„Nektek kell megtenni mindazt, amit meg lehet” – Best of 2013 / tranzitblog

anarchiás shot 2.jpg

2013 októberében felkérést kaptunk a tranzitblog szerkesztőjétől, hogy készítsünk egy évösszegző blogbejegyzés-sorozatot.

Kíséreld meg felmérni korod ostobaságát oly módon, hogy a pillanatnyi általános szemléleti szinten elképzelsz valamilyen jövőt: elképzelésed úgy fog arányulni a megvalósuláshoz, mint a régi elképzelések a megvalósult jelenhez. Ez az arány a mindenkori korlátoltságot híven mutatja. (Erdély Miklós: Extrapolációs gyakorlatok. 1982. In: Művészeti írások. 1991. Képzőművészeti Kiadó, Budapest) 

Némi töprengést követően felismertük, nem lenne hasznos, sem előremutató az elmúlt év eseményein rágódni, azokat értékelni, boncolgatni. Mindehhez lelkierőnk sem mutatkozott. 

What are we to do in such depressive times when dreams seem to fade away? Is the only choice we have the one between nostalgic-narcissistic remembrance of the sublime enthusiastic moments, and the cynically-realist explanation of why the attempts to really change the situation had to fail? (Slavoj Žižek: The Year of Dreaming Dangerously. 2012. Verso, London, 127.)

Ekkor jelent meg számunkra a jövő, mi több, a közös jövő képe, egy feltételezett közösség fejlődésének víziója, és az ehhez vezető lépések feltérképezésének vágya, a sokszor citált Mi a teendő? kérdéssel egyetemben.

Ilyen lehet a történelem angyala. Arcát a múlt felé fordítja. Ahol mi események láncolatát látjuk, ott ő egyetlen katasztrófát lát, mely szüntelen romot romra halmoz, s mindet a lába elé sodorja. Időzne még, hogy feltámassza a holtakat és összeillessze, ami széttörött. De vihar kél a Paradicsom felől, belekap az angyal szárnyaiba, és oly erővel, hogy nem tudja többé összezárni őket. E vihar feltartóztathatatlanul űzi a jövő felé, amelynek hátat fordít, miközben az égig nő a romhalmaz. Ezt a vihart nevezzük haladásnak. (Walter Benjamin: A történelem fogalmáról. 1980. In: Angelus Novus. Ford. Bence György. Magyar Helikon, 959–974.)

Vizsgálódásaink során szembesültünk azzal az elképzeléssel is, hogy az együtt átélt forradalmi pillanatok, mint amilyen egy műalkotás befogadásának aktusa vagy egy önszerveződő csoport működése, valójában a jövő felvillanó fragmentumai, ízelítők egy jobb társadalom korából.

In a similar way, one should learn the art to recognize, from an engaged subjective position, elements which are here, in our space, but whose time is the emancipated future, the future of the Communist Idea. (Slavoj Žižek: The Year of Dreaming Dangerously. 2012. Verso, London, 128.)

Az újba vetett hitünk nem tette lehetővé, hogy a magyar kultúra látnoka, Erdély Miklós szellemét idézzük meg, mert azt már sokan megtették, ehelyett egy jóst, egy másik diszciplína médiumát terveztünk segítségül hívni a régió kortárs művészetének és a tágabban értelmezett kulturális közélet jövőjének megjelenítéséhez. Végül a közös jövőre vonatkozó kérdéseinket egy asztrológusnak tettük fel, aki egy órahoroszkóp elkészítésével nyújtott nekünk útmutatást a csillagok állásából számunkra kirajzolódó út felé. A későbbiek során hasonlóságot fedeztünk fel az asztrológia és a konceptuális művészet nyelvhez való viszonyában, mely lelkesítő érzéssel töltött el minket afelől: talán nem lehetetlen, hogy a társadalom eltérő szubkultúráinak képviselői véletlen találkozásaik során párbeszédre legyenek képesek.

P1010177b.jpg

Ezzel a lendülettel 2013. november 27-én szeánszot tartottunk, Szemrád Nándor asztrológus vezetésével a tranzit.hu irodájának zárt ajtajai mögött, a tranzit.hu vezetője, Hegyi Dóra és a tranzitblog szerkesztője, Muskovics Gyula részvételével. Az útmutatás során elhangzott mondatok adták a december 6. és 20. között naponta frissülő sorozatunk szöveges alapját: az asztrológusi útmutatás egy-egy mondatát szabad asszociációinknak, szubjektív elgondolásainknak és az elménkbe villanó képeknek maximális teret engedve, párba állítottuk az elmúlt év hazai kortárs művészetének egy-egy megkerülhetetlen pillanatával. Az animált képként megjelenő misztikus üzenetekkel, avagy a „sok hülyeséggel” a blog olvasója felugró ablakok, más néven, „sziporkák” formájában találkozhatott.

Az alternatív archiválás némileg meglepő fordulatot vett, miután néhányan hackelésnek vélték az amúgy hirdetési felületek megidézésére törekvő felugró ablakokat. Így a projekt alkalmanként önálló életre kelt: voltak, akik személyes valóságdarabjaikkal egészítették ki a ködös fragmentumokat, és elképzeléseiket megosztották egymással, a szcéna más tagjaival, egy újszerű párbeszédhelyzetbe bonyolódva. Talán, bár nagy nehezen, magát a tranzitblogot is többen olvasták ezekben a napokban.

Mindeközben nyilvánvalóvá vált az is, hogy az ehhez hasonló csínytevések végrehajtása nem is lenne olyan bonyolult… Elgondolkodhat a blog szerkesztősége is, hogy nem kellene-e biztonsági intézkedéseket eszközölniük egy esetleges jövőbeni hack kiküszöbölése végett. Tudvalevő ugyanis, hogy: „Ellenfeleitek saját soraitokból is kikerülhetnek!”

by Prognostic Release Co.

A sorozat képeit az Engels von Erste blogon lehet megtekinteni.

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány