Az ezredfordulós görög sorstragédiák mestere, Chan-wook Park szívbemarkoló és lélegzetelállító filmet készített az emberi lélekről, a pszichiátria nyomorúságáról, és a fogyasztói társadalom őrületéről. De nem kell megijedni, az erőszak kegyetlenül precíz koreai mestere nem Lacan falloszával vagy Foucault panoptikumával szembesíti a nézőt, hanem azzal, hogy a stressz és a pánik sokszorosan traumatizált terében is létezik még empátia és humanizmus.
A Cyborg vagyok, amúgy minden oké című film műfaji besorolása komoly nehézségekbe ütközne. Nem igazán romantikus vígjáték, nem is egyszerűen társadalomkritika, és még kevésbé hagyományos cyberpunk, de mindezek elemei megtalálhatók benne. Lényegbevágó momentum, hogy a három generációs családi drámában (íme egy újabb címke) fontos szerepet kap az elektromosság, a rádió és a fény, ami nem is olyan meglepő egy olyan műtől, amely a modern társadalom, az elidegenedett szubjektum és az emberi kommunikáció alapkérdéseit boncolgatja. Az alaphelyzet látszólag egyszerű. Adva van egy lány, aki kibernetikus organizmusnak (magyarán szólva robotnak) képzeli magát, és ebből kifolyólag – egy abszurd öngyilkossági kísérletet követően – a pszichiátrián találja magát, ahol egy hozzá illő, kedves, szociopata villanyszerelő végül segít rajta sok-sok figyelemmel, szeretettel és egy bájosan egyszerű rizstranszformátorral.
Az önmagát villamos árammal (intravénásan!) feltölteni akaró, lemerült cyborg-lány egyáltalán nem szokványos kiborg. Távoli rokonait nem a Szárnyas fejvadász replikánsai, vagy a Terminátor-filmek intelligens harci robotjai között kell keresnünk, hanem a kortárs orosz irodalom egyik remekművében, Vlagyimir Szorokin Jég című regényében. Ebben a hátborzongató, szektás antiutópiában a Fény Testvériségének éteri tagjai a fogyasztás örömeiben tobzódó, önmagukat gátlástalanul reprodukáló, lélektelen húsrobotokként tekintenek az emberekre. Cha Young-goonnak is komoly problémái vannak a táplálkozással. Úgy gondolja, hogy az emberi étel tönkreteszi az áramköreit, így a drasztikus, „vezeték a vénába” megoldás után ceruzaelemek nyalogatásával próbálja feltölteni magát. Aztán jön egy döbbenetes fordulat, a halálos koplalás felé sodródó lányt brutális elektrosokk terápiának vetik alá, ami viszont nem kívánatos módon éri el hatását. Young-goon végre feltöltődik, és gyönyörűen fényképezett, képzeletbeli mészárlást hajt végre a fehérköpenyesek körében az ujjaiba szerelt géppisztolyokkal.
A bosszú víziója azonban nem oldja meg a „feltöltés”, az érzelmi űr és a szeretethiány problémáját. Nem segítenek a gyógyszerek és a terápiák sem. A film nem csak azt mutatja meg, hogy a pszichiátriai intézet szimbolikus értelemben maga a világ, hanem azt is, hogy az ott élők a képzeletükben és a vágyaikban léteznek, és a lélek kínjaira csak egy másik lélek képes vigaszt nyújtani, de kizárólag az elme „virtuális” terén belül! Erről a csodálatos térről és a belépés lehetőségeiről szól a Cyborg vagyok.
Cyborg vagyok, amúgy minden oké, 2006.
Színes, feliratos koreai film. Rendezte: Chan-wook Park
Cirko-gejzír mozi, Budapest
