek, és nem vesznek tudomást a kategóriák közötti árnyalatokról. Az egyik szakíró Peggy McIntosh hangsúlyozza, hogy a globális társadalomban a fehérséggel társadalmi, politikai és kulturális előnyök járnak együtt. Bebizonyítja, hogy ezek az előnyök láthatatlanok a fehérek számára, de egyértelműek a nem-fehérek számára. Például, leírja, hogy “a fehér embereket hogyan "tanítják arra", hogy ne vegyék észre a fehérek privilégiumait, ugyanúgy ahogyan férfiakat tanítják arra, hogy ne vegyék észre a férfiak privilégiumait. Egy idő után, írja, úgy észleljük a fehérségünket, mint a nem kiérdemelt előnyök egy láthatatlan csomagját, amelyet nap mint nap kézpénzre válthattunk, de amely létezéséről nem szabad tudomást vennünk.” McIntosh felszólítja az amerikaiakat, hogy vegyenek tudomást a fehér felsőbbrendűségről, annak érdekében, hogy hatékonyabban tudjanak egyenlőséget teremteni az Amerikai társadalomban. Érvelése szerint, “Ahhoz, hogy társadalmi rendszereket alakítsunk át, először tudomást kell vennünk azok kolosszális méretű láthatatlan dimenzióiról. A privilégiumokat övező csend és tagadás a legfőbb politikai eszköz ebben. Ezek nélkül az egyenlőségről és az egyenlő jogokról szóló diskurzus nem teljes; ha tovább folytatjuk ezeknek a tabuknak a gyártását, akkor tovább védjük a jogosulatlan előnyöket és a jogtalan dominanciát." E blogbejegyzés második részében röviden azt vizsgálom majd, hogyan alakul a fehérség kritikai kutatása Európában, melyek a legújabb tendenciái és alkalmazhatóak-e eredményei a Közép-Európai társadalmi és kulturális közegben.
Nell Irvin Painter presents at the 2010 American National book Festival about the History of White People
