A BIOPOLITIKA VIRÁGAI

A Mályvavirág Alapítvány 2014-ben pályázatott hirdetett, amely során 5×3 méteres raklapokra kellett „a nők egészségének védelmében” festményeket tervezni. A nyertes képeket a művészek ingyen és bérmentve festhették a raklapokra, amelyeket az ország különféle plázáiban állítottak ki. Azok a nők, akik az utóbbi egy évben elmentek „rákszűrésre”, lehetőséget kaptak, hogy aláírásukkal ők is szimbolikus szerzővé váljanak, és megjelenjenek a Debrecen Pláza vagy a Corvin Pláza nyilvánosságában. Jelen írásomban nem szándékozom senkinek a művészi alkotásait és személyes hitrendszerét boncolgatni és megkérdőjelezni: ez az írás egy alapítvány társadalmi célú kommunikációját és benne a kortárs művészet eszköztárának szerepét veszi célba. 

1_10.jpg

Méhnyakrák megelőzési hét, 2014. január, Corvin Pláza I Forrás: Mályvavirág Alapítvány

A fenti eset elsőre pozitív kezdeményezésnek, „gondoskodásnak” tűnhet, hiszen hagyományosan úgy tekintünk az orvostudományra, mint egy jó szándékú társadalmi intézményre, amelyhez a tudomány folyamatos fejlődése is társul. A francia társadalomtudós, Michel Foucault munkái új megvilágításba helyezték ezt, és rávilágítottak arra, hogy a modern orvostudomány nemcsak egy gyógyító erő, de azon új típusú hatalmi viszony egyik ágense, amely a mai napig részese az egyén (nevezzük őt állampolgárnak) és állam közötti összetett kapcsolati hálózatoknak. A betegség definiálása, diagnosztizálása és gyógyítása az egyén ellenőrzésén keresztül a tágabb népesség kontrollját hozza magával, ahol az élet az állam erőforrásává válik: a katona, a munkás vagy netán az anya (társadalmilag meghatározott) szerepeiben. Ahogy Timmermans és Berg megállapítja, „az egészségügy technológiái is a politika művelésének részei”. Ennek fényében olvasnám ezt a civil kezdeményezést, amely a részvételen alapuló művészet eszköztárához nyúlva végső soron ezt a fajta kontrollt támogatja.

Hogy értelmezni tudjuk, mi is történik a fenti képen a pláza terében, tekintsünk oda, ahol a biopolitika, s a részvételen alapuló művészet párhuzama először rajzolódik ki hangsúlyosan: 1997-től a New Labour választási győzelmével szélsőségesen individualista, az élet minden területén az egyéni felelősséget propagáló neoliberális kormányzás vette kezdetét az Egyesült Királyságban. Míg ez a politika mindenben az egyén autonómiáját és a szabad választását hangsúlyozza, a magatartásra hatni kívánó „nudge policy”-k az alkalmazott viselkedéstudomány eredményeit alkalmazták annak érdekében, hogy „elősegítsék” az egyén „jó” döntéshozatalát. A vezérelv az, hogy a legtöbb döntés nincs tudatosan végiggondolva, és nem is racionális, ezért a „nudge policy”-k nem racionálisan érvelve próbálnak döntéseken keresztül szabályozni, hanem a döntéshez szükséges információ célzott prezentácójával, amely eleve a helyes döntést irányozza elő.

2_8.jpg

Ezek a policyk sok esetben a testet és az arról való gondoskodást célozzák meg, például az alkoholfogyasztás, az elhízás vagy a halál utáni szervadományozás esetében. Sok esetben a teljes körű tájékoztatás („informed consent”) helyett a feltételezett beleegyezés („presumed consent”) fogalmát vezetik be, ahol az egyénnek nem arról kell nyilatkoznia, hogy halála után felajánlja-e szerveit adományozásra („opt in”), hanem arról, hogy visszavonja-e feltételezett beleegyezését („opt out”), ha netán nem kíván szervdonorrá válni. Hasonló elvet követnek a mellrákszűrés előre megszervezett időpontjai, amelyek feltételezik, hogy mindenki elmegy, aki meghívót kapott. Ez a stratégia többek között a lelkiismeret-furdalás eszközével operál azok között, akik nem jelennek meg. (Erről bővebben itt)

Ha azonban a szűrések gyakorlatára nézünk, azt láthatjuk, hogy míg ezeket a programokat a közvélemény számára életmentő tudományos vívmányokként mutatják be, valójában nagyon vitatottak mind a tudományos közösségeken belül, mind a politikai döntéshozók körében: a mellrákszűrés például a Cochrane Collaborations  szerint „nem világos, hogy többet árt-e mint használ”. A  méhnyakrákszűrés sem kevésbé vitatott formája a preventív, megelőző gyógyítás módoknak: „Hiba volt népegészségügyi programot felállítani klinikai kipróbálás nélkül, és a legfontosabb tanulság, hogy ennek nem szabad megismétlődnie. A bristoli térség 30-40 halálesetét nem akadályozza meg a program, de 10-ből 1 nő abnormális tesztet kap. Az elsődleges cél az egészséges nőknek okozott ártalom mérséklése kell, hogy legyen.”;„Ha valaki 2003-ban javasolta volna, hogy bevezessék a méhnyakrákszűrést, semmilyen randomizált klinikai kipróbálás nem igazolta volna, hogy ez jó ötlet” – theguardian.com

A teljes körű tájékoztatás törvényileg kötelező protokollja ellenére nem tényeket és számokat írnak a propagandaanyagokba, hanem egy, az államhatalom és a kapitalista érdekek jó alanyát leíró, morális keretrendszert állítanak fel, karakterizálva az igényes/felelősségteljes nőt, a neurotikus hiperfogyasztás megnyomorított, gender-specifikus állatorvosi lovát, akinek saját magát kell megreguláznia, menedzselnie és esetenként „jó útra térítenie”. Azt, hogy a rizikó elkerülhetetlen, mivel a teszt nagy eséllyel vezet felesleges beavatkozásokhoz, illetve nem fedez fel valós eseteket, továbbra is hallgatás övezi. Dr Margaret McCartney, a glasgow-i orvos, aki maga sem vesz részt méhnyakrákszűrésen, rámutatott, hogy az agyat illetően a vizsgált személyek kb. 10%-ában van valamilyen patológia. Gondolkodjunk el tehát azon, vajon lehetne-e egy agyat csak úgy, szabadon műteni, „just in case” – vagy netán a szervek hierarchiájában az agy a méhnyak felett áll: tehát nem köztulajdon,azaz nem feláldozható? Éppen a teszt pontatlansága okán rengeteg a „túlélő” (a „popularity paradox”-ról bőveben itt), és ezek a túlélők a továbbiakban az (egyre bizarrabbá váló) identitáspolitika női alanyaiként fogják a megszólalás jogát követelni.

A brit New Labour kormány másik ide vonatkozó újítása volt a részvételen alapuló művészet (participatory art) kiemelt támogatása, bemutatva, ahogyan előre leírt és elrendezett keretrendszerek kijelölik az egyén mozgásterét, a „felelősségteljes” szubjektum formálódásának lehetséges terepét. A New Labour kiemelten támogatta az ilyen művészeti projekteket az NKA-hoz hasonló Arts Council England-en keresztül. Ezeknek a programoknak az volt a kimondott célja, hogy formálják a résztvevő közönség gondolkodását, és a szervezők által kívánatosnak ítélt mintákat közvetítsenek. Ezért a programok sikerességét sok esetben azzal mérték, hogy a pályázatírók által használt kifejezéseket mennyire vette át az érintett közösség. A részvételen alapuló művészet egy klasszikus példája lehet Antony Gormley ONE & OTHER (2009).

3_5.jpg

Antony Gormely: ONE & OTHER, 2009, Trafalgar Square, London I © Getty Images

Gormaly projektjében a londoni Trafalgar téren álló pódiumok egyikére összesen 2400 önkéntes állhatott fel mint az „utca embere”. Míg a többi talapzaton a brit birodalmi mitológia nagyjai állnak, az üres talapzat lehetőséget kínált az átlag brit számára, hogy a nemzeti és művészeti mitológia részévé váljon egy-egy órára. A projekt éthosza ugyan az utca emberének megdicsőülése volt, ahol bárkiből hős lehetett, valójában azonban az önkénteseknek szigorú ellenőrzéseken kellett átesniük: büntetett előéletű vagy illegális drogokat használó állampolgárok alapból ki voltak zárva abból, hogy ilyen módon mintapolgárokká váljanak. Az egészségpolitika és a részvételen alapuló művészet fentebb felsorolt keretrendszereiben közös, hogy a neoliberális szubjektum formálódása során az egyének a policy célokat és stratégiákat internalizálják, a közösség szabályozásának fő színtere az önszabályozás lesz.

Visszatérve a Mályvavirág által propagált méhnyakrákszűrésre, a konkrét keret itt a teljes körű tájékoztatáson alapuló beleegyezés (egyébként megújításra szoruló) protokollja lenne, de a propaganda önkényesen a morálok és normák által jelöl ki egy keretrendszert, amin belül a helyes lépés a rizikó menedzseléséről való döntést az orvosra és a hatóságokra – a „hozzáértőkre” – bízni. Az egyén így csupán csak megfigyelőként, résztvevőként, és elszenvedőként jelenhet meg a hatalmi relációkban, amely a nyugati medicinának megfelelő karteziánus modell szerint konstruálja (tárgyiasítja) a testet. Ez a hatalmi dinamika és logika, mivel van a megfigyelő (szellem és lélek az anyag felett) és van a (női) test, és e modell által a megfigyelő más testeket is megfigyelhet, és az önreflexió terében a megfigyelésre és az előírt cselekvésre való lehetőség válik a kifejeződés, a részvétel aktusává.

4_5.jpg

Török Krisztiánt Füzesgyarmatról 10 fős csapat kísérte el az óriás raklapmű megfestésére
Forrás: Mályvavirág Alapítvány

A Mályvavirág-féle hisztériakeltés felül helyezkedése a tárgyi valóságon és a tényeken először zavarba ejtő („tünetekkel orvoshoz mentem, fél éven át félrediagnosztizálták és kezelték a tumorom, a tünetmentes barátnőm megműtötték rákkal” – ehhez hasonló mondatokkal ösztönöz a teszt elvégzésére  pl. a Nők Lapja Café; „Hiába voltam már rákos, minden lelet negatív lett”; „Svédországban senki se hal meg méhnyakrákban” – e mondatokkal népszerűsíti a tesztet az alapító a Kiskegyed hasábjain – egyébként de, 2009-ben pl. 158 fő halt meg méhnyakrákban Svédországban, és zavarba ejtő maga a diskurzus megjelenése is). A legfiatalabb nő, aki aláírta a festményt, 18 éves volt, dicsekszik a Mályvavirág. 25 év alatti nő az utóbbi öt évben egy halt meg méhnyakrákban Magyarországon. Ez a 18 éves lány a labortól függően 10-ből vagy 20-ból (vagy 3-ból?) 1 esetben pozitív leletet kapott, és akit kezelnek, az olyan mellékhatásokkal is számolhat, mint meddőség, szexuális zavarok, koraszülés, krónikus gyulladások és fájdalom. Ezen adatok tükrében az is kérdésessé válik, hogy ha a 18 éves lány belegyezését is adná (adta vajon?), etikus lenne-e egyáltalán elvégezni rajta a szűrést. Azonban az ő példájával promótálni a programot ugyanúgy etikai kételyeket vet fel, mint az, hogy a méhnyakrákszűrést propagáló alapítvány alapítója tünetekkel fordult orvoshoz, és a rajta elvégzett teszt negatív lett. Ez a személy ugyanakkor nemcsak alapító, hanem az első számú reklámarc is, aki a saját arcával és nevével hirdet (egyébként megszegve ezzel a Magyar Reklámetikai Kódex több szabályát is).

Míg a rákos halálozások csupán egy kicsit több mint 1%-a köthető méhnyakrákos elváltozásokhoz, addig a keringési betegségekben elhalálozottak száma jóval magasabb, mint az összes rákos eseté együttvéve. A kérdés az, hogy a férfiak közt a nyelőcsőrák vagy nők között a méhnyakrákkal közel azonos számú halálesethez vezető epehólyag vagy a veserák miért nem rendelkezik olyan magas és kifinomult médiareprezentációval, mint a méhnyakrák? Miért nem 18 éves (sokat mondó már a felnőttségi korhatár is) férfiaknak kell a nyelőcsövüket orvoshoz hordani évente, hogy egy pláza terében egy olyan festményt állíthassanak, amelyet egy olyan ember festett, akinek nincs nyelőcsöve, de nyelőcsöveket tárgyiasító rajzokat (is) csinál? Miért nem a nyelőcső menedzselésének gyakorlatait akarják vadidegeneknek előírni buzgó önkéntesek, akik a nyelőcsöveket illető alapvető számokkal sincsenek tisztában, és nem is tartják ezt titokban? El tudom fogadni, hogy ezek az alapítványok a legjobbat akarják, vagyis azt, hogy senki, soha többé ne legyen a rák veszélyének kitéve. De miért így akarják ezt elérni, egy tudományos és politikai körökben vitatott, veszélyes, idejétmúlt (1930-as évek óta változatlanul végzett) technológia (amely önkényesen, afféle életstílussá és morális kérdéssé lépett elő) promótálásával, a felhasználókat védő jogi protokollt ignorálva? Az egyetlen megszólított, kioktatott, birkaként terelgetett itt a fogyasztó maga, ám arról érintőlegesen sincs szó, hogy jobb technológiáért lobbiznának a fejlesztőknél és a gyártóknál, még az egyébként sok éve és sokféle formában létező (és otthon is elvégezhető) HPV teszt se kerül elő, nem is beszélve a teljes körű tájékoztatás protokolljára épülő jogtudatosságról. A „Mályvák” vagy nagyon hiszékenyek és tekintélyelvűek (van ilyen, különösen a patriarchátus-fán lelkesen kapaszkodó nők között) vagy, amit csinálnak (tudatos vagy nem tudatos), az egy stratégia, avagy a tények és számok teljes ignorálása afféle kikacsintás, utalás arra, hogy itt bizony a morálok terepén folyik a küzdelem. A „Mályvák” közös identitást kovácsolnak, és az identitáspolitika bizarrságára való bizonyítékként jogot formálnak a megjelenésre, a megszólalásra (vagyis a magánügyeket illető kéretlen tanácsok osztogatására), az öndefinícióra, “igényes”, rendesen kontrollált nőként, akik másokon is számon kérhetik a saját normáikat. Az örökös ön-munka létfeltétellé válik, és az öndefiníció a megjelenéssel, a valahogyan-létezéssel fonódik össze: a méhnyakrák minimális veszély ugyan, de nem igényesnek/kontrolláltnak lenni tágabban értelemben is élet-halál kérdés.

5_3.jpg

SZAVAZZ A LEGSZEBB FESTMÉNYRE! I Forrás: Mályvavirág Alapítvány


Azt, hogy az „igényesség” lét-nemlét kérdése, a vaskalapos, nőgyűlölő, áldozathibáztató pop-pszichológia promótálása is alátámasztja. A pozitív gondolkodás dogmája szerint a gondolatok folyamatos öncenzúrája a puszta életben maradás követelménye, hisz a „rossz gondolat rákot okoz” (a nagyszerű és egyébként sejtbiológiából doktorált Barbara Ehrenreich kritikája itt olvasható erről) Konkrét bizonyítékoknak nincs a világ hiányában, hogy környezeti tényezők, melyek az egyén kontrollzónáján kívül esnek, rákot okoznak, viszont az áldozathibáztatás (rossz fogyasztó!) kényelmes útja az állam és a nagytőke felmentésének. Az igényesség az egyén saját maga kordában tartásában, megnyomorításában, megregulázásában fogalmazódik meg, és a protokollt szigorúan saját magára kell kimérnie, és saját magán kell végrehajtania minden igényes nőnek, aki maga visel minden felelősséget, minden rosszul leborotvált szőrszálért, minden felszaladt harisnyaszemért. Aki nem viseli a terhet megfelelően, az megszűnik a teljessé kultivált emberek jogait élvezni, és számolnia kell azzal, hogy ismételten elveszti az önrendelkezéshez, a személyes határokhoz való jogait. Nem véletlen az sem talán, hogy egy plázában jelentek meg a kampány poszterei, a sok egyéb hirdetés mellett, ami test-menedzselési gyakorlatokat kínál (a többek közt a hirdetések által keltett) szorongás oldására. Ezt a dinamikát tükrözi az, ahogy az ember feletti az egyik vezérmotívuma a pláza-ünnepléssel körített képeknek. A transzcendens résztvevős művészet értelemszerűen oximoron, de a Mályvavirágnak sikerült ilyesféle képeket begyűjtenie egy részvételen alapuló projekt kiírására. A felsőbb hatalom, ami hangsúlyosan jelenik meg, a nem evilági beavatkozás, hatás. (Vajon van olyan transzcendencia módozat, ami nem az éppen vonatkozó hatalmat szolgája!? – kérdezhetnénk.) A nőgyűlölet ugyan a végsőkig haszonelvű, de létfeltétele a szellem és az anyag kettéválasztása, hogy leuralhassa a szellem az anyagot.

6_4.jpg

SZAVAZZ A LEGSZEBB FESTMÉNYRE! I Forrás: Mályvavirág Alapítvány


Teljes körű tájékoztatás, jogok, beleegyezés, adatok, számok, rizikófaktorok helyett felhők, égbolt, égitest, természeti és geometrikus formák, belső és külső tér elválasztása, teret élesen átszelő vonalak. Még csak nem is azoknak a nőknek a képeit állítják ki, akik részt vettek a teszteken, nem a tesztekről van konkrét kép (kellene is jó pár trigger warning), hanem rajzversennyel ünneplik, hogy még mindig elfogadott, hogy a nőknek ne legyen beleszólása abba, ki és hogyan hatol a nemi szervükbe, és ki menedzseli az intim szférájukat. Végső soron a nők tárgyiasítását alátámasztó és újratermelő rape-culture-t, ahol a női test felhasználásra váró anyag, biotőke, is hasonló logikai paraméterek vezérlik.

7_2.jpg

Méhnyakrák megelőzési hét, 2014. január, Corvin Pláza I Forrás: Mályvavirág Alapítvány


Egy hasonló magyar rajzversenyt szintén példaként hozhatunk: a Zsolnay Céh logó pályázatot, ami legalább nem nevezi művészetnek a designt és az illusztrációt. Ugyanis, ha a megrendelőnek kell valami, és azt lerajzoltatja, az illusztráció, maximum az egész esemény az, ami a képzőművészet eszköztárából átvett elemekkel operál. Ahogy a kortárs művészet szabad utakat nyitott a testeknek, a test+környezet összekomponálásának, az igazi perverzió, az, ahogy a Mályvavirág elorozza a képzőművészet eszköztárát, hogy jogok, akarat és szellem nélküli húsarabok halmazává alacsonyítsa a női testet és lelket, ráadásul önkéntes munkában egy olyan kormányzat alatt, ami teljesen nyíltan hasonló ideológiák mentén politizál.

5_3.jpg

SZAVAZZ A LEGSZEBB FESTMÉNYRE! I Forrás: Mályvavirág Alapítvány

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány