Politikai pornó-művészet

„Forradalom nincs szexuális forradalom nélkül. Szexuális forradalom nincs homoszexuális forradalom nélkül.” – hangoztatja Gudrun, a Raspberry Reich főhőse. Bruce LaBruce  2004-es filmjében a pornográfia vizualitását a 70-es évek szélsőbaloldali retorikájával ötvözve eleveníti fel a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) politikai radikalizmusát. Gudrun (Suzanne Sachsse) és elvtársai a Baader-Meinhof csoport hatodik generációjának mondják magukat, s mindeközben a kamera előtt szexelnek.


Bruce LaBruce: Raspberry Reich, 2004 | © reassurance.blogspot.com


 


Bruce LaBruce: Raspberry Reich, 2004 | © reassurance.blogspot.com

A történet egy berlini kortárs terrorista csoport aktivitását mutatja be napjainkban. A cselekmény Patrick elrablása köré szerveződik, aki egy gazdag gyártulajdonos, mint később kiderül, kitagadott fia – ugyanis homoszexuális. A nyitójelenetben lezajlott köztéri közösülése után szőke parókát magára öltő vezér szexuális együttlétre ösztönzi férfi elvtársait, akik bár nem definiálják magukat a film során egyszer sem homoszexuálisnak, készséggel teljesítik a feladatot. A háttérben kibontakozó porn storyt Gudrun Ensslin, Ulrike Meinhof, Andreas Baader és Che Guevara portréinak folytonos jelenléte fokozza, a hasonló névre keresztelt karakterek monológjai pedig Raoul Vaneigem Forradalom a mindennapi életben című művéből vett szó szerinti idézetek.


Bruce LaBruce: Raspberry Reich, 2004 | © reassurance.blogspot.com


Bruce LaBruce: Raspberry Reich, 2004 | © reassurance.blogspot.com

A Raspberry Reich kifejezést először a RAF egykori vezéralakja, Gudrun Ensslin használja a fogyasztói társadalom elnyomására vonatkoztatva, a címadás továbbá utal a kommunista szexológusra, Wilhelm Reichra is. Bruce LaBruce műve a radical chic-ből kibontakozó terrorist chic hagyományába illeszkedik. Különös figyelmet fordít a radikális retorika belső ellentmondásaira, s e retorika újrahasznosíthatóságának sokféleségére. Utóbbira kiváló példa Che Guevara szerepe a pop kultúrában – ahogyan arra Henry K. Miller felhívja a figyelmet. Amellett, hogy a témával kapcsolatos filmek száma is megnőtt az utóbbi időben, figyelemre méltó a berlini Prada – Meinhof divathullám, továbbá a sokat vitatott berlini RAF-kiállítás, aminek az egyik kurátora Felix Ensslin volt.


Bruce LaBruce: Raspberry Reich, 2004 | © movies.zap2it.com

Az alkotó egy általa adott interjúban egyik inspirációs forrásának a szeptember 11-i „kasztrációt” nevezte meg, miként terroristák egy néhány fős csoportja véleménye szerint látványos gesztussal lerombolja a baloldali (és közben megkérdőjelezi a kifejezés érvényességét napjainkban) diskurzust. Ennek hatására kezdte el vizsgálni a korábbi radikális mozgalmak belső szerkezetét. Ugyancsak itt felhívja a figyelmet arra is, hogy ezek a szervezetek véleménye szerint céljukat csak önmaguk megtagadásával képesek elérni. A mű forradalmi hevülete ilyesféle belső ellentétekre épít, és ezeket teszi irónia tárgyává. Gudrun szerint „A hús ellenforradalmi” (akárcsak Madonna, a vállalati hiphop vagy a maszturbáció), a filmbe mégis becsúszik egy burger kinges jelenet. Ennél is figyelemre méltóbbak azonban olyan mondatok, mint az „Elég forradalmi vagy ahhoz, hogy feladd a csajodat?”, mely mondat a Weather Underground  konferencián hangzott el eredetileg, itt azonban a heteroszexista társadalomhoz intézett kérdésként jelenik meg. Hasonlóan ahhoz, mikor azt mondja: „A forradalom az én barátom”, vagy mikor megkéri Andreas nevű párját, hogy szeretkezzen az elrabolt férfival, több ízben támadja a monogamista társadalmi berendezkedést is.

 

 

A film egyszerre kezdeményez párbeszédet politikai radikalizmusról és szexuális magatartásról napjainkban. Az alkotó korábbi munkáiban is már feltűntek politikai tartalmak, bár kevésbé explicit módon. Első egész estés filmjében, a No Skin Off My Assben a skinhead karakter leszbikus nővére screen testeket végez egy készülő filmjéhez, melynek a címe Girls of the SLA, s mindeközben Angela Davis a Fekete Párduc nevű pártról és az erőszakmentes ellenállásról beszél. A pornográfia azonban maga alkotja az alkotó munkásságának alapját, ahogyan az a film szinopszisából  is kiderül. A torontói művész sokoldalúságát bizonyítja, hogy filmkészítés mellett divat- és pornómagazinok munkatársaként dolgozott. Ilyen magazinok például a Hocho and Inches, a Butt, a Kink, a Jack, a Currency, a Kaiserin és a Slurp. Emellett korábbi filmjeiben, mint a férfi prostituáltakról szóló Hustler White vagy a neonáci skinheadekről szóló Skin Gang  ugyancsak férficsoportok közötti „cenzúrázatlan” szexuális aktusoknak lehetünk szemtanúi.


Bruce LaBruce: Raspberry Reich, 2004 | © reassurance.blogspot.com

Bruce LaBruce önmagát szexuális forradalmárként definiálja. Karrierjét a 80-as évek közepén kezdte egy J.D.s nevű punk fanzine társszerkesztőjeként, melyből kiindult a torontói queercore mozgalom mint a punkrock szcéna homofóbiájára adott válasz. A RR bizonyos értelemben paródia tárgyává teszi a feminista és a queer mozgalmak (és teoretikusaik) 70-es évekbeli radikalizmusát, ahol a szexualitás a meghatározhatatlanság által kiüresedett fogalommá válik. Az alkotó az akadémiai valóságot szembesíti a hétköznapi élettel, véleménye szerint azonban a modern kor erőinek egyik lehetséges alternatívája a szexualitásból merítkezik majd. „A heteroszexualitás a tömegek ópiuma” , mondja Gudrun, utalva Karl Marxra. Az alkotó munkásságának e mondat továbbra is központi eleme. A témával kapcsolatos közérdekű kérdés pedig az, hogy vajon a film egyetlen hivatásos színészének kamera előtti valóságos pornográf aktusai milyen érzelmet keltenek a mai befogadóban forradalom és szexuális identitás kapcsán.

A filmet inspiráló művek:

Jean-Luc Godard: A kínai lány (1967)
Dusan Makavejev: W.R.: Az  organizmus misztériuma (1971)
Rainer Werner Fassbinder: A harmadik generáció (1979)
Paul Morissey & Andy Warhol: Chelsea Girls (1966)
Rex Reed szerint „a vulgaritás és a tehetségtelenség emésztőgödre”.  Bruce LaBruce filmjének nyersessége és naivitása az alkotó szerint a morissey- és warholféle hagyományt követi.

A new queer cinema fontos és egyben Magyarországon szintén kevéssé ismert képviselője még: Gregg Araki

Olvasmány a queer cinema történetéhez: Henry M. Benshoff – Sean Griffin: Queer Images. A History of Gay and Lesbian Film in America, Rowman & Littlefield Publishers, Inc.

A Raspberry Reich vágatlan változatát a Cazzo Film adta ki: The Revolution Is My Boyfriend (2004)

 

  

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány