Nyitott mű(hely) – az MKE Képzőművészet-elmélet tanszékének bemutatkozó programja a Laborban 2011 06. 20-23.


generation next

Az egyetemeken, gimnáziumokban, sőt általános iskolákban és óvodákban is rendszeresen megtartott, igen népszerű nyílt napot az MKE Képzőművészet-elmélet tanszékének (KET) oktatói és hallgatói rögtön majd’ egy hétre bővítették, kimerítő és részletes betekintést téve lehetővé elsősorban a szak iránt érdeklődők, de a szakma és a szélesebb közönség számára is. Hogy a nyílt héten mennyire volt jelen a célközönség, vagyis a jövendőbeli hallgatók, azt nehéz megítélni, mindenesetre a helyszínválasztás, a nyitás, az egyetem falain kívüli jelenlét azt gondolom, mindenképpen hozzájárul a szak népszerűsítéséhez.

Népszerűsítésre pedig még akkor is szükség van, ha mostanság a kurátor-képzések idejét, hogy mást ne mondjunk, virágkorát éljük (csak a régióban a közelmúltban Krakkóban, Berlinben, Lipcsében, stb. indultak kurátor-képzések, bár különböző névvel, de egyazon intencióval). Ami a hazai szcénát illeti, itt is tanúi lehetünk a képzőművészeti képzés egy új jelenségének. Az elmúlt két-három évben szinte a semmiből nőttek ki egyszerre több helyen (az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete mellett a MOME Design és művészeti menedzser MA képzésén és a Pázmány Esztétika Tanszékén) olyan, a kortárs képzőművészetet teoretikusan, azt (befogadói) intézményrendszere felől megközelítő szakok, amelyek kimondva vagy kimondatlan módon kurátorok képzését (is) céljuknak tekintik. Ez utóbbit a legegyértelműbben a MKE KET kommunikálja, ahogy az a szak vezetői, Lázár Eszter és Szoboszlai János számos fórumon tartott prezentációjából kiderül.

 


oktatók

Ami  ebben a helyzetben nem elhanyagolható jelentőségű kérdés – és erre a rendezvény sajnos nem adott választ – hogy milyen következményekkel járhat az, hogy nemsokára évente kb. 40 hasonló ambíciójú ember kerül majd ki ezekről a szakokról. Az egyes szakvezetők ugyan nyilvánvalóan csupán a saját végzőseikért „felelősek”, de az kérdés, hogy egyenként a tanszékek számoltak-e ebben a tekintetben a „következményekkel“. Mindenesetre az tény, hogy ezzel egy olyan új erőtér jön létre a kortárs képzőművészet körül (ha nem is azon belül), amivel hamarosan komolyan számolni kell azoknak is, akik már a pályán belülről szemlélik mindezt.


vidám tudomány

A fentebb említett, hasonló profilú (művészettörténet, művészetelmélet, esztétika) szakok vezetőinek részvételével zajló maratoni, egész estés kerekasztal-beszélgetésen az mindenesetre kiderült, hogy ezen szakok szervezőinek távolról sincs egyforma elképzelésük a kurátor fogalmáról. Egyesek BA, mások MA, megint mások egy OKJ-s szakképzés keretében képzelik el a kurátorképzést. Egy ilyen közös beszélgetésnek – például egy következő alkalommal – arra kellene választ találnia, hogy a kurátorságot egy komoly művészettörténeti vagy -elméleti képzés gyakorlatiasabb továbbfejlesztésének képzeljük el (ami a különböző profilú képzések hatékony együttműködésének alapját képezhetné), vagy egy alapszintű képzőművészeti jártassággal rendelkező szervezőként gondolkodunk róla. Mindkét esetben teljesen más megközelítésre van szükség. Persze senki sem állítja, hogy mindenkinek ugyanolyan jellegű képzést kellene nyújtania, de valamilyen struktúrát talán mégis ki kellene találni ahhoz, hogy különbséget lehessen tenni a különböző „kurátor diplomák“ között.


kiállítás enterieur

A magyar felsőoktatás jelen bizonytalan helyzetét tekintve, amikor másról sem hallani, mint egyetemek megszüntetésének, összevonásának terveiről, s e víziók célkeresztjébe vélhetőleg a művészeti egyetemek is bekerülnek majd, bátor, de főleg optimista kezdeményezés nemcsak egy szak jelenét, de jövőjét nagyközönség előtt vázolni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy erre a nyitásra mindenképp szükség van. Nemcsak azért, mert a művészeti képzések jövője (egyelőre induljunk ki a jelen felállásból) elsősorban a jövendő hallgatók kezében, konkrétan: ezek számában van, de azért is, mert jó, ha a hallgató tudja, mit kap – adott esetben a pénzéért. Ezt a múlt héten a Laborban jelen lévők az MKE-s képzésről az oktatók bemutatkozása kapcsán részletekbe menően megtudhatták. Ugyanilyen hangsúlyt kapott a hallgatók bemutatkozása, akik a hét első két napján saját megvalósult és kísérleti projektjeiket, vizsgafeladataikat prezentálták. A bemutatott feladatok dokumentációját kiállítás formájában helyben meg is tekinthették a látogatók. Azt gondolom, ez, vagyis a „kiállítás“ volt a hét gyenge pontja. Vagy nem kellett volna kiállításnak nevezni a többnyire A4 formátumban a falra kitett, kb. tízes betűtípussal és bélyegméretű képekkel ellátott prezentáció-vázlatokat, vagy másként kellett volna megoldani a vizuális „aláfestést“, ami ebben a formában nem volt több ennél. A szak vizualizált kronológiája szintén kis túlzásnak tűnt, tekintettel arra, hogy egy 2009-2011 közötti időszakról beszélünk.


kiállítás enterieur

A félévenként megrendezendő, elmélet és gyakorlat szoros összefonódásán, a hallgatók és a szűkebb szakma együttműködésén alapuló konferenciák és a jövő kurátorainak tevékeny és hatékony részvétele a magyar kortárs művészet nemzetközi promóciójában kétségkívül előremutató lehet. Amire azonban idővel szükség lesz, az egy, a nemzetközi tekintélyű kurátorképzések vezetőinek részvételével megrendezett fórum, ahol fel lehet mérni, tulajdonképpen hol is tart a remények szerint hamarosan már nemcsak magyar nyelvű magyar képzés a kétségkívül erős mezőnyben.


kiállítás enterieur

Az viszont ezek után megállapítható, hogy a kurátor jellegű szakok versenyének első fordulójat a MKE nyerte. A nyílt héten nemcsak egy jól felépített, ambiciózus programot ismerhettünk meg, ráadásul ők még azt a nagyvonalú gesztust is megengedhették maguknak, hogy önmaguk „konkurenciájának“ biztosítottak promociós lehetőséget saját rendezvényükön.


publikum

 

Vonatkozó olvasmányok:

Szoboszlai János: Folyt. köv. / To Be Continued

Művészet és menedzsment konferencia. Művészetmenedzsment-oktatás – Szoboszlai János, Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Képzőművészet-elmélet Tanszék adjunktusa.

 

 

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány