Valencia, 22.9.22. “Visszamenőleg mindent helyeselni fogsz, visszamenőleg mindent helyeselni kell.” Erdély Miklós Laci, elnézésedet kérem, hogy visszaemlékezésemmel halálod alkalmából megvárattalak, de az utóbbi egy-két  hónapban nekem is meg volt a magam baja. Mit számítanak hónapok, ha 40 évről van szó. Emellett te is már párszor […]

Óbuda A nyolcvanas évek közepén összefutottunk az Árpád hídi HÉV-megállóban. Csak látásból ismertük egymást, soha nem beszélgettünk. Beke többször megfordult a Zichy-kastélyban, az Óbuda Galériában. Legelőször az Altorjai Sándor tárlat alkalmával – 1980. április; viharos megnyitója volt: az udvaron a szovjet invázióra utalva afgán agarak […]

Beke Laci első írása, amit olvastam, a Művészet című folyóiratban jelent meg, és a Párizsi Biennáléról szólt. Ez valamikor a 70-es évek első felében lehetett, vagyis én még gimnazista voltam. Laci szövegére alighanem azért is figyelhettem fel, mert ugyanazon az oldalon egy Duchamp repró is […]

A Virág Judit Galeri (Bogyó Virág és Fischer Judit) gyűjtése 2017-ből “Mi a szeleburdi Bekét ismertük meg, akinek a saját szórakozottságához bőven volt öniróniája, hogy ő nem csak a nagy Beke László csúcsművészettörténész, a fekete könyv szerzője, hanem egy ember is, aki pont ezektől az […]

bekepzeltselfport.tif ugrik fel meg egy életlen portré kb. 1976, de van, volt, lennie kell, ha beütöm Beke, csak ez marad. Pontosan tudom, hogy mit keresek. Amikor a Szerencsés János autójában Veszprémbe mentünk, Beke, Hajas, Szerencsés meg én. Valahol félúton, egy mező közepén egy furcsa építmény, […]

Negyven év barátság és szakmai kapcsolat volt köztem és Beke Laci között. Az én betegségemmel kezdődött a kapcsolatunk és az ő megromlott állapotával zárult. Mindvégig élénk párbeszédet tudtunk folytatni olyan dolgokról, amik a múlékony anyagi léten kívül estek. Laci számos performanszomban vett részt. Nem szeretném […]

Az emlékezések ismert jellegzetessége, hogy a szerzők gyakran saját magukról írnak inkább, mint az érintettről – Hegyi Dóra felhívása, hogy a személyes történetek és anekdoták felől közelítve emlékezzünk Beke Lászlóra, most szerencsésen megment e hibától. Mivel a személyesség kihagyhatatlanná teszi a szerző jelenlétét a leírt […]

Beke Lászlóval 2005-ben találkoztam először egy szegedi konferencián. Nevét az emblematikus középiskolai tankönyvéről ismertem, amit vidéki gimnazistaként nagyon izgalmasnak találtam, de akkor sok mindent nem értettem belőle. Mégis sokat forgattuk, beégett a nemzedékünk vizuális szótárába Meret Oppenheim 1936-os Prémes csészéje, az egyiptomi letört orrú „Zöld fej”, […]

Ennek a bővülő cikksorozatnak a célja személyes emlékek, történetek összegyűjtése Beke Lászlóról, különböző generációkat képviselő barátoktól, kollegáktól. Úgy gondoljuk, hogy Lacit a személyes visszaemlékezésekkel, anekdotákkal tudjuk legjobban megidézni, amelyek akár az életmű feldolgozásához is adalékokkal szolgálhatnak. A szövegek sorrendjét a beérkezések és a véletlen határozza […]