A 2008-as évben több kortárs művészeti esemény is túlburjánzott az art world akklimatizált üvegházán. Damien Hirst árverése vagy Jeff Koons Versailles-i kiállítása, mind azt jelzik, ahogy a jelenkor virtuális Chateau de Versailles-ának művészei tetszésük szerint formálják az életet is magába foglaló gesamtkunstwerket. Vajon ez okozza, hogy a pénz szerepe ennyire központi elemként lehet jelen? Vajon ezért állítja ki és adja el a fontosnak tartott Yvon Lambert galériájában Andreas Serrano új fényképsorozatát, melyen a színes hátterek előtt pózoló modellek különböző állatok és emberek ürüléke?
Az sem véletlen, hogy a mesében a világot hordozó elefántot Daniel Firman egy képtelen és nevetséges helyzetbe állította a Hitler által oly nagyon kedvelt Palais de Tokyo nemzeti szocialista izlésű épületében.
Lehetséges-e elmenekülni ebből a világból Ervin Wurm vitorlásán egy olyan kikötőbe, ahol a szabad szélben dagadhatnak a vitorláink?
A vitorlázó művészek egyre több és távolabbi kikötőbe juthatnak el, a művészeti szféra mobilitása mintegy a szélesebb világban zajló, folyamatos migráció növekedésével párhuzamos. Ennek egyik globális következménye az egyén egyre erősödő kiszolgáltatottsága. Talán ezt reprezentálja Rivane Neuenschwander Contingent című videója is a hangyákkal…
Vajon a korunk monumentális, a nagyközönségnek készülő látványorientált művei kibírják-e majd az idő próbáját? Később felveszik majd az élettérbe beolvadt, köztéri szobrok szerepét és ők is láthatatlanná válnak? Lehet, hogy pár év múlva a dán művész, Simon Dybbroe Meller már nem régebbi korok emlékműveit letakarva jeleníti meg a szobrászat kísérteteit, mint az idei Torino Triennalén, hanem Richard Serra vagy Daniel Buren alkotásainak felhasználásával.
A szabadság fantomja, a média által sugallt, illúziókkal teli szabadságkép, ugyanúgy szolgálatában áll az új Chateau de Versailles kortárs művészeinek, mint a hétköznapi tömegmanipulációnak. Hívja fel a figyelmet erre a www.gec-art.3000.it graffitije.
BUÉK! Stenczer Sári
