Vetítés az adatmegőrzési törvények ellen

Email címek nőnek ki a képviselői irodaház falából, felrobbannak, és pörögve-ütközve hullanak a mélybe. Programozott allegória ez, nem művészet hanem taktikus médiahasználat. Valami bonyolultabbat, élőbbet akartunk, de a célnak ez is megfelelt: látványos-átélhető formába hozva bemutatni egy olyan dolgot, amit kevesen látnak és értenek. Hogy nem akarunk kémkedni utánuk.

 

Október 11-én este, a nemzetközi adatmegőrzés és Internetes megfigyelés elleni akciónapon a Zöld Pók Alapítvány, a TASz és a Védegylet többek között egy animációs vetítéssel tiltakozott a képviselői irodaház (“fehér ház”) falán. A társadalmi kontroll elutasításának konkrétabb apropója a 2006/24/EK jelű európai uniós direktíva, ami megköveteli, hogy a telekommunikációs szolgáltatók 6-12 hónapig megőrizzék a felhasználóik kommunikációs metaadatait. Hogy mi az a metaadat? Ki mikor és hol kivel lépett kapcsolatba, és milyen médiumon keresztül — a telefonok esetében ez a cellaadatokat is magában foglalja, aminek segítségével városi környezetben néhány méteres pontossággal mérhető be a telefonáló fizikai helyzete, az Internetes kommunikáció esetében pedig az IP címekre, amik visszautalnak a használt számítógép elhelyezkedésére a hálózatban. A Zöld Pók Alapítvány, mint a zöld és antikapitalista civil szervezetek email- és honlapszolgáltatója az utóbbi ügyben közvetlenül is érintett, mivel többszáz honlapot, emailcímet és levelezőlistát működtetünk, a mozgalom elektronikus kommunikációjának segítése érdekében.

A magyar törvény (2003. évi C. törvény az elekronikus hírközlésrõl) már évek óta az uniósnál súlyosabb szabályozással él, de eddig nálunk nem nagyon feszegették a dolgot: mi is a nemzetközi jogharmonizáció apropóján néztünk utána, hogy hogy is van ez? A hatóságok gyakorlatilag kiszervezett kémszolgálatokként kezelik a szolgáltatókat, és elvárják, hogy aktákat vezessünk az emberekről. A térfigyelő kamerákkal ellentétben ez a fajta általános megfigyelési mechanizmus az átlagember számára nem átlátható és felfogható, de még ki sincs megfelelően táblázva, tehát az alanyok nagy része nem is tud róla.

Egy ilyen éteri és szerteágazó problémát, aminek az érzékelhető része rendszergazdák képernyőjén érhető tetten, valójában pedig az Internet gerinchálózatán lógó szerverfarmok áramköreiben történik, nehéz a nagyközönség elé vinni. Itt érintkezik kritika és vizualitás: átélhetővé és érthetővé tenni valami száraz és absztrakt jelenséget. Nem is kíséreltük meg fotonokba foglalni a megfigyelés techikai és társadalmi mechanizmusát, inkább irányíthatatlan vágyainkat vetítettük a képviselők irodájára: ezek és ezek az email címek futnak keresztül a postaszolgálatunkon, de inkább elengednénk őket, mint hogy megőrizzük a hatóságoknak. A látvány létrehozásához saját kis programokat kellett fejlesztenünk: egyet, amelyik átnézi a levelezőszerverünk naplófájljait, és kigyűjti a megfelelő információkat, mint a rendőrség, és egy másikat, ami akár élőben is képes megjeleníteni a kinyert információkat, csak hogy ugyanazzal a mozdulattal meg is semmisítse ezeket a személyes adatokat. A végeredmény a régi számítógépes játékok képi világát idéző robbanós kavalkád: kedves-aranyos de nem bukonikus. Ez a kulturális beágyazottság és érzelmi hangoltság ideálisnak tűnt a “képernyő generáció” megszólítására.

Ez a fajta vizuális politikai munka, ami progresszív társadalmi problémákat jelenít meg progresszív technológia segítségével, szerintem Dziga Vertov nyomdokain halad. Ahogy az újmédia prófétája mondta: a még nem kommunista ember csak egy avantgárd kommunista médiumon keresztül értheti meg magát, ami új érzékeléssel ruházza fel, így ráláthat kora problémáira. Egy átláthatatlanul bonyolult társadalom felfogható szerkezeti képét a társadalom progresszív elemei által kitermelt technológiával lehet felmutatni. Vertov ezért fejlesztette ki a filmszem elméletét és gyakorlatát, ami egymástól távoli történéseket és érzelmi rezonanciákat képes szintetizálni.

Így gondolkodott Nicolas Schöffer magyar származású francia művész is, a kibernetika egyik atyja, aki olyan kibernetikus tornyokat épített, amelyek mozgás, fény, hang és füst segítségével valós időben testesítették meg a város életét, a baleseteken és bűnügyi statisztikákon keresztül az időjáráson át a választási eredményekig. Ugyanakkor se Vertov mindentlátó moziszeme, se Schöffer kibernetikus irányítórendszerei nem arra lettek kitalálva, hogy irányítsák és normalizálják a társadalmat, hanem hogy megteremtség a feltételeket a fennálló rend meghaladására. Az adatmegőrzés totális társadalmi kontrollja hasonló technológiákat és ötleteket használ, de pont az ellenkező irányba hat — egy lehetőség, ami valahogy elkerülte az avantgardisták és neavantgardisták figyelmét, de amit a nullás évek újmédia termelői nem hagyhatnak figyelmen kívül.

Vonatkozó linkek:

TASZ sajtóközlemény a témában

Beszámoló és magyarázat magyarul (végén van egy lista hogy hol mi valósult meg)

Háttércikk az indyn

  • Viktor

    nekem nagyon tetszik a videó, ajánlom mindenkinek, de elég kicsi, így fölhívnám a figyelmet, hogy a hangerőszabályozótól balra lévő gombbal ki lehet nagyítani, nem csak ekkorában nézni

  • BLM

    nekem nagyon nagy kérdésem, hogy akkor ha tíz liberális értelmiségi vetít a parlament falára, akkor az avantgárdista kommunizmus és megértik magukat kommunistaként?
    ha igen, akkor miért számolnak errôl be itt, ahol nincsenek avantgardista kommunisták? vagy vannak?
    ha igen, ôk miért nem számolnak be errôl?

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány