Kommunista homoszexualitás

Új tendenciák a közép-kelet-európai szexualitástörténet kutatásában

Forrás: eastqueerconference.wordpress.com
Forrás: eastqueerconference.wordpress.com

Viszonylag rövid múltra tekint vissza a közép-kelet-európai LMBT történelem akadémiai szintű kutatása. Az új megközelítésekre jellemző, hogy távolságot tartva, vagy újraértelmezve a kelet-nyugat dichotómiát, nem a nyugati szexualitástörténethez méricskélik a keleti jelenségeket, hanem azokat saját jogon vizsgálják. Ebbe a trendbe illeszkedik a 2017 február elején, a párizsi LMBT Kulturális fesztivál idején megrendezett Communist Homosexuality 1945-1989 (Kommunista homoszexualitás 1945-1989) című nemzetközi konferencia, amelyet a Créteil és az EHHES egyetem fogadott be. Amint a címből is kikövetkeztethető, az eladók elsősorban a meleg és leszbikus személyek és közösségek helyzetét és lehetőségeit járták körbe a közép-kelet-európai volt szocialista országokban a második világháborútól kezdve a rendszerváltásig bezárólag. A konferencián részt vettek olyan képzőművészek is, mint Jaanus Samma és Karol Radziszewski.

A konferencia gerincét tulajdonképpen egy geopolitikai, illetve politika- és jogtörténeti megközelítés adta: az előadások összessége szinte kizárólag provinciális esettanulmányok sorozata volt, amelyek érintették szovjet Oroszországot, Fehéroroszországot, Lengyelországot, Csehszlovákiát, Jugoszláviát, Bulgáriát, Romániát, Kelet-Németországot és nem utolsó sorban Magyarországot is.  A prezentációkból jól kirajzolódtak a nemzetek közötti különbségek, amelyek megtörték a Közép-Kelet-Európáról kialakult homogén képet. Ezeket a különbségeket jól példázza a homoszexualitás jogi helyzetének alakulása a különböző országokban: míg Lengyelországban sosem volt büntetőjogi tétel a férfiak közti szexuális kapcsolat, Csehszlovákiában és Magyarországon a vonatkozó törvényt a régióban elsőként, 1961-ben eltörölték, de Romániában csak jóval később, 1996-ban.

Forrás: eastqueerconference.wordpress.com
Forrás: eastqueerconference.wordpress.com

A kétnapos esemény szervezői nagy figyelmet fordítottak arra, hogy minél több terület és megközelítés megjelenhessen a programban; céljuk kimondottan az volt, hogy azt a diskurzust élénkítsék, amely a szocialista országok szexuális kisebbségeire nemcsak mint a rendszer áldozataira tekint, hanem annak aktív alakítóiként is vizsgálja őket. Ennek a törekvésnek jó példája volt Takács Judit plenáris előadása, amelyben a szocialista Magyarország szexualitással és homoszexualitással foglalkozó, hivatalos diszciplínájának alakulását foglalta össze, kitérve a társadalom felé való kommunikációs formákra is. Mindemellett az ideológiatörténetet olyan példákkal illusztrálta, amelyekből képet kaphatunk a homoszexuális és leszbikus egyének mindennapjait korlátozó tényezőkről — mint amilyenek a lakhatás vagy a párkeresés lehetőségeit befolyásolták — és azok kijátszásának alternatív stratégiáiról is.

A konferenciát mindezeken felül is a témák és módszerek sokszínűsége jellemezte: a politika-, jog- és társadalomtörténet mellett többek között helyet kaptak előadások, amelyek olyan kérdéseket érintettek, mint a szubkommunális terek és attitűdök kialakulása, mozgalomtörténet, az egyház és a homoszexualitás kapcsolata, a kül- és belföldi kapcsolati hálók, az utazás, a homofóbia és az antiszemitizmus kapcsolata, az AIDS megjelenése a térségben vagy a kortárs emlékezetpolitika kihívásai. Az előadások során a kritikai hozzáállás nem, de a gender, gay és queer studies kritikai diszciplínák egyértelműen háttérbe szorultak, ehelyett az empirikus történeti kutatások domináltak, amelyek elsősorban archívumok, jelentések, bírósági anyagok, statisztikák és az oral history eszköztárából építkeztek.

 

Kitekintések a kultúra területére

A konferencia szervezői feltűnően nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a politika- és társadalomtörténetet kiegészítsék a kulturális dimenziókkal is. Az előadások és a kísérőprogramok között szerepet kaptak olyan korabeli munkák, amelyek direkt vagy indirekt módon tematizálták az azonos nemű személyek közti vágyat, intimitást és szerelmet, illetve az LMBT emberek múltjára adott kortárs reflexiók is. A nyitóesemény például egy fiatal lengyel művész, Vala Tanz (Tomasz Foltyn) alternatív drag-performansza volt, de ezen kívül levetítették Makk Károly Egymásra nézve című 1982-es drámáját és Takács Mária Eltitkolt évek (2009) című interjúfilmjét is.

Az előadások között is magas számban jelentek meg a kultúra területéhez kapcsolódó témák: esett szó filmről, irodalomról és képzőművészetről is. Ezek az esettanulmányok azért kiemelkedően fontosak, mert vizsgálatukon keresztül az államszocializmusban élő LMBT emberek múltjának újabb regisztereit ismerhetjünk meg. Melyek voltak azok a művek, amelyek megfeleltek a cenzori követelményeknek? Milyen nyelvi vagy vizuális eszköztárat használhattak az alkotók a nyilvánosság előtt? Hogyan tudtak a hivatalos ideológia alternatívájaként beleszólni a homoszexuális testről a társadalmi térben kialakult képbe?

Makk Károly: Egymásra nézve, jelenet. Forrás: port.hu
Makk Károly: Egymásra nézve, jelenet. Forrás: port.hu

A konkrét műveket vagy műcsoportokat vizsgáló előadások során azonban vagy az interpretáció hiányából vagy az értelmezés módszertani bizonytalanságaiból érzékelhető volt, hogy egy nagyon fiatal kutatási területről van szó. Ez érthető is abból a szempontból, miszerint a homoszexualitás referenciáinak kulturális manifesztációit egy olyan politika- és társadalomtörténeti kontextusban kellene vizsgálni, amelynek a kutatása — mint ahogyan a konferencia többi előadásából is kiderült — még viszonylag kezdetleges stációban van. Így az előadók egy része példák felsorolására és rövid bemutatására szorítkozott, mint például Sanja Lazarevic Radak, aki a jugoszláv fekete hullám ’60-as, ’70-es években készült vonatkozó filmjeit listázta vagy Wojciech Smieja, aki a lengyel irodalomtörténet releváns forrásait ismertette. A mélyebb elemzésre vállalkozó előadók kiválasztott példáikat elnagyolt és bizonyítatlan hipotézisek alapján próbálták értelmezni.

Thibault Boulvain művészettörténész jelenleg is folyó PhD kutatásban az AIDS művészeti reprezentációival foglalkozik. Kelet-Európa kapcsán Ryszard Kisiel archívumából, a ’80-as években készült fényképeket hozta példának — Kisiel az első meleg lengyel szamizdat létrehozója és terjesztője, aki a ’80-as évek végén aktív tagja volt a lengyelországi homoszexuális szubkultúrának. Elmaszkírozott, szexet imitáló modellekről láthattunk képeket, amelyek a homoszexualitás, a szex, az AIDS és a halál kapcsolatát tematizálták. A képek bemutatása után Boulvain azt az elnagyolt állítást foglmazta meg, hogy Kisielnek a ’80-as évek Lengyelországában nem volt és nem is lehetett tudása sem az AIDS körüli nyugati diskurzusról, sem annak képzőművészeti példáiról. Ezt nem tudta bizonyítékkal alátámasztani, ellenben a közönség soraiból érkezett olyan hozzászólás, ami egyértelműen cáfolta felvetését.

Kevin Moss előadásában két magyar filmben elemezte az azonos nemű emberek közti romantikus viszony korabeli reprezentációit. Makk Károly Egymásra nézve és Szabó István Redl ezredes (1985) című filmje kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy ugyan valóban két a szocializmus idején készült filmről van szó, amelyekben egy leszbikus illetve egy homoszexuális pár története áll a középpontban, de szerinte, mivel azokat heteroszexuális férfiak rendezték, a filmekben nem egyfajta emancipációs gesztust kell keresni. Moss szerint a kortárs LMBT csoportok vagy személyek helyzetére való reflexió helyett inkább arról lehet szó, hogy az azonos nemű személyek közötti romantikus kapcsolat ábrázolása a politikai elnyomás mechanizmusainak általánosabb metaforáiként szolgáltak. Mindez persze nem zárja ki azt, hogy a közösség számára ezek kultikus művekké váljanak. A hipotézisét Boulvainhoz hasonlóan nem sietett tényanyaggal alátámasztani.

 

Kortárs reflexiók

Érdekes módon a kultúrával foglalkozó akadémikusok előadásainál kiérleltebbnek és professzionálisabbnak tűntek a konferenciára meghívott fiatal művészek munkái. A két meghívott, Jaanus Samma és Karol Radziszewski, olyan kutatásalapú művészeti projektek bemutatásával vett részt a programban, amelyek a közép-kelet-európai LMBT személyek vagy csoportok történetével foglalkoznak. Bár a kiindulási alap és a módszerek valamelyest hasonlóak, a választott fókuszok és médiumok nagyon eltérőek.

Forrás: biennialfoundation.org
Jaanus Samma: NSFW. A Chairman’s Tale, részlet. Forrás: biennialfoundation.org

Jaanus Samma észt képzőművész NSFW. A Chairman’s Tale (Munkára alkalmatlan: Egy elnök meséje) című munkája a 2015-ös Velencei Biennale Észt Pavilonjában került bemutatásra. A művész egy személyes történeten keresztül mutatja be az észt szocilista élet egy szeletét. Az „Elnök” egy családos, háborús veterán kolhoz elnök volt, akit homoszexuális afférjai miatt a ’60-as években bírósági perbe fogtak, és másfél év munkaszolgálatra ítéltek. Szabadulása után elvesztve társadalmi státuszát, családját és munkáját. Új városba költözött, ahol az ottani meleg közeg közismert alakjává vált. 1990-ben gyilkosság áldozatává vált. Samma a közösségben fennmaradt pletykák alapján kezdett bele kutatásába. A kiállításon az Elnök életét mutatta be komplex módon, szövegek, archív fényképek és talált tárgyak segítségével, amely kronológiának a középpontjába a bírósági per stációinak újrajátszását bemutató öt rövid videót állította. (A projektről Paksi Endre Lehel írt részletesen itt.)

A másik meghívott művész a lengyel Karol Radziszewski volt, aki már a hazai közönség számára is ismerős lehet, ugyanis több munkája is szerepelt Magyarországon, legutóbb a tranzit. hu FKSE-ben rendezett A szívünk egy másik ország című 2016-os kiállításon. A konferencia kapcsán levetítették Radziszewski — a fentebb már említett — Ryszard Kisielről készített filmjét, a Kisielandet, ezen felül pedig bemutatta az általa alapított és szerkesztett DIK Fagazine legújabb számát. A DIK a térségben az első, és jelenleg még az egyetlen olyan művészeti magazin, amely művészettel, a közép-kelet-európai maszkulinitás mintáival és a meleg közösségek múltjával foglalkozik. A számok monografikusak, egy-egy kiemelt kérdéskörrel vagy közeggel foglalkoznak, amelyeknek a központi kérdésfelvetése minden esetben a helyi sajátosságok körül forog. Az eddig vállalt témák között van például a lengyel nacionalizmus, a hip-hop vagy a street art és a homoszexualitás kapcsolata, de egy-egy szám szólt a román, az ukrán és a horvát LMBT múltról és a jelenről. A legújabb szám a konferencia apropóján készült: a 9 volt szocialista országból származó archív fotók, interjúk és tanulmányrészletek közlésével a művész a közép-kelet-európai LMBT személyek jelenlétének történeti folytonosságáről és a közegek sokszínűségéről ad képet olvasóinak. Mindent összevetve a fanzin kétség kívül a konferencia egyik legerősebb jelensége volt. (Radziszewski céljairól és módszereiről Gadó Flóra kérdezte a művészt az FKSE-ben megrendezett kiállítás kapcsán, az interjú és a FKSE-ben tartott beszélgetés videója megtekinthető itt.)

Zárójelben megjegyzendő, hogy nem ez a konferencia adja az egyetlen olyan teret, ahol az LMBT múlt kutatásának integráns részévé kívánják tenni a korabeli kulturális jelenségeket és a kortárs művészeti megközelítéseket. 2016 szeptemberében az Edinburgh-i Egyetem indított programot Cruising the Seventies: Unearthing Pre-HIV/AIDS Queer Sexual Cultures in Europe (CRUSEV) címen. A program négy kutatócsoportja Európa különböző nagyvárosaiban székel: Edinburgh-on kívül Berlinben, Muricában és Varsóban dolgoznak. Ezzel az európai queer történelem eddigi legjelentősebb kutatása kezdődött meg, amelyben újdonságnak számít a lengyel jelenlét, és a volt szocialista blokk felé való nyitást is biztosítja. A felállított kutatócsoportokban a társadalomtörténészek és szociológusok mellett irodalom- és művészettörténészek, illetve képzőművészek is részt vesznek. Karol Radziszewski például a varsói kutatócsoport tagja, a kanadai származású Benny Nemerofsky Ramsay az edinburgh-i, Virginia Villaplana Ruiz pedig a spanyol csapatot erősíti. A CRUSEV a kutatáson kívül céljául tűzte ki olyan események szervezését is, amelyeken keresztül eredményeiket a nagyközönség is megismerheti.

Karol Radziszewski: DIK Fagazine No. 11, issue: Homosexualité communiste?, Queer Archives Institute, 2017, (Borító: Ryszard Kisiel, Galata Beach, Varna, Bulgaria). Forrás: kink.cz
Karol Radziszewski: DIK Fagazine No. 11, issue: Homosexualité communiste?, Queer Archives Institute, 2017, (Borító: Ryszard Kisiel, Galata Beach, Varna, Bulgaria). Forrás: kink.cz

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány