Mélyen elraktározódott bennem egy nemrégiben hallott kis színes hír, miszerint a nemzetközi művészeti világ véleményformálói közül néhányan egy neves geográfus, David Harvey New York-i Egyetemen tartott előadásait látogatják. A több évtizede, rendszeresen, mindig az őszi szemeszterben meghirdetett stúdiumok nyilvánosak(!), és Karl Marx elméleti munkásságának legfontosabb téziseit veszik számba. No de mi köze lehet a New York-i marxista szemináriumoknak a magyar Néprajzi Múzeum aktuális programjaihoz?
Benkő Imre: Hajógyári-sziget. Budapest, 1981
Sajnos nem sok. A párhuzam egy, a társadalomkritika elfogadottságát képviselő hazai hír lehetne. Bizonyos értelemben csalódott voltam ugyanis a Néprajzi Múzeum időszakos kiállításai kapcsán, mivel a téma (jelenkor kutatás és gyűjtés keretében az öltözködés kérdésköre) szinte tálcán kínálja a legkülönfélébb kritikai megközelítések lehetőségeit – de úgy tűnik, hogy nem a kiállítások rendezői számára. S ha nincsenek is erőteljes társadalomkritikus kurátori kijelentések, akkor még mindig láthatóvá válhatna a nem kifejezetten politikus irányultságú szubkultúrák eltérő ideológiája. Kifejezetten nézőcsalogató is lehet egy bizonyos öltözködési norma alternatívájaként bemutatott látványos vizuális kontraszt – vagy épp ellenkezőleg –, a stílusbeli eklektikusság. De nem így történt. Pontosabban: szegényes és meglehetősen ügyetlen utalások szintjén (felöltöztetett drótbabák) találkozhatunk gördeszkások városi öltözékével, vagy például a goth színtér jellegzetes fekete, jelmezszerű ruhadarabjaival. A vonatkozó társadalmi kontextust – különösen a farmer viseletet feldolgozó kiállítás esetében – elnagyolt jelentéstársítások által ismerhetjük meg. Az ifjúsági szubkultúrák és a farmer viselet „összefüggéseit” többek között a farmerban feszítő Kovács Kati, Neoton, PMOBIL, Fonográf, HBB stb. tagok lemezborítókon szereplő fényképeinek „segítségével” tanulmányozhatjuk. Látható viszont egy fotó, Benkő Imre munkája, amely a Hajógyári Szigeten csápoló fiatalok egy csoportját mutatja. A kép a két kiállítás legerősebb darabja, amennyiben valóban meg szeretnénk érteni, hogy milyen új jelentéseket kaphat egy ruhadarab (a babos kendő) s válhat egy meghatározott kor, helyszín, és társadalmi csoport kultikus ereklyéjévé. E példa segítségével esetleg azt is megérthetjük, hogy milyen módon segíti az öntudatra ébredés folyamatát egy szőnyeg alá söpört társadalmi probléma protest szimbóluma. Mindez sajnos nem derül ki a kiállítás rendezésből, a kérdéses fotó inkább az illusztráció szintjén jelenik meg, egy sarokban, belógatott farmerdzsekik és fémláncok árnyékában. Az 1981-es Rock Évkönyvet idézve a Beatrice együttes rajongótábora ugyanis a „bomló családokban élő, a törvénnyel már kisebb összeütközésbe került, az állami gondozást, intézeteket már megkóstolt, rossz lakásviszonyok között, szülőkkel egy szobában felnövekvő” babos kendős magyar fiatalság volt.
Az örökéletű farmer
A pápai Kékfestő Múzeum vendégtárlata
2007. november 7. – 2008. március 16., földszint
Rendező: Méri Edina
Kortárs ruha-tér-kép
2007. december 13. – 2008. március 16., földszint
Rendezők: Fejős Zoltán, Frazon Zsófia, Sedlmayr Krisztina, Szabó Magdolna, Vándor Andrea.
Néprajzi Múzeum
Budapest, V. ker., Kossuth Lajos tér 12
Vonatkozó linkek:
David Harvey A neoliberális város című angol nyelvű előadása (audio)
Brian Holmes: A rugalmas személyiség: egy új kultúrkritika felé (exindex.hu Szabad kéz rovat)
