Végzettsége szerint L. Ritók Nóra pedagógus és képzőművész, bár tevékenysége az Igazgyöngy Alapítvány létrehozójaként és vezetőjeként más területekre is kiterjed. A szociális szféra egyfajta „sztárjaként” is emlegethetnénk, hisz számos médiafelületen volt és van jelen (a Nyomor Széle blogon, a hvg.hu blogfelületén, hosszú évek óta rendszeresen közöl írásokat), hogy felhívja a figyelmet a hazai generációs szegénység okozta problémákra. A felsőoktatáshoz is több területen is kapcsolódik: egyetemekre kap meghívásokat előadásokat tartani, készülnek az Igazgyöngy Alapítvány működését elemző szakdolgozatok, kutatások, valamint terepgyakorlatra járnak hozzájuk hallgatók.
Hivatástudata és szakmai munkája nyomán Prima Primissima díjat kapott 2018-ban, azonban kivételes népszerűsége mellett gyakran konfrontálódik is, sokszor éppen ott ütközve falakba, ahol a tevékenységét kifejti. Nem egyszer állítják be a „fehér megmentő” szerepében tetszelgőnek, de az Igazgyöngy és vezetője a bonyolult, manipulatív dinamikák és érdekharcok közepette is folytatja a munkáját.
L. Ritók Nóra húsz éve hozta létre az Igazgyöngy Alapítványt, mert úgy látta, az állami oktatási rendszer keretei nem alkalmasak az általa kifejlesztett, a művészetpedagógiából induló, személyiségfejlesztő-hátránykompenzáló módszertan szerinti munkára.
Kezdetben egy délutáni művészeti iskolát működtetett Berettyóújfaluban, Hajdú-Bihar megyében, majd fokozatosan egyre több telephely létesült a környező falvakban, mostanra a járásban tíz helyük működik hat faluban és négy kisvárosban, és ezekben összesen mintegy 600 gyerekkel foglalkoznak. Eköré folyamatosan, fokozatosan épült ki a szociális munka a családgondozással. Központi tevékenységük a Told községben működő pilot-program, amely egy húsz évre tervezett fejlesztés, társadalmi hatékonyságméréssel követett folyamat, amelynek a felénél tartanak most. A cél a fő probléma, azaz a generációs szegényég felszámolása, mert ez az, ami magában hordoz számos más problémát, mint amilyen például a munkanélküliség, a szerhasználat vagy a prostitúció. A program, amely átfogja a teljes problématérképet, három pilléren alapszik: az első az oktatás, a második a családgondozás, közösségfejlesztés és munkahelyteremtés, a harmadik a részvételi demokrácia megteremtése.
Kettészakadt világ című új könyvének már a címével is utal L.Ritók Nóra arra az erős dichotómiára, megosztottságra, törésvonalra, ami Magyarországon ma jellemző. A magyar lakosság legalább 10 százaléka tartósan súlyos anyagi és szociális deprivációban él, a többségi társadalomtól elzártan. És miközben a társadalmi struktúrák megkövülnek, ez a fajta egyenlőtlenség folyamatosan újratermelődik.
A kötet műfaji értelemben véve szociográfia, hiszen a generációs szegénységben, kistelepüléseken élő, többségükben roma emberek mindennapi életét, valamint a velük folytatott munkát mutatja be. Sok év lenyomata, telis-tele személyes történetekkel és tapasztalatok rögzítésével, amely így együtt kirajzolja L. Ritók nézetrendszerét is arról, hogy társadalmunkban a mélyszegénység hogyan volna megszüntethető.
Karitatív szemlélet helyett társadalmi vállalkozás
A társadalmi hatékonyságról a szerző szerint nem részterületekben, hanem folyamatokban kellene gondolkodni, és ennek két fontos feltétele az időbeliség és a beágyazottság. Résztávokat kell kijelölni, nem egy-két éves szakaszokra figyelve, éppen aktuális számokkal bizonygatni az eredményes fejlesztést. Sikerként pedig csak azt szabadna elkönyvelni, amikor a megteremtett új struktúrák, már külső beavatkozás nélkül is képesek működni.
Egy leszakadó térségben nem a szociális gondozók számát kell elsődlegesen növelni, hanem azt kell elérni, hogy egyre kevésbé legyen rájuk szükség, vagyis a tünetek kezelése mellett mégnkább az okokkal kell foglalkozni.
L. Ritók szerint a karitatív szemlélet, az adományozás kultúrája önmagában nem oldja meg a problémákat, hiszen csak konzerválja a kiszolgáltatottságot.
Ehhez pedig gyakran társul a tanult tehetetlenség, ami a szegénységben élő emberek hátráltató faktoraként az akaraterő eltűnéséhez vezet, mely azt eredményezi, hogy önállóan nem képesek változtatni a sorsukon.
Az esélyteremtő modell fontos eleme a társadalmi vállalkozás, mint forma és gyakorlat. Olyan önfinanszírozási stratégia – fenntartható bevételi forrás megteremtése –, amely érzékenyen, helyben reagál egy társadalmi problémára. Az Igazgyöngy Alapítvány elsősorban a munkahelyteremtés problémahalmazára ad választ ebben a formában. De miért kulcskérdés a munkahelyteremtés egy adott településen? Mert sokan feketén dolgoznak, messze az otthonuktól találnak munkát, vagy éppen sehol sem. És mert ezeken a településeken többnyire szegényes az infrastruktúra. A Hajdú-Bihar megyei Toldon például, ahol az alapítvány pilot programja zajlik, valóban semmi sincs, még bolt vagy kocsma sem. Leginkább mégis azért fontos, hogy a szegénységben élő emberek megtanulják önmaguk megkeresni a megélhetésüket szolgáló bevételt és így megteremteni a biztonságos hátteret maguknak és családjuknak.
Az Igazgyöngy társadalmi vállalkozása kezdetben csak kézművességgel foglalkozott, majd a mezőgazdaság, élelmiszerfeldolgozás, aztán pedig a szalmabrikett-készítés területére is kiterjedt a tevékenységük. Webshopot üzemeltetnek, Budapesten két üzletet, amelyek a helyi programban résztvevők foglalkoztatásából származó termékek eladását segítik – a Szuno brand alatt megjelent hátizsákokat például egy nagy, országos sportszerkereskedelmi hálózat forgalmazza. A termékek designját pedig a művészeti foglalkozásukon résztvevő, hátrányos helyzetű gyerekek munkái ihleti.
Ez a vállalkozási forma azonban sok kisebb-nagyobb nehézségbe ütközik. Az egyik közülük, hogy állami támogatás híján a hiányzó forrásokat adományokból pótolják, miközben a közterhek megfizetésével természetesen ők is hozzájárulnak az állam kiadásainak finanszírozásához. Más országokban a társadalmi vállalkozások kedvezményeket kapnak, vagy éppen adómentesek, miközben támogatások is érkeznek hozzájuk.
A szegénység kultúrája és a szegregátumok világa
A könyv részletesen beszél a szegénység kultúrájáról, hiszen az is egyfajta világlátás és életmód, melynek megvannak a maga mintázatai, rögzült szokásai, megküzdési stratégiái. A szegénységben is megjelenik a fogyasztói világ csábító ereje, olykor plazma tévé áll az ágy nélküli lakásokban. Jellemző a pénzügyi tudatosság hiánya, megvannak a konzum-rituálék, amik elviselhetőbbé teszik a szegénységet, mint amilyen például a hó eleji tékozló bevásárlás, vagy a pazarlás.
A szerző az oktatással kapcsolatos alapvető, ám nem eléggé közismert tényekre is felhívja a figyelmet. Például arra, hogy
a középosztálybeliekre épített iskolai tananyag nem kompatibilis a generációs szegénységben élő gyerekekkel és így nem is hasznos a számukra.
Szinte már közhely, de mégsem lehet elégszer elismételni: rendszerszintű változtatásra van szükség a közoktatás intézményeiben. A szegénységben élők otthonról jobbára csak a saját mintázataikat, megküzdési stratégiáikat hozzák, az intézményekkel szemben pedig elvárás, hogy „mindent” megtanítsanak a gyerekeknek – ami lehetetlen. A nehezen kezelhető gyerekeket magántanulóságba utalják, ahol aztán elkallódnak. Az SNI-s gyerekek oktatására, integrálására pedig sem a tanárok, sem az iskolák nincsenek felkészülve. „Ezek a gyerekek nem elvégzik az általános iskolát, hanem kijárják” – fogalmaz a szerző.
L. Ritók szerint az integrált oktatás az egyetlen járható út, ám egyben a legnehezebb is, és a rendszer erre sincs megfelelően felkészülve. Gyakori, hogy vidéken, integrált osztályokban az értékelés a „ki, kihez képest, hogyan teljesít” elve alapján történik, és ha onnan valaki továbbtanul, akkor derül csak ki, milyen lemaradásban van, mert a mérce, az erőviszonyok és az elvárások teljesen mások voltak.
Megismerés és kölcsönös tanulás
A kötet írásainak fontos alapgondolata a megértés. Nevezhetnénk résztvevő megfigyelésnek is, miközben az adott kultúra megértése felé haladunk és a miérteket vizsgáljuk. Többségi szocializációval sosem érthető meg teljesen, hogy milyen ma, Magyarországon romaként élni, főként mélyszegénységben élő romaként, a tudásvágy és a közeledés azonban hidat építhet a kommunikációban és megvalósulhat a kölcsönös tanulás. Ebben az Igazgyöngy számára stratégai fontosságú volt a kulcsemberek keresése, és a velük kiépített bizalmi kapcsolat. Az esélyteremtő modellben a nők a kulcs figurák, hiszen a tapasztalatok szerint, velük könnyebb a kapcsolatteremtés. Velük lehet legkönnyebben beindítani a változásokat, ők vannak a legközvetlenebb kapcsolatban a gyerekekkel és így a pozitív hatásokat rajtuk lehet a leginkább becsatornázni a családokba. Az első nagy változás pedig a nők munkába állása volt.
A szerző nyíltan kritikus attitűdöt képvisel a kormányzattal szemben, ami azért is megjegyzendő, mert a hatalom eddig nem talált fogást az Igazgyöngy Alapítványon, hogy más civil kezdeményezésekhez hasonlóan megpróbálja eltüntetni.
A könyvben olvashatjuk L. Ritók véleményét a bizonyos programokat átitató korrupcióról is, a korrumpálható értelmiségiek jelenlétéről, az abszurd beruházásokról, az egyházi iskolák szelektivitásáról, az oktatási rendszer csődjéről és – ami itt és most fájdalmasan aktuális – a gyermekvédelmi rendszer súlyos problémáiról.
Józanul, logikus gondolkodással megírt könyv ez, nem kevés önismétléssel ugyan, de a téma fontossága elnézővé teszi az olvasót ezzel kapcsolatban. Beavat minket a szociális munka mindennapjaiba, megosztja velünk gyakorlati tanulságait, tapasztalatait, rengeteg példával illusztrálva. Nyelvezete közérthető, mindenkinek szól, egyfajta felszólítás, hogy nézzünk szét magunk körül, hiszen nem kell Indiáig menni ahhoz, hogy szembesüljünk a szegénységgel.
A könyv messze nem az Igazgyöngy sikereiről szól, sőt, inkább a kudarcokat taglalja, ugyanakkor mégsem támad az az érzésünk, hogy értelmetlen szélmalomharcról olvasunk. Pedig a sikerek sokszor tiszavirág életűek, csalódásokból, visszaesésekből több van. Ha azonban csak a sikerek jelennek meg a nyilvánosságban, akkor a többségi társadalomban kialakul a hamis illúzió: lám, bárkinek sikerülhet, csak akarni kell.
Nyitókép: Apáti első osztályosok a maszkjaikkal. Forrás: Igazgyöngy, Berettyóújfalu / Facebook
L.Ritók Nóra: Kettészakadt világ
228 oldal, Tea Kiadó, 2022
Percze Blanka szociológiát végzett, jelenleg az ELTE szociálpedagógia mesterszakos hallgatója.
