Az idei Katalizátor-díjhoz kapcsolódó tranzit.hu Művészetelméleti és gyakorlati szabadiskola vendégművészeivel beszélgettünk a Trafóban megrendezett Díjátadó előtt. Stephan Dillemuth, Maximiliane Baumgartner, Mirja Reuter és Floria Gass egy kéthetes workshop folyamán, a résztvevőkkel közösen tervezték meg a Motor és a Művészet kategória győzteseinek járó díjat. Erre a feladatra a tranzit.hu minden évben más-más művészt kért fel, ez alkalommal azonban a németországi székhelyű csoport a pénzjutalom átadásának módjáról is gondoskodott. Okulva az eddigi évek tapasztalatából, a díj kategóriánkénti 500.000 forintnyi összegét készpénzben, egy egész estét átható performansz végpontjaként, konfettieső közepette adták át a nyertes Gallery8-nek és a Hiányzó padtárs nevű projekt képviselőinek. Az interjú során a Katalizátor-díj strukturális innovációi és a díj tematikája – milyen módon képes a művészet társadalmi folyamatok formálójaként működni – mellett a csoportként való létezés, továbbá munkamódszerük, a művészi kutatás, különösképpen annak általuk művelt bohém formája is terítékre kerültek.
Beszámoló a Katalizátor-díj workshopról (13′ 42” ), 2013. 01. 30. – 2014.02.09 Ι videó: Szabó Péter
PR: RÖVID TÁV/HOSSZÚ TÁV? KINT/BENT? EGYEDÜL/EGYÜTT?
x1: Részemről hosszú táv, de az ember mindig más feltételek mellett, más témákon dolgozik, amik meghatározzák a határokat. Mint ahogy ez a workshop is kéthetesre volt tervezve.
x2: Én az ellentétek közti párbeszédre szavazok, melyet a legfontosabb és legnehezebb figyelemmel kísérni. Lehetnek rövid távú elköteleződéseid, de a hatás összességében hosszú távú.
PR: HOGYAN KEZDŐDÖTT AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSETEK, ÉS MILYEN DINAMIKA JELLEMZI AZT?
x3: Körülbelül 6 évvel ezelőtt, még az egyetem alatt kezdünk el együtt dolgozni, x1-gyel a K2ao (Klasse 2 Aufbau Organisation) csoportban, és később még számos lazább szerveződésben, a jelenlegi workshophoz hasonló kollaboratív projektben is részt vettünk együtt.
forrás: societyofcontrol.com
x4: Az egyéni aktivitásaink során ugyan más-más keretek közt dolgozunk – különböző együttműködések, oktatás, performanszok, workshopok, installációk –, de közös bennünk, hogy mindannyian szeretünk performatív módon gondolkodni.
x1: Mindnyájunkat foglalkoztat a századforduló utáni München bohémiája. Közösen kutatjuk azt az 1918 körüli időszakot, melyben művészek egy csoportja, írók és politikusok megpróbáltak egyfajta tanácsköztársaságot felállítani Münchenben.
x2: München igazán érdekes hely volt akkoriban, ez pedig izgalmas kiindulópontként szolgált számunkra saját művészi, művész hallgatói szerepünk kritikai megértésében, majd 100 év elteltével.
PR: MÉG MINDIG tetten érhető EZ A (BOHÉM) MEGKÖZELÍTÉS A MŰVÉSZI GYAKORLAT KÖRÜLI KRITIKAI DISKURZUST ILLETŐEN A DILLEMUTH-OSZTÁLYBAN?
x3: A témák àtalakultak az évek során, de vannak olyan állandó kérdések, amelyek mégis összetartják ezeket. Általános téma az akadémia (mint a képzőművészet diskurzív tere) és a nyilvánosság kapcsolata a globális világgazdaság által indukált szeizmikus változások közepette. Azt gondoljuk, hogy ezek a változások együtt járnak a művészet funkcióváltásával, a művészi szerep társadalmi koncepciójának átértelmeződésével, valamint egy más oktatási és kutatási minőség kialakulásával. Hogy milyen szerepet játszik az intézményi kutatás, az önszerveződés és a bohémia ezekben a változásokban?
forrás: societyofcontrol.com
x4: Hamburgi diákok egy csoportjával a Lebensreform mozgalom vonatkozásában például azt vizsgáltuk, hogy mennyire tekinthető ez az 1890 és 1933 között működő életreform-mozgalom a 60-as években zajló – a nyugati kultúrát a későbbiekben nagyban befolyásoló – alternatív, forradalmi életvitel-kísérletek előfutárának.
x1: Amikor Münchenben elkezdtünk együtt dolgozni, a „bohémság” történelmét, a politikával és a művészettel való mindenkori zavaros viszonyát, a társadalomra, a politikára és a gazdaságra gyakorolt (mellék)hatását kutattuk.
x2: Csaknem négy éve foglalkozunk a margón alkotó művészek és reformerek történelmével, mellyel célunk, hogy a társadalom egészére rálássunk, hogy analizáljuk azt, és képesek legyünk változtatni rajta.
x3: Míg akkoriban ez egy mondhatni tudatos döntés volt a „bohémok” és a „lebensreformerek” részéről, manapság mással kell szembesülnünk. Azt, ahogyan az embereket ma marginális helyzetbe kényszerítik, kizárják, elnyomják és ellenőrzik, a „Fogaskerékben” vagy a „Pórázra kötve” kifejezésekkel szoktuk leírni. Egynek lenni közülük már nem egy felszabadító érzés.
forrás: societyofcontrol.com
PR: HOGYAN VÁLHATOTT A MŰVÉSZI KUTATÁS PARADIGMÁJA MIND AZ ELMÉLETBEN, MIND A GYAKORLATBAN OLY DIVATOSSÁ AZ ELMÚLT ÉVEKBEN?
x4: Az oktatás alapvető változásokon megy át, a műkritikával és a művészetelmélettel egyetemben önnön szerepének kritikai újraértelmezésén dolgozik. Művészek és elméleti szakemberek a kutatás alapvető struktúráit, a kultúra- és tudástermelés hagyományait kérdőjelezik meg. A kérdés pedig továbbra is az, hogy képes-e a művészi tevékenység beavatkozni és változásokat generálni egy tágabb, akadémiai színtéren.
x1: Kutatónak aposztrofálni magad jelentheti azt, hogy némileg független vagy a piactól, ellentétben a nyolcvanas évekkel, amikor a legtöbb művész kénytelen volt a piac igényeinek megfelelni. Manapság azonban folyamatosan a „kutatásod” használhatóságát kell bizonygatnod. Hasznosság és profit ígérete nélkül nem túl sok támogatásra számíthatsz. De úgy gondolom, hogy még mindig a kutatás alapú struktúra az, ami a legtöbb teret ad kritikus gondolkodásnak.
x2: Mióta a kutatás a művészeti projektek kulcsszavává vált, foglalkoznod kell az ezekre vetülő projekciókkal, és fel kell tenned magadnak a kérdést, mit is jelent valójában a művészi kutatás.
x3: A 90-es években a kutatásalapú művészet a 80-as évekbeli posztmodern matyó művészeti termelés kiszorításának az eszköze lett..
x4: A kutatás kifejezés a művészeti ipar fokozódó önkényességével szemben nyújt segítséget, mert egy problémákra és paraméterekre építkező művészetfelfogást vezet be, lehetővé téve azt, hogy a művészet módszerek és kísérletek során vegyen részt valami újnak a létrehozásában.
x2: A 90-es évekre azonban a neoliberalizmus nyomására a kutatás is csupán az ellenőrzés egyik eszközévé vált.
x1: Ez pontosan láthatóvá válik a Bologna rendszeren keresztül: az „utánpótlás” intézményeit, az óvodától kezdve, a közoktatáson át az egyetemekig, a neoliberális gondolkodásmód hatja át. Ma ezek az intézmények egy ideológia folytonos újratermelésére hivatottak.
PR: AZ ÁLTALATOK HASZNÁLT BOHÉM KUTATÁSHOZ HASONLÓ ÚJ FOGALMAK TEREMTÉSE VAGY A MÁR MEGLÉVŐK KISAJÁTÍTÁSA ÉRTELMEZHETŐ-E A MŰVÉSZI AUTONÓMIÁRA VALÓ TÖREKVÉSKÉNT?
x2: A „bohém kutatás” fogalmát nem mi találtuk ki, de hasznosnak találtuk. Először akkor hallottam, mikor egy interjúban Schüttpelz/Fohrmann-nal a kritikai gondolkodás kapcsán a csoporttá szerveződés körülményeiről és hatásáról beszélgettünk.
x3: A szürrealisták, a szituacionisták vagy olyan politikai csoportok, mint a Kommune1 szintén ezt a kollektív módszert gyakorolták. A „bohém kutatás” azt jelenti, hogy olyan problémákkal foglalkozunk, amelyek a mindennapi élet gyakorlatából származnak.
x4: Az élet annak megélésén keresztül való kutatása.
x1: Ami azt jelenti, hogy nem kell konceptualizálnod a kutatásodat, mint ahogyan azt egy intézmény keretein belül tennéd esetleg.
x2: Megpróbálni olyan életforma szerint élni, ami a fennálló renddel szembemegy, megkeresni azokat az embereket, akiknek hasonló problémáik vannak, de másfajta tudással rendelkeznek. Ez egy kutatásszerű folyamat, remélhetőleg újfajta eredményekkel, amelyek talán képesek megváltoztatni a környező rendet, vagy legalább is egy lyukat fúrni abba.
x3: Remélhetőleg!
x4: A motivációk különbözőek: elméleti, politikai vagy pusztán naiv elképzelések. Együtt lógni, és kipróbálni dolgokat, mint mások kabátjára köpni és így tovább…
x1: Mint a korai punkok Düsseldorfban?
PR: MILYEN NEHÉZSÉGEKET HOZHAT A CSOPORTBAN DOLGOZÁS A MINDENNAPOKban, a rendszeresség beálltával, a hosszabb táv SORÁN?
x1: Szerintem csoportokon belül a döntéshozatal folyamata mindig a legnehezebb…
x2: Ezért kell a döntéshozatalt tematizálni. Mindenesetre az is egy csapda lehet, ha egy csoport túl sokat foglalkozik a döntéshozatallal, ha az válik a fő témájává. Azt hiszem, a csoportok is öregednek…
x3: Igen, míg egy csoport fiatal, a közös érdeklődés és ideológia összeköti a tagokat, de azokból a különbségekből táplálkozik, amit az egyes résztvevők hozzáadnak. A gondolat-, és tapasztalatcsere, egymás felfedezése és a kollektív tudás felépítése egy nagyon izgalmas és kielégítő folyamat lehet.
x4: Az egyre differenciálódó kommunikációs folyamat lehetőséget ad arra, hogy a csoport a közös problémák mélyére ásson. Akár egy kutatásban.
x1: De a pontos megértésen, fogalmak tisztázásán, illetve a közös meg-vagy félre-értésén keresztül, egy exkluzív, mondhatni ezoterikus tudás létrehozásával, a csoport akár el is zárhatja magát a külvilágtól. Vagy ha ez a tudás populárissá válik, kinyithatja kapuit a sikerre.
x2: De akárhogy is, a csoport átesik egy öregedési folyamaton. Kialakul egy hierarchia, kommunikációs problémák merülnek fel, amik persze lehet, hogy megoldhatóak, például az egyes személyek csoporton belüli szerepének pontosabb definiálásával.
x3: Amikor csoportok szétesnek, a tagok újra összeállhatnak, vagy más csoportokhoz csatlakozhatnak. Ez az újracsoportosulás a zenei életben egy általános jelenség. A csoportok közötti kapcsolati hálózat épp ezért nagyon hasznos: hozzásegít ahhoz, hogy a csoportok öregedését vagy szétesését végeredményben egy pozitív történésként értékelhessük.
PR: MESÉLNÉTEK A Katalizátor-díj átadójához kapcsolódó WORKSHOP TAPASZTALATAIRÓL?
x4: Én egy nagyon pozitív tapasztalatként éltem meg, jó csapattal. Csak azt sajnáltam, hogy nem volt több időnk megismerni egymást és egymás tevékenységét.
x1: Kicsit furcsa, szokatlan feladat egy workshopot szervezni díjátadó témában. De végül is jó alkalomnak mutatkozott egymás megismerésére és arra, hogy a díjról, annak folyamatáról, kritériumairól beszélgessünk.
x2: A workshop résztvevőivel együtt kialakítottunk egy nézőpontot, amiből a helyzetre reagáltunk.
x3: Szembesültünk azzal is, hogy a díjátadó eseményen túl még számos dologgal kell számolnunk. Nemcsak a tranzit.hu-val, de az egész köré szerveződő hálózattal, a Trafóval, annak színpadával, akár ezzel az interjúval, magával a performansszal és az ahhoz kapcsolódó elvárásokkal is.
x4: Igen, a meghívásunk tele volt bizonytalansággal. Nem tudtunk túl sokat se a tranzit.hu művészeti szcénában betöltött szerepéről, se magáról a Katalizátor-díjról. Azt hittük, egy workshopot kell tartanunk, ami valamilyen módon a Díjátadóban teljesedik ki. De miközben csináltuk, megismertünk számos – alapvetően a díjátadókhoz – kapcsolódó problémát.
x1: Nemrég találtam magam szembe egy hasonló helyzettel, amikor kaptam egy díjat y1-ben. Feltűnt, hogy sokkal több pénzt költöttek a díjátadó ceremóniára, mint amennyi maga a díj volt.
x2: Ha a művészetre mint idealista, jó dologra tekintenek, akkor azt egy másik idealista, eszmei értéket képviselő dologgal kell jutalmazni. Nekünk ezt kellett létrehoznunk.
x3: Igen! Most azt mondhatod, hogy megkaptad A díjat, és mindenki tudja, hogy ez egy nagy elismerés, nem számít, hogy mennyi pénz jár vele. Mintha a pénz beszennyezné ezt az idealista értéket, és épp ezért az asztal alatt kell tartani.
x4: Performatív módon próbáltunk meg közeledni ezekhez a kérdésekhez, láthatóvá téve a pénzt mint a kapitalista rendszer kikerülhetetlen tényezőjét.
x2: És miről szólt maga a ceremónia? Az esemény programja nagyon szigorú, prezentációkkal, pontos időkerettel. De azt gondolom, hogy díjat kapni mégiscsak egy ünnepségnek kellene lennie.
x3: Nemcsak a nyertest, hanem az összes embert ünnepelve, akik ezen a területen működnek.
x4: Igen, ragyogó látványosság, csillogással, tűzijátékkal, konfettivel!
x1: Emellett azt gondolom, hogy néhány résztvevőnek – akik a mindennapi életük során nem előadóművészek – érdekes élmény lehetett a színpadon lenni és hozzáadni a közös produkcióhoz.
x2: Bár nem vagyunk profi táncosok vagy színészek, a művészi gyakorlatunk része, hogy ennek ellenére MI magunk hozzuk létre, használva saját testünk fizikai jelenlétét.
Beszámoló Díjátadóról (26′ 39”), Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2014. 02. 09. Ι videó: Szabó Péter
PR: MIT GONDOLTOK A KATALIZÁTOR-DÍJ FOLYAMATÁRÓL? NINCS OLYAN ÉRZÉSETEK, HOGY A MEGFOGALMAZOTT KRITÉRIUMOK KIZÁRHATNAK BIZONYOS progresszív KEZDEMÉNYEZÉSEKET?
x3: A folyamatot nem, csupán a kritériumokat ismertük.
x4: Hiányoltam némi játékosságot…
x1: A játékosság az, amit az alkotófolyamatnak mindig tartalmaznia kellene.
x2: Ha valaki közösségekkel, meghatározott csoportokkal dolgozik, vannak bizonyos kihagyhatatlan minőségek, mint az együttlét öröme, a közös politikai küzdelem, a játékosság, a kísérletezés, a művészi eszközök használata és az apró eredmények megbecsülése. Ezeket nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni.
x3: Másrészről becsülendő dolognak tartom a párbeszédnek ezt a demokratikus formáját. Nem vettünk részt a Katalizátor-díj Nyitott Fórumán, de amikor először olvastam a kritériumokat, úgy éreztem, mintha egy jelentkezési lapot olvasnék – hiszen azok gyakran tartalmazzák ugyanezeket a kifejezéseket.
x4: Azt sem szabad elfelejteni, hogy kinek a felelőssége a fennálló helyzet. A hivatalos politika a felelős a hajléktalanságért, a kisebbségek kirekesztéséért, épp úgy, mint a magas lakásárakért.
x1: Minden politikai analízist és kritikát ezzel kellene kezdeni. Az említett kirekesztő politika hatását minden erőnkkel gyengíteni kell.
x3: De az önkéntességet épp ezért lehet kritizálni: stabilizálja a fennálló rendet. Idealista civilek, akik magukat kizsákmányoló módon dolgoznak az állami politika okozta szorongás enyhítése érdekében. Ugyanakkor maximálisan megbecsülöm az ő munkájukat, és alapvetően magát a Katalizátor-díjat is jó dolognak gondolom.
x2: De, ha a díj túl komolyan van véve, minden suppa-duppa demokratikus, a kritériumok már-már túl egyértelműek, akkor elkezdem hiányolni az önreflexiót: a tranzit.hu saját szerepét és az abból fakadó korlátokat illetően.
x3: Ugyanígy a társadalmilag elkötelezett művészek és aktivisták is gyakran túl komolyak, és felvesznek egy moralizáló megközelítést. Például, amikor kitaláltuk, hogy ne rejtsük el tovább a pénzt, hanem mossuk össze az idealista díjjal, például kosztümöket dekorálva a készpénzzel, és azt adjuk a nyertesnek, akkor a Katalizátor munkacsoport aktivista tagjai azt mondták, hogy a hajléktalan emberek, akik részt vesznek majd az eseményen, félreérthetik ezt a gesztust.
Jelenet a Díjátadón előadott performanszból Ι További képek a Díjátadóról >>
x4: Ok, kihagytuk ezt a részt, mert nem akarjuk senkinek az érzéseit megsérteni, ne beszéljünk erről többet!
x1: Ezen túl sokat gondolkoztunk a díj kompetitív természetén és azon, hogy azt hogyan ellensúlyozhatnánk a performanszunkkal. A verseny része minden díjnak, de a Katalizátor-díj esetében még az ingyenmunka jelenségét is kiemeli, mert sok esetben ezek a projektek az önkéntes erővel operálnak. Hiszen annyi projekt van jelölve, mégis csak egy kaphatja meg a díjat…
x3: Amit a kortárs magyar (kultúr)politikai helyzetről olvastunk, abból kitűnik, hogy milyen nagy jelentőséggel bír ez a díj (beleértve demokratikus ügymenetét).
x1: …Igen, de amikor szakmai intézmények politikai irányítás alá kerülnek, ezek a helyek maradnak a munkavégzés utolsó lehetséges bástyái.
x3: Mielőtt Budapestre jöttünk számos kérdésünk volt, de most még többet fogunk hazavinni. Nem kaptunk sok választ azokra a problémákra, amikkel találkoztunk. Nem tudjuk megoldani őket, nem is a mi problémáink, se művészileg, se gyakorlatban. De ez is a része a tanulásnak, ami egy jó dolog szerintem!
Minden kérdés megválaszolása után a jelenlévők az elkövetkezendő évek Katalizátor-díjain ötletelnek.
x2, x3: rrrrrrrrrrh—uhhw–rrrrrrrrrrh—uhhw–rrrrrrrrrrh—uhhw–rrrrrrrrrrh—uhhw–rrrrrrrrrrh—uhhw–
x1: Azon gondolkozom, hogy mi lenne, ha soha többé nem húznánk határt aktivisták és művészek közé. Mert annyira elegem van már ebből az állandó kategorizálási kényszerből.
x2: Vagy miért nincs külön díj minden egyes kategóriára?
x1, x2, x3: äschhhhhhhhhhhhhhhhhh-äschhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh-äschhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh
x3: Igen, és a versenyhelyzet aláásásának érdekében lehetne egy esemény, amin csak és kizárólag a díj-várományosok vannak jelen, hogy legyen lehetőségük megosztani egymással a tapasztalataikat, hogy mindenféle reprezentációt szolgáló gesztus nélkül gazdagíthassák saját magukat. Prezentációkat tarthatnának, lenne lehetőség a valódi párbeszédre, ami talán új projekteket, együttműködéseket alapozhatna meg egy tágabb környezetben.
x1, x2: huwschschsch-whi-whi-whi-huwschschsch-whi-whi-whi-huwschschsch-whi-whi-whi-huwschschsch-whi-whi-whi-huwschschsch-whi-whi-whi…
x4: És természetesen a díjátadó is az összes díjazottról szólna, mert minden csoportot tekinthetünk győztesnek! Szóval minden csoport kapna a díj összegéből. Egyszerre, közösen.
z1: Úgy látom, sok ötletetek van a jövőbeni Katalizátor-díjakra. De csitt! Kérünk, tartsátok meg ezeket az ötleteket magatoknak! Hát, köszönjük az interjút!
Az interjú eredeti nyelven megtalálható a tranzit.hu honlapján.
Az interjút fordította: PR csoport
