Van egy művészcsoport New Yorkban, amely immár évtizedek óta akciókkal és publikációkkal irányítja rá a figyelmet a nőknek a művészeti életben betöltött szerepére: a Guerilla Girls. Tagjai majommaszkot viselnek, nevüket pedig egy-egy másik alkotó nőtől kölcsönzik: halott képzőművészek és írók nevét veszik fel. Megtalálható köztük Frida Kahlo, Alma Thomas, Rosalba Carriera, Lee Krasner, Eva Hesse, Emily Carr, Paula Modersohn-Becker, Romaine Brooks, Alice Neel és Ana Mendieta, többek között.
NE SZTEREOTIPIZÁLJ!
Copyright © 2003 by Guerrilla Girls, Inc.
A csoport akkor lendült akcióba, amikor 1985-ben a MoMA (Museum of Modern Art) nagyszabású nemzetközi kortárs képzőművészeti kiállítást rendezett. A 169 kiállított művészből 13 volt nő. És mindegyikük fehér volt, európai vagy Egyesült Államok-beli. A kiállítás kurátora pedig azt is hozzátette, hogy azok a művészek, akiket nem állítottak ki, helyesen tennék, ha átgondolnák a karrierjüket; és a „his career” kifejezést használta, hímnemben.
Amikor az elkövetkező években kurátorokkal, kritikusokkal, gyűjtőkkel és művészekkel beszéltek, mindenki a másikat hibáztatta a nők és más kisebbségekhez tartozó alkotók hiányáért. A gorillamaszkos gerillalányok pedig elhatározták, hogy minden csoportot szembesítenek azzal, ahogyan működnek: plakátokon tették nyilvánossá az aránytalanságokat jól megmutató adatokat.
Azért döntöttek az anonimitás mellett, mert egyrészt nem akarták, hogy tönkremenjen a karrierjük, másrészt azt gondolták, hogy jobb, ha a figyelem nem egyes személyekre irányul, hanem arra, amit mondani akarnak.
A poszterek és akciók mellett vicces díjakat találnak ki és adományoznak (mint amilyen a leglenézőbb recenzió díja egy adott évben). Készítettek elemzéseket is egy-egy évről: egy alkalommal átnézték a New York Times összes művészeti tárgyú írását 1991-92-ből. De nemcsak művészeti tárgyakkal kapcsolatban hallatják a hangjukat: készítettek posztert az abortuszhoz való jogról, a hajléktalanságról, a nők elleni erőszakról és más ügyekről is.
Ahogyan „Romaine Brooks” mondja: „A művészet világában a sikerhez kell szerencse, jó időzítés és persze tehetség is. De miért van az, hogy a fehér férfiaknak kedvez a szerencse? Nem a véletlen műve. Az egész történelem során és ma is úgy épül fel a rendszer, hogy fehér férfi művészek munkáit támogassa és népszerűsítse. Ez a szerencséjük. Régebben a nyugati kultúrában a patrónusi rendszer volt a meghatározó tényező. És ma sem igazán más a helyzet, bár ma a patrónusok nem a királyi udvar vagy a római katolikus egyház tagjai, hanem a galéria-tulajdonosok, a gyűjtők, a kritikusok és a múzeumok.”
„Gertrude Stein” pedig azt nyilatkozta, hogy meglepő az a népszerű tévedés, amely szerint a Magas Művészet előrébb jár, mint a tömegkultúra. A tények nem ezt mutatják: a GG egyik plakátjának felirata szerint a „közlekedési társaságok is felvilágosultabbak, mint a New York-i galériák”.
Még a szenátus is progresszívabb, mint Hollywood. Női szenátorok: 14%, női filmrendezők: 4%.
Copyright © 2003 by Guerrilla Girls, Inc.
De inkább áttérek egy kis fordításra, a GG-t bemutató interjúból:
K. Szóval az nem megy, hogy keményen dolgoztok, és várjátok, hogy egyszer csak észrevesznek?
Meta Fuller: Hát nem. Mindenki, aki dolgozott a polgári jogi mozgalomban, a nők vagy a melegek egyenlőségéért, tudja, hogy a haladás nyomásgyakorlás, tiltakozás és küzdelem eredménye.
A női lét előnyei, ha művész vagy:
Nem kell a siker nyomása alatt dolgoznod
Nem kell férfiakkal kiállítanod
Kicsit kiléphetsz a művészvilágból: úgyis legalább négy szabadúszó állásod van
Tudhatod, hogy a karriered felívelhet, ha betöltöd a nyolcvanat
Biztos lehetsz benne, hogy bármit alkotsz, femininnek címkézik majd
Nem ragadsz le az egyetemi tanításnál
Láthatod, hogy az ötleteid továbbélnek mások munkáiban
Választhatsz a karrier és az anyaság között
Nem kell szivarfüstben fuldokolnod vagy olasz öltönyökben festened
Több időd jut a munkára, amikor a társad elhagy egy fiatalabb nőért
Bekerülhetsz a művészettörténet átdolgozott verzióiba
Nem kell zavarban lenned, mert zseninek neveznek
Bekerülhetsz a művészeti magazinokba, gorillajelmezben
Georgia O’Keeffe: Igen is és nem is. A történelem nem egy rögzített, statikus dolog. Mindig igazítani kell rajta, átdolgozni. Az a tendencia, hogy egy korszak művészetét néhány “zsenire” és a mesterműveikre redukáljuk, egyszerűen rövidlátó. És nagy hiba. Sok-sok jelentős művész van. Nem fogjuk elfelejteni Rembrandtot és Michelangelót sem. Csak azt akarjuk, hogy egy kicsit odébb kerüljenek, és jusson hely másoknak is!
K. Valaki “kvótakirálynőnek” nevezett titeket. Tényleg azt gondoljátok, hogy minden kiállításnak ötven százaléknyi nőt és színes bőrű művészt kellene bemutatnia?
Zora Neale Hurston: Soha nem beszéltünk kvótákról. És soha nem támadtunk egyetlen intézményt sem azért, mert nem mutat be 50%-nyi nőt és színes bőrű művészt. De azért igen, mert 10%-nál is kevesebbet mutatnak be.
Georgia O’Keeffe: Ha kárpótlást akarnánk azért, ami eddig zajlott a művészettörténetben, akkor minden kiállításnak 99%-ban kellene nők és színes bőrű alkotók műveit bemutatnia, persze csak a következő 400 évben.
Nálunk is elkelne valami hasonló…
Források:
Interjú a Guerilla Girls honlapján (1995):
http://www.guerrillagirls.com/interview/index.shtml
A Guerilla Girls könyvei:
http://www.guerrillagirls.com/latest/books2.shtml
Plakátok és akciók:
http://www.guerrillagirls.com/posters/index.shtml
A női megjelenés mennyisége valóban minősíthet bármit is?
A női megjelenés hiánya valóban minősíthet bármit is?
Attól, hogy a nőket be kell (!) mutatni, tehetségesebbek lesznek a nők?
Attól, hogy nők kerülnek a parlamentekbe, jobb lett a politika?
A női bűnözök százalékos megjelenítése miért marad el?
Az amerikai női tanárok által szexuálisan zaklatott fiatalkorú tanítványok érdeke mennyiben kerülhet hátrébb, mint a női jogoké?
Miért nem vállalják a nevüket nyilvánosan ?
( Haha, most kéretik a női bedolgozókat a válasz megadására, olyanokat, akik folyamatosan azzal “zaklatnak”, hogy nem a saját nevemen jelentkezem. Pedig mennyivel kisebb jelentőségű vagyok én, mint Georgia O”Keefe. )
Igen, a nők egyenlő esélyeit illetve annak hiányát biztosan minősíti.
Ua.
A férfiak sem lesznek tehetségesebbek attól, ha 90%-ban őket mutatják be. Hol a kapcsolat a két tagmondat között?
Mi az, hogy “jobb”? Ha nem kerülnek be, az azt jelenti, hogy nem választhatnak / nem választhatók. Ez volna a jobb? Magyarországon amúgy nem nagyon kerülnek…
Logika? (És a balettművészek? És a kőfaragók?)
Megint egy értelmetlen kérdés.
Erre válaszolnak az interjúban. “Azért döntöttek az anonimitás mellett, mert egyrészt nem akarták, hogy tönkremenjen a karrierjük, másrészt azt gondolták, hogy jobb, ha a figyelem nem egyes személyekre irányul, hanem arra, amit mondani akarnak.”
@Sándor Bea:
A balettművészek és a kőfaragók dolgában nem vagyok illetékes, tessék Vanek úrhoz fordulni, vagy Würflihez ( szabadon válaszotott ).
Az anonimitásra vonatkozó kérdés nem értelmetlen, de olyan jó, hogy kiemelte, amit mondanak. Remélem, mindazon kedves velem a névtelenségem miatt kötözködők elolvassák, s – ha az én érveimet nem, legalább a – GG szövegét megértik.
A férfiak, kedves Bea, nem követelnek kvótákat, nem számolják, hogy hány nő jelent meg a kiállításon alkotóként, s nem jelennek meg a nőművészeti Bóbur-kiállításon óriásplakátjukkal, amelyben szemrehányóan közlik, hogy a nők sokkal több aktképen szerepelnek, mint a férfiak.
Ha nem akarja megérteni a kérdéseket és a kérdések mögötti kérdéseket, akkor kissé lehatárolt a képzeletvilága. Én így gondolom.
A választással kapcsolatos kérdésre adott válasza pedig – ha meg nem haragszik – teljesen értelmetlen. Nincs lehetőségem, kedvem és tudásom sem – ez különösen nincsen -, hogy árnyaltan kifejtsem magának, mit takar a “jobb” jelző.
Az a karcos-harcos visszavágása, hogy nálunk nem nagyon kerülnek be, semmiféle kapcsolatban ( logika? ) nincsen az altív és passzív választójog általam nem is feszegetett ( maga által ideráncigált ) kérdéskörével.
De, csak a rend kedvéért elmondanám, hogy Malinak, Izraelnek, Ausztráliának és az Egyesült Királyságnak női miniszterelnöke volt/van, a női miniszterek száma a rengeteghez közelít.
Ja, s a nőművészek önálló nőművészeti tárlatai is gyarapodnak.
Azokon férfi nem vehet részt? Miért ez a kizárólagosság? Miért van ez a nagy nemi elkülönülés?
A nőművészet művészet? Van férfiművészet is?
Van nekem egy új kedvencem, úgy hívják: Shirley Goldfarb. A hölgy festő volt, fiatalon, mindössze 55 évesen halt meg rákban.
Szép, erőteljes ecsetnyonokkal megdolgozott nagyméretű, monokromitás felé hajló képeket festett.
Senki sem tartja nagy újítónak, igazán eredeti festőnek, senki sem gondolja, hogy az életét Párizsban élő művésznő Bazaine vagy Klein nyomába léphet.
Más minőséget hozott létre, amelyet lehet szeretni, de el kell ismerni, hogy nem tartozik abba az osztályba, amelybe a nevezett férfiak.
Ha a maga kvantitatív szemléletét érvényesítenénk – amelyet oly gőzerővel nyom a GG is – , akkor pont ezek a minőségi különbségek sikkadnának el.
Amúgy is sok a szemét, miért ne lehetne megmondani – ha tudjuk, tudjuk? – mi a szemét és mi a minőség. S ez nem nem dolga vagy kérdése.
Tehát a női bűnözők érdeklik inkább, értem.
“A férfiak, kedves Bea, nem követelnek kvótákat…” Mi szükségük volna rá?
“szemrehányóan közlik, hogy a nők sokkal több aktképen szerepelnek, mint a férfiak.”
Ezt a GG közli szemrehányóan.
“Ha a maga kvantitatív szemléletét érvényesítenénk – amelyet oly gőzerővel nyom a GG is -“
Ó. Szóval az én szemléletem a meghatározó, a GG csak szintén nyomja. Remélem, nem zavarja, hogy nem írtam semmit semmiféle szemléletemről. Bemutattam a GG-t.
További szép és jó általánosságokat kívánok.
Eléggé elkedvetlenedtem az utóbbi két poszttól és a fenti komment-váltástól. A Szilágyi Lenke fotójáról írt poszt részleteibe most nem megyek bele, bár lenne mit ott is kivesézni. A Guerilla Girls-ről szóló írásnak azonban már a megléte is kérdéses — Sándor Bea valóban azt feltételezi, hogy most hall a tranzitot olvasó szakmai és nem szakmai közönség a csoport működéséről először? Mert az írás hangütése, és a kommentre adott válaszból ez a kioktató hangnem szűrődik le. Ez egy első éves BA-s kurzuson esetleg elmegy, bár az én ízlésemnek ott sem smakkol, de itt talán nem kellene ez a leereszkedő stílus. Tegye fel a kezét, aki nem hallot még a Guerilla Girlsről.
A kommentre adott válaszokból is ez a hangütés hallatszik ki. Egy olyan sztereotikpikus pozícióból való olvasás és megértés (?), aminek a szerző nincs tudatában. Ez köszön vissza abban a kitételében, hogy az cikk pusztán “betmutat”. Ezek szerint Sándor Bea nincs tisztában a “bemutatás” beszélői pozíciójából fakadó következményekkel. Ez még persze lehetne az ő baja, de nem kellene a másik kommentelőn elvernie ezért a port az értetlenkedésével és a saját pozíciójának evidenciaként való kezelésével. Sem a poszt, sem pedig a kommentjei nem lépnek túl azon a kívánságán, amivel az utolsó kommentjét zárja. Így nekem is csak az marad, hogy ezt kívánjam neki a továbbiakban is: szép és jó általánosságokat.
@Sándor Bea:
Kedves Bea, a “bemutatás” nem neutrális szakcselekménye volt, hanem kifejezetten értékelő jellegű.
Beírásom a választott témája értékelő bemutatása alapján azon a feltételezésen/állásponton alapult, hogy a távolságtartása a GG-poziciójától nem, nagyfokú azonosulás viszont igenis érezhető volt.
A női bűnözők valóban érdekesek, különösen, ha a “többségi” és “elnyomó” férfiakkal szembeni ellenállásuk miatt válnak elkövetőkké.
Lásd: Thelma és Louise.
Mindazonáltal: szerencsés lenne, ha az olvasná, amit írtam ( én azt olvastam, amit maga írt), s válaszában – amelynek sértő/sértett pikírtségét nagyon bírom – nem kellene ismételni mindazt, ami egyértelmű (“GG írta” – én is ezt írtam, sebaj).
@katy perry: Ne távozzon körünkből, jót írt – szerintem.
A stílus itt már csak ilyen smirglis, nem baj az.
@katy perry: Savanyú a szőlő kedves katy perry? – sokan szeretnének nálunk publikálni… Ez utóbbi persze tök jó, örülünk neki. Pontosan azt a programot és úgy viszi a Bea, amiért meghívtuk. Ha valóban ismernéd a GG-t, akkor másképpen választanád meg a csatáidat.
Azoknak, akik ezek után többet szeretnének megtudni a szerzőről, Sándor Beáról, hogy eldöntsék mit is gondoljanak akkor, amikor programról beszélek:
moly.hu/konyvek/sandor-bea-privilegium-es-atok
fordítóként pl.:
http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=28374&type=22&_v=Butler_Judith_Jelentos_testek_A_szexus_diszkurziv_korlatairol
Aktivistaként:
http://www.frissmeleg.hu/2009-12-25/tiz_eves_a_labrisz
ez már nem él, de az egyik első feminista blog volt: http://www.femidok.hu
kutatóként az Amnestynél:
amnesty.hu/amnesty-international/n%C5%91k-elleni-er%C5%91szak/meg-nem-hallott-segelykialtasok
stb….
Kedves Iparterves és Katy Perry,
minden további vita helyett leszögezem, hogy nem tisztem válaszokat írni a cikk témájától nagyon távoli és a GG figyelemfelhívó akcióinak értelmét és legitimitását megkérdőjelező (ugyanakkor ezekhez valójában nem kapcsolódó) témafelvetésekre a női bűnözőkről, a bárkik által elkövetett szexuális bűncselekményekről, valódi és fiktív nőkről, a (konkrétabban meg nem határozott) politika (konkrétabban meg nem határozott) minőségéről… De még az előfeltevésekről sem. Vagy a sztereotipikus pozíciókról — ez tényleg vicces, ha még mindig feminista blogot írnék, akkor az ezzel teli évek után az azóta eltelt években is csak írhatnám az ugyanolyan válaszokat az ugyanolyan parttalan és előfeltevésekkel teli “kritikákra”, mint Ipartervesé. Vagy teljesen feleslegesen (és a magam részéről bűnösen időrablón), vagy legalább kicsit is szórakoztatóan pikírten. Most egy kicsit sajnálom, hogy nincsenek fenn azok a régi oldalak: akkor talán látszana, ki írt ezidáig nagyobb sztereotípiákat.
A Tranzitot pedig nyilvánvalóan sokan olvassák, talán akad, aki nem nézte át tüzetesen a GG kiadványait, vagy régen nézte át. Még két írást közöl tőlem a blog a jövő héten, a keddi talán valóban új témával szolgál még a sokat látott Tranzit-olvasóknak is. Bár természetesen roppantul általános lesz, meg minden.
@Sándor Bea:
Szörnyű a maga élete!
mennyivel könnyebb is lehet, ha nem kell az olyan előítéletes és buta véleményekre is figyelnie, mint az enyém.
Sokkal kellemesebb, ha a magát igazoló és támogató álláspontokra összpontosít.
Helyes.
A “kritika”, így idézőjelbe téve, nagyszerűen megmutatja, hogy milyen szellemi senki az, akinek Maga – mert nagylelkű és nagytudású személ – odavet egy-két szót.
Tényleg szép magától. És még rabolja is azt a kevés idejét.
Most nagyon bűntudatos lettem, kedves Bea.
Arra nem is mertem gondolni, hogy egy ilyen Nagyszabású Személyiség, kinek szava szinet az Isten Szava, hajlandó áldozatot hozni, s művelni művelhetetlenül előítéletes fejeinket.
mennyire nemes gesztus ez magától, akinek GG-t bemutató cikke nem értékelés, csak ismertetés.
Ha az, akkor mi a gondja?
GG-t kritizáltuk, igaz a maga bemutatásában. De maga nem GG, maga Maga! De ki maga? Van magának véleménye, már azon kivűl, hogy lendületesen próbál pikírt lenni ( de az a műfaj igazán nem magának való ).
GG legitimitását kérdőjeleztük meg? Hoppá! Mi történt? Legitimációs problémák lennének? A névtelenség? Az agresszió csak a női szakasz előjoga lenne a mostani “vitában”?
Tudja, mit: ne válaszoljon.
A tranziton úgyis az szokás.
Mert ez a válasza akkora égés, amekkorát itt kevesen produkáltak.
megértem, hogy Egója Óriási.
De mi van még azon túl magában?
Egyelőre nem látni.
( Nem fogom elolvasni a munkássága részét képező írásokat, nekem elégséges az, amit itt írt. )
A Nagyszerű Szerzők Méltóságának megsértése súlyos bűn. Ez privilégiumuk és átkuk is.
Javasolnám a következőket, hogy a Nagyszerű Szerzők Nagyszabású Gondolatait megvédje a tranzit az olyan betolakodó szörnyektől, mint én vagyok, aki terjeszti a lapos gondolatok és előítéletes gondolkodás kórját:
1. Hozzászólni nem lehet.
2. Hozzászólni az szólhat mégis az adott íráshoz, aki saját nevén bejelentkezve csatolja művészettörténeti, szociológusi vagy – de csak legvégső esetben – irodalomtörténészi diplomáját ( beszkennelten pdf formátumban ).
3. A hozzászólás nem lehet kritika. A Nagyszerű Szerző gondolatait lehet értelmezni, de csak a Nagyszerű Szerző által meghatározott módon.
4. A szabadság a felismert szükségszerűség, tehát amit a Nagyszerű Szerző leírt, azt áll szabadságunkban elfogadni.
5. A hozzászólásban semmiképpen sem keveredhetnek a Nagyszerű Szerző és az általa leírtak.
Mindenkinek kötelessége a Nagyszerű Szerzőt megkülönböztetni a saját gondolataitól.
6. Ha bárki, engedélyezett hozzászóló – mert legalább három tagú zsűrinek kell elbírálni, hogy a hozzászóló jogosult-e a hozzászóláshoz és meg is vizsgálják, tartalmilag megfelel-e a hozzászólás e belső szabályzatban foglaltaknak – abból, például, hogy a Nagyszerű Szerző olyan fordulattal él, mely szerint: “De inkább áttérek egy kis fordításra…”, az a következtetést merné levonni, hgy eladdig a Nagyszerű Szerző saját gondolatait olvasta volna, azonnal diszkvalifikálni kell.
A fentieket ellenszolgáltatás nélkül adom át a tranzit.blog.hu számára ( Emese, ne is hálálkodjon! ), remélve, hogy általa a Nagyszerű Szerzők kedve megjön szövegeik közzétételéhez és végre megszűnik az az átkos szokás, hogy mindenfélékek hozzászólhatnak olyan Nemes és Szent Ügyekhez is, mint a Női Érdeked érvényesítése ( Virginia Woolf is szigorúan ki lenne tiltva ).
Az elején elhatároztam, hogy ebből a “vitából” (?) most kimaradok, de nagyon nehéz megállni, hogy csendben figyeljem a tranzit-blog szerkesztőjének és szerzőjének nemtelen és kizárólag hatalmi (?) pozícióból való megnyilvánulásait, amivel a “névtelen” outsidereket (?) kísérlik meg diszkreditálni. Még csak nem is a véleményüket, hanem a személyüket. Jó.
Azt viszont csak csendben és teljesen költőileg, valamint ennek a posztnak a kapcsán kérdezem meg, hogy vajon a tranzit.blog hivatalos feministái miért nem ejtenek egyetlen szót se a jelenleg Budapesten látható legfontosabb kiállításról, melynek feminista kritikai pozíciója vitathatatlan. Iparterveshez hasonlóan választ erre nem várok, sőt, igazából azt kérném, hogy ha megoldható, akkor erre senki se válaszoljon. Mert véletlenül sem szeretném, ha bárkinek is olyat kellene miattam csinálnia, ami nem tiszte. Isten ments.
@Süvecz Emese:
Köszönjük, Emese.
A szőlő savanyúúúúú!
A program az lenne, hogy a tranzit átalakul feminista bloggá?
A szexuális irányultságát nem kutatnám senkinek ( a szerző úgyis más, mint a szövege és a szövegében megfogalmazott álláspontokkal sem azonosul érzelmileg vagy racionálisan, már csak az kéne! ), de a feminista blog feminista leszbikus bloggá is formálódik?
( Emese, amíg életbe nem léptetik a szabályzatomat,addig ide bárki írhat. A head és az opinion között csak elhelyezkedésbeli különbség van. )
@Sándor Bea:
Azért nem lennék annyira biztos abban, hogy új témával tud szolgálni.
Amúgy megfontolásra ajánlanám azt, hogy a férfiak kiszolgáltatottsága is szignifikánsan jelenvaló a nyugati társadalmakban.
Nem arra gondolok, hogy nők a férfit mire használják ( a testét ), mert erre visszavágnak kegyetlenül, hogy a férfiak is a nőt…mintha az egyik disznóság legitimálná a másikat. ( Általánosság! Általánosság! Sztereotípia! )
Mindössze arra a nagyon életidegen életszeletre gondolok, amelyet a magyar szociográfiai és szociológiai szakirodalom is alaposan kivesézett: az elvált férfiak családtól és vagyontól való megfosztottságára.
Kedves Bea odavágta nekem a maga nőiesen finom ( vagy ezt sem szabad már itt mondani, ha nő, legyen olyan, mint a Terminátor II. Linda Hamiltonja, amint az izmain dolgozik? ) módján a kvóta kapcsán: “Mi szükségük volna rá? “
Kedves Bea és roppantul kedvetlen Emese!
Maguk olvastak arról, hogy a magyar bírságokon a válóperek és a láthatások ügyében szinte mindig nők ítélkeznek?
Maguk tudnak olyan férfiakról, akiket a válás tett földönfutóvá és a magyar igazságszolgáltatás tette őket tönkre?
A maguk gender-világában a nő mindig szenvedő, kiszolgáltatott és nem domináns, a férfi pedig erőszakos, domináns és mindent visz? ( Általánosítás, általánosítás! Szteeotípia! )
Ha nagyobb blendével néznek a valóság terepére, akkor nem annyira egysíkú a kép.
De nem akarom elvitatni jogukat és lehetőségüket a feminista pozíció elfoglalására és aktivitásuk kifejtésére, de arra felhívnám szíves figyelmüket, hgy a valóság az nem az, vagy nem csak az, amit maguk látnak annak és amit maguk annak leírnak.
Az már egy manipulált ( átértelmezett ) valóság.
Sándor Bea alapinfókat szolgáltató cikkével semmi bajom. A fennebbi vitára sem térnék ki. Engem ennek az egyetlen kommentnek érdekel néhány aspektusa.
Nincs gondolatölőbb attitűd mint a stratégiai szolidaritás (értsd: a “ha velünk tartanál sosem kritizálnál minket” azaz: “Ha valóban ismernéd a GG-t, akkor másképpen választanád meg a csatáidat.”). Főleg ha ezt egy tekintélyelvű érveléssel is megspékeljük miszerint mindenki a tranziton szeretne publikálni és a szerző cv-je jótáll egy szöveg minőségéért. (Már van egy kis listám a komoly karriert befutot szerzők szar szövegeiből. Igazi csemegékkel!)
Most komolyan Emese, mi itt a te malmodra hajtjuk a vizet. Mindegy mit kommentelünk, az jó a tranzit.blog.hu-nak, mert ezzel legitimáljuk a létezését. Ebből a szempontból iparterves nektek egy aranybánya. Fölösleges így félni tőle vagy bárkitől. Nektek dolgozik. Ahogy most én is.
az előző komment
@Süvecz Emese
@Bobby Watson:
És még fizetést sem kapunk.
Welcome back!
@Bobby Watson:
A múltbeli eredmények és publikációk a jelenbeli és a jövőben készülő anyagok minőségét is meghatározzák?
Ha a magam publikációs listáját összeállítom és közzéteszem, akkor az én valamennyi hülyeségemet – és az ő hozzáállását is – át kell értékelnie Emesének?
Ebben nem hiszek.
@Bobby Watson: Igaza van, én is gondoltam rá miután kilőttem a választ, hogy így is lehet olvasni. Árnyalom egy kicsit, hogy megértse mi járt a fejemben válaszadáskor. Az olvasóinkról azt gondolom, hogy érdeklődő és alapvetően jóhiszemű emberek, eleve így adresszálom a mondanivalómat, nem a rendszeres kommentelőinkhez szóltam, Katy Perry gyanus, hogy épp tegnap jelentkezett be a blog.hu-ra, de ez voltaképp mindegy, tételezzük fel, hogy egy új és önálló hang a blogon.
Nem az a baj, ha valaki kritikát fogalmaz meg, hanem az, ha a célja nem a téma megrágása, hanem a szerző froclizása… És akkor finoman fogalmaztam. Tehát bosszús voltam. Egyrészt.
Másfelől Sándor Bea dolgai nem szorulnak semmilyen szempontból védelemre, még akkor sem ha esetleg ki lehet vesézni valami hiányt vagy bármi hasonlót a szövegében.
Épp azért gyűjtöttem össze a linkeket róla, mert nagyon örülök annak, hogy nálunk blogol, és hogy dimenziót váltsunk. Nem azokhoz beszéltem, akiket “meg kell győzni”, hogy olvassanak bennünket, ha vannak egyátalán ilyen rendszeres olvasóink. Hanem azokhoz szóltam, akik azért olvassák a blogot mert érdeklődnek a témák és szerzők iránt. Sokakat hidegen hagy a személyeskedés, elsősorban tájékozódni szeretnének – ők a mi “célcsoportunk”. A tranzitblog missziója, hogy különféle közösségeket és tudásokat bemutasson egymásnak, tudáscserék jöjjenek létre a vizualitás kapcsán, így szolgáljuk a kortárs képzőművészet ügyét. Azokhoz szóltam tehát, akik nem ismerik Sándor Beát, de kedvelnek minket, kreditet adnak átalában a választásainknak. Őket érdekelheti egyrészt az is, hogy mi miért hívunk meg egy szerzőt publikálni, és az is amit az az illető csinál. Beának semmi szüksége nincs ránk, nekünk annál inkább őrá és a hasonlóan inspiratív teljesítményekre. Iparterves és Timár Kati nyilvános dialógusait úgy tapasztalatom sokan el sem olvassák, részint mert nincs erre ennyi idejük részint mert borítékolható a mondanivalójuk ezért nem mozgatja meg az agyi kapacitásaikat, szórakoztatónak sem tartják jó ideje, ha egyátalán… Vagyis van egy réteg, akit kifejezetten nem érdekel a tranzitblog “bulvár” ahogy ezt jelzőként visszahallottam. Persze abban igaza van, hogy biztos vannak olyanok is, akiket kifejezetten szórakoztat az ilyen jellegű kommentelés. Ebből a szempontból igaza van abban is, hogy őket így tudjuk megszólítani, de ez nem célunk, csak így alakult. Ugyanakkor vannak sajnos olyanok is, akik épp azért nem vállalták el a publikálást nálunk, mert beleolvasva a blogba nagyon sértőnek éreztek egyes kollegákat érintő kirohanásokat, a bennük odavetett érveket pedig pongyolának és azt gondolták a kommentek alapján, hogy ez egy “ilyen társaság”. Ezért tehát nem egészen értek egyet, hogy az összes kommentelő a tranzitblog malmára hajtja a vizet, én például roppant mód díjaznám ha minőségi beszélgetésekben / vitákban lenne részem és sokat tanulhatnék belőlük. Sőt olyat is hallottam már, hogy valaki azért nem kommentel, mert a visszatérő kommentelőinkkel nem kíván egy platformon megszólalni, vagy egyszerűen nem érzi magát biztonságban. Mint ahogy nekem sem kellemes megszólalni egy vagy több erőszakos ember társaságában, de szerencsére van némi tapasztalatom az erőszak és a manipulatív kommunikáció témában és ez támogatja a munkámat.
Sándor Bea visszabeszélését viszont nagyon bírtam, mert azt a kontextust hallom meg benne, melyben részben én is szocializálódom, és amely attitűdöt szerettünk volna bemutatni itt a blogon is. Persze ez így nagyon kevés, mivel sajnos ez egy szubkultúra és ráadásul kevéssé ismert tudásanyag, ezért adtam meg tehát a linkeket, melyek között vannak teoretikus anyagok és aktivista tevékenységek is.
@Bobby Watson: még egy dolog, a lista a komoly karriert befutott szerzők említése kapcsán és a stratégiai szolidaritásról.
A tranzitblog szerzőgárdája elsősorban nem a hagyományos véleményformáló szerzőkből tevődik össze, alapvetően más emberekkel dolgozunk mint pl a Műértő stb. és ezen belül is a karrierutak rendkívül eltérőek. Persze vannak átfedések más fórumok szerzőit tekintve, de más stratégiáról van szó, mert mást tekintünk feladatunknak. Nem szerkesztjük a szövegeket, a szerzőink a statementjeink, tehát alapvetően fontos ki mit csinál ha nem nálunk blogol. maxigas pl kifejezetten antiestablishment figura, akinek a CVje legalább annyira fontos számunkra mint mondjuk Sonnevend Júliáé, vagy Berecz Ágnesé, stb. Spengler Kati sem azért fontos, mert az egyik legátfogóbb kortárs magángyűjtemény tulajdonosa, hanem a szemléletmódja izgalmas a számunkra. (A szerzőkkel kapcsolatos elgondolásainkat leírtuk a Műút IKON -os számában.)
Stratégiai szolidaritás felvetés. Abszolút osztom azt a nézetet, hogy megérteni egy GG jellegű teljesítményt a nőmozgalomban kitermelődött tudás és empírikus tapasztalat hiányában csak részlegesen lehet. Más szemmel nézem ma ezeket a dolgokat mint mondjuk 15 éve tettem. Kétféle kritikusi stratégiám volt eddig szerény karrierem során. 1. Sosem húznék le egy női teljesítményt, még akkor sem ha erre érdemes, inkább hallgatok mert az is egy erős statement. 2. Ha mégis megszólalok, akkor azt tudatosan igyekszem tenni. Egyszer régebben írtam a Balkonban egy kifejezetten konfrontatív dolgot, de abba nagyon sok munkát tettem bele, hogy információkat adjak át az olvasóknak. Nem mindegy tehát mikor szólalunk meg és hogyan. A GG egy aktivista projekt, ha ennek kapcsán valaki megszólal az vagy pro vagy kontra. Ha pro akkor elvárható, hogy ezen etika mentén legyen aktív. A netto fikázás az nem oke, mert nincs benne szolidaritás az ügy iránt. Persze Katy Perry lehet, hogy nem pro, és ezért fér bele neki a szurka – piszka (nem nevezném kritikának), de ez nem derülhetett ki, mert ugye nem mondott semmi értelmeset. Én pl ha pro lettem volna, de elégedettlen szakmailag olyannyira hogy hangot is adjak, vagy egyszerűen, hogy terjesszek ismereteket, akkor kiegészítgettem volna valamivel a bejegyzést, attól függ mennyi időm van kommentelgetni. Ezt értettem a megjegyzés alatt hogy ha KP igazán megértette volna GG-t akkor jobban megválogatná a csatákat, melyekbe belevág.
@Süvecz Emese:
Elnézést a tegezésért és keresztnevezésért. Nulla sértő szándékkal választottam őket.
Válasz jön, estefelé vagy holnap.
Nehéz, nagyon nehéz az élet ( ez sztereotípia ).
Nehéz, nagyon nehéz a tranzit,blog szerzőinek és olvasóinak az élete ( ez már bizonyítandó lenne ).
Istencsapása egy olyan troll, mint én vagyok – mondja Emese. S a maga szempontjából igaza is van. Hogy Emeséből hiányzik a humorérzék ( vagy csak velem szemben vesztette el szegény? ), az tény.
A szörnyű állapotok megszűntetésére már tettem javaslatot.
Emese azt írja, hogy a blog bulvár ( milyen ari! ) sokakat nem érdekel. Ez így van, határozottan állíthatom.
Azt is, hogy sokakat meg egyáltalán nem érdekel ez a blog, az irányultsága, a megjelent szövegek. Viszont szívesen vitatkoznak és szórakoznak a bulváron.
Emese, ha egy picit elfogulatlanabb, akkor ezt is lát(hat)ja. de nem akarja. Inkább elfedi a szemét és a fülét. Az ő dolga. Éljen a szigorú (kortárs) művészettörténet és az ő Őrangyalai!
A net, mondom én, Ata Troll, már csak olyan, hogy ott az olyan éretlen és kellemetlen névtelen (!) alakok, mint jómagam, megszólalhatnak. Cenzúrát!
Ez nem a Művészettörténeti Értesítő hűvös, befelé forduló világa. Ez a szabadszájú és nyílt net. Ezzel meg kellene barátkozni, ha már használják. Ja, hgy ezt a részét nem szeretik?
A minőségi vitához, amelyet Emese igényelne pedig partnerek kellenek. Meg annak a meghatározása, mit is tekint minőségnek.
Emese minőségi vitastílusát a trollokkal szembeni jól elhelyezett és minőségi bejegyzései mutatják. Vitakultúráját is jellemzik.
A nyilvánosságnak van sötét oldala, s Emese ( köszönjük, Emese ) ebből jól alaposan bemutaott ( s ezt az igét most tessék minden mai értelmében is venni ).
Az egyes kollégák ( Mélyi, aki nem doktor ) nem támadásnak votak kitéve, hanem jogos bírálatnak.
De nem bírták, ahogy Emese sem.
Ezt a kritikai hangvételt – a kritika és a kritikus kritikáját – az egyes kollégák nem bírták, s személyeskedni kezdtek, amit Emese jogosnak tartott és tart. A kritikus kritikáját és annak hangvételét nem, a kritikus kritikáját megfogalmazó kritikus kritikáját viszont bármiyen hangnemben meg lehet jelentetni.
Én mindig nagyon szerettem ezt a fajta szabadságot, amely magának ( Emese and Co 9 a legeteljesebb szólás- és megszólalás szabadságot követeli, máok ( troll és akárki ) számára viszont inkább a börtönt javasolná – ugyanazért.
Szép, korrekt értelmiségi amgatartás, nagy elődök példájára támaszkodhat.
Vannak alapkérdések: finanszírozás és az ahhoz kapcsolódó transzparencia, a véleménypluralitás, a társadalmi ellenőrzés szükségessége, amelyeket Maguk ( a többes szám itt a véleményformáló, de itt a véleményét még csak nem is vállaló ) artworld underground hangosan kimondanak, de nem alkalmaznak mindennapi gyakorlatukban.
Az én “mission statement”-em viszont az, hogy minden és mindenki kritizálható és kritizálandó.
Lehet, hogy ez nem tetszik magának, de ez van.
Csináljanak olyan blogot, ahol nem a sértődésé az alaphang. Már javasoltam: dorongoljanak le szakmai érveikkel. Állok elébe.
De nem: marad a rinya és a sértődés. Nekem ez is nagyon jó.
Vívódtam, hogy erre a kis részletre kitérjek-e, mint Süvecz Emese tájékozódási képtelenségének egyik legtapinthatóbb pontjára.
Tépelődtem, mert mint “visszatérő kommentelő” taszítom az ide benézőket, de úgy gondoltam, erősebb az a belső indíttatás, amiért szólnom kell.
Süvecz Emese itteni szövegeit már máskor is minősítettem: reklámszövegnek. Ezt az álláspontomat megfontoltnak és megalapozottnak tartom, sokszorosan igazolta Süvecz az írásaival.
Az a mondata, amely miatt szólnom kell, egyértelműen rámutat az indormációhiányra és a befelé fordultságára, s az önmarketing felnagyító szerepére.
Ezt írja:
” Spengler Kati sem azért fontos, mert az egyik legátfogóbb kortárs magángyűjtemény tulajdonosa…”
Spengler Katalon és férje gyüjteménye nem átfogó. Átfogó kortárs művészeti gyűjteménnyel sem itthon, sem másutt nem rendelkeznek a gyűjtők és a múzeumok. Ezt maga Süvecz Emese is megtapasztalhatta.
Ha azt akarta volna mondani, hogy a Spengler-gyűjteményben a magyar kortárs művészet megmutatkozik, akkor sem mondott volna igaza. Abban a kollekcióban ugyanis egyfajta kortárs művészet – meglehet: Süvecz számára az “a” kortárs művészet – képviseltetődik.
A gyűjtemény átfogó jellege tehát kérdéses, illetve nem is kérdéses, hogy nem átfogó.
A gyűjteménye fontos, a bemutatása számtalanszor megtörtént, a marketingben járatos házaspár mindent megtesz a műtárgyak értéknövelő idézettségének elősegítése érdekében.
Nincsen ezzel semmi gond, a gyűjtők is versenyeznek egymással.
De az Antal-Lusztig gyűjtemény, Nudelman László kollekciója, a Kováts Lajos tulajdonában levő művek, az Írókéz vagy Vass László már múzeumivá vált gyűjteménye helyett nevezni Spnglerét az “egyik legátfogóbb”-nak, súlyos ténybeli hiba és aránytévesztés.
Spenglerél gyűjteménye kitekint az országhatáron kívűűlre, tudjuk, hogy külföldi művészekrtől is gyűjtenek: elmondták ezt, bemutatták a szerzeményeiket.
A magyar kortárs művészet – amelyet számítsunk az Ipartervtől? – lehet behatárolt, de a külföldi?
Van Spenglerék gyűjteményében Hockney vagy Tilson? Talált náluk Süvecz emese Immendorff-ot vagy Hödickét? Fettinget vagy Gazovicot? ( Nem akarom sorolni a neveket, fölosleges. )
A kortárs művészetet gyűjtő gyűjtemények versenyében – ahol most Süvecz befutónak kiáltaná ki Spengleréket – ugyanott tartunk, mint a kortárs művészek vesrsenyében. Kullogunk a többiek után.
Egyszerűen arra akartam itt rámutatni – ismét elismerve a Spengler-gyűjtemény valós értékeit -, hogy az önkört felnagyító szövegben is kell, hogy legyen minimális reális önértékelés, önkép és annál több tisztességes, ellenőrizhető és azonnal nem megcáfolható tény.
Ez a minőségi írás és a minőségi vita alapja is egyben.
@timár.kati:
“a tranzit.blog hivatalos feministái miért nem ejtenek egyetlen szót se a jelenleg Budapesten látható legfontosabb kiállításról, melynek feminista kritikai pozíciója vitathatatlan.”
Nem tudom, hogy kik a blog hivatalos feministái. Én mindenesetre 4 írásra kaptam felkérést, és biztosan “hivatalos” feminista is vagyok, de nem a blog kötelékében. Viszont szívesen kapnék információt erről a kiállításról.
@Süvecz Emese:
Köszönöm a hosszú és részletes választ.
1.A poszthoz nem kapcsolódó, tranzi.blog.hu-témák
„A tranzitblog missziója, hogy különféle közösségeket és tudásokat bemutasson egymásnak, tudáscserék jöjjenek létre a vizualitás kapcsán (…).”
Ha ez így van akkor iparterves, timár.kati és Szabolcsi ténykedése (melyek mind egymásból adódnak) a tranzitblogon igazán örvendetes. Ennél különbözőbb tudás- és beszédformák találkozását én el sem tudom képzelni.
„vannak sajnos olyanok is, akik épp azért nem vállalták el a publikálást nálunk, mert beleolvasva a blogba nagyon sértőnek éreztek egyes kollegákat érintő kirohanásokat”
Ez az érv engem nem győz meg. Akinek nincs féltenivalója, annak sehol sincs féltenivalója. Azoktól a szakmabeliektől akik a kommentelők miatt félnek itt publikálni én több szuverenitást várnék! A sértődés az nem szakmai érv. Mint ahogy a sértegetés sem az. Az az érzésem, hogy ebben szcénában az emberek nem bíznak a nyilvánosság erejében. Mintha nem lenne súlya annak az elképzelésnek, miszerint aki igaztalanul vádol vagy színvonaltalanul kritizál az magát diszkerditálja. Arról nem is beszélve, hogy bárki bármikor lehengerlőn és szabatosan visszaverheti az érveket (főleg, hogy a kommentelővel szemben a blogger mindig hatalmibb helyzetben van). Ha én a legjobb tudásom szerint végzem a munkám, nincs az az ostoba és agressziv komentelő aki rámijjesszen!
@Süvecz Emese:
2. A poszthoz távolról kapcsolódó témák
Tegyük fel, hogy kb. én is ennek a szubkultúrának a peremén szocializálódtam. Ebben:
“Sosem húznék le egy női teljesítményt, még akkor sem ha erre érdemes, inkább hallgatok mert az is egy erős statement.” mégsem értünk egyet. Én bármikor lehúznék egy genderrel foglalkozó női vagy férfi teljesítményt. Mert van úgy hogy a felszínes genderezés néha többet árt a gender ügyének mint használ. És semmi sem olyan fontos, mint a kis csoportokon belüli eleven viták. (Ennek a bekezdésnek semmi köze Sándor Beához.)
De a legfőbb érv, hogy nem látom, hol húzták le fennebb a GG-t. KP-nek pedig volt két érve: 1. neki nem elég a basic info (mondjuk nekem ez ellen semmi kifogásom) 2. szerinte a basic infonak is van poziciója (ezzel viszont egyetértek). A második érv pedig nagyon is GG kompatibilis: „Female senators 14% Female film directors 4%” – mi ez ha nem pozicionált basic info?
@Bobby Watson:
A sértődés nem szakmai érv – de bizony az.
Saját szakmámban számtalanszor tapasztaltam.
Hozzáteszem: a legegyszerűbb érv, s meg sem kel védeni.
A sértegetés oda-visszaságáról már szóltam.
De: ha maxigas minősíthetetlen szövegének minősítése bántotta volna SE kollégáját, akkor az elnyomott nők oldalán fellépő aktivistának el kellett volna gondolkoznia azon, hogy az adott helyzetben ki mellé áll és miért.
A maxigas által lezsidótőkézett Jobbik előképei ugyanis a leszbikusokat és az elképzeléseikkel nem kompatibilis nőket is oda vitték, ahol halál várt rájuk.
A gondolkodás komoly és felelősségteljes folyamat. Ha valakiben csak az azonos korporációhoz tartozó szolidaritás működik, akkor pont ilyen meg- és föloldhatatlan konfliktusba kerül, mint a tranzit és Süvecz Emese.
Szolidárisak a durván bunkóval, mert nem akarnak “szolidarizálni” az “ellenséggel”: velem. Mégha adott esetben tudva tudják, hogy igazam van.
Hallgatnak és cinkosokká lesznek. Ilyenek.
kel=kell ( sokszoros bocsánat, nem akarom az új magyar nyelvtan használni! )
nol.hu/belfold/20110412-ferfiideal
A politikai nőideálról