MŰVÉSZET MINDENEN TÚL

Az alábbi szövegek Manuel De Landától, John Protevitől, Laura Knight-Jadczyk és Bonnie Camplintől nem szorosan, hanem egy nagyon tág, a „társadalminál” is tágabb kontextus részeként szólnak a művészetről.

nyito2.jpg

© aquariacentral.com

de landa_1.jpg

Az egyik kedvenc könyvem Manuel De Landától, a 1000 Years of Non-linear History, amit De Landa szerint egy „robot Foucault” is írhatott volna a jövőből, annyira túlmutat a humanizmus emberi szubjektumán és mindenfajta fejlődés-eszményen. Az emberek olyanok, mint a rovarok, csak beporozzák a gépek virágait – veti fel De Landa, és ennek szellemében ír például a nemzetállamok kialakulásáról, a nemzet éthoszáról, a nyelvújításról és az intézményesülésről. Ezt a fejezetet azoknak ajánlom, akik rosszul vannak attól, ahogy a liberális értelmiségiek megmentik Magyarországot az ázsiai hordáktól.

 

protevi.jpg

Az újabban megjelent könyvek közül az egyik kedvencem a 2013-as Life War Earth John Protevitől, aminek az alcíme Deleuze and the Sciences, mivel ugye Deleuze-i ontológiával operál a könyv. Nekem leginkább arról szól, hogyan lehet a társadalmi konstruktivizmus és a biológiai determináció gordiuszi csomóját átvágni, és helyette a test és a világ kapcsolódási pontjának szerteágazó regiszterei (például az áldozatok és a ragadozók dühe, a Hummerek, a kortárs háború és több ágensre kiterjesztett kognitív network-ök) felől kiindulva filozófiát művelni.

 

Laura Knight-Jadczyk, az ötgyerekes autodidakta egy Floridai kisvárosból, a cassiopea.org fő interdiszciplináris teoretikusa, akitől egy játékelméletről (is) szóló cikket ajánlok. A játékelméletről (és hozzá kapcsolódóan Nash skizofréniájáról mint a játékelméletben felvázolt szubjektum-kép ellenpontjáról) sokan és sok kritikát írtak – szerencsére, mivel ugye a játékelmélet nagyon visszataszító, hazug és káros dolog. Ez az egyik legérdekesebb, és minden kétséget kizáróan a legeredetibb (nem lövöm le a poént!) és a legextrémebb. Persze rendes bürokra  kulturális jelenségek elemzőjeként, a saját nem létező brand-emre/hitelességemre vigyázva, ide kellene írnom, hogy így meg úgy nem hiszek Knight-Jadczyck ufóiban, mintha rendes bürokra  nekem tudnom kellene, hogy a világban mi létezik és mi nem. Azt azért leszögezném, hogy Richard Dawkins kultúrafogalma és a mémek nagyon szórakoztató elemzése kapcsán előkerült „organikus portálok” létezését én például nem tudom elfogadni, de egy kognitív tudománnyal foglalkozó kutató azt mondta, hogy kb. a „Hard Problem of Consciousness” ugyanez virágnyelven, és neki annyira tetszik a cikk, hogy írni fog Knight-Jadcyzknak.

Következőként Bonnie Camplint ajánlanám, és az alábbiakban idézném a művészetről és a világban uralkodó hatalmi viszonyokról: „Mindig lehetséges úgy kritikai munkákat csinálni, hogy elutasítja az ember, hogy a fennálló hatalmi berendezkedés vagy értékrend nyelvén szólaljon meg, hogy elsajátítsa, miközben a saját nyelvén szólal meg. Az illegitim vagy szabályellenes alkotóknak, akik sok esetben nem azonosulnak a pályatársaik tapasztalataival, megismerési módjaival és feltételezéseivel, ez nagyon fontos. Semennyire sem szabad attól félni, hogy félreértik, félreinterpretálják, kiforgatják, hülyének nézik, ignorálják az embert a világban működő rendet és nyelvezetet elismerők, akár a tudatlan, burzsoá art world/a fashion/ a média hipsterek, akár a tanárok a középiskolában. Muszáj mindig improvizálni, ha mindig mozgásban vagy, nehezebben fognak egy helyre leszegezni, nehezebb lesz a mondandódat elhallgattatni, és jó, ha mindig kész van arra az ember, hogy nyitni tudjon.Az én munkamódszerem valamifajta szubjektív emergencia lehet, ahol a teória a gyakorlatban manifesztálódik – élet a bizonytalansággal együtt, és a bizonytalanság meglovagolása. Nem arról van szó, hogy a művészetre alkalmaznám a régi áltudományos procedúrákat (mint például redukció, szétválasztás, izoláció, disztilláció), valamifajta statikus univerzum fogalomra alapozva. Ehelyett valami „forróan” konceptuálisra gondolok, amiben benne foglaltatnak a kognitív, az analitikus, az absztrakt, az analogikus, a literális, a mitikus, a politikai, a popkulturális, a  strukturális, a bármi, mint egy poétikusan szintetizált folyamat: a kreatív rituálé, ami ilyen módon az Ősi Hit eksztatikus, kreatív rituáléinak egy mély ontológiai emléke.”

6a00e5508e95a98833017c379a686d970b-800wi.jpg

Bonnie Camplin: Colonial Fanny, 2005, jelenet a videóból

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány