Milyen érzés európainak lenni?

Még mindig nem sikerült túllépnie a politika mentén polarizálódó kulturális mezőnek azon a kétféle retorikán, hogy: az Európai Unió vagy egy elnyomó birodalom, mely ellen szabadságharcot folytatunk, vagy pedig maga a megtestesült és vágyott morális és gazdasági kánaán, ahova sajnos, saját hibánkból, képtelenek vagyunk egyelőre eljutni.


A materiális, az immateriális és a szimbolikus

Hogyan határozza meg a gazdasági és a rá épülő intézményrendszer a kultúratermelés feltételeit? Milyen tágabb politikai és társadalmi kontextusba helyeződik mindez? Ezeket a kérdéseket igyekezett körüljárni a két egymást követő napon - a sajnos éppen bezárás előtt álló Müsziben - Bojana Kunst szlovén filozófus és művészetteoretikus. Egy baloldali és radikális kritika főbb vonalai bontakoztak ki, amely szerint nemcsak a szocialista múltnak a jelenhez való viszonyát kell újragondolnunk, hanem a kultúrának reflektálnia kell saját politikai és társadalmi beágyazottságára is.


A munka* szabaddá** tesz

Mielőtt azon kezdenénk meditálni, hogy egy tinivlogger milyen, a világ működéséhez elengedhetetlen értékeket termel, inkább említsük meg azt, hogy a jelenleg fennálló gazdasági rendszer rengeteg fizetetlen munkára épül, amit a háztartásokon belül túlnyomó részt nők végeznek, illetve gyakorlatilag mérhetetlen mennyiségű, elképesztő mértékben alulfizetett munkára a harmadik világban.


„Kísértet járja be Kelet-Európát“ — Rousseau kísértete


A kétévente megrendezett Degrowth Konferencia idei helyszíne Budapest volt. Ezidáig számos kérdés felmerült a „nemnövekedés“ mozgalom ideológiai körvonalait illetően, amely a sokszínűség liberális eszméjével igyekszik önmagát magyarázni, és mindeközben előszeretettel hívja magát radikálisnak. De hogyan lehet egyáltalán valami radikális, ami olyan fogalmakkal spekulál, mint a fenntarthatóság?


Politikailag gyönyörű


Június végén Berlin szívében a laikus sétálgató szeme elé tárult négy líbiai tigris az Unter der lindenen felépített arénában. A tigrisek egy radikális művészeti akció részei voltak: a Zentrum für Politische Schönheit (A Politikai Szépség Központja) nevű berlini kollektíva által megrendezett, élő performanszokból és szervezett beszélgetésekből, interaktív internetes játékból és videókból álló kampány célja az volt, hogy felszólítsa a döntéshozókat a 2001 óta életben lévő törvény mósosítására, amely kizárja a lehetőségét annak, hogy az Unión kívüli országokból érkező menekültek a biztonságos és gyors légiutazást választhassák a hosszadalmas és életveszélyes szárazföldi és tengeri, leginkább embercsempészek által uralt útvonalakat helyett.


© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány