A nyomor szélén és azon is túl. L. Ritók Nóra legutóbbi könyvéről

Végzettsége szerint L. Ritók Nóra pedagógus és képzőművész, bár tevékenysége az Igazgyöngy Alapítvány létrehozójaként és vezetőjeként más területekre is kiterjed. A szociális szféra egyfajta „sztárjaként” is emlegethetnénk, hisz számos médiafelületen volt és van jelen (a Nyomor Széle blogon, a hvg.hu blogfelületén, hosszú évek óta rendszeresen közöl írásokat), hogy felhívja a figyelmet a hazai generációs szegénység okozta problémákra. A felsőoktatáshoz is több területen is kapcsolódik: egyetemekre kap meghívásokat előadásokat tartani, készülnek az Igazgyöngy Alapítvány működését elemző szakdolgozatok, kutatások, valamint terepgyakorlatra járnak hozzájuk hallgatók.

Hivatástudata és szakmai munkája nyomán Prima Primissima díjat kapott 2018-ban, azonban kivételes népszerűsége mellett gyakran konfrontálódik is, sokszor éppen ott ütközve falakba, ahol a tevékenységét kifejti. Nem egyszer állítják be a „fehér megmentő” szerepében tetszelgőnek, de az Igazgyöngy és vezetője a bonyolult, manipulatív dinamikák és érdekharcok közepette is folytatja a munkáját.

Apáti első osztályosok a maszkjaikkal. Forrás: Igazgyöngy, Berettyóújfalu / Facebook

L. Ritók Nóra húsz éve hozta létre az Igazgyöngy Alapítványt, mert úgy látta, az állami oktatási rendszer keretei nem alkalmasak az általa kifejlesztett, a művészetpedagógiából induló, személyiségfejlesztő-hátránykompenzáló módszertan szerinti munkára.

Kezdetben egy délutáni művészeti iskolát működtetett Berettyóújfaluban, Hajdú-Bihar megyében, majd fokozatosan egyre több telephely létesült a környező falvakban, mostanra a járásban tíz helyük működik hat faluban és négy kisvárosban, és ezekben összesen mintegy 600 gyerekkel foglalkoznak. Eköré folyamatosan, fokozatosan épült ki a szociális munka a családgondozással. Központi tevékenységük a Told községben működő pilot-program, amely egy húsz évre tervezett fejlesztés, társadalmi hatékonyságméréssel követett folyamat, amelynek a felénél tartanak most. A cél a fő probléma, azaz a generációs szegényég felszámolása, mert ez az, ami magában hordoz számos más problémát, mint amilyen például a munkanélküliség, a szerhasználat vagy a prostitúció. A program, amely átfogja a teljes problématérképet, három pilléren alapszik: az első az oktatás, a második a családgondozás, közösségfejlesztés és munkahelyteremtés, a harmadik a részvételi demokrácia megteremtése. 

Forrás: Tea Kiadó

Kettészakadt világ című új könyvének már a címével is utal L.Ritók Nóra arra az erős dichotómiára, megosztottságra, törésvonalra, ami Magyarországon ma jellemző. A magyar lakosság legalább 10 százaléka tartósan súlyos anyagi és szociális deprivációban él, a többségi társadalomtól elzártan. És miközben a társadalmi struktúrák megkövülnek, ez a fajta egyenlőtlenség folyamatosan újratermelődik.

A kötet műfaji értelemben véve szociográfia, hiszen a generációs szegénységben, kistelepüléseken élő, többségükben roma emberek mindennapi életét, valamint a velük folytatott munkát mutatja be. Sok év lenyomata, telis-tele személyes történetekkel és tapasztalatok rögzítésével, amely így együtt kirajzolja L. Ritók nézetrendszerét is arról, hogy társadalmunkban a mélyszegénység hogyan volna megszüntethető.  

Karitatív szemlélet helyett társadalmi vállalkozás

A társadalmi hatékonyságról a szerző szerint nem részterületekben, hanem folyamatokban kellene gondolkodni, és ennek két fontos feltétele az időbeliség és a beágyazottság. Résztávokat kell kijelölni, nem egy-két éves szakaszokra figyelve, éppen aktuális számokkal bizonygatni az eredményes fejlesztést. Sikerként pedig csak azt szabadna elkönyvelni, amikor a megteremtett új struktúrák, már külső beavatkozás nélkül is képesek működni.

Egy leszakadó térségben nem a szociális gondozók számát kell elsődlegesen növelni, hanem azt kell elérni, hogy egyre kevésbé legyen rájuk szükség, vagyis a tünetek kezelése mellett mégnkább az okokkal kell foglalkozni.

L. Ritók szerint a karitatív szemlélet, az adományozás kultúrája önmagában nem oldja meg a problémákat, hiszen csak konzerválja a kiszolgáltatottságot.

Ehhez pedig gyakran társul a tanult tehetetlenség, ami a szegénységben élő emberek hátráltató faktoraként az akaraterő eltűnéséhez vezet, mely azt eredményezi, hogy önállóan nem képesek változtatni a sorsukon.

Az esélyteremtő modell fontos eleme a társadalmi vállalkozás, mint forma és gyakorlat. Olyan önfinanszírozási stratégia – fenntartható bevételi forrás megteremtése –, amely érzékenyen, helyben reagál egy társadalmi problémára. Az Igazgyöngy Alapítvány elsősorban a munkahelyteremtés problémahalmazára ad választ ebben a formában. De miért kulcskérdés a munkahelyteremtés egy adott településen? Mert sokan feketén dolgoznak, messze az otthonuktól találnak munkát, vagy éppen sehol sem. És mert ezeken a településeken többnyire szegényes az infrastruktúra. A Hajdú-Bihar megyei Toldon például, ahol az alapítvány pilot programja zajlik, valóban semmi sincs, még bolt vagy kocsma sem. Leginkább mégis azért fontos, hogy a szegénységben élő emberek megtanulják önmaguk megkeresni a megélhetésüket szolgáló bevételt és így megteremteni a biztonságos hátteret maguknak és családjuknak.

A Partizán filmje az Igazgyöngy Alapítvány Told községben zajló programjáról. Forrás: Youtube

Az Igazgyöngy társadalmi vállalkozása kezdetben csak kézművességgel foglalkozott, majd a mezőgazdaság, élelmiszerfeldolgozás, aztán pedig a szalmabrikett-készítés területére is kiterjedt a tevékenységük. Webshopot üzemeltetnek, Budapesten két üzletet, amelyek a helyi programban résztvevők foglalkoztatásából származó termékek eladását segítik – a Szuno brand alatt megjelent hátizsákokat például egy nagy, országos sportszerkereskedelmi hálózat forgalmazza. A termékek designját pedig a művészeti foglalkozásukon résztvevő, hátrányos helyzetű gyerekek munkái ihleti.

Ez a vállalkozási forma azonban sok kisebb-nagyobb nehézségbe ütközik. Az egyik közülük, hogy állami támogatás híján a hiányzó forrásokat adományokból pótolják, miközben a közterhek megfizetésével természetesen ők is hozzájárulnak az állam kiadásainak finanszírozásához. Más országokban a társadalmi vállalkozások kedvezményeket kapnak, vagy éppen adómentesek, miközben támogatások is érkeznek hozzájuk.

A szegénység kultúrája és a szegregátumok világa

A könyv részletesen beszél a szegénység kultúrájáról, hiszen az is egyfajta világlátás és életmód, melynek megvannak a maga mintázatai, rögzült szokásai, megküzdési stratégiái. A szegénységben is megjelenik a fogyasztói világ csábító ereje, olykor plazma tévé áll az ágy nélküli lakásokban. Jellemző a pénzügyi tudatosság hiánya, megvannak a konzum-rituálék, amik elviselhetőbbé teszik a szegénységet, mint amilyen például a hó eleji tékozló bevásárlás, vagy a pazarlás.

A szerző az oktatással kapcsolatos alapvető, ám nem eléggé közismert tényekre is felhívja a figyelmet. Például arra, hogy

a középosztálybeliekre épített iskolai tananyag nem kompatibilis a generációs szegénységben élő gyerekekkel és így nem is hasznos a számukra.

Szinte már közhely, de mégsem lehet elégszer elismételni: rendszerszintű változtatásra van szükség a közoktatás intézményeiben. A szegénységben élők otthonról jobbára csak a saját mintázataikat, megküzdési stratégiáikat hozzák, az intézményekkel szemben pedig elvárás, hogy „mindent” megtanítsanak a gyerekeknek – ami lehetetlen. A nehezen kezelhető gyerekeket magántanulóságba utalják, ahol aztán elkallódnak. Az SNI-s gyerekek oktatására, integrálására pedig sem a tanárok, sem az iskolák nincsenek felkészülve. „Ezek a gyerekek nem elvégzik az általános iskolát, hanem kijárják” – fogalmaz a szerző.

L.Ritók Nóra. Forrás: Facebook

L. Ritók szerint az integrált oktatás az egyetlen járható út, ám egyben a legnehezebb is, és a rendszer erre sincs megfelelően felkészülve. Gyakori, hogy vidéken, integrált osztályokban az értékelés a „ki, kihez képest, hogyan teljesít” elve alapján történik, és ha onnan valaki továbbtanul, akkor derül csak ki, milyen lemaradásban van, mert a mérce, az erőviszonyok és az elvárások teljesen mások voltak.

Megismerés és kölcsönös tanulás

A kötet írásainak fontos alapgondolata a megértés. Nevezhetnénk résztvevő megfigyelésnek is, miközben az adott kultúra megértése felé haladunk és a miérteket vizsgáljuk. Többségi szocializációval sosem érthető meg teljesen, hogy milyen ma, Magyarországon romaként élni, főként mélyszegénységben élő romaként, a tudásvágy és a közeledés azonban hidat építhet a kommunikációban és megvalósulhat a kölcsönös tanulás. Ebben az Igazgyöngy számára stratégai fontosságú volt a kulcsemberek keresése, és a velük kiépített bizalmi kapcsolat. Az esélyteremtő modellben a nők a kulcs figurák, hiszen a tapasztalatok szerint, velük könnyebb a kapcsolatteremtés. Velük lehet legkönnyebben beindítani a változásokat, ők vannak a legközvetlenebb kapcsolatban a gyerekekkel és így a pozitív hatásokat rajtuk lehet a leginkább becsatornázni a családokba. Az első nagy változás pedig a nők munkába állása volt.

A szerző nyíltan kritikus attitűdöt képvisel a kormányzattal szemben, ami azért is megjegyzendő, mert a hatalom eddig nem talált fogást az Igazgyöngy Alapítványon, hogy más civil kezdeményezésekhez hasonlóan megpróbálja eltüntetni.

A könyvben olvashatjuk L. Ritók véleményét a bizonyos programokat átitató korrupcióról is, a korrumpálható értelmiségiek jelenlétéről, az abszurd beruházásokról, az egyházi iskolák szelektivitásáról, az oktatási rendszer csődjéről és – ami itt és most fájdalmasan aktuális – a gyermekvédelmi rendszer súlyos problémáiról.

Józanul, logikus gondolkodással megírt könyv ez, nem kevés önismétléssel ugyan, de a téma fontossága elnézővé teszi az olvasót ezzel kapcsolatban. Beavat minket a szociális munka mindennapjaiba, megosztja velünk gyakorlati tanulságait, tapasztalatait, rengeteg példával illusztrálva. Nyelvezete közérthető, mindenkinek szól, egyfajta felszólítás, hogy nézzünk szét magunk körül, hiszen nem kell Indiáig menni ahhoz, hogy szembesüljünk a szegénységgel.

A könyv messze nem az Igazgyöngy sikereiről szól, sőt, inkább a kudarcokat taglalja, ugyanakkor mégsem támad az az érzésünk, hogy értelmetlen szélmalomharcról olvasunk. Pedig a sikerek sokszor tiszavirág életűek, csalódásokból, visszaesésekből több van. Ha azonban csak a sikerek jelennek meg a nyilvánosságban, akkor a többségi társadalomban kialakul a hamis illúzió: lám, bárkinek sikerülhet, csak akarni kell.

Nyitókép: Apáti első osztályosok a maszkjaikkal. Forrás: Igazgyöngy, Berettyóújfalu / Facebook

L.Ritók Nóra: Kettészakadt világ
228 oldal, Tea Kiadó, 2022

Percze Blanka szociológiát végzett, jelenleg az ELTE szociálpedagógia mesterszakos hallgatója.

© 2024 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány