Kommunista homoszexualitás

Új tendenciák a közép-kelet-európai szexualitástörténet kutatásában

Viszonylag rövid múltra tekint vissza a közép-kelet-európai LMBT történelem akadémiai szintű kutatása. Az új megközelítésekre jellemző, hogy távolságot tartva, vagy újraértelmezve a kelet-nyugat dichotómiát, nem a nyugati szexualitástörténethez méricskélik a keleti jelenségeket, hanem azokat saját jogon vizsgálják. Ebbe a trendbe illeszkedik a 2017 február elején, a párizsi LMBT Kulturális fesztivál idején megrendezett Communist Homosexuality 1945-1989 (Kommunista homoszexualitás 1945-1989) című nemzetközi konferencia, amelyet a Créteil és az EHHES egyetem fogadott be. Amint a címből is kikövetkeztethető, az eladók elsősorban a meleg és leszbikus személyek és közösségek helyzetét és lehetőségeit járták körbe a közép-kelet-európai volt szocialista országokban a második világháborútól kezdve a rendszerváltásig bezárólag. A konferencián részt vettek olyan képzőművészek is, mint Jaanus Samma és Karol Radziszewski.


A szabadság karneválja

Molnár Csaba: Az ökör

„Mi kell a transzgresszióhoz, ahhoz, hogy meghaladjuk és átalakítsuk a tudatunkat és testünket korlátozó szabályokat és normákat? Mi kell egy másik világ elképzeléséhez és megteremtéséhez?” - Molnár Csaba koreográfus-rendező novemberben mutatta be legújabb darabját a Trafóban, Cuhorka Emese, Szeri Viktor, Vadas Zsófia Tamara és Vavra Júlia alkotó-előadók közreműködésével. Az ökör című előadást legközelebb március 3-án láthatja a közönség a Trafó színpadán.


Nyert a transzzsidó!

A csoda és varázslat estéje, amikor elhagyjuk a fejlett Nyugatot

(...) már megint queeringelni kell, most épp a gyöngyöspatai cigányok és a Magyar Gárda ellentétet kell dekonstruálni. Ám a „transzok” versengése folytatódik, és a transzzsidóknak igazságot követelő nemváltó alak kerül ki győztesként, mivel az Úristenként trónoló Judith Butler ítélete szerint még a ciszzsidóknál is elnyomottabb. Immár semmi sem állhat világuralmi törekvései útjába. (Jelenet Bajusz Orsolya A Világ Legelnyomottabb Embere című animációs filmjéből)


…így “queer-elem” a kultúrát, a trójai faló stratégiájával

Interjú Karol Radziszewskivel

Karol Radziszewski Varsóban élő lengyel képzőművész, aki filmjeivel és performanszaival vált ismertté, melyekben archív anyagokból kiindulva különféle társadalmi, politikai és gender kérdéseket vizsgál. Budapesten is többször láthatta munkáit a közönség, például a Trafó Galériában (A császár új ruhája, 2013), idén nyáron pedig a tranzit.hu A Szívünk egy másik ország – a barátság mint alternatíva egy normáis világban című kiállításán került bemutatásra Kisieland című projektje, amely egy meleg közösség félnyilvános tevékenységét, magánlakáson előadott drag performanszait mutatja be a lengyelországi szocializmus utolsó éveiben. Radziszewski a kiállítás alkalmából Budapestre látogatott, ahol az említett munka részét képező 30 perces dokumentumfilm bemutatását követően a közönség kérdéseire válaszolt. Itt tartózkodása alatt munkamódszeréről, művészi stratégiákról, korábbi és új projektjeiről beszélgettünk. A cikk végén megtekinthető a július 28-i prezentációról készült videofelvétel.


Az Egyetemtől az Actionig…

Meleg szórakozóhelyek a rendszerváltás utáni első évtizedben

1990 után sorra nyíltak a különféle szolgáltatásokat nyújtó meleg szórakozóhelyek – több kérészéletűnek bizonyult, néhány bár hosszabb ideig fenn tudta tartani az iránta való érdeklődést, a legerősebbek manapság is üzemelnek. Érdekes jelenség, hogy kifejezetten leszbikusok számára hosszú ideig nem nyílt bár. Az alábbi írás a rendszerváltástól 2000-ig tartó időszak lmbt+ szórakozóhelyeit mutatja be képekkel.


Allen allein 2.

El Kazovszkij életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Allen egyedül maradt. (Szeretői voltak.) Festészetében azt fejti ki, ami Dzsan-panoptikumainak az ősélménye lett: az önmagától másik testbe elválasztott kétségbeesését. A klasszikus szobrászatból kölcsönözve formailag, a klasszikus mitológiából tartalmilag merítve a panoptikumban főszereplő Galathea alá, a szobor bálvánnyá válásának jelzéseként kerül a piedesztál. Ez már a hetvenes évekbeli festményeken óriásira nő, ahol (fej nélküli, antik torzó) táncosnők jelennek meg rajta. A piedesztálból egyenesen sziklaszirt lesz, gyakran kettő, tükörszimmetrikusan a képtér előterében, s az egyiken a vágyott, a másikon a vágyódó helyezkedik el – közöttük egyre mélyebben tátong a szakadék. A piedesztál aztán lehet oszlop vagy hegycsúcs, épülettömb, karcsú kúp is. A vágyott különféle formákat, leginkább táncosnőét és szobortorzóét ölti, a vágyó a vándorállat, ami El.


Allen allein 1.

El Kazovszkij életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Az El Kazovszkij élet/mű kiállítás lehetetlen ötlet volt, és a megoldása is az lett: délután egykor kezdtem el a tereket végigtekinteni, és ki is takarítottak a szorgos munkások fél hatkor belőle, miközben ha tisztességgel akarom megnézi, magamba venni mindazt az információt, amit tálcán kínál nekem, akkor fél nyolcra, ha végzek. Egy Kazó-kép is túl sok, reprodukcióban, egy térben – már, ha nem egy töküres templomléptékű enteriőr egyedüli vizuális ingere a fókuszpontban: mire odaérsz, megcsöndesedsz.


Mese tanulsággal

Jaanus Samma: Munkára alkalmatlan (56. Velencei Biennále, Észt pavilon)

Létezik olyan társadalmi berendezkedési forma, ahol a munkavégzés kiválóságát a társadalom magánéleti tényezők ürügyén nem igényli, például a szexuális irányultság nem többségi gyakorlatát választó személy esetében. Az ilyen társadalmi berendezkedés demokratikusnak nevezi magát természetesen, jelen esetben népinek, azonban az azt alkotó személyek közt válogat, az […]


Kié a jelkép, ha nemzeti(nek hiszi)?

Andrea tavaly is elment a Budapest Pride-ra. A ‘Buzilobbi Internesönel’ kamionját választotta, ahol papi reverendából szórta a szappanbuborékot és az áldást a felvonulókra. Előtte, a kamion oldalára rögzített kartonlapra, árpád-sávos Nagy-Magyarországot, annak közepére pedig nagyméretű faszt/motorost rajzolt. Eredmény: két hónapnyi agresszív zaklatás (online, a munkahelyén, […]



COMING OUT LINKÖPINGBEN: workshop az aktivista tudományos írásról és a személyes névmások helyes használatáról

Az akadémiai írás eddig sem volt erős oldalam, ám igazán akkor kezdtem küzdeni vele, amikor nemrég elhatároztam – sokak tanácsa ellenére –, hogy a jelenlegi kutatásomat (a romaképek filmes és médiamegjelenéseinek kulturális értelmezéseit) nem könyv formájában teszem nyilvánossá, hanem kitalálok egy hozzáillőbb, rendhagyó formát a […]



Ünnepel a kontroll társadalma: Conchita Wurst

A Foucault-i fegyelmező társadalom utáni hatalom vizsgálatának egyik módja lehet a médiában szereplő – adott esetben fikciós – karakterek és a hozzájuk köthető diskurzusok elemzése. A 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál nyertese, Conchita Wurst apropóján jelen írásban a változóban lévő identitás, a gender policing és gender fluditás jelenségeire térek […]


MINDENKI TRANSZSZEXUÁLIS: beszélgetés Phia Ménard-ral a Cie Non Nova Örvény című előadása után

Egy megtermett, maszkos ember ült a tér közepén, kisolló és cellux volt a kezében, rózsaszín nejlonzacskóból készített emberi figurát, mikor beléptünk a francia Cie Non Nova Örvény című előadására két hete a Trafóban. Amint a báb elkészült, az ember letette a tér közepére, ahol a zacskót egyszer csak felkapta a […]


Nincsen posztfeminizmus, amíg nem volt nálunk feminizmus

Az idei Észt Hét keretében megrendezett Szegfűk és tulipánok című kiállítás alkalmával készült az alábbi interjú Rebeka Põldsammal, aki fiatal kora ellenére számos komoly kiállításon és rendezvényen van túl, melyek feminista kritikával és queer szempontú kritikai reflexióval nyúlnak kortárs témákhoz. Társszervezője a Ladyfest nevű nemzetközi rendezvénysorozat észt programjának, Tallinn […]


© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány