xtro realm / Klímaképzelet Reader IV.
Távvezetékek, reaktorok és betonszarkofágok, generátorok, kohók és fotocellák. Azt gondolnánk, hogy kevés közünk van ezekhez az infrastruktúrákhoz, pedig évtizedekre előre meghatározzák a társadalmi berendezkedéseinket. Az energiarendszerek ugyanis kiemelt szerepet játszanak a termelési viszonyok létrehozásában, fenntartásában és kiterjesztésében. Az elmúlt évszázadok során a fosszilis energiahordozók megerősítették azt a növekedésközpontú gazdasági paradigmát, amely az energiaintenzív ipari termelésben csúcsosodik ki. E dinamika kibogozhatatlanul összefonódott az uralkodó társadalmi képzeletekkel,1 amelyeket Magyarországon energia- és klímaügyben a politikai és gazdasági víziók és döntések alakítanak, a társadalomban pedig ideológiákon keresztül, információ és propaganda révén csapódnak le. Az így létrejövő energiaképzelet azon normák együttese, amelyek az energiáról való társadalmi gondolkodást határozzák meg, és amelyek mentén intézményesülnek az energiafogyasztási szokások. A fosszilis energiahordozókra épülő víziók meghatározóvá váltak a gazdasági-társadalmi elképzelések széles spektrumán: fellelhetőek a libertariánus kapitalista gondolkodásban, de a szovjet típusú kommunizmus sarokkövei is egyben. Ezen elképzeléseket nagyban meghatározzák az idővel kibontakozó materiális tényezők, amelyek megtestesítik az energiatermelési és -fogyasztási gyakorlatokat. Ugyanakkor a kulturális háttér, amelybe beágyazódnak, szintén hatással van az alakulásukra. Eltérő súllyal ugyan, de e tényezők együttállása alakítja az energiaképzeletet, amihez még hozzájárul a szervezési módok átvétele a centrumrégiók felől a (fél-)perifériák irányába.2 Magyarország energiaképzelete ilyen nagyhatalmi dinamikáknak rendelődött alá, az elmúlt hetven évben ily módon kétszer is újrarendeződött.
A termelési viszonyok alapvető szerepet játszottak a fosszilis alapú társadalmi rendszerek kialakulásában, ami végül lehetővé tette a fosszilis alapú jövőképek létrejöttét.3 Ez a dinamika az ipari forradalom korabeli Angliába nyúlik vissza, ahol a fosszilis energiahordozók először kerültek dialektikus viszonyba a tőkével. Ennek az egyik mellékhatása már akkor láthatóvá vált, a kitermelésből fakadó környezetszennyezés kérdését lesöpörte a profit reménye. A szén előnyös energiaforrásként jelent meg, ami biztosította a gyorsuló és stabilizált termelést, és mivel jól szállítható volt, könnyedén ellátta a városiasodott területeket is.4 A szénalapú fosszilis kapitalizmus rendkívül gyorsan leuralta a társadalmi képzeletet, ami később petrokultúrává nőtte ki magát.5 A fosszilis kapitalizmus megtestesíti azokat a természetet és munkaerőt kizsákmányoló viszonyokat, ami a kapitalizmusnak és növekedésének lényegi vonása. E viszonyok később méginkább bebetonozódtak, ahogy a világ gazdaságainak növekedése felpezsdítette a fosszilis energiahordozók felhasználását. Így alakult ki a fosszilis kapitalizmus által meghatározott társadalmi képzelet Angliában, majd az Egyesült Államokban. Politikai-gazdasági manőverek révén e képzelet elemei egyre inkább elterjedtek globálisan is, majd a helyi történelmi-materiális tényezők által formálódtak át.
A Szovjetunió működése megmutatta, hogy a fosszilis energiahordozók és az ipari termelés közötti környezetromboló dialektikus viszony nem korlátozódik a kapitalista rendszerekre. A keleti blokk esetében is lejátszódott a már ismert forgatókönyv, a fosszilis energia erőteljesen felpörgette a termelést, ami újfent a mindent átható növekedéseszmény kiszolgálójává vált.6 Ez a politikai vezetők nyilatkozataiban is hangsúlyosan megjelenik, akárcsak a híres Lenin-szlogenben, miszerint: „[a] kommunizmus — egyenlő szovjet hatalom, plusz az egész ország villamosítása”7 – ez utóbbi kitétel nagy mértékben fosszilis energiára utalt volt. Az ország soha nem nyugvó törekvése a gazdasági növekedésre, valamint a politikai és katonai hatalmi ambíciói, a fosszilis energiatartalékainak fokozott kizsákmányolásához és feléléséhez vezetett. A moszkvai politikai vezetés ennek érdekében létrehozott egy infrastruktúrát, amely kezdetben a szénszállítást szolgálta, majd pedig vezetékrendszert épített ki, ami a kőolaj és a földgáz szállítását tette lehetővé a Szovjetunión belül, és a Varsói Szerződés tagállamai számára. Ökológiai kérdések fel sem merültek, az iparosítás szándéka minden más szempontot maga mögé utasított.8 Ezek a materiális feltételek egy olyan kultúra alapjául szolgáltak, amely folytatta nemcsak a természeti erőforrások felélését, de olyan kényszerkötődések kialakulásához vezetett,9 amelyek meghatározták a gazdaság és a társadalom későbbi orientációját is. Az energiarendszerek materiális körülményei és az általuk fenntartott ideológiák áthatották a társadalmi viszonyokat, ily módon meghatározták a keleti blokk társadalmi jövőképeit is, csakúgy, mint a kapitalista társadalmakban. E dinamika a fosszilis kommunizmus sajátos rendszerét hozta létre a szovjet érdekszféra országaiban.
A félperifériához tartozó Magyarország a kapitalista Nyugat-Európa és a Szovjetunió közé ékelődött. A második világháború előtti energiaigénye relatíve alacsony volt, de a földgáz- és olajkitermelés már az 1870-es években megkezdődött, majd az 1920-30-as években felgyorsult a motorizáció és iparosítás beköszöntével.10 Olajfüggő kiegészítő technológiák, mint például az autózás, vagy később a műanyaggyártás, alapozták meg a fosszilis alapú működés kényszerkötődését,11 mivel nagy szerepet játszottak abban, hogy a nyugat-európai kapitalista országok példái nyomán a motorizáció, növekedés és fosszilis fogyasztás elképzeléseit rögzítsék a társadalmi képzeletben. A háborús gazdaságot követően, mely során a döntések alárendelődnek a stratégiai biztonsági céloknak, a hazai és nemzetközi politikai vezetők az országot a gyorsuló iparosítás pályájára kényszerítették. A gazdaságot a nehézipar kiszolgálására állították rá a szovjet modell mintáján. Ez a döntés egy ilyen nyersanyagokban szegény országot importfüggővé tesz,12 mindazonáltal Magyarország gyors növekedési pályára került, amit a rendszer inherens fenntarthatatlansága ellenére mind a magyar, mind a szovjet vezetés üdvözölt.
A magyar vezetés azon az áron tudta megszilárdítani ezt az elképzelést, hogy az energiaszükségleteink ellátását a jól kialakított importútvonalakon keresztül biztosította, ahogy ezt a korai ötéves tervek is tükrözik. Az olcsó olaj a Szovjetunióból érkezett hozzánk a Barátság (Druzsba) kőolajvezetéken keresztül, mely 1964-ben kezdte meg működését, és amelynek köszönhetően az ország képes volt működtetni az egyetlen olajfinomítóját Százhalombattán. A Barátság a szovjet olajtermelés kulcsfontosságú kivezetőjévé vált, továbbá lehetővé tette a keleti blokk országaiban a növekedés felpörgetését. A Szovjetunió ezáltal kitermelhette ásványkincseit, majd más döntő fontosságú termékekre válthatta, amelyeket önmaga nem tudott volna előállítani. Mindeközben a fosszilis alapú iparosításra, gazdasági növekedésre és katonai megerősödésre épülő társadalmi képzelet – a “vas és acél országa” – áthatotta a magyar társadalmat. Moszkva e rendszer segítségével képes volt arra, hogy fenntartsa a keleti blokk egységét, ugyanakkor gazdasági hatalmát közvetítse Nyugat-Európa felé azáltal, hogy olcsó nyersanyaggal látta el a baráti államokat, amiből Magyarország is jelentősen profitált rövid távon. A Barátság vezeték az itthon bányászott kőszénnel kiegészülve leuralta Magyarország energiajövőről kialakított elképzeléseit mind a politikai döntéshozatal, mind a társadalom szintjén. Magyarország társadalmi képzeletét arra az elképzelésre alapozta, hogy az olcsó szovjet kőolajhoz ezentúl folyamatos hozzáférést élvezhet.
A magyar vezetők szerették volna olajimportra építeni az energiával kapcsolatos jövőbeli terveket, azonban a szovjetek jelezték, hogy ez nem kivitelezhető. A szovjet mezőkön kitermelt olajmennyiség akadozóban volt, ami ellehetetlenítette a gyorsan iparosodó országok növekvő keresletének ellátását például hazánkban, vagy Csehszlovákiában. Mitöbb, a Szovjetunió célul tűzte ki azt is, hogy növekvő mennyiséggel belépjen a nemzetközi piacokra is, hogy értékes nyugati valutához jusson. Moszkva jelezte Budapest felé, hogy az energiamixének összetételét át kell alakítania. A hatalmas mértékű gazdasági növekedés energiaigény-növekedéssel párosult, ami erőműépítési és átviteli hálózatépítési hullámhoz vezetett az 1960-as évek végén, ‘70-es évek elején. Ekkor épült meg a (ma Ukrajnához tartozó) Munkács és Göd közötti 400 kV-os távvezeték, ami tovább erősítette az energiakapcsolatot a Szovjetunió és Magyarország között. Ezekben az években épült meg a Gagarin Erőmű (ma Mátrai Hőerőmű), ami a környéken külszíni fejtéssel bányászott lignitre támaszkodott. Ezek a kezdeti infrastruktúrák tették le az alapjait a következő évtizedek energiajövőképeinek is.
Az 1960-’70-es évek vitái arról szóltak, hogy az ország energiajövője milyen módon álljon össze. A hazai energiaforrások hiánya párosulva a magyar vezetők gazdasági termelést serkentő ambícióival – amit részben a szovjet vezetés szorgalmazott –, végül egyre inkább megszilárdította a szovjet hegemóniát. Magyarország szó szerint nem tudott máshoz fordulni, mivel korlátozott nemzetközi valutaállománnyal rendelkezett, és a globálisan magas olajárak nem tették lehetővé, hogy nemzetközi piacokról vásároljon. A Szovjetunió három alternatívát javasolt az olajra: villamosság, földgáz és atomenergia. A magyar vezetés ebben a sorrendben vezette be ezeket a megoldásokat, mivel becsléseik szerint ebben a sorrendben nőtt a relatív költségük. A legolcsóbb opció a villamosáram-import volt Ukrajnán keresztül egy 750 kV-os vezetéken át. Ezt követően Magyarország partnerként részt vett a földgázvezeték-rendszer kifejlesztésében, ami a szovjet földgáz Európába szállítását tette lehetővé. Ennek köszönhetően Magyarország jelenleg is az egyik legkiterjedtebb gázinfrastruktúrával rendelkező ország az Európai Unióban. A nyersanyag népszerűségét az is növelte, hogy tiszta és „modern energiaforrásként”13 volt népszerűsítve, hiszen tiszta égésű és „láthatatlanul” biztosítja a háztartások energiaszükségleteit. A kényelemre alapozott vonzereje segítette elő, hogy hatékonyan beíródhasson a társadalmi képzeletbe. További jelentős keresletnövekedést jósolva az ország végül belevágott a költséges atomerőműépítésbe is, ami már az 1950-es évek óta a tervezőbizottság előtt volt. A Paksi Atomerőművet 1982-ben adták át.
Az ötvenes és hatvanas évek politikai döntéshozatalai olyan kényszerkötődéseket eredményeztek, amelyek a következő évtizedekben is meghatározónak bizonyultak. A paksi reaktorok 2032-2037-ig, míg a Mátrai Hőerőmű 2030-ig működhet. A 20. század folyamán épült áramhálózat és földgáz-vezetékrendszer előreláthatólag a 21. századot is kiszolgálja és fejlődési irányát meghatározza. E lépések külön-külön azonban egy nagyobb fosszilis növekedési paradigma összetevői voltak, amely a rendszerváltással 1989-ben fosszilis piacgazdasággá alakult. A nem fosszilis kiegészítés mindehhez tehát a paksi erőmű közel negyven évvel ezelőtti megépítése volt, amely előre kijelölte a geopolitikai status quot az oroszokkal fenntartott szoros kapcsolatot tovább erősítve, és olyan technológiát honosított meg, ami egy nagyon erős szociotechnológiai imaginárius14 beépülését eredményezte. Azaz, évtizedekre meghatározta, miként és milyen keretek között gondolkodunk az energiáról, milyen mozgástér marad változtatni az energiafogyasztáson, azzal hogy az atom infrastrukturálisan nagyon komplex, geopolitikailag kötött, és az energiaszektort is maga alá rendeli. A magyar villamos hálózat például teljes mértékben Paks-központú, de az ipari gyártókapacitások kialakítását is meghatározza az olcsó és nagy mennyiségű villamos áram rendelkezésre állása. 2009-ben a magyar kormány felmérést készített a nukleáris kapacitások kiváltásának lehetőségeiről a reaktorok kivonása esetén, majd a Magyar Villamosművek 2010-ben zöld utat adott a Paks II. megépítéséhez. E lépések azt az ambíciót tükrözik, hogy az ország energiajövőképében az áramellátás az itthon megtermelt atomenergiából és az azt kiegészítő megújuló energiaforrásokból, valamint áramimportból álljon össze.
A klímaválság és a rá érkező politikai és civil válaszlépések kikezdik a fosszilis kapitalizmus kényszerkötődéseit. Az Európai Unió a küzdelem zászlóvivőjeként kiáltotta ki magát,15 ami a policy-k szintjén a megújuló energiákat kiszolgáló technológiákba való befektetésekben nyilvánul meg, ami egyben az unió gazdasági versenyelőnyét is elősegíti. Tekintve a régió magas károsanyag-kibocsátásának történeti örökségét és a fosszilis tüzelőanyagok importjára utaltságát, ez egyébént egy régóta szükséges lépés volt. Az új elképzelés azonban nem fordul el a domináns kapitalista gazdaságpolitikától, csupán megújuló erőforrásokkal váltja ki a szénalapúakat (pl. nap- és szélerőművek elterjesztése) vagy emissziómentes fosszilis üzemanyagokkal (pl. széndioxid-leválasztási és -tárolási technológiák alkalmazása). Az uniós vezetők és a megújuló energia elterjedését aktívan támogató tagállamok formálták az EU új energiaképzeletét, amelyet a 2050-ig vállalt dekarbonizáció célkitűzése határoz meg.16 Ez egyszerre alapul a kormányzati tisztviselők közös ambícióján, és a nyugat-európai környezetvédelmi mozgalmak régóta fennálló hagyományán.17 A politikai döntéshozók a fosszilis alapú status quo olyan átalakításába fogtak, amely jóllehet a megújulókra vagy karbonsemleges fosszilis üzemanyagokra hagyatkozik, de gond nélkül illeszkedik Európa kortárs növekedésalapú kapitalizmusának társadalmi rendszerébe. E társadalmi képzelet elterjedése elkezdődött. Politikai hatalmuknál fogva az EU-s intézmények és az (önjelölt) klímaharcosok terjesztették el a karbonsemleges Európa képét, amit most mind a 28 tagállamnak el kell fogadnia és kezdeményeznie az átalakítást a cél elérése érdekében.
A klímacélokat, beleértve a megújuló energiacélokat, a tagállamok önkéntesen elfogadták. Az EU szolidaritási elve magába foglalja a teher megosztását a gazdagabb és a kevésbé gazdag országok között. Nem valószínű, hogy Magyarország bármilyen formában is belefogott volna az energiaátmenetbe nyugati ösztönzés nélkül.18 Ez azonban mégis elkezdte átalakítani az ország energiaképzeletét olyan irányba, amelyben szerepet kapnak a megújuló energiaforrások, s amelyben a karbonsemlegesítést tűzi ki célul a 2020-as, 2030-as és 2050-es elfogadott célokon keresztül. A magyar kormány a célokat az atomenergia, biomassza, és napenergia felhasználásával kívánja elérni.19 Ez utóbbi jelentős változást hozott az ország energiajövőképébe, az üzembe helyezett termelőkapacitások ugyanis meghétszereződtek a 2015-ös 172 MW-os és 2019-es 1277 MW-os termelés között.20 Összehasonlításképpen ez a mérték a Paksi Atomerőmű kapacitásának több, mint felét jelenti, de érdemes említést tenni arról is, hogy a napenergia felhasználhatósági aránya jóval alacsonyabb, ami végül kevesebb generált áramot jelent. Ettől függetlenül jelentős változásnak lehetünk tanúi a magyar energiaképzelet terén, amelyet ismét külső tényezők alakítottak. A napenergia mára szerves részét képezi az ország energiajövőjének, a technológia versenyképessé válásával egyre nagyobb löketet kap, egyre inkább lehetővé válik az elterjedése, és ezáltal mindinkább ráerősít az energiajövőképekben betöltött szerepére is.
Magyarország energiaképzeletét az állami21 irányvonalak uralták és uralják a mai napig, amelyek elsősorban külső szereplők – a Szovjetunió, majd az EU –, az aktuális kormányok és néhány vállalatvezető érdekének rendelődtek alá. Kevés olyan környezetvédelmi mozgalom és hegemóniával szemben fellépő csoport jött létre, amely hatással lehetett volna az ország energiajövőjére. A szociotechnológiai képzelet alkotóelemeiről, mint például a Paksi Atomerőműről, állami szinten született döntés, ahol a hatóságok kevéssé vették figyelembe az ellenvéleményeket. Ily módon az állami intézmények olyan üzeneteket közvetítettek, amelyek bebiztosították e döntések szerepét az ország energiajövőjében. A Szovjetunió fennállása alatt, de a mai időkben is ez a helyzet, hiszen a rendszerváltással is fennmaradt az energiaszektor fölött gyakorolt központi kontroll. Ahogy Magyarország halad az energiaátmenet útján, egyre inkább átitatódik az új normákkal, amelynek összetevői a dekarbonizált fosszilis kapitalizmus és megújuló energiaforrásokra alapuló kapitalizmus – mindez a magyar kontextus sajátosságai szerint nyeri el végső formáját. Mindkét összetevő megtestesíti a fosszilis kapitalizmus normatív logikáját, azaz létrejön egy rendszer, ami csak technológiailag tér el a fosszilis kapitalizmustól. Ezt a dekarbonizált energiahordozók és a megújuló energiaforrások teszik lehetővé, de ugyanazon fosszilis kapitalista logika mentén szerveződnek a társadalmi viszonyok. Ezek újrakódolódnak a most bevezetett energiaforrások technológiai és társadalmi viszonyrendszerébe is. A növekedésalapú rendszer szociokulturális karaktere érintetlen marad, hiszen a status quo logikájának fenntartása a hazai és a nemzetközi hegemónia közös érdeke.
Magyarország energiajövőképeinek ilyesfajta értelmezése igencsak determinisztikus, de ezt az ország korlátozott geopolitikai hatalma, erőforráshiánya, és a mindenkori vezetés társadalom fölött gyakorolt hegemóniája indokolja. Ez a fajta berendezkedés nem enged túl nagy mozgásteret a civil társadalomnak, amely vitába léphetne és alakíthatná a fennálló energiajövőképeket. A leuraló dinamika újra és újra megerősíti önmagát, hiszen a kormány hatalmas és komplex infrastruktúra-építéseken keresztül tartja fenn a centralizált állami hatalmat az energiaipar fölött, bebetonozva paternalista pozícióját a társadalommal szemben.22 Változást tükrözhet, hogy a háztartási napelemek felszerelése kiemelkedően népszerűvé vált az elmúlt években, a naperőművi termelőkapacitások 34%-át ezek tették ki 2019 közepén.23Jelen helyzetben ez mutathatna egyfajta kiutat, az energiatermelés kevésbé központosított formáját, mely autonómabb és önfenntartóbb komponenst jelenthetne a magyar energiaképzeletben. Azonban ahhoz, hogy ez ténylegesen alternatív energiajövőképet eredményezzen, politikai akarat is szükséges, amely támogatja az új technológiához való igazságos hozzáférést minden társadalmi réteg számára, hogy a fogyasztók széles körben függetlenítsék magukat a központosított termeléstől. Bár erre vannak utalások a jelenlegi energiastratégiai dokumentumokban, ez az alternatíva továbbra is az erőteljesen centralizált és a kormányzati ideológiával átitatott energiaképzelet árnyékában marad.
Szeretném megköszönni Zilahi Anna, Deák András, Sipos Balázs és Süveges Rita segítségét.
Az angol eredetiből a szöveget magyarra fordította Zilahi Anna.
Szabó John a Közép-európai Egyetem (CEU) Környezeti Tudományok és Politika Tanszékének PhD-jelöltje és a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének Tudományos Segédmunkatársa. Disszertációjában az EU földgázpiaci változásait vizsgálja az Európai Bizottság klímapolitikájának tükrében. Érdeklődése az energia társadalmi rendszerekben betöltött szerepére fókuszál.
A Klímaképzelet Reader című ökológiai témájú cikksorozatot az xtro realm művészcsoport tagjai, Süveges Rita és Zilahi Anna szerkesztik, a blokk képanyagának szerkesztője Horváth Gideon.
A sorozat további részei:
I. Zilahi Anna: Klímaképzelet és a világ mint meglepetéstér
I. Zilahi Anna: Klímaképzelet és a világ mint meglepetéstér
II. Fordulat: Koronavírus és kapitalizmus: profit vagy szolidaritás?
III. Hecker Héla: A megérinthetőség politikája
IV. Szabó John: Két óriás között: materializmus és társadalmi képzelőerő a magyar energia(átmenet)ben
V. Kiss Kata Dóra: Vissza a természethez? Az ökológiai válság feminista olvasata
VI. Süveges Rita: Túl a képeslapon – természetkép a táj ökokritikai vizsgálatában
VII. Gál Réka Patrícia: Klímaváltozás, COVID-19 és az űrkabin: a gondoskodás politikája az űrgyarmatosítás árnyékában
VIII. Erdősi Eszter: Túl az antropocén díszletén: petrokapitalizmus-kritika és képzőművészet a klímaválság árnyékában
IX. Őze Eszter: A kiszámíthatóság biopolitikai ígérete
X. Losoncz Márk: Hosszú menetelés a társadalmi képzeletben
Jegyzetek:
1 Cornelius Castoriadis nyomán „[a] társadalmi képzelőerő a forradalmi változásokhoz szükséges radikális egyéni képzelet kollektív dimenziója, amely mentén egy közösség megszervezi önmagát, intézményesíti normarendszerét, illetve amelynek segítségével dinamikusan megváltoztatja önmagát. Segítségével a történeti kontextusból értelmezhetővé válik a jelenben fennálló rendszer, melynek jövőbeli alternatívája ezáltal elképzelhetővé válik.”
Zilahi Anna, “Klímaképzelet és a világ mint meglepetéstér,” tranzitblog.hu letöltve: 2020.04.27., http://tranzitblog.hu/klimakepzelet-es-a-vilag-mint-meglepetester/; Cornelius Castoriadis, The Imaginary Institution of Society (USA: Blackwell Publishers, 1987)
2 Immanuel Wallerstein, The Modern World-System I (USA: University of California Press, 2011)
3 Szeman, I 2019, ’How to Know about Oil: Energy Epistemologies and Political Futures’ in On Petrocultures, Szeman, I. Virgina University Press, USA.
4 Andreas Malm, Fossil Capital. (London, UK – New York, USA: Verso Books, 2016)
5 Olajalapú kultúrát jelent. Imre Szeman, On Petrocultures (USA: Virginia University Press, 2019)
6 Jeronim Perovic (szerk), Cold War Energy. (Cham, CH: Palgrave Macmillan, 2017)
7 V. I. Lenin, “Our Foreign and Domestic Position and Party Tasks,” a moszkvai Gubernia R.C.P.(B.) konferenciáján elhangzott beszéde 1920-ból, Letöltve: 2020.02.06., https://www.marxists.org/archive/lenin/works/1920/nov/21.htm
8 Matthew T. Hubert, “Fossilized Liberation: Energy, Freedom, and the “Development of the Productive Forces”” in Materialism and the Critique of Energy, Bellamy, BR and Diamanti (szerk), (Chicago: J. MCM Publishing, 2018)
9 A kényszerkötődés (lock-in) egy technológiai és intézményi koevolúció, ahol méretgazdaságossági szempontok miatt egyes gyakorlatok útfüggőségekhez vezetnek. Lásd: Gregory C. Unruh, ” Understanding carbon lock-in”. Energy Policy, vol. 28, no. 12, (2000 október): 817-830.
10 VGF Szaklap, “A magyar olaj és földgáz története VI,”.Víz, Gáz, Fűtéstechnika és Hűtő, Klíma, Légtechnika szaklap, (2013 szeptember), letöltve: 2020.02.06., https://www.vgfszaklap.hu/lapszamok/2013/szeptember/3000-a-magyar-olaj-es-foldgaz-tortenete-vi. (
11 Karen C. Seto, Steven J. Davis, Ronald B. Mitchell, Eleanor C. Stokes, Gregory Unruh és Ürge-Vorsatz Diána, “Carbon Lock-In: Types, Causes, and Policy Implications,” Annual Review of Environment and Resources, vol. 41 (2016): 425-452.
12 Paul A. Baran, The Political Economy of Growth (USA: Monthly Review Press, 1957)
13 “Orosz befolyás Magyarországon” – teljes film, 444.hu, letöltve: 2020.02.06., https://www.youtube.com/watch?v=zRcZzejPOMk
14 Sheila Jasanoff, Sans-Hyun Kim, “Containing the Atom: Sociotechnical Imaginaries and Nuclear Power in the United States and South Korea,” Minerva, Vol. 47, No. 2 (2008): 119-146.
15 Sebastian Oberthür, Claire Roche Kelly, “EU Leadership in International Climate Policy: Achievements and Challenges,” The International Spectator, vol. 43, no. 3, (2008): 35-50.
16 European Commission, “Energy Roadmap 2050,” COM(2011) 885 final, letöltve: 2020.02.06., https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0885:FIN:EN:PDF
European Commission, “A Clean Planet for all – A European strategic long-term vision for a prosperous, modern, competitive and climate neutral economy,” COM(2018) 773 final, letöltve: 2020.02.06., https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52018DC0773&from=EN
17 Kenneth Hanf, Alf-Inge Jansen (szerk.), “Governance and Environment in Western Europe: Policy, Politics and Administration.” London and New York: Routledge (2014)
18 John Szabo és András Deák “The CEE Energy Transition: Recurring 50 year old dynamics?’” in Energy transition in Central and Eastern Europe: In search of an energy future, Misik, M & Oravcova (szerk.) (Cham: V. Palgrave Macmillan)
19 Innovációs és Technológiai Minisztérium, “Klíma- és energiastratégiai dokumentumok, Magyarország,” Magyarország Kormánya, letöltve: 2020.02.06., https://www.kormany.hu/hu/dok?source=11&type=402#!DocumentBrowse.
20 IRENA,”Statistics Times Series,” letöltve: 2020.02.06., https://www.irena.org/Statistics/View-Data-by-Topic/Capacity-and-Generation/Statistics-Time-Series.
21 Az állam relacionális értelmezését használjuk, ld.: Clyde Barrow, Critical Theories of the State: Marxist, Neomarxist, Postmarxist (USA: University of Wisconsin Press,1993). A fenntarthatósággal kapcsolatban: Phil Johnston, Peter Newell, “Sustainability transitions and the state’,” Environmental Innovation and Societal Transition, vol. 27, (2018): 72-82.
22 John Szabó, Márton Fabók, “Infrastructures and state-building: Comparing the energy politics of the European Commission with the governments of Hungary and Poland,” Energy Policy, vol. 138.
23 Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal [Hungarian Energy and Utilities Regulatory Agency], “1.1 GW összteljesítményt értek el a napelemek 2019 közepére [PVs reach 1.1 GW by mid-2019],” letöltve: 2020.02.06., http://mekh.hu/1-1-gw-osszteljesitmenyt-ertek-el-a-napelemek-2019-kozepere.
