A Kassák Múzeum Elmozdulás: munkáskultúra és életmódreform a Madzsar-iskolában című időszaki kiállítása valódi „kísérlet”, amennyiben megpróbálja komolyan venni ezt a sajnos közhellyé laposodott kifejezést. A tárlat nem arra kíváncsi, hogy a mozdulatban testet öltő önkifejezési forma művészet-e a szó polgári esztétikai vonatkozásában, hanem arra, hogy ez a mozdulat képes-e kultúrát teremteni, mégpedig a szó komplex értelmében. Nem a művészet és az avantgárd bevett standardjaihoz óhajtja igazítani a kiállított dokumentumokat, hanem azt a konceptuális kérdést állítja a kiállítás centrumába, hogy a test kultúrája utat tud-e nyitni egy új, a munkáskultúrában testet öltő művelődésfogalomhoz. Kimondva, kimondatlanul a Kassák Múzeum megkezdte a magyar baloldal gazdag és sokrétű hagyományának újraértelmező, feltárását és bemutatását. Úgy hiszem, hogy az Elmozdulás egy újrakanonizálási folyamat része, amennyiben több kérdést tesz fel, mint amennyit megold; ez minden kísérlet lényege.
Részlet a Kassák Múzeum kiállításából ι fotó: K. Horváth Zsolt
Bárhogyan is van, a magyar baloldal szinte ismeretlen történetének feltárása nem lehet pusztán személyes érdeklődés kérdése, így valahogyan rezonálnia kell a kiállító Kassák Múzeumnak arra a kérdésre, hogy a Madzsar-iskola bemutatása mennyiben aktuális (kurátor: Csatlós Judit; kurátor-asszisztens: Juhász Anna). Nem a napi aktualitás vékony hártyájára ráhajló semmiségek mellett optálunk ezzel, hanem a múltfeltárás etikai, politikai, pedagógiai imperatívuszára utalunk, mely számára a történeti anyag nemcsak an sich tudományos tárgy, érdekes vagy szép történeti dokumentum, hanem intellektuális közvetítő múlt és jelen között. S éppen a közvetítés mikéntjében rejlik valódi elhivatottsága, amennyiben nem óhajt visszatérni naiv módon egy elmúlt, sok tekintetben meghaladott időpillanathoz, hanem annak – szó legnemesebb értelmében vett – idegenségét állítja a jelenkor elé tanulságul. Az utóbbi két-három évtizedben sokat hallottunk, olvastunk a klasszikus ideológiák végéről, a posztmodern szkepszisről, a teleologikusnak értelmezett modernizmus válságáról stb., ám a neoliberális kapitalizmus jelenlegi komplex (gazdasági, politikai, etikai, eszmei) krízise egy sor korábbi kijelentés újragondolására ösztönzi az ifjabb kutatókat.
Érthető okokból, a Fal leomlása utáni időszak különösen (bár nem kizárólag) a kelet-európai baloldal eszmevilágát erodálta leginkább, még akkor is, ha század eleji vagy a két háború közötti – sokszor nem kommunista – baloldalnak vajmi kevés köze volt a Magyarországon 1948 és 1989 között történtekhez. Sőt, ha éppenséggel a múzeum névadójának, Kassák Lajosnak a sorsát, életpályáját nézzük, láthatjuk, hogy a szellemi függetlenség akarása óhatatlan peremhelyzethez vezet a demokratikus nyilvánosságot nem, vagy alig ismerő 20. századi Magyarországon.
Az a felismerés, hogy a kapitalizmus nemcsak gazdasági, pénzügyi rendszer, de a szellemre és a testre nehezedő ideológiai, életvezetési kényszer is, mely mindennapjainkban rutinizálódik, nem új keletű. A két háború közötti baloldal eszmei, közösségi, művészeti, társadalomkritikai tevékenysége talán épp azért bírhat aktualitással, mert az elsők között volt abban, hogy a fenti diagnózist felállította, kimondta, s ezzel egyidejűleg alternatívát is megfogalmazott. Sokáig, igaz jó okkal, hajlamosak voltunk ezt az alternatívát a marxi történetfilozófia utópikus posztulátumával egyneműnek tekinteni, vagy taktika és etika dilemmáit a Lukács György által megfogalmazott dichotómiában elgondolni, ám az újabb szemléletű, kultúra- és társadalomtudományokkal érintkező kutatások eltérő szempontokat és értelmezési kereteket is feltártak. A kádári párttörténetírás kánonjától távolodva, nem elsősorban a politikai párt–program–esemény (tüntetés, sztrájk) munkásmozgalomi fogalomrendszerében gondolható csak el a baloldali cselekvés, de azokban az új műfajokban, szimbolikus és fizikai helyszínekben, kultúraszemléletben, melyek a korban radikális kritikái voltak nemcsak a polgári magaskultúrának, de a bolsevik dogmatizmusnak is.
MTE tornászok bemutatója Gödön, 1929 ι fotó: K. Horváth Zsolt
A szavaló- és mozgáskórusok, a (népdalokat is éneklő) munkásdal-kórusok, a munkásöntudatnak formát adó szervezett természetjárások, a politikai színházi kísérletek voltak a sajátos műfajai, míg a gödi Fészek és a horányi Telep azok a zárt, autonómiával bíró munkásközösségek, helyszínek, ahol relatív nyugalomban élhetett és fejlődhetett az a sajátos „munkáskultúra”, melynek létjogosultságát a Kádár-korszak párttörténészei elhallgatni igyekeztek. A párttól (KMP-től) független autonóm munkáskultúra ugyanis nem a forradalmi teleológiát tekintette céljának és létokának (a korabeli dokumentumok tanulsága szerint igyekezett távol tartani magát a „szabadságolt halott”-nak titulált forradalmároktól), sokkal inkább a saját eszmei, politikai, életvezetési és kulturális igényeinek artikulálása foglalkoztatta. Az így létrehozott munkáskultúra megítélésünk szerint egy a polgári világgal szemben kifejlesztett, saját műfajokkal, orgánumokkal bíró „párhuzamos kultúra” volt, mely egyszersmind kialakította a saját „ellenvilágait” is (Fészek, Telep).
S itt álljunk meg egy pillanatra! A lélegzetvételnyi szünet ugyanis pont arra szolgálhat, hogy a Kassák Múzeum tárlatával szinte egyidőben, az Iparművészeti Múzeumban megnyíló, Mozdulat: a magyar mozdulatművészet története és kapcsolatai 1902–1950 között című rokonkiállítás szempontrendszerével, tétjeivel összevessük. Míg a Kassák Múzeumbeli kiállítás esetében azt láthatjuk, hogy a centrumba állított mozgásnak és a mozdulatnak társadalom- és kultúraelméleti tétje van, addig a Beke László koncepciójára épülő, Vincze Gabriella kurátor által jegyzett kiállítást a tisztán deskriptív szemlélet jellemzi, tétje pedig a művészeti kanonizálás. Az ugyan kitetszik az Iparművészeti Múzeum kiállításából, hogy az evidens módon művészetként kezelt „mozdulatművészet” értelmezhetetlen Henri Bergson filozófiája vagy a gyógytorna (vagyis kultúraelméleti, eszmetörténeti kontextusok) nélkül, ám az már elsikkad, hogy a bemutatott testek nemegyszer politikai téttel bíró testek is, s értelmezésük korántsem egynemű vagy egyértelmű. Ugyan a tárlat nagy pozitívuma a feltárt és bemutatott fotográfiák, mozgóképek, plakátok, vagyis korabeli dokumentumok nagy száma, ám a kontextualizálás és a bemutatás hagy maga után kívánnivalókat.
Nagy Etel mozdulatművész (részlet az Iparművészeti Múzeum kiállításából) ι fotó: K. Horváth Zsolt
Csak a példa címén említjük, hogy Nagy Etel (Simon Jolán lánya, Kassák nevelt lánya) vagy a Munkás Testedző Egyesülettel együttműködő Madzsar Alice testről és mozgásról alkotott felfogása – finoman fogalmazva – nem teljesen esik egybe Bethlen Margit grófné estjeinek szemléletével (még akkor sem, ha a Madzsar-iskola is szerepel a meghívottak között). Ez már csak azért is kulcskérdés, mert Kassáknál pont itt, Bethlen grófné estjeinél szakadt el a cérna, s írt ennek kapcsán ugyancsak indulatos cikket a Munkába, ahol még a korban nagy hatást kiváltó Palasovszky Ödönt is tolla hegyére tűzi, mivel az a grófné pantomim-estélyén álnéven részt vett, sőt a 100% jóváhagyásával, legitimáció gyanánt munkásokat is magával vitt. Bárhogyan is van, a korszakban ez botrány volt! Nem az a kérdés, hogy Kassáknak igaza volt vagy sem, hanem arra szeretnénk csak ezzel rámutatni, hogy ezek a kiállításon gondtalanul egymás mellett elhelyezett iskolák, felfogások és személyek messze nem ilyen problémamentesen viszonyultak egymáshoz a maguk korában. Ha komolyan vesszük Foucault-nak azt a gondolatát, hogy a fegyelmezés a test körül, a test felületén, a testen belül állandóan létrejövő hatalmi effektus, mely a megbüntetettekre nehezedik, akkor korántsem mindegy, hogy ki hol helyezkedik el a normalitás akkori fogalmához képest. Ennek fényében Bethlen Margitot nehéz elképzelnünk a – kiállításon egyébként meg sem említett – névtelen munkás testedzőkkel egy kontextusban.
Hely hiányában csak röviden utalnánk arra a félreérthető megfogalmazásra is, mely Nagy Etel népi ihletésű darabjaival kapcsolatban így fogalmaz: „A magyaros téma, a népi, nemzeti felé fordulás amúgy is a korszak levegőjében volt, amit az aktuális kultúrpolitika is támogatott, sőt kötelezővé tett”. A népi, de sohasem nemzeti (!) tematika már sokaknak szemet szúrt Kassák körei kapcsán. Justus György már a Dokumentumban leszögezte, hogy a „ma zenéje tudatos redukcióval nyúl vissza a kollektívumok zenéjéhez, hogy annak törvényeit tegye alapelvévé. (…) A népi muzsikához fordulni tehát ma elsőrendűen szociális követelmény és nem nacionális érzelgés. (….) A magyarországi népzene relatív érintetlensége, hasonlóan az oroszéhoz, ma elég garancia arra, hogy a kollektíve kitermelt ritmika megfelelő anyaggal szolgál a ma tiszta muzsikájának kiépítéséhez”. A Munka népdalköre, Szalmás Piroska kórusa már csak azért sem „kereste” a hivatalos kultúrapolitika kegyeit, mert egyfelől örültek, ha nem tiltották be a fellépésüket, működésüket, másfelől pedig a kórusok számára – csakúgy, mint Vajda Lajosnak – a népi motívumok keresése és feldolgozása számukra „tiszta”, „érintetlen” utáni retrotópikus vágyódás volt, nem árvalányhajas nemzeti romantika.
Még egy olyan dokumentumokban gazdag, az artisztikumra összpontosító igényes kiállítás is, mint a Mozdulat, könnyen beleszaladhat tehát olyan következtetésekbe, melyek épp arról tanúskodnak, hogy az esztétikai heteronómia elve nélkül nem teljesen értelmezhető ez a szcéna, még akkor sem, ha a mozdulat szépsége és kidolgozottsága – e sorok írója számára – sem mellékes elem. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy e közeg szereplőinek jelentős része a művészetet nem, vagy nem feltétlenül autonóm tevékenységnek látta, hanem ideológiai, politikai, pedagógiai téttel rendelkező, a társadalmi és kulturális környezetbe illeszkedő, de attól semmiképpen sem függetleníthető tevékenységnek fogta fel. (Rendkívül plasztikusan fejezi ki ezt az interdiszciplináris, személy- és intézményközi kapcsolatrendszert a Kassák Múzeum hálózati ábrája). Ez a tudományos háttérrel bíró Madzsar- vagy Dienes-családban persze megint másképp jelenthet, mint az MTE munkásainál (bár ne felejtsük, hogy Madzsar József tucatnyi természettudományos–népszerűsítő előadást tartott e körökben), de ha eltérő regiszterben is, mindegyikben megbújik az, amit Márkus György egy esszéjében „a racionális újítás princípiumának” nevezett, s mellyel „a felvilágosodás proklamálta új kor az emberi lehetőségek példátlan kiterjesztését és szakadatlan tökéletesítését ígérte”. Ez a jövő és a tervezés kultúrája is volt, melyben a mozdulat szépsége vagy a mozgás testre gyakorolt hatása egyben progresszív politikai tett is volt (még akkor is, ha számtalan válfaja popularizálta vagy politikailag „áthangolta” a műfajt).
A Madzsar-iskola kapcsolati hálózata (részlet a Kassák Múzeum kiállításából) ι fotó: K. Horváth Zsolt
Azt, hogy a mozdulat jelentőségét individuálisan, interperszonálisan és/vagy kollektív módon képzelték el e szcéna szereplői már más kérdés, de abban – megítélésem szerint – egyek, hogy a maguk módján előkészítették annak a baloldalnak a kultúráját, amelyet módszeresen elfelejtettünk vagy ignoráltunk az elmúlt évtizedekben. A múlt és a jelen közötti dialógus helyreállítása, a művészeti kanonizáció és a kulturális, politikai értelemadás a mozdulatművészet és a testkultúra szereplőinek visszamenőleges sikere is lehet; ezen az úton elindultunk, s a hiányosságok, esetleges bakik ellenére úgy tűnik jó irányba haladunk.
•••
Elmozdulás
Munkáskultúra és életmódreform a Madzsar-iskolában
Kassák Múzeum 2012 június 22 – szeptember 30
1033 Bp. Fő tér 1, Zichy-kastély
Vonatkozó cikkek:
Nem punk, nem hippi: lázadó NOL, 2007. május 4, maxigas
•••
Nagy Etel Vass István élettársa volt? – csak mert valami rémlik, mintha írt volna erről valahol (Mért vijjog a saskeselyű??). Nagyon fontos kiállítás (mármint az Elmozdulás), bár még nem láttam, de mindenképp tervezek menni. Azon tűnődtem a posztodat olvasva, hogy ha valamikor, akkor épp most van itthon ilyen kiállításokra (és reflexiókra) szükség. De nem csupán erre — baloldali, ill. rendszerkritikus kultúracsinálásra. Ezen tartalmak tudatosítására és civil támogatására. Aztán eszembe jutott egy sor létező dolog. Például a Helyzet Műhely, a Szalai Szalon, vagy régebbről a Centrum csoport, Globfeszt, Ökofeszt stb. Nőmozgalomnak is vannak kezdeményezései, nyilván jóval szerényebbek és alulreprezentáltak. Pl.: Ladyfest Budapest 2006, vagy Szil Péter tevékenysége (Önismereti csoport, Önismereti torna) stb. Nem mellesleg: a jövő héttől TGM blogol!
@Süvecz Emese: Vas István, igen, a Nehéz szerelem c. regény Etiként őrizte meg az alakját, Déry pedig A befejezetlen mondat Krausz Évijét mintázta részben Nagy Etel alakjáról. Nagy Etel nagyon fiatalon, 32 évesen meghalt sajnos, 1939-ben, rá egy évre jelent meg az Egy magyar táncosnő: Nagy Etel emléke (Bp., Cserépfalvi, 1940). Szerintem nagyon fontos alakja volt ennek a szcénának, már amennyire ez a dokumentumokból utólag rekonstruálható. De általában is mondom, hogy ezek a fiatal nők, asszonyok (sajnos ez egyik kiállításból sem világlik ki eléggé) olyan korban műveltek fantasztikus dolgokat, amelyben pl. még szavazati joguk sem volt (egy rövid intermezzot nem számítva). Úgy váltak “engedetlen testté”, hogy nem számítottak politikai szubjektumnak. Ez azért nem jelentéktelen adalék hozzá, de minden szempontot képtelenség volt beleírni ebbe a posztba.
Úgy látszik, a tényeket minden nemzedéknek újra meg kell tanulnia. És marha sokat kell olvasni mindehhez.
Ortutay Gyula felesége is mozdulatművész volt. Képeket róla a OGy Naplója I. kötetében lehet látni.
Igen, Kemény Zsuzsa. Vagy Liebermann Lucy pszichológus, analitikus (Pátzay Pál volt a férje), akiről Lenkei Júlia írt is a Thalassá-ban pár éve.
@K. Horváth Zsolt:
Mint Kassáknál, mintha ha magánál is “elszakadt volna a cérna”, amikor ‘Bethlen Margit grófnéról’ ír. 🙂
Azt írja hogy . .”Bethlen Margitot nehéz elképzelnünk a – kiállításon egyébként meg sem említett – névtelen munkás testedzőkkel egy kontextusban.”
Sőt azt is hogy . . “mivel az a GRÓFNÉ pantomim-estélyén álnéven részt vett, sőt a 100% jóváhagyásával, LEGITIMÁCIÓ GYANÁNT munkásokat is magával vitt.”
Ha komolyan vesszük Foucault gondolatát ? Biztos hogy maga komolyanveszi (ahelyett hogy intrumentalizálná) ?
Képzelje hogy hangzana az ha valaki, inszinuálva, ezt írná:
“Bauer Lillát nehéz elképzelnünk a – (. . .) – névtelen munkás testedzőkkel egy kontextusban.”
És hogy kiszélesitsem ezt, főleg azért mert maga gyakran és “legitimáció gyanánt”, tehát előszeretettel, hivatkozik Kassákra,
a kilencvenes évek közepén meglátogattam Tabák Lajost, aki Szolnokon egy ‘baloldali’, azaz következésképpen, egy ‘új’ vagy/és ‘modern’, lakótelepen lakott,
hogy a ‘A mi életünkről’ könyvről beszélgessek vele (+ nézzem a fotóit). Erre most nincs hely bár a részletek nagyon érdekesek de a kérdésre hogy mi lett a Munka-kör sorsa
azt kérdezte tőlem hogy tudom e mit jelent az hogy ‘osztályidegen’. “Na látja, Kassák azt mondta a hogy körben tul sok zsidó van”.
“Én igazi munkásokat akarok. Akik nem a gazdag családok gyerekei. Mert azok ‘osztályidegenek’.”
Ezek Tabák szavai, amiket leskicceltem miközben beszélt,
de kétlem hogy túlozni akart volna.
(Ez az idézet persze kevésbé meggyőző mint egy Vas István idézet de nem kevésbé kredibilis.)
Most maga, kendőzetlenül inszinuálva, (” . .mivel az a GRÓFNÉ pantomim-estélyén. .”) ezt a Kassákot “idézi meg”.
Valaki, és ez egyben a baloldaliságát is jelentené, könnyüszerrel
és kellemetlenül, magaellen fordithathatná
ezt a “grófné-identitást”…
(“És ha valaki balra megy ? Az rendetlenség. És ha mindenki balra megy ? Akkor az lesz a rend.”)
Ezt azért írom mert amikor a Szentpál Olga fotohagyaték nagy része egy Gorkij-fasori lakásból 95-ben hozzámkerült, megsejtettem hogy itt olyanannyira van szó zsidólányok emancipájójáról mint arról a ‘baloldaliságáról’ amiről itt fent ír.
(“És ha valaki . . stb.” persze egy dokumentum.
Annak a dokumentuma is amit Kolakowsky
az ‘egyetlen alternativa sémájának’ nevez.)
—
De maga mintha a tényeket kovácsolná, alakitaná a baloldali teologiához, vagy az azzal kapcsolatos marketinghez.
Legyenek azok bármennyire nyilvánvalóak is.
Hogy ez mennyire így van arra példa a Nemzeti Múzeum könyvében megjelent tanulmányának UTOLSÓ 4 OLDALA.
amelyből már elsőlátásra világos hogy amennyire jól olvas ugyanolyan szelektiven, CSAKIS a saját és végső konklúzió függvényében, idéz.
Úgy ahogy Justus Pal irasat is. (aki felsorolja mindazokat akikre
a Kassák-körböl emlékszik).
Ebböl a felsorolasbol ugy tünik hogy amennyire természetes
hogy a Kassak-körböl minden ut nem a spanyol polgarhaboruba vezetett, olyannyira meglepö
hogy az “elkötelezett baloldal” örök-városaba sem,
mert – Justus szerint – az a Sallmayer Ferenc, “. . aki kommunista nyomdaszbol Szalasi propaganda-minisztere lett”
szintén a kör tagja volt. ((Söt a Justus-lista megemliti
“A mi életünkböl” egyik eminensét, Haar Ferenc nevét is
akit a haboru Tokyo ban ért utol,
(miutan Parizsban olyan lapoknak fényképezett amelyekben
mindazt ami a kassaki ideakat fémjelezte szélsöséges radikalitassal tagadták.)
Azt az elsö, nagyszerű és kevéssé ismert könyvét, Magyar Képeskönyv cimmel, amelyet 1941-ben a Magyar-Japan Barati Tarsasag adott ki Tokyo-ban a szerzö a japan propaganda-miniszternek szolo ajanlasaval.
“Tisztelettel ajánlom könyvemet Mitui Takakaru Báró Urnak, a japán-magyar kulturális kapcsolat teremtő harcosának. Haar Ferenc Tokio 1941 III. 10.”))
Érdekes hogy a Kassák-kör “agit-prop-ja” egycsapásra a propaganda-miniszterekkel lett relativ.
(Haar esetében ez természetesen jelentéktelen.)
De ennek a két személynek a sorsától függetlenül az a fotografus akirol ir lehetett (volna) baloldali.
De azokat a forrásokat miért kellett elhallgatnia amik kétségessé teszik ezt ? Csakis azért hogy erre a konkluziora juthasson ?
(És ha valaki balra megy ? Az rendetlenség. És ha mindenki balra megy ? Akkor az lesz a rend.)
@menthol: P. Howardos-an: Na, na, kis gyűjtő!
És most hol van Szentpál Olga archívuma?
Ez privát érdeklődés, lehet, hogy tudnom kellene: már közgyűjteménybe adta.
De nem tudom.
Más: tegyük fel, Tabák kredibilis – olyan jó leírni, pedig van egyszerűbb kifejezés: hiteles – forrás volt.
Mit szólhatott valójában Eti és Vas kapcsolatához Kassák?
Más: rend valóban akkor lesz, ha mindenki balra megy.
Az a jobb, amit most látunk, olyan helyekre vezet, ahová nem akarunk újra menni.
Vagy másként látja?
@menthol: Kedves Menthol Álnéven Író, az írásaimat és személyemet övező mély ellenszenvén túl, azt vélem kiolvasni igen indulatos hozzászólásából, hogy nem tudok olvasni, vagy ha kicsit mégis, akkor azt nagyon szelektíven teszem, mégpedig abból a célból, hogy mindenből az a “nem várt” következtetés kerekedjen ki, hogy a Munka-körnek köze volt a két háború közötti baloldalhoz. Túl nagy jelentőséget tulajdonít szerény írásaimnak, már csak azért is, mert ez előttem már nagyon sokan megtették. Nemcsak kortársak, de irodalom-, mozgalom- és művészettörténészek is, mindazzal együtt, hogy mindenki tudja és ismeri Sallmayer Ferenc esetét.
Mint írtam, nagyra tartom az Iparművészeti Múzeum “Mozdulat” című kiállításának kanonizációs törekvéseit, amelyek az esztétikumot állítják az értelmezés középpontjába, mindössze annyit bátorkodtam megjegyezni, hogy olyan személyeket és kontextusokat helyeznek egymás mellé, melyek a korszakban konfliktusban álltak egymással. Ez sem lenne baj, ha ez kiderülne a kiállításból, de nem derül ki; így annak a véleménynek adtam hangot, hogy ez hiba, mert “széppé”, “kerekké”, “problémamentessé” tesz egy történetet, amely nem volt az.
Azt írtam (ezt mintha Ön “nézte volna be”), nem gondolom, hogy Kassáknak mindenképpen igaza lett volna Palasovszkyval szemben. Mind Kassákról, mind Palasovszkyról megoszlottak a vélemények, még akkor is, ha előbbi művészeti, pedagógiai törekvéseivel nagyon sok fiatalt vonzott magához. Azt is pontosan tudjuk, hogy Kassáknak is voltak bőven bírálható tulajdonságai, megnyilatkozásai, írásaimban mindig is arra törekedtem, hogy a Kassák-hagiográfiát kritikai szempontból újragondoljam. Ennek egyik lehetséges útja, hogy feltárjuk a körülötte lévő konfliktusokat: miért vált ki 1930-ban az oppozíció a Munka-körből, miért és hogyan zrikálta ki Vas Istvánt vagy a festőket, miért utálta nyilvánosan Palasovszkyt stb. Ezeknek a rekonstrukcióknak azonban nem az a célja, hogy visszamenőlegesen igazságot szolgáltasson valakinek, hanem hogy jobban megértsük ezt a szcénát.
Úgy nézem, rajtam kívül Önnek még egy nagy problémája van: a baloldal. Ez szíve joga, kedves Menthol Álnéven Író, de azzal csak nehezíteni fogja a helyzetét, ha ezt a problematikát nem tudja történetileg elgondolni. 1918-ban, 1930-ban, 1945-ben, 1956-ban, 1989-ben vagy ma, 2012-ben a “baloldalinak” lenni kifejezés egyáltalán nem ugyanazt jelenti (s akkor az ezen belüli árnyalatokról és frakciókról nem is szóltunk). Mivel nem fejti ki, mi idegesíti, így erre érdemben képtelenség reagálni. Ugyanígy több, számomra értelmezhetetlen gondolat, mondatkezdemény is van bejegyzésében, de ezek annyira töredékesek, hogy eltekintenék jelentésük felfejtésétől.
@K. Horváth Zsolt:
Kétlem hogy ez az “indulat” lenne,
de ha igy talalja akkor sajnalom.
Pontosan abban az értelemben tulajdonitok jelentöséget a
maga irasainak amiben azok jelentösek kivannak lenni.
Nem. A “baloldal” nekem nem ‘a probléman’ hanem a szorakozasom. 😀
Ha egyértelmü lenne hogy “ki beszél” ebben az irasaban
talan kevésbé ‘szorakoztam’ volna.
A többször hasznalt ‘grofné’ kifejezést (nemcsak) sexistanak talaltam. (Különösen abban a kontextusban amelyben
egyszerre a feminizmusrol is szo van.)
Söt ez a maga ‘grofné’-ja mintha a Tabak altal idézett kassaki ‘osztalyidegenséget’ is reprodukalna egyben.
Ebben az esetben viszont kétségtelen hogy maga beszél.
Azt hittem mas korban vagyunk.
Ennek kapcsan irtam hogy akar a nagypolgari zsido Bauer Lilla
is feltünhetett volna a mondataban
(de ennek nyoma sincs, biztositom).
Söt ezen az ösvényen Bethlen ‘osztalyidegenségétöl’ megérkezhetett volna Bauer ‘raszialis idegenségéig’ is akar.
Itt ugyanarrol a strukturarol van szo ! !
(Mitöbb, mint egy koncepcios perben, ahol maga lenne
a vadlott, ‘megérkezhettem’ volna akar én is, de ehhez hatarozottan baloldalinak kellenne lennem.) 🙂
Nem irtam azt hogy nem tud olvasni
hanem hogy szelektiven idéz !
Pontosan egy éve olvastam a NMuzeum könyvében irt szövegét. Lathatja hogy felejthetetlen benyomast tett ram. 😀
Maga azt irta hogy a Munka-kör döntö hatasu volt
(Friedmann) ‘’identitasformalasanak és önmeghatarozasanak rögzülésében’’ olyannyira hogy a (Munka-kör) egyben ‘’értékvalasztasainak intellektualis, politikai, esztétikai, magatartasbeli hattere lesz’’
hogy aztan, évekkel késöbb, ‘’elközelezett baloldaliként’’ ‘érkezzen a spanyol polgarhaboruba’.
Ha Sallmayert nem emlitette az talan azért volt hogy
ezek a ‘’baloldali elkötelezettséggel’’ kapcsolatos mondatai ‘felhötlenül’ hitelesek legyenek (nem sorolhatott fel
mindenkit de ez a felejtés talan nem masodlagos.)
Capa feltételezett ‘’baloldali elkötelezettsége’’ nem a (maga) fantaziajaban született.
A “fantazia” kevésbé konformista.
Maga összemossa a “elkötelezett baloldalit”
az “elkötelezett fotografiaval”/”elkötelezett fotografussal”.
Ez viszont csak “a fantazia” szüleménye lehet.
Valasztania kell, vagy az egyik vagy a masik.
Ellenkezö esetben egy propagandistat fabrikalt.
(Mentségére szoljon hogy ezzel nincs egyedül.)
Gondolkodjon el, MINEK elkötelezett
az ‘elkötelezett fotografia’
vagy az ‘elkötelezett fotografus’ ! ! ! !
Többször ir az “ott” és “akkor”-rol.
Képzelje hogy a fototörténelem minden fotografiaja
‘ott’ és ‘akkor’ születik
de ezzel az holésmikorral kapcsolatos
(komplex) HIT determinalja majd a befogadast.
Itt csak két salatat irtam le de a maga szövegének
utolso négy oldala (!) egy salata-bar.
Rosszabb, maga elhallgatta azokat a forrasokat,
(ezekröl itt nem esett szo)
-amiket nyilvan ismer ha erre a szövegre vallalkozott-
amelyek a maga koncepciojanak hatarozottan ellentmondanak. Ugy sejtem hogy mindezt
a baloldali konformizmus (pléonasme) kedvéért tette.
Ezért ‘szorakoztato’.
Tehat nem nekem van “probléman” a baloldallal
hanem maganak. 😀
Nem érezhetek ellenszenvet valaki irant akit nem ismerek.:)
Tudja hany nevem volt ezen a blogon ? Legalabb tiz.
Soha nem jutott eszembe hogy ezek ‘alnevek’. 😀 😀
@menthol: Pl. Szabolcsi.
Szabolcsi, itt megint Cápali lesz a vita alapja, központja és eredője?
Csak visszhangoznám KHZS véleményét: más az 1930-as évekbeli (elkötelezett) baloldali és más a mai értelemben vett.
Ez azért elfogadható alap egy vitára?
Vagy a 30-as évekbeli baloldallal van “gondja”? Sztálinistának tartja és ez önmagában diszkreditálja bármely érvényes törekvését is?
@menthol: Kedves Menthol Nem-Álnéven Író! Mint újabb posztjából kitűnik, Ön mindenkinél mindent jobban tud, így lássuk csak, tudja-e milyen fogalmakkal (szexizmus, baloldal, osztályellenség) dobálózik? Kérem definiálja, majd ebben a megszorított kontextusban adja meg, hogyan kellett volna (legalábbis Ön szerint)
1) helyesen használni Bethlen Margit grófné nevét
2) mit jelent az osztályellenség fogalma (pontosítsa kérem azt is, hogy ezt milyen szövegkörnyezetben értelmezi)
3) mit jelent a baloldal?
4) mit jelent Ön szerint a propaganda?
5) mi Ön szerint a rasszizmus?
Elnézést, kedves Menthol Nem-Álnéven Író, de össze-vissza dobál egymás után szavakat, fogalmakat, ám sosem pontosítja a jelentését, sem azt, hogy melyik időszakra vonatkoztatja, így szükségesek bizonyos pontosítások; erre így nem lehet reagálni. Úgy látom, nem én vagyok az egyetlen, aki nem érti, hogy mit írogat itt össze, szóval kérem, fogalmazzon pontosabban, és kevesebbet minősítse a vitapartnereit. Köszönöm!
@menthol: Hja, és Sallmayer! Minden a témáról szóló könyv, tanulmány megemlíti ezt, szóval ne tegyen úgy, mintha Ön fedezné fel! Ez nem jelentéktelen, de nem is túlzottan jelentős a kör egészére nézve. Gondolja el, ha egy — mondjuk — iskolai osztály egészét azzal kívánná valaki hitelteleníteni, hogy mondjuk egyetlen tagja zsebtolvaj (sikkasztó, bármi) volt. Ezt nevezik rossz, megalapozatlan általánosításnak. Miért releváns ez a többségre nézve? Mit akar ebből kihozni?
@K. Horváth Zsolt:
Felejtse el Sallmayert ! 😀
Képzelje én nem tudtam hogy ki az a Sallmayer ! !
Lehet hogy mar olvastam a nevét de masodlagosnak
tünhetett. (Mint ahogy az is.)
De a maga kontextusaban !, ahol valaki, söt többen,
néhany honapos Munka-kör tagsag utan
és néhany évvel késöbb,
immar ideologiailag felvértezve elindul, (elindulnak)
egy haboru felé
hogy ott az elmélet gyakorlatba fordulhasson
ez a Sallmayer név, akar retroaktivan is,
de (bizonyos !) jelentöséget kapott. 🙂
De én csak a Justus könyv kapcsan irtam ezt,
ahonnan maga idéz, és ahol Sallmayer neve
pontosan 5 sorral feljebb olvashato mint azokéi akiket
maga a haboruba “küld”. Ezt neveztem szelekcionak.
De mindez szinte érdektelen lenne
ha maga nem ehhez a Munka-kör-jelenlét-szalmaszalhoz
kötné valaki ‘baloldali elkötelezettségét’.
(Aminek elsösorban a ö sajat maga,
és a kortarsak is, ellentmondanak.)
Nem minösitettem magat ! !
(De ha valaki késsel a kezében, rosszindulatu akarna lenni,
de ez nem én vagyok !!!
akkor ezt irna: malhonnêteté intellectuelle.)
De ettöl maga nyugodtan alhat.
—
Mit jelent a baloldal ? 😀
A baloldal szerintem maga ‘A JÖVÖ’ ! ! ! 😀 😀
Ezt azért gondolom mert majdnem minden
ami a multban a baloldal nevében született
az a történelem papirkosaraban van.
Ami nincs ott az barmi vagy barki nevében
is születhetett volna. 😀
Azaz csak esetlegesen vagy par inadvertance
füzödik a baloldalhoz. 🙂
Ezért gondolom hogy a baloldalnak nem maradhat
mas minthogy a ‘Jövö’ legyen.
De legalabbis mint a ‘Jövö’ tancoljon egy alarcosbalban. 😀
A brillians, és a-nalam-végtelenül-cinikusabb,
Elisabeth Lévy, azt mondja
hogy a baloldal az “Az ‘Ember’ csaladja” 😀 😀
Következésképpen aki nem baloldali az szandékosan
kizarja magat ebböl a szent-csaladbol. 😀
Olvasta mit ir Baudrillard a “gauche divine” röl ?
Ha nem, biztositom, szorakozna ! 😀
Bar nem tudom . .
Na latja, ebböl a harombol
csinaljon egy keveréket és az a valaszom ! 😀 😀 😀
Ahhoz hogy megkérdezze tölem hogy mi a propaganda
különösen a spanyol haboruban, vous êtes mal placé.
Föleg azért mert azt irta hogy
(Friedmann) . . “avant la lettre, mégiscsak médiatörténetet irt.”
A médiumét, igen. !
((Tiz évvel késöbb a Magnum esetében,
ez a mondat talan részben (!) igaz
(de akkor nem ‘avant la lettre’.))
De mindezt ami irtam ne vegye komolyan. 🙂
Holnap mas gondolok majd. 😀 😀
@menthol: Kedves Menthol Nem-Álnéven Író, azt hiszem, válaszával a vita elérte mélypontját. Az még csak hagyján, hogy szinte semmire nem válaszolt, illetve amire igen (ez volna a baloldalról szóló elképzelése), az is meglehetősen zűrzavaros. Ön hallgatólagosan azt állítja, hogy Baudrillard vagy Élisabeth Lévy gondolatai alkalmasak arra, hogy megpróbáljuk megérteni azt, hogy fiatal nők és férfiak miért optáltak az 1920-30-as évek fordulóján, Magyarországon, az akkori baloldali eszmék mellett. Ön ezzel semmibe veszi az időbeliség és a változás dimenzióit, nem tudja tárgyát történetileg elgondolni, mert folyamatosan annak a foglya, hogy MOST mit tart és gondol erről a Fal leomlása után az eszmetörténet. Nem az utóbbival van gond (bár persze bírálható ez is), hanem elsősorban azzal, hogy Ön ezt naivan univerzális állításnak véli, mely gond nélkül visszavetíthető nyolcvan évvel korábbra. Hallott Ön arról, hogy a Munka-körben élesen bírálták a Szovjetuniót? Hogy — még a nem igazán politikus alkatként elkönyvelt — Vajda Lajos is azt írta egy levelében, hogy “beteljesedett a végzet. A nagy forradalom legjelentősebb fejei a porba hulltak, s akik ma nyeregben ülnek, csak bitorolják a hatalmat. Ma Sztálinék jelentik a reakciót, amely sokkal véresebb, mint a cári volt”. Tud arról, s fel tudja mérni azt, hogy mit jelent az, hogy a baloldali oppozíció elutasította a bolsevizmust s bírálta a Szovjetuniót? Vagy arról, hogy ez a baloldal AKKOR sem volt egységes, s hogy fogalmilag semmi köze ahhoz, amit ma Franciaországban baloldalnak tartanak? (Ha nem vette észre, Iparterves is a történetiséget kéri számon az Ön mondandóján.) Válasza olyan nyers és árnyalatlan, mondhatnám az Ön szavaival, olyan szelektíven válogatja össze forrásait, hogy biztos legyen, hogy ez a — máskülönben közhelyes — következtetés kerekedik ki a végén.
Ön nem minősít, állítja, ám közben azt mondja (franciául, nehogy mindenki értse), hogy “nem vagyok abban a helyzetben”, hogy rákérdezzek, mit ért Ön a propaganda fogalmán. Miért, ki van abban a helyzetben, hogy Öntől kérdezzen? Vajon mi kell ahhoz, hogy Öntől valaki kérdezni bátorkodjon?
Ön nem minősít, bár ha VALAKI (aki, persze, nem Ön) rosszindulatú akarna lenni, akkor (ismét franciául) rosszhiszeműséggel, intellektuális becstelenséggel vádolhatna meg engem. Még szerencse, hogy Ön nem minősít… 🙂 Majd adja ezt át a Valakinek, hogy ő se tegye! 😉
Kedves Menthol Nem-Álnéven Író, én szívesen cserélek eszmét értelmesen, de az Ön — szintaktikailag, nyelvtanilag és eszmeileg egyaránt — zaklatott sorai erre nem adnak módot. Őszintén sajnálom. Ezzel a magam részéről ezt a “vitát” lezártnak tekintem.
@K. Horváth Zsolt:
Hat igen . . .:D
En mindenkinél és mindent sokal, sokkal, sokkal, sokkal,
sokkal, sokkal, sokkal, sokkal, sokkal, sokkal, jobban tudok.
Ez kétségtelen. ! ! 😀
De mindennek ellenére, biztositom, hogy
a leghalvanyabb halvany fogalmam sincs arrol
hogy milyen érzés lehet az amikor valaki igy kérdez:
“Ön mindenkinél mindent jobban tud, így lássuk csak,
( . . .) tudja-e milyen fogalmakkal dobalozik.” 😀 😀
@K. Horváth Zsolt:
Oh ! Oh!
Itt az utolso négy soraban van valami amit
felhasznalhattam volna amikor arra valaszoltam
hogy ‘mi a baloldal’ ! !
Ezt irja: ” . . én szivesen cserélek eszmét értelmesen
de az Ön — szintaktikailag, nyelvtanilag és eszmeileg
egyaránt — zaklatott sorai erre nem adnak módot.”
“Eszmeileg zaklatott”, azaz nem azonos a véleményünk !
Ezt mondja: Maga (én) egy masik regiszterben gondolkodik ! !
Vi-tat-koz-hat-nank, de nincs ra mod,
mert nem azonos a vé-le-mé-nyünk ! ! !
vagy : En az ‘értelem’ vagyok, maga a ‘zaklatottsag’.
Vagyis: nem is gondolkodik !
Ime la pensée unique ! ! ! ! ! !
Ennél szebb példat még én sem talalhattam volna pedig én mindenkinél és mindent . . .
Na latja, ez tipikusan baloldali ! ! :D:D
Ezt hozzafüzheti ahhoz a haromhoz fenntebb ! ! ! 😀
Ha akarja . . .:D:D:D
@menthol: Bocsásson meg szabolcsi, de ez – hogy visszatérjek beszélgetésünk régi, megszokott-meghitt hangvételéhez – hülyeség.
Az a kijelentése, hogy “ez tipikusan baloldali”, olyan mértékben elfogult és előítéletes, amilyennel a legrosszabb (szélső)jobboldaliak szoktak előhozakodni.
Erre lehetne mondani: ez tipikusan jobboldali. Most jó?
A “szaggatott” stílusa és mondatszerkesztése tény. Ezt legalább elismerhetné.
Van, aki számára nehézséget okoz ez a stílus.
@iparterves:
Ezt nem is tagadtam. . .:)
@menthol: Mit pontosan?
@iparterves:
Az ami a szintaxra és a nyelvtanra vonatkozik.
De a hogy kommentje lényegére is valaszoljak:
amikor azt irom hogy az ‘eszmecsere’ kizaro oka az
hogy nem azonos a véleményünk, ‘tipikusan’ baloldali,
ez a baloldal
altalaban ‘a dialogussal kapcsolatos igéreteire’ vonatkozik.
Hogy kiszélesitsem ezt;
a kapitalizmus nem igérget ‘dialogust’ !
Azoknak nem rohatom fel a dialogus hianyat,
vagy a dialogussal kapcsolatos képmutatast,
akik meg sem igérték azt !
Persze ott is van azért dialogus, de egy mas szinten,
egy bizonyos materialis pragmatizmus, szintjén zajlik.
(Arucsere =egyfajta dialogus.)
(Ezzel a pragmatizmussal természetesen a baloldali ideologia
is mindenesetben szembesül(t).)
Irtam mar maganak hogy viszolygok a kollektivizmus(ok)tol.
A kollektivizmus történetétöl
persze nem viszolyoghatok !!! 😀
De amikor a kollektivizmus történetirasa,
legyen az körültekintö is akar, egyfajta konfuzioban,
elegyiti ezt a történelmet a kollektivista frazeologiaval és
a beszélö baloldali empatiaja felülkerekedik
a tényeken (grofné) felteszem a kérdést
hogy vajon a történelemröl olvasok e ?
A korabbi kérdésére valaszolva: igen, a 30-as évek
baloldala összefonodik a sztalinizmussal.
Maga ezt irja:” . . más az 1930-as évekbeli
(elkötelezett) baloldali és más a mai értelemben vett.”
Erdekes hogy a baloldal mindig “mas”.
Ezért irtam hogy a baloldal maga a ‘Jövö’.
“Nem most. Majd”.
“Nem itt. Valahol masutt”.
“Következésképpen, nem veletek. Masokkal”.
Irjam le mi a baloldal . .meg a rasszizmus . . .:D
Az elsö szilvafara ne akasszam fel magam ?
@menthol: Érdekes, a jobboldal is igyekszik mindig más lenni, de nem sikerül neki.
Azért van, hogy nem szeressük.
De nagyon nem.
Még akkor sem, amikor arisztokratikusnak álcázza magát vagy a neve elé biggyeszti: liberális.
Most nem a harmincas éveket írjuk, ha nem tűnt volna fel, nem a Komintern működik a világban. Ez azért átjött, ugye?
Írtózik minden kollektivizmustól. Milyen értelemben vett kollektivizmustól? A katolicizmustól is?
Vagy őrzi magában a lángot és a kollektivizmus=kommunizmus?
A tragikus megoldást, amelyet felvetett, nem javasolnám.
@menthol: Egy kósza felvetés — a baloldal nem azért kénytelen folyamatosan változni, mert a tőke is változtatja a maga megjelenési formáit és stratégiáit?
Az persze más kérdés, hogy a pártpolitikai értelemben vett mai jobboldal ill. baloldal elvei és értékei közül valóban mennyi jön a “saját” oldalról és mennyi a másikéból….
@iparterves: @menthol: És Iparterves kollektivizmussal kapcsolatos felvetése érdekes 🙂 Én is kíváncsi vagyok, hogy mit válaszolsz rá 🙂
@timár.kati: @iparterves:
Ezt maga azért irja mert ezzel a
“Nem most. Majd”.
“Nem itt. Valahol masutt”.
“Következésképpen, nem veletek. Masokkal”.
leirtam a Paradicsomot. 😀
Gondoltam is hogy ezt hozzateszem
hogy ez olyan mintha . .:)
De ezek az europai vallasok (krisztianizmus, judaizmus),
mar elvalasztottak a spritualist és a temporalistol azaz
semmiféle konkrét tarsadalmi-gazdasagi modelt nem kinaltak
a 20.szazadban. (Az “elvalasztottak” szo kifejtendö.)
Tehat nem hiszem hogy ezzel a kollektivizmussal
konfrontalodnia kellet volna annak aki a mult szazadban egy europai orszagban élt.
De a kommunista-kollektivizmusban nem latom hogy
ez az ‘elvalas’ (ideologia-gazdasag) megtörtént volna.
Miért irja csak ezt:
“Vagy őrzi magában a lángot
és a kollektivizmus=kommunizmus?”
A globalizmus is
egy kollektivizmus (Vilag proletarjai egyesüljetek),
mint ahogy az iszlam is az.
Tehat nem örzök semmiféle langot magamban.
—
Miért ‘kénytelen’ a baloldal folyamatosan valtozni ?
Valtozik, vagy valtozott, valojaban ?
A töke megjelenési formai természetesen valtoznak.
De nem hallok uj baloldali jelszavakat.
Egyenlöséget ! ! !
(De masik oldalrol még nem hallottam soha :
Nem ! Egyenlötlenséget !)
—
Olvastam az ujsagokban az Olimpiat.
Arra gondoltam hogy vajon mi ez a jobboldali hülyeség ?
Miért csak a harman kapnak érmet ?
@menthol: Ez azért nagyon, de nagyon gyenge volt. Ennyit előljáróban.
Nem hall új baloldali jelszavakat, csak az egyenlőséget ismétlik magának.
Ha nincs új a nap alatt, ha nincsen minden pillanatban újdonság, az baj lenne?
Talán van egyenlőség? Vagy maga szerint az egyenlőtlenségünk ( jogi és gazdasági, nem a képességeink, termetünk, hajunk színe stb. ) a létező legjobb dolog, amin a világ működésének alapulnia kell?
A tőke változik. Komolyan? Ugyan miben? Hogy más a megjelenési formája? Már nem Rockefeller áll ezernyi cég és monopólium mögött, hanem a részvényesek?
Vagy mert a cég alkalmazottai is tulajdonosok lehetnek? Mi is szokott volt történni az ilyen cégekkel, ahol a dolgozók nem tudják eldönteni: tulajdonoskénti vagy alkalmazottkénti érdeküknek megfelelően cselekedjenek?
Nem sorolom a megjelenési ( álcázási ) formákat. Annyit azért láthat, hogy a durva, a drasztikus, a jogkorlátozó kapitalizmus ismét itt van. Néhány évtizedig azt mutatta magából, hogy már nem kannibál – de az.
A baloldalit és a jobboldalit konkrét gazdasági modell marketingben méri össze? Miért?
Mi az, amit a jobboldal kinált fel? Amiben most ülünk nyakig? Ez az a jó környezet, amelyből maga ki sem szállna, mert a baloldal, óh, nem kínált fel magának egy élhetőbb gazdasági modellt?
Politikait kínált? Persze: az egyenlőségen alapuló működését. Ez nem kellett, mert nem is valósult meg. De mondja már meg nekem maga vagy bárki más: az idea, amelyet görgetünk magunk előtt, ami az emberiség emberiség, kiment volna a divatból?
Van, amire nem is válaszolok, mert egyfelől keveri a szezont a fazonnal, másrészt minek ugorjunk rá mindenre, amit bedob (A globalizmus is
egy kollektivizmus (Vilag proletarjai egyesüljetek))?
@menthol: @iparterves:
Egyenlőség — szerintem, ez egy érdekes/fura fogalom. A francia forradalomban ugyanis egy nagyon is konkrét formát öltött — a harmadik rend (vagy hogy volt?) legyen egyenlő az arisztrokratákkal. Azaz, a polgár (burzsoá) is kapjon annyi jogot, mint az arisztokraták.
Persze, azt az utópisztikus egyenlőséget amit talán Marx elméletének tulajdonítanak, nehéz megvalósítani a gyakorlatban, de ez nem azt jelenti, hogy nem kéne rá törekedni. Vagy legalább nem az egyenlőtlenségeket erősíteni. Ez tudom, hogy roppant naív a részemről, de utópiák nélkül a létezés merő fizika.
Ipartervesnek írom, hogy azt én vetettem fel, hogy a tőke változik, ez nem Szabolcsi hibája. De egyetértek magával abban, amit erről ír.
Globalizmus — talán inkább “Világ kapitalistái egyesüljetek!”, nem? :-))
@timár.kati: A globalizmus – az én szobai és (rab)szolgai – perspektívámból nem a világ tőkéseinek egyesülését jelenti, hanem a világ tőkéjének egységesülését és a tőke alattvalóinak uniformizálását.
Ebből a szempontból tartom röhejesnek azt, hogy olyan fogalmak kerülnek előtérbe, mint a hipszter, hogy a másfajta fogyasztási szokásrendet – amely ugyanúgy az egységesített partitúra alapján született meg – vonzóan különállóvá tegyek ( mint a hippik, olyanok vagytok most, mondja ez a szó, hippik, akik a “nagy lázadók” volt, talán az utolsók? ).
Ha szabadna 22 évvel azután, amit ma már nem tudom hogyan is kell nevezni ( rendszerváltás? ), szóval, 1990 után, amikor a fogyasztásból kimaradt kelet-európaiak megrohamozták a fogyasztás templomait és kevésbé elegáns kegyhelyeit, s aztán lakóhelyükön is hozzájutottak némi “új kegytárgyakhoz” ( mindig egy kicsit módosított szerkezettel, amit az EMEA országok számára “fejlesztettek” /vissza/ nyugati “barátaink” ), tehát ennyi idő után nem gondolom egy pillanatig sem, hogy – akármilyen “narratívában” gondolkodunk és élünk – a legfontosabb a fogyasztás növelése lenne.
A két évtized éppen azt világította meg élesen és fényesen, hogy saját magunk eladása ütközik a legnagyobb nehézségbe az új, egységes piacon, mi, emberek értékelődtünk le a tárgyakhoz képest és a legfölöslegesebbeknek bizonyultunk.
A tárgyakat, a fogyasztási eszközöket ki lehet dobni. Bennünket nem (?). Nekünk az értékünket a jogaink és lehetőségeink elvétele és csorbítása, visszavonása és megvonása révén lehet hosszú távon eltűntetni, semmissé tenni.
Ennek a folyamatnak, az emberi, erkölcsi, politikai, gazdasági és “tárgyi” degradációnknak a megállítása akkor lehetséges, ha magunk, egyszem emberi lények birtokolhatjuk a legelemibb szabadságokat – amelyeket nem az állam ad számunkra, hanem amelyek az államtól függetlenül vannak. Jog az élethez, a szabad lélegzéshez, az egyenlőséghez.
Az egyenlőséghez. Ezért nem avult el 1789 projektje, ezért él mindazok teóriája, akik számára az emberi lény nem csak fogyasztási gépezet, hanem társadalmi elem, zoon politikon, aki – ha olykor nem is sikerül neki, de – a jóra törekszik.
Ahogy Timár Kati is írta: ez talán utópia, de olyan, amely nélkül nem érdemes élni.
( Brrr, ez patetikus volt, de másként nehéz volt a menthol állásponttól megkülönböztethető sajáttal előlépni. )
@iparterves:
Miröl beszél ?
Jol elolvasta hogy mit irok ?
Vagy tényleg képtelen vagyok egy értelmes mondatra ?
Valaszoltam maganak mit gondolok
ezzel a kérdéssel kapcsolatban:
“Írtózik minden kollektivizmustól. Milyen értelemben vett kollektivizmustól? A katolicizmustól is?”
Ezt kritizalhatja. (De nem latom hogy ezt kritizalna.)
+
Természtesen, fenntartom
hogy a globalizmus = vilag proletarjai egyesüljetek.
Természetesen ez second degré ! ! !
De azt mondtam hogy ezt a baloldal talalta ki !
Ami a töke valtozasat illetti ott timar katinak valaszolok
azzal hogy, persze, a töke megjelenési formai valtoznak
(bar azt hogy ez a valtozas konkrétan mit jelent
mondjuk egy banyasznak azt nem latom at)
Igen, ugy valtozik a töke ahogy maga leirja.
—
Le sem irtam le a jobboldal szot !
(csakis a végén az olimpiaval kapcsolatban)
Tehat nem kérheti rajtam szamon hogy mit gondolok a
jobboldallal kapcsolatban mivel azt nem tudja.
Most feleslegesen meggondolatlan volt.
Nem, az emberiség nem ment ki a divatbol.
De mit csinaljak én, innen a gép mellöl ha ezt a ruhadarabot
mintha egyre kevesebben hordanak.
Azt viszont leirom maganak, nyugodtan
minden különösebb izgatottsag nélkül
hogy a 18.19. szazadi szegénységtöl a kapitalizmus
valaszt el bennünket.
A kapitalizmus all köztünk és a szegénység között.
Ha mi ezt a szegénységet nem ismertük ez a kapitalizmus fejlödésének köszönhetö. Pont.
Maga azt mondja majd hogy a tudomany, az ismeretek
de mi stimulalta a tudomanyt . . . etc.etc.
Iparterves maga nagyon tajékozott de mégis
azt hiszem hogy maga is mast lat és én is.
Ezt még sohasem irtam le igy maganak.
Ez nem az EN ERDEMEM, de én latom miként zizalodik szét
egy olyan orszag amely szaz éven at az egyike volt a két leggazdagabbnak.
“A baloldalit és a jobboldalit konkrét gazdasági modell marketingben méri össze?” Ezt nem értem.
Mindenesetre én egy kicsit pragmatikusabb vagyok
mint ahogy azt hiszi.
Felteszem magamnak a kérdést. FeltetteM ! ! !
Milyen, melyik orszagban akarok élni ?
Es ugy valasztottam ahogy valaszthattam
miközben azt gondoltam
hogy ugy valasztok ahogy akarok
vagy azt valasztok amit akarok.
(Mindezt persze megelözte az a hatarozottan megvalaszolt
kérdés hogy milyen orszagban nem akarok élni.)
@iparterves:
Na, most olvasom.
“A globalizmus nem a világ tőkéseinek egyesülését jelenti, hanem a világ tőkéjének egységesülését és a tőke alattvalóinak uniformizálását.”
Nem latom a különbséget az én mondatommal.
@iparterves:
De azt NEM mondtam hogy ezt a baloldal talalta ki !
@menthol: Komolyan?
@iparterves:
De ezt azért csendben mondanam ha maganak lennék mert
a baloldal emigracionista.
Azaz, azt a korabbi és csökkenö szamu munkasosztalyt
amelyet védeni hivatott
ma masodlagosnak tekinti csakis azért hogy a szavazatszamait növelje vagy allandositsa.
Ezen elgondolkodnék a maga helyében.
@menthol: Milyen jó, hogy maga nem én.
A baloldalt, szerintem, összetéveszti valamivel. A baloldal nem azonos a munkásosztály védőjével vagy pártjával.
A baloldal nem azonos egy párttal, hanem meggyőződésekből, elvekből és – jaj, csak ezt ne kelljen mondani a mai világban! – ideológiából szerveződik össze.
Képviseletet is ellát.
Most az olyan helyeken, ahol a nacionalizmus üli torát, nehezebben érvényesítheti emancipatórikus irányát.
Ezen elgondolkodhatna, ha képes megszabadulni attól a tévképzetétől, hogy a baloldal az egy párt.
( Gondolom TGM sem azonosítja a baloldaliságot egy pártalakulattal. )
I P A R T E R V E S ! ! !
Ha ezeket a sorokat olvasna jelezze a tranzitnak hogy valaki
a maga nickjével irt nekem 21:34:57-kor.
Ne zavartassa magat mert nagyon ügyetlenül,
minden koherencia nélkül utanozta magat. . .
Egy pillanatra sem gondoltam hogy valaszolok neki.
De azt azért tudnia kell hogy lehet a maga nevében irni.
Nyugtalanito.
üdvözlettel.
@menthol: Most jelzem: én írtam.
Ha nyugtalanító, akkor is.
@menthol: Tényleg nem írta le a jobboldal szót. Csak a baloldalt.
Mi következik ebből?
Magának nyilván semmi.
Másnak, nekem?
Nem az,a mi magának.
szabolcsi: Olvasgatom, ízlelgetem a hosszabb megjegyzését.
Írja: “Azt viszont leirom maganak, nyugodtan
minden különösebb izgatottsag nélkül
hogy a 18.19. szazadi szegénységtöl a kapitalizmus
valaszt el bennünket.
A kapitalizmus all köztünk és a szegénység között.
Ha mi ezt a szegénységet nem ismertük ez a kapitalizmus fejlödésének köszönhetö. “
Járt mostanában a magyar vidéken?
Látta Budapestet, a belső és külsőbb területeit?
Esetleg eljutott már oda, hogy felmérje, az elmúlt 20 év a közösségi szolgáltatásokban milyen változást ( negatív irányút ) hozott?
Képes azt figyelembe venni, hogy a mostani kapitalizmus jogfosztó tendenciái hogyan érvényesülnek? Nálunk különösen?
A 18-19. századnak még nincsen vége, nálunk aztán egyáltalán nem.
@iparterves:
aaaahh . . . most mar vilagosabb . . . :D:D:D
Tehat, ha jol értem, a baloldal egy “meggyözödésböl,
elvekböl és ideologiabol” konglomeralt csillagköd-szerü, immaterialis szubsztancia ! ! ! 😀
Ez egyre igéretteltelibb.
Es mondja milyen ‘képviseletet lat el’ ?
(Ugy értem, önmaga képviseletén tul ? :))
Na latja, éppen az a baj hogy nem tudom a
baloldalt semmivel sem összetéveszteni.
Összetéveszthetetlen.
Az biztos hogy ‘tévképzeteteket’ general,
ebben tökéletesen igaza van.
“A baloldal nem azonos a munkásosztály védőjével
vagy pártjával.”
Pedig egyidöben ez hirlett. Söt voltak olyan évtizedek
amikor ebben szilardan hinni kellett. :D:D
De lehet hogy azota ez megvaltozott. Mint minden. 😀
Meleg van ott ? Van egy jo ventillatora ?
@iparterves:
Nem. Nem jartam mindenütt a magyar vidéken.
Voltam mar sokszor Kecskeméten vonattal, autoval.
Egyszer Szolnokon.
De soha nem jartam az Alföldön,
vagy Miskolcon, Debrecenben, Szegeden stb.
De a dunantulon jartam sokat,
persze nem mindenütt, és gondolhatja
hogy lattam mar szegényeket.