Holodeck a színpadon – Transzrealizmus_01

A Transzrealizmus sorozat első bejegyzésében Bakk Ágnes Karolina az immerzív színház népszerű, ám kevéssé definiált műfaját igyekszik meghatározni. Felvetése, hogy az immerzív előadásokat hasonló szempontok mentén érdemes megközelíteni, mint az interaktív digitális narratív alkotásokat. A szerző a dán-osztrák SIGNA társulat egyik legutóbbi „performansz installációján” keresztül hosszan elemzi a közönség részvételi motivációit is.


A munka* szabaddá** tesz

Mielőtt azon kezdenénk meditálni, hogy egy tinivlogger milyen, a világ működéséhez elengedhetetlen értékeket termel, inkább említsük meg azt, hogy a jelenleg fennálló gazdasági rendszer rengeteg fizetetlen munkára épül, amit a háztartásokon belül túlnyomó részt nők végeznek, illetve gyakorlatilag mérhetetlen mennyiségű, elképesztő mértékben alulfizetett munkára a harmadik világban.


Amit a makerekről tudni érdemes

Nagyjából egy éve nyitott nagykovácsiban Magyarország első makerspace-e. A maker mozgalom egy világszintű önszerveződő közösség, amely olyan emberekből áll, akik nemcsak hogy kíváncsiak a világ működésére, de szívesen építenek és kísérleteznek is, hogy elősegítsék ezt a megértést. Fuchs Péterrel — az említett hely alapítójával — beszélgettünk arról, hogy mi is az a makerkedés. Segítségével válaszokat kapunk a mozgalommal kapcsolatos legfontosabb kérdésekre.


DISkvalifikált jelen

A 9. Berlin Biennále nem úgy teljesít, mint négy éve. Konzervatív kritikusai szinte kulturális sokkban: túl sok az amcsi infúzió, ezek nem kurátorok, hanem fashion-conscious bloggerek, – a Velencei Biennáléhoz képest egyenesen white suprematism –, mindenesetre hol van a Nagy Komolyság és Pergamon után 2000 évvel (hahh!) hova tart a művészet, ha a state-of-the-art egy selfie-stickes picsamutogató szobor („úgy tűnik senki nem olvasott művészettörténet könyveket”, – The Guardian). Kicsit olyan volt olvasni, mint a Magyar Időkben a Pokémon-vadászatról.


A poszthumán és az újmédia

A Poszthumán végre egyenes beszéd. Vádol, elítél, de cselekvére is késztet — meg kell haladni az eurocentrizmust, az antropocentrizmust, a férfiközpontúságot, nem humanizálni kell a természetet, hanem rájönni, hogy mi is természet vagyunk, végre túltenni magunkat azon az ideálon, hogy az ember leural és leigáz, és ez az ember persze férfi, a nők is csak kizsákmányolandó természet.


Egy érthetőbb város felé

Pontosan mi ez a hackathon és mire is jó? Merült fel bennem a kérdés, a Kitchen Budapest Databoom rendezvényének plakátját nézegetve. A technológia világában otthonosan mozogva nem volt számomra ismeretlen a fogalom, de a résztvevők motivációival kapcsolatban és egy ilyen rendezvény hasznosságát illetően elég bizonytalan voltam. Aztán megismerve a hackathonok szubkultúráját, rá kellet jönnöm, hogy egy hiánypótló kezdeményezésről van szó


© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány