Beuys 30 éve halott. Több generáció felnőtt már, akit sem spirituálisan, sem a művészet fogalmának kitágítása szempontjából nem érintett meg. De tudjuk azt is, hogy művészetének szelleme ma is kísért, és hogy a Beuys-i aktív, véleményformáló művész létforma meghatározó mérföldkő a művészettörténetben. S ahogy ez a kanonizált művészek esetében leggyakrabban előfordul, a művészeti piac az intézményrendszerrel karöltve szinte teljesen kisajátítja a hátramaradt művekkel való foglalatosságot és preferenciákat. Ez történik már egy jó ideje Beuys munkáival is — a ránk maradt fizikai öröksége körül komoly tőkét kovácsolnak, és mindez kényes kérdéseket és dilemmákat hagy megválaszolatlanul maga mögött. A cikk apropója, hogy egyik leghíresebb és legméretesebb műve, a Das Kapital Raum 1970-1977 Berlinbe költözött, s ennek megünneplésére két kurátor egy tematikus kiállítás gyújtópontjába helyezte azt.
