xtro realm / Klímaképzelet Reader VII.
Ökológiai összeomlás és világjárványok: társadalmaink globális fenyegetésekkel tűzdeltek. Így a mindennapi élet és vele az intézményeink mindinkább a kockázatok kiszámítása, csillapítása és elkerülése köré szerveződnek.1 E bizonytalan helyzetben virágzik a modernitásba vetett hit, annak a reménye, hogy a tudomány és a technológia megszabadítja az embert a természeti korlátoktól. A digitális halhatatlanság segítségével felülmúlható a halál, a geomérnökség megoldást jelent az éghajlatváltozásra, a mesterséges intelligencia pedig jóindulatúan irányítja majd az életünket. Azok számára azonban, akik a planetáris katasztrófát elkerülhetetlennek látják, a földi életet pedig menthetetlennek, a kontroll radikális fantáziája válik uralkodóvá: a Föld végérvényes hátrahagyása egy hatékonyabb és stabilabb luxusjövő megteremtéséért a világűrben. E gyarmatosító fantázia legnagyobb támogatói között szerepelnek a bolygó leggazdagabb kapitalistái, többek között Jeff Bezos, az Amazon, és Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója. De tavaly a magyar kormány is bejelentette szándékát saját űrprogramjának2 létrehozására.
Ám az eszképizmus mint kulturális gyakorlat más területeken is felüti a fejét: az ultragazdagok a koronavírus elől bunkerekbe menekülnek,3 a közösségi média influenszerei kisebb vidéki városokba vonulnak vissza,4 de még arra is sor került a járvány során, hogy egy fehér kanadai pár egy távoli őshonos közösségben keressen menedéket.5 Legtöbbünk mindeközben önmaga fizikai elkülönítésére törekszik a lehetőségeihez mérten, reménykedve, hogy otthonaink egy űrhajó biztonságával visznek keresztül minket a válságon. A vírushelyzetre reagáló izolációnk ugyanis meglehetősen hasonlít az űrhajókon megélt bezártsághoz, nem véletlen, hogy űrbéli tapasztalataik alapján az asztronauták elkezdték megosztani túlélési tanácsaikat a jelenlegi elszigeteltséggel kapcsolatban.6 Ezek az izolációs gyakorlatok mind azon az elképzelésen alapulnak, hogy amennyiben sikerül eléggé távol kerülnünk a társadalmi és környezeti problémáktól, érinthetetlenné válhatunk és megszabadulhatunk a veszélyektől. A párhuzamosan kibontakozó klímaválság és világjárvány közepette azonban olybá tűnik, hogy ez a fajta menekülési, hátrahagyási kísérlet egyben a kölcsönös, egymástól való függőségünkkel való szembenézés elutasítását is jelenti, valamint annak a megtagadását, hogy személyesen is részt vegyünk a helyzet megoldását célzó tevékenységekben. Eközben viszont a krízis által leginkább érintett területeken a gondozási és fenntartási munkát végzők, a takarítók, bolti dolgozók, futárok stb. esszenciális munkája tartja fenn a világ hőn áhított stabilitásának maradványait.
Sarah Sharma médiateoretikus szerint ez a fajta „hátrahagyás a patriarchális hatalom gyakorlata, olyan előjog, amely a kollektív fellépést lehetővé tevő viszonyok költségére történik. Egyértelmű ellentétben áll tehát a gondoskodási tevékenységgel. A gondoskodás a hátrahagyással szembehelyezkedő politikai erő. A gondoskodás az, ami válaszol az emberi egymásrautaltság megmásíthatatlan és megkötött természetére és az élet esetlegességére, az emberi létezés kölcsönös kiszolgáltatottságára”.7 A gondoskodás történetileg a reproduktív és fenntartási munkákhoz köthető.8 A fizetett fenntartási munka (pl. gázszerelés, autószerelés, kertépítés) és a fizetetlen gondoskodási munka (pl. szülők ápolása, gyermeknevelés) közötti nemcsak financiális, hanem megítélésbeli eltérés is rámutat a kapitalizmus gender-szempontú elemzésének szükségességére. Ugyanis a fenntartási-gondoskodási tevékenységek, habár hasonló funkciót töltenek be, történelmileg nemi alapon szétváltak. Cél tehát egy olyan, feminista nézőpontú technológiafilozófia, amely a gondoskodást és karbantartást a technoutópikus meneküléssel való szembehelyezkedésében elemzi.
A problémák elől való elmenekülés, a hátrahagyás lehetősége genderkérdés is: a nők számára, akik történetileg módszeresen a reproduktív és gondoskodó munkák végzésére voltak kényszerítve, gyakran nem adott „az emberi függés megkötött természete” elől való menekülés lehetősége.9 Arról nem is beszélve, hogy a hátrahagyás víziója a természetből a technológia segítségével újrateremtett környezetekbe – pl. bunkerekbe, illetve űrkabinokba – a természet elégtelenségének és a gépek sebezhetetlenségének elképzelésén nyugszik, ami még inkább rávilágít e narratívák nemi kódoltságára. Amint Kiss Kata Dóra Vissza a természethez? Az ökológiai válság feminista olvasata című írása már bemutatta, az imperialista-kolonialista episztemológiákban a természet femininként, passzívként és organikusként tételeződött, megszemélyesítésekor nőalak társult hozzá. Vele szemben a techné állítódott, amely szakképzést, gyakorlati tudást jelent, és ami történelmileg aktivitásként és maszkulinként tematizálódott.10 Számos tudós bizonyította már, hogy a technológia férfiasként való megkülönböztetése szexista elfogultságon alapszik: a tradicionális technológiatörténeti elemzések szisztematikusan figyelmen kívül hagytak minden olyan eszközt, amelyet házimunkához használtak.11 A vázákat és konyhai edényeket először a 20. században értelmezték technológiánként,12 de addigra a patriarchális berendezkedésű kultúrákban a technológia férfiassághoz társítása már végbement. E gondolkodásmódra alapozva a tudományos forradalom megszilárdította azt az értelmezést, hogy a természet rendetlen és kontrollálandó,13 míg az ipari forradalom elhozta a mechanikus stabilitás technoutópista narratíváját: a mérnöki innovációk lehetővé tették az ember – a férfi – számára, hogy a természetet az akarata szerint alakítsa.14 E domináns narratívák szerint a technológia szabadítja fel az embert a természettől való függés alól, aminek köszönhetően az emberiség úgy értelmezheti saját magát, mintha egy tőle tökéletesen elkülönülő természeti háttér előtt állna.15 A természet csupán a célból létezik, hogy kizsákmányoljuk a kapitalista növekedés érdekében egyre innovatívabb módszerekkel. Az ember pedig egyedül áll gépei körében. Érinthetetlenül, győzedelmesen.
Míg az uralkodó kulturális narratívák elhitetik velünk, hogy az ember elkülönülten létezik, sőt fölötte áll környezetének, a klímaváltozás egész bolygót érintő válsága és a COVID-19 fájdalmas emlékeztetői az emberi és nem emberi ökológiák örök és szétválaszthatatlan egybefonódásának. Mára már tudjuk, hogy a humán és nonhumán létezők iparosított viszonya, amely a természeti erőforrásoknak tekintett javak kapitalista kizsákmányolásán alapul, számos olyan környezeti problémának a gyökere, amelyek hozzájárulnak a klímaválsághoz. Az állatipar, azon belül is leginkább a haszonállattartás egyike a globális erdőirtás, az üvegházhatású gázkibocsátás, és a fajkihalások legnagyobb előidézőinek.16 A Huanan vadállatpiacról eredeztethető koronavírus továbbterjedése állatról emberre szintén arról tanúskodik, hogy ökológiáink elválaszthatatlanok, kötelékük pedig időnként az ember irányába is erőszakos módon mutatkozik meg. A járvány emellett arra is rávilágít, hogy a természet helyi kizsákmányolása globális hatást válthat ki: a kínai vadállatpiac azért működhet a mai napig, mivel az állam a vadállatokat a tulajdonában lévő természeti erőforrásnak tekinti, a vadállatok tenyésztését, háziasítását és kereskedelmét törvényekkel bátorítja.17
Mindazok számára, akik fenntartják a fantáziát, hogy az űrkolóniák jelenthetnek megoldást e válságokra, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a Föld hátrahagyása nem hozza meg a kívánt feloldozást a kölcsönös függéstől. Az űrhajók az ember természet fölött állásának példáiként értelmeződnek, miközben anyagi valóságuk csak még inkább rámutat az emberi és a nem emberi viszonyok kölcsönösségére. A világűr kevéssé vendégszerető körülményei ugyanis még a fizikailag legrátermettebb asztronautát is függő helyzetbe kényszerítik. Oxigén- és élelemellátás, hulladékkezelés, páratartalom-kontroll mind technológiailag üzemeltetett módon szolgálják az űrhajósokat, ez azonban folyamatos fenntartást, utánpótlást igényel a Földről. Az űrhajó rendes működésének biztosítása tökéletes analógiája annak, hogy hogyan kellene a Földön lévő fenntartó rendszereinkkel gondoskodási kapcsolatot kialakítani.18 Leah Aronowsky tudománytörténész szerint az űrkabin nem a technotudományosság felsőbbrendűségének szimbóluma, mivel puszta létezésével rávilágít az ember és a gép törékeny függési viszonyára.19 Ennek ellenére a világ vezető hatalmainak kormányai és az érdekelt magáncégek gyakorlatilag a hidegháború óta az emberi űrutazás álmát hirdetik. Az űrprojekt gyökerei a katonaiparhoz köthetők, így nem meglepő, hogy hatása a gondoskodói munkára igen jelentős. Az 1960-70-es évek űrhajós világa genderszempontól szélsőségesen szegregált volt: a népszerű narratíva fókuszában a hipermaszkulin asztronauta állt, aki zokszó nélkül nézett szembe a veszélyekkel és a fájdalommal, míg bátor felesége otthon várta.20
Ez a fajta szegregáció kiemelkedő hatással volt arra, hogy mit tekintettek “értékes” munkának a hipermaszkulin űrhajósok. Alan Shepard, az első amerikai, aki űrutazáson vett részt, kifejezetten elutasította, hogy elsajátítsa a karbantartási technikákat. David Mindell történész szavaival élve, „a legmenőbb tesztpilóták nem akartak az űrben szerelőkké válni”.21 Ezt támasztják alá a NASA Skylab és a Nemzetközi Űrállomás 4-8. számú expedícióiról gyűjtött adatok is, a karbantartási tevékenységgel töltött időt ugyanis nagyban alábecsülték az ECLSS22 létfenntartó rendszeren, bizonyos esetekben pedig teljesen ki is maradt az üzemeltetési tervekből.23 Még a kétezres években is fennmaradt a fedélzeten végzett fenntartási és gondoskodási munkák genderalapú megítélése, amikor is Eileen Collinst, az első női űrhajóst, a NASA mint higgadt, ugyanakkor „szerethető” közszereplőt írta le. „Kedves”-ként is hivatkoztak rá hivatalosan. Gondoskodott a többi asztronautáról a fedélzeten, emocionális munkát is végzett: „lelki támogatása könnyebbé tette a hosszú munkaórákat és a kiképzéssel járuló feszültségeket”. A légierőben anyunak becézték.24
A világűr gyarmatosításának feminista és antikolonialista kritikája alatt jelen írás nem arra bátorít, hogy vessük el a technológiát és térjünk vissza a hajdani természethez, hiszen nem efféle utópikus primitivizmusok váltják meg a planetáris válságainkat. Nem is azt jelenti, hogy szükséges lenne több nőt alkalmazni. A kritikám célkeresztjében az a maszkulin-kapitalista fejlődéssel és technikai innovációval való megszállottság áll, amely Debbie Chachra szerint minden gondoskodási és fenntartási munkát alsóbbrendűként értelmez a termelésnél, a kreációnál.25 Mint ahogy a koronavírushoz köthető fizikai elszigeteltség tapasztalata is mutatja, csak egy összeomlás idején válik újra láthatóvá a magától értetődőnek vett gondoskodási munka értéke.26 A termelés előtérbe helyezése ellehetetleníti az élet nagyon is valós egymásra utaltságának társadalmi megértését, és elfedi azt a folyamatosan végzett reproduktív és fenntartási munkát, amely elengedhetetlenül szükséges mind a Földön, mind a világűrben.
A földi problémák elől való világűrbe meneküléssel tehát nemcsak az a gond, hogy megerősíti a hátrahagyás és a gondoskodás gyakorlatai között amúgy is fennálló nemileg kódolt ellentmondást, és hogy az előzőt többre értékeli az utóbbinál, hanem az is, hogy a gépek csupán a reproduktív munkától való függetlenség illúzióját teremthetik meg az ember számára. Ferencz Orsolya, a magyar űrkutatásért felelős miniszteri biztos azt nyilatkozta, hogy a magyar gépek nem robbannak le a világűrben,27 de az igazság sajnos az, hogy a gépek is, csakúgy mint a „természetes” környezetünk, bizony rendszeresen leállnak. Karban kell tartani őket. Azok az emberek, akiknek az élete mélységesen összefonódott a technológiákkal, ezzel nagyon is tisztában vannak. Laura Forlano társadalomtudós, aki vércukorszintjének figyelése és fenntartása érdekében különböző technológiák használatára kényszerült, így ír a cukorbetegséggel kapcsolatos tapasztalatáról: „az inzulinpumpámmal és glükózmonitorommal kapcsolatban gyakran már én magam sem tudom eldönteni, hogy én gondoskodom-e róluk, vagy ők rólam.”28 Ez az interdependencia a “természetes” környezetről való gondoskodásra is érvényes, rendszeresen megfigyelhető például az őshonos közösségek környezethez való kapcsolatában. A hawaii-i Hā‘ena közösség például nemcsak mindig visszadob néhány kifogott halat köszönetként az óceánnak, de 2019-ben sikerült egy tízéves halászati moratóriumot is elrendelnie, ami nemcsak az ökoszisztéma megújulását és a közvetlen környezet felépülését segíti elő, hanem a következő generációk fenntartható halászatát is lehetővé teszi.29 A moratóriummal Hā‘ena gondoskodás alapú igazságszolgáltatást végez: az óceán ökoszisztémája igazságtalanság (túlhalászás) áldozata lett, ennek orvoslásával elő kell segíteni az igazságtalanságtól megsebesült létező, az óceán gyógyulását.30
A környezeti kitettségünk csak még intenzívebbé válik a világűrben. Ez egy olyan térbe való költözést jelent, ahol a túlélésünk teljes mértékben azon gépek fenntartásától függ, amelyek biztosítják számunkra az élethez szükséges feltételeket a világűr vendégszeretetének hiányában. Így gyakorlatilag belépőt jelent az emberi és nem emberi szférák közötti törékeny táncba. Egy űrhajón, mint például a Nemzetközi Űrállomáson, csomópontoknak nevezett hengeres térelemek adnak otthont a különböző funkcióknak, így például a laboratóriumnak, a konyhának, a hálószobáknak és a létfenntartó rendszernek. Míg az asztronauták a napjaik nagy részét laboratóriumaikban töltik, életben maradásuk, és ezáltal munkájuk valójában csakis a szárított élelmiszerek és a létfenntartó rendszerek által nyújtott gondoskodáson keresztül biztosított. Nemcsak a konyhai élelmiszerellátást kell azonban pótolni, vagy a vitális rendszert karbantartani. Ezek maguk is egy nagyobb ökoszisztéma részei. Egy űrhajó ellátmányt szállít az űrállomásra, ott összegyűjti a fedélzeten termelt hulladékot, ami végül a földi atmoszférába való visszalépéskor elég. Az űrbéli izoláció a COVID-19 karanténjához hasonlóan távol áll a megkötések nélküli létezéstől.
A kitermelőiparra épülő nyugati társadalmi berendezkedés egyértelműen a fenntarthatatlan fejlődés útjára helyez mindannyiunkat. A Földről való elmenekülés nem fog segíteni a probléma megoldásában. Egy alapvető lét- és ismeretelméleti elmozdulásra van szükségünk, ami segít abban, hogy elforduljunk a kizsákmányoláson alapuló nyugati-kolonialista világnézettől. Egy olyan onto-episztemológiára, amely a gondoskodást és a fenntarthatóságot helyezi előtérbe. E világnézet elképzelésében és megértésében leginkább a feminista és az őshonos kultúrák gondolkodói lehetnek segítségünkre. A gyarmatosítás előtti bennszülött kultúrák fenntarthatóság-központúak voltak, és világnézetük alapvető része volt az emberek, valamint az ember és környezete közötti kölcsönösség elfogadása, és a gondoskodás etikájának érvényre juttatása az élet minden területén. Az őshonos népek saját magukat és a természetet is egy ökológiai család tagjainak tekintik, amiben a körülöttük lévő nem emberi létezőket (pl. borzak, antilopok) és anyagokat (pl. víz, agyag) is rokonságuk részeként értelmezik.31 A gyarmatosítást túlélő őshonos kultúrákban ezt a tanítást és etikai szemléletet a mai napig továbbadják.32 Kyle P. Whyte és Chris Cuomo kutatása azt mutatja, hogy az őshonos gondoskodási felfogás hangsúlyozza annak a felismerésnek a fontosságát, hogy emberi és nem emberi létezők (állatok) és kollektívák (pl. erdők) kölcsönös függőségi viszonyok hálózatában helyezkednek el. Az indigén33 gondoskodási etika továbbá abban nyilvánul meg, hogy a kapcsolatok morális alapjának a kölcsönös felelősségvállalást tekintik.34 Ennek az az elv is fontos része, hogy a gondoskodásalapú igazságszolgáltatás nem büntetés-, hanem helyreállítás-központú: ahogy például a hawaii-i halászati moratórium arra törekszik, hogy elősegítse az igazságtalanságtól megsebesült létezők gyógyulását (restorative justice). Ez a helyreállítás nemcsak az emberek és közösségek, hanem a természet felé is irányul.35 Ehhez hasonlóan a gondoskodás politikája a feminista filozófiában az emberi és nem emberi lények kölcsönös függőségi állapotát szintén erkölcsi alapvetésként kezeli.36
Mivel minden infrastruktúra leáll egyszer, folytonos helyreállításra van szükség. E megfigyelésekkel összhangban Steven Jackson információtudós azt javasolja, hogy az ember és a technológia viszonyáról folytatott gondolkodásunk kiindulópontjává az „erózió, összeomlás, lepusztulás jelenségeit kell tennünk az újdonság, a növekedés és a fejlődés fogalmai helyett.”37 Amennyiben elfogadjuk, hogy a világunk „mindig-épp-majdnem-szétesik,”38 akkor ahelyett, hogy a technológiai innovációra mint a megváltásunk egyetlen eszközére39 fókuszálnánk, észre kell vennünk mindazon módokat, amelyek segítségével a viszonyulásunk részévé tehetjük a gondoskodást. Ennek értelmében ahelyett, hogy arról gondolkodnánk, milyen módon szökhetünk meg a földi problémáink elől, ahogy Donna Haraway írja, a „gonddal kell maradnunk”40, azaz arra kell összpontosítanunk, hogy a tönkretett rendszereinket helyreállítsuk. Látnunk kell, hogy a gondoskodói és fenntartói munkafolyamatok alapvető fontosságúak arra nézve, ahogy mi, emberek, biotikus és abiotikus környezetünkhöz viszonyulunk.
perc, rendezte: Matt Wolf, 2020). Forrás: hyperallergic.com
Mind a világjárvány társadalmi izolációja, mind pedig az űrkabin esete rávilágít tehát az ember és környezete közötti örök kölcsönös függőségi helyzetekre. A fenntartó rendszereink folyamatosan hanyatlanak, erre a megoldás azonban nem az, hogy még több olyan invazív kockázatcsillapító gépet tervezünk, amelyek individualizációra, izolációra és az abszolút, egyirányú kontroll imperatívuszára épülnek. Egy jobb, biztonságosabb és fenntarthatóbb jövőkép kiindulópontja annak az elfogadása, hogy mindnyájan kölcsönös függőségi viszonyok hálózatában foglalunk helyet.41 Ez többek között azt jelenti, hogy ahelyett, hogy úgy viselkednénk, mintha a természetes vagy mesterséges környezetünk vég nélkül gondoskodni tudna rólunk, mi is kivesszük a részünket a gondoskodásból és a fenntartásból. Ehhez nemcsak az új erdők ültetése és a tengerpartok tisztítása tartozik, hanem például a már említett halászati moratóriumhoz hasonló rendelkezések. Ahogy Gökçe Güne antropológus rámutatott, még a megújuló erőforrások használatához szükséges technológiáknak is szüksége van fenntartásra, a napelemeket például rendszeresen meg kell tisztítani a portól és homoktól.42 Ehhez a gondoskodáshoz sorolható az is, hogy infrastruktúrát biztosítunk a gépeink megszerelésére ahelyett, hogy elektronikai hulladékot termelünk és mindenből újat veszünk, hogy majd eldobjuk, amint megjelenik belőle a még okosabb verzió. Mindez azt is jelenti, hogy tiszteljük és megfizetjük azon embertársaink munkáját, akik tisztán tartják a kórházainkat, ápolják a betegeinket, betakarítják az általunk élelmiszerként elfogyasztott termést. Ezeket a munkákat ugyanis gyakran bevándorlók, túlnyomórészt nők végzik43, ők teszik lehetővé a számunkra, hogy működő kórházak álljanak a rendelkezésünkre, és étel kerüljön az asztalunkra akár egy világjárvány közepén is.44
Amint a Földön, úgy a világűrben is csakis úgy leszünk tehát képesek fenntartható társadalmakat teremteni, ha belátjuk és értékeljük a kölcsönös gondoskodás és fenntartás fontosságát. Kiindulópontunk az lehet, ha újraértelmezzük a szerepünket a természet, a gépek és az egymás iránti gondoskodásban, és kivesszük belőle a részünket. Mindezt azzal a céllal kell tennünk, hogy ne csak kizsákmányoljuk az ökoszisztémákat, hanem felelősséget vállaljunk újjáépítésükben is.
Az angol eredetiből a szöveget magyarra fordította Zilahi Anna.
Gál Réka a University of Toronto Információtudományos karának PhD hallgatója és a McLuhan Kulturális és Technológiai Központ kutatói ösztöndíjasa. Munkájában egyesíti a feminista médiaelméletet és a posztkoloniális tanulmányokat a tudománytörténettel, hogy a technológiai eszközök, valamint a tudományos módszerek társadalmi-politikai problémák megoldására irányuló használatát tárja fel. Disszertációjában a kortárs űrgyarmatosítási fantáziáknak a klímaváltozás megoldásaként való megfogalmazását veszi górcsö alá.
A Klímaképzelet Reader című ökológiai témájú cikksorozatot az xtro realm művészcsoport tagjai, Süveges Rita és Zilahi Anna szerkesztik, a blokk képanyagának szerkesztője Horváth Gideon.
A sorozat további részei:
I. Zilahi Anna: Klímaképzelet és a világ mint meglepetéstér
II. Fordulat: Koronavírus és kapitalizmus: profit vagy szolidaritás?
I. Zilahi Anna: Klímaképzelet és a világ mint meglepetéstér
II. Fordulat: Koronavírus és kapitalizmus: profit vagy szolidaritás?
III. Hecker Héla: A megérinthetőség politikája
IV. Szabó John: Két óriás között: materializmus és társadalmi képzelőerő a magyar energia(átmenet)ben
V. Kiss Kata Dóra: Vissza a természethez? Az ökológiai válság feminista olvasata
VI. Süveges Rita: Túl a képeslapon – természetkép a táj ökokritikai vizsgálatában
VII. Gál Réka Patrícia: Klímaváltozás, COVID-19 és az űrkabin: a gondoskodás politikája az űrgyarmatosítás árnyékában
VIII. Erdősi Eszter: Túl az antropocén díszletén: petrokapitalizmus-kritika és képzőművészet a klímaválság árnyékában
IX. Őze Eszter: A kiszámíthatóság biopolitikai ígérete
X. Losoncz Márk: Hosszú menetelés a társadalmi képzeletben
Jegyzetek:
1 Beck, Ulrich. “Living in the World Risk Society.” Economy and Society, vol. 35, no. 3, Routledge, Aug. 2006, pp. 329–45.
2 MTI. “Magyarország 2024-ben űrhajóst akar küldeni az űrbe.” Origo.hu, 27 Nov. 2019. www.origo.hu,https://www.origo.hu/itthon/20191127-magyarorszag-2024ben-urhajost-kuldene-az-urbe.html.
3 Williams, Alex, and Jonah Engel Bromwich. “The Rich Are Preparing for Coronavirus Differently.” The New York Times, 5 Mar. 2020. NYTimes.com, https://www.nytimes.com/2020/03/05/style/the-rich-are-preparing-for-coronavirus-differently.html.
4 Lorenz, Taylor. “Flight of the Influencers.” The New York Times, 2 Apr. 2020. NYTimes.com, https://www.nytimes.com/2020/04/02/style/influencers-leave-new-york-coronavirus.html.
5 Blatchford, Andy. “Couple Flees to North of the Arctic Circle in Bid to Escape Covid-19.” POLITICO, 30 Mar. 2020. www.politico.com, https://www.politico.com/news/2020/03/30/couple-flees-north-arctic-circle-coronavirus-155878.
6 Ferreira, Jennifer. “Canadian Astronauts Share Advice on Self-Isolating during the COVID-19 Pandemic.” CTV News, 24 Mar. 2020. www.ctvnews.ca, https://www.ctvnews.ca/health/coronavirus/canadian-astronauts-share-advice-on-self-isolating-during-the-covid-19-pandemic-1.4866668 as well as Weitering, Hanneke. “Stephen Colbert Calls Space Station Astronaut for Social Isolation Tips.” Space.com, April 15, 2020. https://www.space.com/stephen-colbert-calls-space-station-astronaut-jessica-meir.html..
7 Sharma, Sarah. “Exit and the Extensions of Man.” Transmediale, 8 May 2017, https://transmediale.de/content/exit-and-the-extensions-of-man.
8 Karl Marx rámutatott, hogy a kapitalista fejlődés lehetetlen lett volna a munkásosztály folyamatos növekedése nélkül. “A termelés méreteinek hirtelen és lökésszerű kitágulása előfeltétele hirtelen összehúzódásuknak; az utóbbi megint előidézi az előbbit, de az előbbi lehetetlen rendelkezésre álló emberanyag nélkül, a munkások számának a népesség abszolút növekedésétől független szaporodása nélkül.” Lásd Marx, Karl. A Tőke I-III. – A Politikai Gazdaságtan Bírálata. Fordította Rudas László és Nagy Tamás . 3. kiadás Budapest: Szikra Kiadás, 1955, 285. Későbbi feminista gondolkodók, mint például Silvia Federici, megmutatták, hogy a reproduktív munka döntő hányadát viszont történelmileg a nők végezték, és ez a nők által otthon végzett, vagy fizetetlen, illetve nagyon alacsony bérű munka nemcsak, hogy a kapitalizmus alapját képezi, hanem mindemellett “a fő mechanizmus, amely révén a kapitalizmus fenntartotta hatalmát és megosztotta a munkásosztályt.” A kapitalista rendszerben csak a fizetett bérmunka tekinthető munkavégzésnek, a reproduktív munka történelmileg láthatatlan volt, ami lehetővé tette a nők pénzügyi függőségbe állítását. A reproduktív munka eszerint nemcsak, hogy a konkrét szaporodással kapcsolatos, gyermekgondozási munkálatokat jelenti, hanem hozzátartozik a takarítás, a főzés, és az egyéb, az otthon fenntartásával kapcsolatos munkálatok. Lásd Federici, Silvia. Revolution at Point Zero: Housework, Reproduction, and Feminist Struggle. PM Press, 2012, 7.
9ibid.
10 Ez a passzív-aktív megkülönböztetés egészen Arisztotelész tanításaihoz vezethető vissza, aki többek között azt állította, hogy a nők csak “megcsonkított férfiak,” hogy a nők természetszerűen passzívak, szófogadóak és uralkodást szükségelnek, továbbá hogy a méh a gyermek számára csak passziv táplálékot biztosít, amíg a férfi sperma szolgáltatja az erőt, amiből az embrió növekszik. Tanításainak középkori és kora modern újrafelfedezése során Arisztotelész természetfilozófiai értekezései rendszeresen egyetemes igazságként lettek elfogadva. Lásd Horowitz, Maryanne Cline. “Aristotle and Woman.” Journal of the History of Biology 9, no. 2 (1976): 183.
11 Sofia, Zoë. “Container Technologies.” Hypatia 15, no. 2 (2000): 181–201. https://doi.org/10.1111/j.1527-2001.2000.tb00322.x, és Le Guin, Ursula K. The Carrier Bag Theory of Fiction. Ignota Books, 2020. Amint at Brook Erin Duffy és Jeremy Packer bemutatja, a konyhai műanyagedény tárolók nemcsak hogy technológiák, hanem konkrétan médiaként szolgálnak, ugyanis a médiumok alapvető funkcióit, a szelekciót, összegyüjtést, tárolást, és feldolgozást végzik.
Lásd Duffy, Brook Erin, and Jeremy Packer. “Tupperware: Medium and Strategy of Containment.” In Ms. Understanding Media, edited by Sarah Sharma and Rianka Singh. Durham, North Carolina: Duke University Press, forthcoming.
12 Mumford, Lewis. Technics and Civilization. University of Chicago Press, 2010.
13 Merchant, Carolyn. The Death of Nature: Women, Ecology, and the Scientific Revolution. Harper & Row, 1989.
14 Tichi, Cecelia. Shifting Gears: Technology, Literature, Culture in Modernist America. UNC Press Books, 1987.
15 Latour, Bruno. We Have Never Been Modern. Harvard University Press, 2012.
16 Kirjner, Daniel. “Painfully, from the First-Person Singular to First-Person Plural: The Role of Feminism in the Study of the Anthropocene.” Animals in the Anthropocene, edited by the Human Animal Research, vol. 4, Sydney University Press, 2015, pp. 135–50. JSTOR, JSTOR, https://www.jstor.org/stable/j.ctt1bh4b7h.10.
17 Ellis, Sam. How Wildlife Trade Is Linked to Coronavirus. Vox.com, 2020. YouTube,https://www.youtube.com/watch?v=TPpoJGYlW54.
18 Amíg Buckminster Fuller a híres Használati utasítás a Föld-űrhajóhoz (1969)című könyvében szintén párhuzamot volt az űrhajó és a Föld működése között, Fuller megoldása pont arra a fajta innováció központú techno-utópikus “javításra” alapul, amit az én cikkem bírál. Lásd Fuller, Richard Buckminster. Operating Manual for Spaceship Earth. Edited by Jaime Snyder. New ed. Baden: Müller, 2013.
19 Aronowsky, Leah V. “Of Astronauts and Algae: NASA and the Dream of Multispecies Spaceflight.” Environmental Humanities, vol. 9, no. 2, Duke University Press, Nov. 2017, pp. 359–77.
20 Hersch, Matthew H. “Return of the Lost Spaceman: America’s Astronauts in Popular Culture, 1959–2006.” The Journal of Popular Culture, vol. 44, no. 1, 2011, pp. 73–92.
21 Mindell, David A. Digital Apollo: Human and Machine in Spaceflight. MIT Press, 2011, p. 136.
22 “Environmental Control and Life Support Systems,” magyarul Környezeti Vezérlés és Létfenntartó Rendszer.
23 Russell, James F., and David M. Klaus. “Maintenance, Reliability and Policies for Orbital Space Station Life Support Systems.” Reliability Engineering & System Safety, vol. 92, no. 6, June 2007, pp. 808–20.
24 Schwartz, John. “To Revive Shuttle, NASA Calls on a Cool Leader.” The New York Times, 17 Apr. 2005. NYTimes.com, https://www.nytimes.com/2005/04/17/science/space/to-revive-shuttle-nasa-calls-on-a-cool-leader.html.
25 Chachra, Debbie. “Why I Am Not a Maker.” The Atlantic, Jan. 2015, https://www.theatlantic.com/technology/archive/2015/01/why-i-am-not-a-maker/384767. Az emberi tevékenységek típusairól és ezek klímaválsággal kapcsolatos megfontolásairól lásd Hecker Héla: A megérinthetőség politikája c. szövegét a Klímaképzelet Readerben.
26 Bowker, Geoffrey C., and Susan Leigh Star. Sorting Things out: Classification and Its Consequences. The MIT Press, 2000. as pointed out in Jackson, Steven. “Rethinking Repair.” Media Technologies: Essays on Communication, Materiality, and Society, edited by Tarleton Gillespie et al., MIT Press, 2014, p. 230.
27 Daczi Dóra. „Oda akarunk visszatérni, ahol egyszer már voltunk” – magyar űrhajóst remél az űrbiztos?” hvg.hu, November 5, 2018. https://hvg.hu/gazdasag/20181105_miniszteri_biztos_urkutatas_penz_urhajos_fejlesztes_haszon.
28 Forlano, Laura. “Maintaining, Repairing and Caring for the Multiple Subject.” Continent., vol. 6, no. 1, 1, Mar. 2017, pp. 30-35–35.
29 Diver, Sibyl, Mehana Vaughan, Merrill Baker-Médard, and Heather Lukacs. “Recognizing ‘Reciprocal Relations’ to Restore Community Access to Land and Water.” International Journal of the Commons 13, no. 1 (April 17, 2019): 400–429. https://doi.org/10.18352/ijc.881.
30 Whyte és Cuomo az Anishinaabe indigén közösségből származó tudóst, Deb McGregort idézi, aki ezt így magyarázza el: “Meg kell vizsgálnunk az életet, amelyet a víz támogat (növények / gyógyszerek, állatok, emberek, madarak stb.), és az életet, amely a vizet támogatja (például a föld, az eső, a halak). A víznek is van teljesítendő szerepe és felelőssége, csakúgy, mint az embernek. Nincs jogunk beavatkozni a víz azon feladataiba, amelyek a Teremtés többi része felé irányulnak. Az őslakos tudás azt mondja nekünk, hogy a víz a Földanya vére, és hogy maga a víz olyan élőlénynek tekinthető, amelynek ugyanolyan joga van élni, mint nekünk.” Ibid.
31 Salmón, Enrique. “Kincentric Ecology: Indigenous Perceptions of the Human-Nature Relationship.” Ecological Applications 10, no. 5 (2000): 1327–32. https://doi.org/10.2307/2641288.
32 Smithers, Gregory D. “Beyond the ‘Ecological Indian’: Environmental Politics and Traditional Ecological Knowledge in Modern North America.” Environmental History 20, no. 1 (January 1, 2015): 83–111. https://doi.org/10.1093/envhis/emu125.
33 Adott területen őshonos vagy természetesen előforduló faj, az őshonos, benszülött szinonímája. Forrás: https://www.merriam-webster.com/dictionary/indigenous
34 Whyte, Kyle P., and Chris Cuomo. “Ethics of Caring in Environmental Ethics: Indigenous and Feminist Philosophies.” The Oxford Handbook of Environmental Ethics, edited by Stephen M. Gardiner and Allen Thompson, Oxford University Press, forthcoming.
35 “People’s Agreement of Cochabamba,” World People’s Conference on Climate Change and the Rights of Mother Earth (blog), April 24, 2010, https://pwccc.wordpress.com/2010/04/24/peoples-agreement/.
36 Whyte and Cuomo, “Ethics of Caring,” 16.
37 Jackson, Steven. “Rethinking Repair.” Media Technologies: Essays on Communication, Materiality, and Society, edited by Tarleton Gillespie et al., MIT Press, 2014, p. 221.
38 ibid.
39 Orsolya Ferencz. Az ember jellemhibáit nem tűri tovább a Föld. NagyTeodóra interjúja . Hetek.hu. Letöltve 2020.április 25. http://www.hetek.hu/belfold/201909/az_ember_jellemhibait_nem_turi_tovabb_a_fold.
40 Haraway, Donna Jeanne. Staying with the Trouble: Making Kin in the Chthulucene. Duke University Press, 2016.
41 Whyte and Cuomo. “Ethics of Caring”.
42 Günel, Gökçe. Spaceship in the Desert: Energy, Climate Change, and Urban Design in Abu Dhabi. Duke University Press, 2019, 59.
43 Akiket Ariel Salleh úgynevezett “metaindusztriális” osztályként dezignál, ld. Süveges Rita “Túl a képeslapon – természetkép a táj ökokritikai vizsgálatában” című cikkét a Klímaképzelet Readerben.
44 Czinkóczi, Sándor. “Nyugaton most jöttek rá, mennyire rá vannak utalva a kelet-európai ápolókra.” 444.hu, 4 Apr. 2020, https://444.hu/2020/04/04/nyugaton-most-jottek-ra-mennyire-ra-vannak-utalva-a-kelet-europai-apolokra, és Csengel Karina . “Veszélybe kerültek az idénymunkák, mától beléphetnek az országba a külföldi mezőgazdasági munkások « Mérce.” Mérce, May 7, 2020. https://merce.hu/2020/05/07/veszelybe-kerultek-az-idenymunkak-matol-belephetnek-az-orszagba-a-kulfoldi-mezogazdasagi-munkasok/.
