Demonstráció a rally-n: balra a kóser bratwurst most, jobbra a Ne hagyj minket egyedül (magunkkal) feliratot hordozó táblával | Fotó: Roey Angel
"Visszajöhetsz – már biztonságos!”- ez az egyik jelmondata Ronen Eidelman alkotásának, amely a zsidó állam Európában történő újraalapítását kezdeményezi. Ez a keserű humorral megtöltött felszólítás egy alaposan felépített ironikus-önironikus művészeti projekt promóciós jelvénye.
A projekt címe, Weimari állam (a medinat szó héberül államot illetve köztársaságot jelent, arabul pedig várost), két nép mindennapi alapproblémájának megoldását tűzte ki célul, természetesen sziszüfosz-művészeti projektként. A kezdeményezés nem kis port kavart a kiszemelt német város életében, illetve a nemzetközi, így a magyar sajtó és internettársadalom berkeiben is.
A New Yorkban született, de Jeruzsálemben felnőtt Eidelman grafikusnak készült, de hamar saját országának politikáját kritizáló, pro-palesztin művész-aktivista lett. Kerítést bontott Gázában, tüntetett a palesztinok jogaiért és többnyire a köztéri, gyakran illegális utcai művészetben fejtette ki véleményét. Így merült fel benne az igény, hogy az izgalmas és kényes műfaj intézményes keretek között való oktatását a weimari Bauhaus Egyetem két éves MA Public Art programjában kipróbálja. A cél persze az is volt, hogy az enigmatikus iskola hallgatója legyen, ahol szinte a világon egyedül oktatják a köztéri művészetet, mint vezető szaktantárgyat.
A kétéves németországi tartózkodással, a lakhely- és környezet-változással Eidelman zsidó identitástudata és aktivista szerepvállalása újabb impulzusokat és dimenziókat nyert. Így alakult ki fejében a program befejezéséhez szükséges projekt, a Medinat Weimar: kapjon a zsidó nép egy új államalapításra lehetőséget Thüringiában.
A mindig is aktuálisnak számító ötletet legutóbb az iráni elnök, Mahmúd Ahmadinezsád 2005-ben, a nemzeti televízióban elhangzott, nemzetközileg is átvett beszéde adta, melyben azt vetette fel, hogyha az európaiak annyit beszélnek az izraeli-palesztin problémáról, akkor miért nem ajánlanak fel ők területet a zsidó népnek és oldják meg egyszer és mindenkorra a közel-keleti helyzetet.
A Medinat Weimar titkára és alapítóatyja, Ronen Eidelman | Fotó: Roey Angel
Eidelman művészeti megközelítésében egyetért ezzel, okfejtése szerint Thüringia zsidó állammá való átalakításával több nemzet fejfájást okozó gondjai megoldódnának: a németek Holocausttal kapcsolatos rossz lelkiismeretétől kezdve, a megye elnéptelenedésének problematikáján át, nem is beszélve a közel-keleti feszültségteljes szituációról.
Ugyan nem Eidelman volt az első, aki felvetette a zsidók visszatérésének gondolatát Európába, de ő az, aki művészeti projektként kezelve a kérdést, az államalapítás stratégiájához nyúlt. Ez az aktus egyébként gyakori a képzőművészeknél, gondolhatunk itt a John Lennon és Yoko Ono által alapított Nutopiára, IRWIN vagy éppen az Atelier van Lieshout mikroállamaira, magyar példaként pedig St.Auby Tamás svájci kantonalapítására 1981-ben.
Eidelman követte az államalapításhoz szükséges legalapvetőbb feltételeket, megalkotta a jelen esetben 13 modernista ideát követő manifesztumot, mely tömör megállapításokból, magyarázatokból és megoldásokból áll. Ezek a fennálló konfliktusokra vonatkoznak az ön-újrameghatározás pragmatizmusával. Természetesen himnusz is született, egy régi bund-dal jiddis zenével kevert átírásával, melynek címe Uninternationale, amely több más – nemzeti – zenével meghallgatható és letölthető a projekt folyamatosan bővülő website-án.
A kérdés persze adott, miért éppen Thüringia és Weimar. A manapság unalmasnak titulált város a német történelem egyik legfontosabb helyszíne, a német felvilágosodás bölcsője, ahol több művész és gondolkodó élt. Itt alapították 1919-ben a Bauhaus Akadémiát, amelyet nem sokkal később száműztek is és itt nyertek először a nemzeti szocialisták, majd itt helyezkedett el a legnagyobb koncentrációs tábor Németország területén. Vagyis a légkör, a város minden pontja halmozott történelmi konnotációt tartalmaz.
Eidelman kampányt és rally-t is szervezett, a központban található színház előtti téren – hivatalos engedéllyel, mely alkalommal az államot publikus keretek között megalapították. Emellett sor került egy tájékoztató jellegű konferenciára is, illetve a plakátozás és egyéb politikai propaganda eszközök használatára. A Medinat Weimar dokumentációja, minden információval együtt elérhető az interneten annak szellemi és anyagi támogatása is lehetséges, valódi vagy álnév alatt. A projektre és weboldalra legelsőként radikális szervezetek válaszoltak és általában a legtöbben valóságtartalmára, komolyságára kérdeztek rá, nem ismerve fel művészeti dimenzióját.
A Medinat Weimar egy provokatív, a múlt és jelen problémáit firtató – mégis ártalmatlan – művészeti kezdeményezés, mely az igen érdekes történelmi-társadalmi szürrealizmus eszmeiségében született. A projekt ugyan beilleszthető lehet a nemzetállamokat górcső alá vevő kortárs művészeti diskurzusba, illetve az identitás és földrajzi hely-keresés problémáját feszegető művek közé, mégis önmagában leginkább önkritikus és a realitás talaján létrehozott, ámde ugyanakkor attól messze elrugaszkodott illúzionista megközelítése teszi érdekessé, mellyel a jövő lehetséges formálhatóságával játszik és pozitív energiákat közvetít maga körül.
