Terítéken: az érzékelő test – Margitházi Beja ajánlója

Merleau-Ponty szerint az egész testünkkel érzékelünk, a digitális intermédia-korszakban pedig ez fokozottan igaz a moziban is. Mégis meglepő volt látni, hogy idén a környéken elérhető – és tematikusan általában szivárványszínű – összes fontosabb nemzetközi filmes konferencia, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül, valamilyen módon az érzékelést, befogadást vagy a testet tette témájává. Így tavasz végén ennek a sorozatnak már a közepén járunk, de még mindig van néhány alkalom nyár elején, amire nem késő rácsatlakozni.

Visszagondolva, Thomas Elsaesser és Malte Hagener 2010-es könyvének, a Film Theory through the Senses-nek komoly szerepe lehetett a trendszettelésben azzal, hogy olyasmit ragadtak meg, ami valamiképpen a levegőben volt. Az egyetemi előadások nyomán összeszerkesztett könyv zseniális húzással a szokásos, időrendi filmelmélet-történeti tárgyalásrend helyett a befogadói test szempontjából strukturálja a jól ismert szerzők elméleteit és a filmteória alapfogalmait. Az eredmény hét, metaforikus című fejezet (ablak és keret; vászon és küszöb; tükör és arc; nézet és tekintet; bőr és tapintás; akusztika és tér; test és elme), mely új összefüggésekre, időrendre fittyet hányó párhuzamokra világít rá, és keresztbe-kasul átjárhatóvá teszi egy évszázad elméleti szakirodalmát.

A korporealitást a legegyedibb módon a március végén, a Laterna Magica Egyesület és a pécsi Film Tanszék által megrendezett, A szélsőséges mozi és a film teste, avagy szubverzív képek és narratív stratégiák a kortárs dél-koreai filmben című akció ragadta meg. A szervezők az angol és magyar nyelvű konferenciát koreai kultúrhétbe ágyazták, és a Koreából, Amerikából és Angliából meghívott előadók révén nem csak azt lehetett megtudni, hogy a magyarok hogyan olvassák, nézik a koreai filmet, de azt is, hogy ők hogyan látják saját magukat. A világviszonylatban első (!), dél-koreai filmnek szentelt eszmecsere címválasztása egyébként nem véletlen: a szélsőséges, bizarr jelenetektől hemzsegő kortárs koreai film apropóján méltán lehetett a rendezvény kiemelt témája a szexualitás, erőszak és testiség reprezentációja, többek között Kim Ki-duk és Chan-wook Park életművében, valamint a műfaji filmben.

Ha a Taxidermiára, Pál Adriennre, az Ópiumra, vagy akár Kardos Sándor filmjeire  gondolunk, rögtön kézenfekvőnek tűnik a Test és szubjektivitás a rendszerváltás utáni magyar filmben cím is, melyre a MODEM és a Debreceni Egyetem Angol Irodalom Tanszéke szervezett előadásokat május első hétvégéjén. A felhívásban a sajátos kelet-európai kultúra és történelem következtében kirajzolódó identitás és vizualitás filmes lenyomatainak és nézői kölcsönhatásainak kutatására hívtak fel, valamint olyan elméleti-kritikai keretek kialakítására, „melyekkel egy-egy film esetében megragadható ez a kulturális és filmnyelvi másság.”


 Kocsis Ágnes: Pál Adrienn (plakát), Pálfi György: Taxidermia (jelenetek)

A régió idei leggigább rendezvénye kétségtelenül az immár 14. éve megrendezett kolozsvári Film- és Médiatudományi konferencia. Az általában kétnapos esemény idén háromnaposra duzzadt (május 25–27), mivel – talán a témaválasztásnak köszönhetően? – majd százan jelentkeztek rá, a világ minden tájáról. Az érzékek mozija  kétségtelenül csábító főcím, a felhívás pedig a test mozija, a haptikus képek (Laura U. Marks), az érzékelés logikája (Deleuze), az érzékelhető felosztása (Jacques Ranciere) és érzéki tudományosság (Paul Stoller) fogalmait és szerzőit dobja be hívószavakként. A szervezők a témaválasztással szeretnének szembemenni a digitalizáció nyomán az egységesedést hangsúlyozó elméletekkel, és éppen a médiumok átalakulásával megsokszorozódó találkozási terekre és élménytípusokra felhívni a figyelmet. Újabb vonzerő lehet az is, hogy a könyveivel az érzékelést és a kulturális hátteret kapcsolatba hozó Laura U. Marks (The Skin of the Film: Intercultural Cinema, Embodiment, and the Senses, 2000; Touch: Sensuous Theory and Multisensory Media, 2002; Enfoldment and Infinity: An Islamic Genealogy of New Media Art, 2010) meghívott előadóként személyesen is emeli a konferencia színvonalát, melynek programját és az előadások absztraktjait itt lehet megtekinteni.


A kolozsvári konferencia fejléce

Rögtön utána, június első napjaiban (1–3) Temesváron lehet folytatni a filmtudományban való lubickolást: Small Cinemas címmel négy helyi intézmény szervezésében a „kis” nemzetek filmjeinek recepciójáról és promóciójáról angol nyelven értekeznek majd a választásos alapon felkért francia, görög, szerb, szlovén, cseh, magyar, román, horvát, kanadai, brazíliai, észak-amerikai, svájci, brit, spanyol és észt előadók. A financiális, esztétikai és történelmi szempontok mellett a tervezett program több szekciójában is feltűnik a recepciónak és a befogadásnak a konferencia alcímében is kiemelt motívuma. Szinte magától értetődő, hogy Dina Iordanova a kelet-közép-európai film nemzetközi szaktekintélye élőben is tiszteletét teszi.

Ezek után még éppen el lehet érni június 7–9. között a szegedi Sense, Mediation, Perception című, a fentiekhez képest szerényebb keretek közé tervezett, két tucat meghívott előadót mozgósító interdiszciplináris műhelykonferenciát, mely az irodalom, film, média és vizuális kultúra területeit vonja be a diskurzusba. A kognitív és fenomenológiai percepcióelméleteket ütköztetve a felhívás felidézi azokat a fontosabb posztstrukturalista fogalmakat és szerzőket, melyek az érzékelést értelmezik, magyarázzák, és többek között a szubjektum/test, narráció, technika, korai filmelmélet irányába nyitják meg a téma továbbgondolását. A műhely-jelleget a szervezők, újításként, azzal is próbálták erősíteni, hogy a konferencia honlapján keretet biztosítottak az előadások vázlatainak feltöltésére, hogy a helyszínen, egymás szövegeinek ismeretében, már valóban érdemi vita folyhasson a résztvevők között. A sztárvendégek között ott lesz Joachim Paech, az intermedialitás neves német teoretikusa, és a feminista filmelmélet nagyasszonya, Mary Ann Doane, aki a filmképi méretarányok, perspektíva és a modern fenséges-fogalom kapcsolatáról fog előadni.

Nézzünk, lássunk, halljunk, ízlelgessünk – és rágódjunk velük mindezekről.


 

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány