Amit a makerekről tudni érdemes

Nagyjából egy éve nyitott Nagykovácsiban Magyarország első makerspace-e. A maker mozgalom egy világszintű önszerveződő közösség, amely olyan emberekből áll, akik nemcsak hogy kíváncsiak a világ működésére, de szívesen építenek és kísérleteznek is, hogy elősegítsék ezt a megértést. Fuchs Péterrel — az említett hely alapítójával — beszélgettünk arról, hogy mi is az a makerkedés. Segítségével válaszokat kapunk a mozgalommal kapcsolatos legfontosabb kérdésekre.

Forrás: makerspace.hu
Forrás: makerspace.hu

Miről lehet felismerni a makereket?

A makerség előfeltétele az exhibicoinizmus. Akik otthon barkácsolnak, javítgatnak, jópofa tárgyakat csinálnak maguknak, azok még nem nevezhetők makereknek. Akkor válik azzá valaki, ha blogot nyit, vagy bármilyen fórumon bemutatja a munkáit. Vannak emberek, akik lézervágóval, 3D nyomtatóval, forrasztgatással, varrógéppel iszonyatosan jó dolgokat készítenek, de mégsem nevezhetők makereknek, mert nem publikálják. A végeredmény (és a munkafolyamat során tanultak) megosztása tesz valakit igazán azzá.

A másik meghatározó tényező: a közösség. Alkotni vágyó emberek, akik nem rendelkeznek egy jó műhely létrehozásához szükséges anyagi erőforrással, kollektívaként összeállhatnak. Összefogva pedig már könnyen elérhető egy ilyen cél. Egy jól működő és híres példa erre a NYC Resistor. Ők egy olyan közösség, akik kimondottan egy géppark közös használatára és a tudásaik megosztására szerveződtek. Jól mutatja ennek a hozzállásnak a működőképességét, hogy 2015 novemberében sikerült összegyűjteniük több ezer dollárt egy számítógép vezérelt marógép megvásárlására úgy, hogy csak a közösség tagjai között toboroztak adományozókat.

Egyedi tervezésű lufi. Forrás: nycresistor.com
Egyedi tervezésű lufi. Forrás: nycresistor.com

Említésre méltó ellenpélda Japán, ahol nem alakultak ki alkotó közösségek. A magas átlagjövedelem miatt minden alkotni vágyó meg tudja venni magának akár a legdrágább eszközöket is (3D nyomtató, CNC, lézervágó stb.) amire szüksége lehet. Nincsenek közösségek, nincsnenek közös terek, sem kiállítások, ahol megmutathatnák a többieknek, hogy mit csináltak.

Magyarországon mostanáig leginkább a fusizásnak – az egymás erőforrásait kreatívan használó mentalitásnak — alakult ki kultúrája. A szerszámok és a kapacitások már olajozott rendszerben vándorolnak a szükséges helyre, már csak a tudások (skillek) áramoltatásához kell egy jó rendszert kidolgozni.

"Lilltel Free Libraries". Köztéri könyvtár építő workshop a Staten Island-i makerscape-ben. Forrás: makerspace.nyc
“Lilltel Free Libraries”. Köztéri könyvtár építő workshop a Staten Island-i makerscape-ben. Forrás: makerspace.nyc

Milyen technológiák vannak egy makerspace-ben?

Az nevezhető igazán makerspace-nek, ahol a gépek nem szabnak a fantáziának határt. A minimum felszereltéség általában a következő feladatok elvégzésére alkalmas géppark: textilmunkák, famunkák kéziszerszámokkal, számítógép vezérelt forgácsolás, additív gyártás (3D nyomtatás), nyomtatott áramkörök készítése. Ezeket a tevékenységeket még kiegészíthetik olyan dolgok, mint az öntvény készítése (szilikát és műanyag), fémmunkák, kiadványkészítés, üvegmunkák vagy akár labor tevékenységek is (biológia, kémia, fotó).

Kikből áll össze a Maker közösség?

Azokból, akik a világ folyamatai mögött meghúzódó speciális technológiákra kíváncsiak. Kell hozzá ezen kívül tetemes mennyiségű szabadidő és elszántáság is. A nyák készítésének vagy a fa szerkezetek csapolásának mikéntjét nem lehet pár nap alatt elsajátítani. A tapasztalatok szerint — az önfejlesztésre még teljesen nyitott — gyerekekre és fiatal felnőttekre a legjellemzőbb, hogy eljárnak maker foglalkozásokra. Persze bárki számára adott a lehetőség, aki tanulni szeretne és utána, a kézzel fogható végeredményt bemutatva, büszkének lenni a hozzáértésére.

"Hordható technológia" workshop és divatbemutató a Staten Island-i makerspace-ben. Forrás: makerspace.nyc
“Hordható technológia” workshop és divatbemutató a Staten Island-i makerspace-ben. Forrás: makerspace.nyc

Mi a különbség a hacker(space) és a maker(space) között?

Ugyan mindkettő önszerveződő alkotótér, de teljesen más ideológiai alapon nyugszanak. A hacklabek és a hackerspace-ek nagyjából az internettel együtt jelentek meg. Az internethez való hozzáférés demokratizálására és a kiselejtezett elektronikai eszközök kreatív újrahasznosítására, továbbfejlesztésére jöttek létre ezek a helyek. Az új technológiák megértése és közösségi ötletek alapján történő továbbgondolása a fő céljuk. Leginkább foglaltházakban vagy egyéb olyan helyeken alakultak ki, ahol erős volt az önszerveződésre való motiváltság. Emiatt sokszor politikai színezettől sem voltak mentesek. Mára tulajdonképpen a technológiai eszközökkel való hatalomgyakorlás kritikájává szelídült ez a hozállás.

A hackerek (vagy legújabban kritikai mérnökök; lásd a Dinamo cikkét) olyan emberek, akik nagyon értik a világ (dolgainak) működését, de ezt nem kezdik el üzletszerűen kihasználni, hanem jobbítani akarnak. San Fransisco leghíresebb hackerspace-ében, a Noisebridge-ben például olyan set-top-box és tv hackelő workshopokat szoktak tartani, ahol a kódolt csatornák befogását lehet megtanulni. A hely egyik alapítójának – Mitch Altmannak — pedig a leghíresebb terméke a TV-B-Gone kulcstartó, ami egy gombnyomással 100 méteres körzetben minden TV-t kikapcsol. Ezeken a helyeken arra biztatnak bennünket, hogy bátran fordítsuk környezetünk hasznára a mikroelektronikai forradalmat. Hacker pedig bárkiből lehet!

A makerspace-ek a hackerspace-ek hagyományából (bütykölő közösség szervezése, fenntartási modell) nőtték ki magukat, de a fókuszában sokkal inkább az oktatás és a tárgyalkotáshoz szükséges megmunkálási technikák bemutatása áll. A makerspace-ekben nem akarnak beleavatkozni a világ rendszereibe, csak tudásokat gyűjtenek, amivel fejlesztik magukat és az odajárókat. Nem tesznek állításokat a média állapotáról, inkább az érdekli őket, hogy miből lehet tv-t építeni vagy hogy hány led dióda kell minimum egy értelmezhető képhez. A makerspace az önfejlesztés terepe, nem a taktikus technikahasználattal való világjobbításé.

Hogyan épülnek fel a maker közösségek? Milyen gyakorlata van az önszabályozásnak, önszerveződésnek?

A makerség mozgalomszerűen akkor tud jól működni, ha vannak helyek, ahol összegyűlhetnek az érdeklődök. Olyan helyek, amik tudnak intézményszerűen működni és szervezik a közösség kommunikációját (belsőt és külsőt egyaránt), illetve felügyelik a közös eszközök használati rendjét. Teljesen változó, hogy ki milyen működési modellt választ. Leginkább a helyet üzemeltető közösség mentalitásától és a hely nyitottságától függ. Az sem mindegy, hogy önszerveződő vagy felülről irányított helyről van-e szó.

A közel 10 éve működő Noisebridge-ben — ami egy alapvető hivatkozási pont a közösségi műhelyek között — például DO-Ocracy van, ami azt jelenti, hogy bármit csinálhatsz, amíg az mást nem zavar. A nem ennyire nyitott helyeken általában a közösség tagjai együtt megfogalmaznak egy „Code of Conduct”-ot, amiben leírják, hogy  milyen mulasztások és tettek milyen következményekkel járhatnak. Mivel műhelyekről van szó, általában a rend és a szerszámok helyes tárolása szokott a szabályozás központi kérdés lenni. Vannak olyan zártabb helyek is, mint a már említett NYC Resistor, ahol pedig bázisdemokratikus döntési folyamatokban találták meg a megoldást, és már a tagfelvételt is jóvá kell hagynia a közösség összes tagjának. A szabályoknál viszont sokkal fontosabb, az hogy a közösség erősebb legyen mint az egyéni feszültségek.

Egy teljesen egyedi, saját tervezésű multiperspektív digitális fényképező tervezése a budapesti Meet Lab-ben. Forrás: Facebook
Egy teljesen egyedi, saját tervezésű multiperspektív digitális fényképező tervezése a budapesti Meet Lab-ben. Forrás: Facebook

Hogy jönnek létre a Maker Space-ek?

Egy átlagos makerspace nagyjából 5-10 millió forintból szerelhető fel. Egy olyan oktatásra optimalizált makerspace létrehozásához, mint a nagykovácsi, kb. 7 millió forint szükséges. Ebben a robotikai és elektronikai készletek ára is benne van már.

Két módon tehet szert ilyen jellegű gépparkra egy közösség. Van amikor eleve egy makerkedésre alkalmas hely létrehozása a cél (akár szolgáltató helyként, akár közösségi műhelyként) és van amikor egy olyan helyből nő ki, ahol már adottak a felszerelések, csak nem voltak kihasználva a kapacitásaik. Ilyen például a Staten Island-i makerspace is, amit DB Lampman és Scott Van Campen New York-i szobrászok alapítottak. Őket egyébként még azért érdemes megemlíteni, mert igen kreatív a kurzuskínálatuk, a helyi média kedvence például a „Women, Welding and Wine”.

A nagykovácsi Maker Space ilyen szempontból nem tipikus makerspace. Abból a felismerésből született, hogy a — cserkészeknél nagy kultúrával rendelkező — csinálva tanulás és a különböző projektpedagógiai módszerek milyen könnyen összeolvashatók a maker kultúra törekvéseivel. Tehát összeállt néhány ember, és a cserkész mozgalommal karöltve felszerelésekkel töltött meg egy műhelyt, a kezdetektől oktatási céllal.  Felülről irányított helyként nem az önszerveződés teszi érdekessé, hanem a nagy tudatossággal  kialakított program.

E-nable workshop, műkezek gyártása 3D nyomtatóval a nagykovácsi makerspace-ben. Forrás: makerspace.hu
E-nable workshop, műkezek gyártása 3D nyomtatóval a nagykovácsi makerspace-ben. Forrás: makerspace.hu

Magyarországon tud önfenntartó lenni egy makerspace? Milyen piaca van egy ilyen szolgáltatásnak?

Főleg az általános iskolás korú gyerekeknél van hatalmas piaca. A magyar közoktatás sokszor nem képes kielégíteni a szülői elvárásokat, így hatalmas túljelentkezés van a különórákra. A maker mentalitás ráadásul olyan alapértékeken nyugszik, amelyek oktatási szempontból sem elhanyagolhatóak: a projektpedagógián („csinálva tanulás“) és az interdiszciplináris megközelítésen. Egy makerspace emiatt olyan aktuális és jól használható kompetenciákat képes kifejleszteni, amelyek ezen a piacon egyedülállóak, és ráadásul hosszú távon végtelenül hasznosak a gyerekeknek.

Magyarországon van Maker Mozgalom?

Mivel még nincsenek konkrét intézményei, nem nevezhető mozgalomnak, de efelé tartanak a dolgok. Egyre több kezdeményezés és szervezet indul ilyen fókusszal: Drone Prix, FabLab Budapest, HSBP, B-Terv műhely, Meet Lab, VLMI. Már csak egy ernyőszervezet hiányzik, ami ezt összefogná. Ha sikerrel megnyílnak a belvárosba tervezett Maker Space-ek, azok nagy valószínűséggel képesek lesznek ellátni ilyen feladatokat is. A jövőkép mindenesetre biztató: a könnyen elérhető, felnőtt programokat is kínáló helyek megnyitása mellett kilátásban vannak még az iskolákkal való együttműködések is.

 

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány