Amit szabad Jupiternek miért nem szabad a Kisökörnek?


Egy művészhallgató a Magyar Képzőművészeti Egyetem homlokzatát tisztogatja. Fotó: Marjolijn Dijkman

-Kérdés? Megjegyzés? Nincs? Nagyon meglepődtem azon, hogy az egyetemi diákokat itt Magyarországon hallgatóknak hívják. Nagyon megijesztett, hogy ti csak hallgatni tudtok
mondta Feldmár András magyar származású, Kanadában élő pszichológus egy magyarországi egyetemi diákokkal való találkozásáról a 1990-es évek elején. Ez a hozzáállás a mai napig nem sokat változott, és a művészeti képzésre is jellemző. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen is a 19. századból örökölt mester-tanítvány viszonyban folyik az oktatás. Kevés vendégtanárt hívnak meg, az oktatási rendszer nem támogatja a tutori modellt. A tutorok ugyanis nem hagyományos értelemben tanítanak, nem egyfajta lezártnak tekinthető, megkérdőjelezhetetlen tudásanyagot adnak át, hanem konzulensként folyamatos dialógusban állnak a diákokkal. Ezzel az uralkodó tradicionális szemlélettel magyarázható, hogy a képzés során miért szereznek a művészdiákok kevés tapasztalatot a saját munkájukra való reflektálás és az ön-menedzsment terén.

Lázár Eszter
Lázár Eszter, kurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem munkatársaként az intézmény nemzetközi programjainak – csereprogramok, kiállítások, workshopok – szervezésében szerzett tapasztalatai alapján az utóbbi két évben olyan projekteket hoz létre, amelyek a művészeti képzés újragondolására teremtenek platformot mind a diákok, mind a tanárok részére. Ez a megközelítés azért hiánypótló, mert az önreflexió, a saját kulturális helyzet és pozíció kritikus vizsgálata Magyarországon ritka jelenség. Emellett fontos az is, hogy mindez egy oktatási intézmény keretein belül történik, esélyt adva ezzel a diákoknak is az önreflexív magatartás elsajátítására. Ezen szándék megvalósítása nem egyszerű feladat, egy-egy workshopon való részvételre szinte lasszóval kell fogni a résztvevőket, akik idegenkednek a nem hagyományos, esetleg nem kreditszerző eseményektől. A tanárokat egyelőre még lasszóval sem lehet részvételre bírni…

Láthatósági viszonyok című program az MKE Barcsay termében. Fotó: Lázár Eszter
Az egy éve bemutatott Elképzelések egy fiktív akadémiáról című kiállítás és előadás-sorozat a művészképzés aktuális formáit térképezte fel, különféle nemzetközi, alternatív intézményi és oktatási modelleket mutatott be. A most záruló Low holland-flamand fesztivál keretében Láthatósági Viszonyok kiállítás és workshop-sorozat  a tavalyi projektnél egy lépéssel tovább ment. Olyan művészeket hívtak meg workshopokat tartani, akik az oktatás hierarchikus formáin túllépve nem szokványos tudáscsere formákat ajánlottak a diákoknak. Az egyetem kiállítóterme, a Barcsay-terem nem pusztán kiállítóhelyként működött, hanem a workshopoknak teret adva, folyamatosan bővülő archívummá vált. Marjolijn Dijkman, rotterdami képzőművész például arra tett javaslatot az általa vezetett workshop résztvevőinek, hogy az egyetemet és környékét turistaként fedezzék fel. Inga Zimprich német művész megalapította a Láthatatlan Egyetemet  és további művészeket hívott meg, hogy alapítsanak tanszékeket. Egy tanszéki oktató más tanszék hallgatója is egyben. A „szellemvadász”, a poszt-autonómia”, a „tanulás” tanszékei mellett Inga megalapította saját „gyakorlati” tanszékét, amely a budapesti workshopon arra ösztönözte a diákokat, hogy maguk határozzák meg, hogy miből akarnak diplomát szerezni. A tanszék honlapja szerint „Azzal fogjuk kezdeni, hogy elmondunk mindent, amit eddig csináltunk az életünk során” .

  • http://maxigas.hu maxigas

    Micsoda lila baromsagok! Az intezmenykritika azt jelenti, hogy ugy kritizalom az intezmenyeket, hogy nem valtoztatom meg oket. A kritikus kezdemenyezesek itt nem az egyetem reformjat celozzak, hanem vicces kikapcsolodast nyujtanak a liberalis diakoknak. Igazabol nem nyujtanak fenntarthato alternativat, es nagyon vigyaznak, hogy “kritikajuk” veletlenul se avatkozzon bele az egyetem mindennapi eletebe.

    szerintem ez sokkal inkabb intezmenykritika, es sokkal ertelmesebb, gyakorlatiasabb, etc.:

    > Subject: [RK] The white night of self-government. March 19. Rome,
    La
    > Sapienza University
    > To: rekombinant@liste.rekombinant.org
    >
    >
    >
    > March 19, 2008: from 4 p.m. until morning,
    > the university campus self-governed by the students
    >
    > On March 19 La Sapienza will be once again a public space, self-
    > governed, conflictual and living space: this is the white night of
    > self-government!
    >
    > Against the academic authorities and barons of the ruins of the
    > university
    >
    > Against the shameful militarization of the university campus on
    > January 17 for the inauguration of the academic year
    >
    > For reclaiming our faculties for a day and a night
    >
    > For expressing conflict, dissent, critique, freedom and creativity
    >
    > For filling the university campus with our bodies and our
    knowledges
    >
    >
    > …………..
    >
    > Another inauguration of the academic year
    > THE WHITE NIGHT OF SELF-GOVERNMENT!
    >
    > On 17 January the magnificent chancellor Guarini and his baronial
    > court turned the inauguration of the academic year into an
    occasion
    > of political expression of the triple alliance between the new-
    born
    > Partito democratico, Prodi’s falling government and the
    moralizator
    > Pope Ratzinger.
    >
    > Everything ready, everything prepared: the university campus
    > militarized, access denied for students, and the empty rhetorical
    > celebration in an Aula Magna full of authority but without
    students,
    > in other words, the 705 years of our university. Unfortunately,
    for
    > them, they didn’t take into account those who see the university
    as a
    > public space and not a gray exam-factory, those who have expressed
    > their dissent in respect of this choice, those who live the
    > university as a space of debate and as a place of autonomous
    > production of knowledge. Many students, many docents, researchers:
    > the living body of the university. After the letter of 67 docents
    of
    > Physics and the occupation of the Chancellor’s Office, the
    shameless
    > Italian political class and the media in their service didn’t
    > hesitate to define us intolerant and violent, which served to
    > criminalize the autonomous expressions that live inside the
    > university, expressions that escape the attempts of capture and
    are
    > irreducible to representation. Violent and intolerant? Nothing is
    > more false.
    >
    > We simply asked them to let us demonstrate our dissent, to
    guarantee
    > us the freedom to express our opinions: the truth became clear to
    > everybody in the morning of January 17, when the forces of order
    > defended the power in crisis, the academic and political power
    that
    > doesn’t represent anyone anymore, the power that is rhetorically
    self-
    > celebrated in a sad, empty and sorrowful Aula Magna: to this power
    we
    > have told: WHO SILENCES THE CRITIQUE, KILLS THE UNIVERSITY!
    >
    > This inauguration we leave to barons, to those who celebrate in a
    > solemn manner the remains of a university in crisis, hiding behind
    > big names and big events.
    >
    > Soon there will be another Official White Night of the academic
    > authorities, who since three years, without success, have tried to
    > capture the extraordinary richness of the Self-governed White
    Night
    > of 2005, when tens of thousands of students mobilized against the
    > reform of the university. However, the potential and the
    innovation
    > are on the side of the passions of the students, the hurry is on
    the
    > side of the sad passions of the reformed university in an
    > irreversible crisis.
    >
    > We have decided to take this night back and to inaugurate the
    > academic year of self-government, of conflicts, of paths of
    > autonomous education, of students. On March 19 we will make the
    > energies, the capacity of cooperation, the tension towards self-
    > government and the creativity of students, flow together in a self-

    > governed white night, organized from below where other art, music,
    > culture and knowledge invade the university.
    >
    > Therefore, the university not as a neutral and clinical place, but
    a
    > space of confrontation, critique, subjectification, university as
    > expression of the richness and of the potentia of cooperation in
    the
    > autonomous creation of knowledge: the only possible university
    > between the ruins of the official one.
    >
    > On Wednesday March 19 from 4 p.m. until morning,
    > five faculties open and self-managed by students!
    >
    > Exhibitions, concerts, debates, social dinners, nightly parties…
    >
    > The program of the activities:
    >
    > http://www.uniriot.org
    > http://www.myspace.com/nottebiancasapienza
    >
    > Rete per l’Autoformazione_Uniriot Roma

  • emese

    o.k. maxi, ertem, de meg jobb lenne ha azok is ertenek akikrol beszelunk, ti a muveszeti egyetem diakjai altalaban nem beszelnek, irnak vagy olvasnak angolul. Nyilvan ez a magyar oktatasi rendszer allapotaval magyarazhato es sajnos az eselyegyenloseg teren tobb testhosszban merheto hatranyt jelent nekik mar az indulasnal. Ez a cikkbol kimaradt megannyi massal egyetemben, ami a helyzetet meg komlikaltabba teszi, de ettol fuggetlenul lecci magyarazd el nekunk ertehetobben az amugy nagyon is szimpatikus es vitara buzdito kommentedet…

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány