Nekrológ — Roma Parlament 1991-2016

2016. október 24-én a Roma Parlamentet rendőri intézkedés mellett kilakoltatta a nyolcadik kerületi önkormányzat Tavaszmező utcai székházából. A Roma Parlament elnökségének november 2-án rendezett, a Roma Parlament temetésének értett utcai performanszán pedig nyilvánvalóvá lett, hogy a magyar kulturális szféra egyik meghatározó intézményét végleg elveszítettük. Ez a front is elesett…


#Beuysheute, avagy jelenkori tőkeértelmezések Berlinből

Das Kapital. Schuld – Territorium – Utopie, Hamburger Bahnhof. Megtekinthető: 2016. november 6-ig

Beuys 30 éve halott. Több generáció felnőtt már, akit sem spirituálisan, sem a művészet fogalmának kitágítása szempontjából nem érintett meg. De tudjuk azt is, hogy művészetének szelleme ma is kísért, és hogy a Beuys-i aktív, véleményformáló művész létforma meghatározó mérföldkő a művészettörténetben. S ahogy ez a kanonizált művészek esetében leggyakrabban előfordul, a művészeti piac az intézményrendszerrel karöltve szinte teljesen kisajátítja a hátramaradt művekkel való foglalatosságot és preferenciákat. Ez történik már egy jó ideje Beuys munkáival is — a ránk maradt fizikai öröksége körül komoly tőkét kovácsolnak, és mindez kényes kérdéseket és dilemmákat hagy megválaszolatlanul maga mögött. A cikk apropója, hogy egyik leghíresebb és legméretesebb műve, a Das Kapital Raum 1970-1977 Berlinbe költözött, s ennek megünneplésére két kurátor egy tematikus kiállítás gyújtópontjába helyezte azt.


Közösségi pénzügyek művészeti munkásoknak

Elkészült Szabó Péter és Szűcs Teri projektje a Katalizátor-díj 2014 keretében

A tranzit.hu Katalizátor-díj 2014 keretében jött létre Szabó Péter és Szűcs Teri Közösségi pénzügyek művészeti munkásoknak című projektje, amely párbeszédet kezdeményez a művészeti dolgozók magyarországi helyzetéről. A projekt egy online weboldalként és forrásként valósult meg, 12 videóinterjúval és egy összefoglaló tanulmánnyal: http://www.artworkerstoday.hu.


És hamarosan a sötétség

Megszűnő intézmények 3: MaNDA


Az intézményi kommunikáció egészen új módozatait tanuljuk mostanában, különösen a kulturális szférában. Ugyanis a válasz megtagadásának is bonyolult kultúrája lett az utóbbi években. Olvasni kell ezt a sajátos, minimalista kottát, hisz hallgatni sokféleképpen lehet. Az intézmények különösen akkor maradnak némák, ha a saját helyzetükről, jövőjükről faggatjuk őket. Főként azok az intézmények, amelyek szerepeltek a sokat emlegetett Lázár-listán, a megszűnő vagy átalakuló intézmények januári lajstromában. Többek között ilyen a MaNDA is, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet.


Erzsébet tér, végállomás

Megszűnő intézmények 1: Design Terminal

„Mióta a design szó beleült a magyar fülbe, nem volt még kormányzat, amelyik valós értékén tudta volna kezelni a design fogalmát, még ha láttunk is változó lelkesedéssel és hozzáértéssel tett formai gesztusokat” – fogalmaz a Műértő folyóirat 2016. márciusi számának Designcsökkentés című szerkesztőségi jegyzete. Azt hiszem, precízen. Nagyjából erre juthatunk, ha az Erzsébet téri Design Terminal (DT) megszüntetéséről szóló bejelentés utáni lehetőségeket próbáljuk latolgatni.


A Capa Központ három T-je

Jelentés, 2015. november 17. – 2016. március 13., Capa Központ

Ám miért itt és most? Tehetjük fel a kérdést a Jelentés című tárlat megtekintése után. A Capa Központ „három T-jének” jelentése kaphat-e több értelmet, visszhangozva a Kádár-kori kultúrpolitika irányelveit? Képesek-e a kiváló kortárs művészek és kurátor alkotótársuk, bár ha kritikusan is, legitim módon megszólalni abban a térben, amely épp a jelenkori ellentmondásos hatalmi intézménypolitikában kapott főszerepet?


Intézménykritika kifordítva

Beszámoló a ljubljanai Inside Out projektről és konferenciáról

Milyen új, kritikai pozíciók és diskurzusok léteznek, illetve hozhatóak létre művészek, művészeti intézmények által napjaink domináns művészettörténeti narratíváján belül, esetleg azzal szemben? A konferencia fókuszában egyértelműen a művész-intézmény-állam triumvirátusának folyamatosan változó viszonya és az ennek kapcsán felmerülő kérdések esettanulmányokon keresztül törtnő megvitatása állt.


Mit tegyünk? De tényleg.

Az FKSE beszélgetése a Stúdió Galériában, Mit tegyünk? címmel, 2016. január 13-án.

A nyílt beszélgetés célja az volt, hogy az FKSE megvitassa saját tagságával, illetve megossza barátaival a dilemmát: pályázzanak-e a megváltozott összetételű NKA-hoz (Nemzeti Kulturális Alap), illetve jelöljenek-e tagokat abba az NKA-kuratóriumba, amelybe meghívást kaptak? Erre néhány éve egy vállrándítás kíséretében azt mondtuk volna: miért ne. Pedig az NKA akkor sem volt problémamentes. Ma viszont az a helyzet, hogy gyakorlatilag nincs NKA, csak probléma.


Akarsz „középgeneráció” lenni? Te meg lehetnél a „gazdasági függés”!

A Helyzet Műhely önelemzésjátéka az alkotás feltételeiről

A Helyzet Műhely kutatói Egyéni szociális probléma címmel közös test-, és térélmény alapú foglalkozást szerveztek a Stúdió Galériába. Egy fejlesztés alatt álló, nem-formális oktatási elemekkel operáló formát hoztak magukkal, azzal a céllal, hogy a résztvevők azt valamilyen közösen elgondolható, eddig esetleg artikulálatlan tartalommal töltik majd fel […]


Mit keresünk mi itt? (Leginkább magunkat)

Tértágítás – a Teleport Galéria bemutatkozó kiállítása

Nyár elején új nonprofit galéria indult Budapesten, székhelyük a nulla kilométerkő. Nem saját tér működtetése mellett döntöttek, hanem a már meglévő intézményrendszert (és annak vakfoltjait) igyekeznek kihasználni, egyik befogadó helyszínről a másikra vándorolva. A kurátori kollektíva által létrehozott Teleport Galéria bemutatkozó kiállítását a Bocskai úti TIT […]


Verseny és/vagy együttműködés? – Bencsik Barnabás szerint naponta kell mérlegelnünk döntéseinket

Korábban axiómának hitt szakmai alapelvek, konszenzusosnak hitt értékek és evidenciának tekintett igazodási pontok váltak semmivé egy-két év alatt, és vette át a helyüket egy anakronisztikus, ideológia-vezérelt és az évtizedes frusztráltságból táplálkozó hatalmi akarnokság, ami gyakorlatilag vállalhatatlanná és nevetség tárgyává tette a közpénzből finanszírozott kulturális intézményrendszer nagy […]


Kint vagy bent? – „Talán a mi generációnk már nem is ebben gondolkodik”: a PR csoportot is megkérdeztük

Műtárgyakat bemutatni tényleg nem könnyű múzeum és galéria nélkül – egy megoldás lehet, ha nem csinálunk egy darabig műtárgyakat. Vége van annak a megszokott védettségnek, amelyet a kortárs művészet intézményrendszere biztosított a szakma művelői számára. A nagy, állami intézmények vagy nem kívánják tovább támogatni a kritikai, kísérletező […]


Kint vagy bent? – Erőss Nikolett szerint

Az állami infrastruktúra jelen formája nem invitáló, az tény, most azokat jó számba venni, akik ezen a rendszeren kívül működnek, vagy legalábbis létük nem ennek függvénye.   Vége van annak a megszokott védettségnek, amelyet a kortárs művészet intézményrendszere biztosított a szakma művelői számára. A nagy, […]


Kint vagy bent? – Havasréti József válaszol

(…) ha a művészet teljesen „kivonul” az államból, akkor teljesen akadálytalanul fog kiépülni egy népbutító „államművészet”, aminek a pusztító hatása felmérhetetlen lesz, minek jelei és előjelei már most is láthatóak. Vége van annak a megszokott védettségnek, amelyet a kortárs művészet intézményrendszere biztosított a szakma művelői […]


Kint vagy bent? – a körkérdésre Angel Judit válaszol

A progresszív szakmának arra kell törekednie, hogy az eddig elért eredményeket tovább fejlessze, megalkossa és konszolidálja saját intézményeit. Vége van annak a megszokott védettségnek, amelyet a kortárs művészet intézményrendszere biztosított a szakma művelői számára. A nagy, állami intézmények vagy nem kívánják tovább támogatni a kritikai, […]


© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány