FKS és Sztyúdió, avagy az elnyomástól az érdekképviseletig

STÚDIÓ ’58–89, Budapest Galéria, 2017. január 18-ig

Mert mi is volt a Stúdió voltaképpen? Egy hatalomtechnikai eszköz, mely minden más értelmezési szempontot beárnyékol. Nem valamilyen művészeti csoportosulás vagy szakszervezet. Nem alulról szerveződő, épp ellenkezőleg, felülről irányított, de legalábbis manipulált. (...) a Stúdió egy esettanulmány arról, hogy nem volt lehetséges a rendszeren kívül létezni (...)



Allen allein 2.

El Kazovszkij életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Allen egyedül maradt. (Szeretői voltak.) Festészetében azt fejti ki, ami Dzsan-panoptikumainak az ősélménye lett: az önmagától másik testbe elválasztott kétségbeesését. A klasszikus szobrászatból kölcsönözve formailag, a klasszikus mitológiából tartalmilag merítve a panoptikumban főszereplő Galathea alá, a szobor bálvánnyá válásának jelzéseként kerül a piedesztál. Ez már a hetvenes évekbeli festményeken óriásira nő, ahol (fej nélküli, antik torzó) táncosnők jelennek meg rajta. A piedesztálból egyenesen sziklaszirt lesz, gyakran kettő, tükörszimmetrikusan a képtér előterében, s az egyiken a vágyott, a másikon a vágyódó helyezkedik el – közöttük egyre mélyebben tátong a szakadék. A piedesztál aztán lehet oszlop vagy hegycsúcs, épülettömb, karcsú kúp is. A vágyott különféle formákat, leginkább táncosnőét és szobortorzóét ölti, a vágyó a vándorállat, ami El.


Allen allein 1.

El Kazovszkij életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában

Az El Kazovszkij élet/mű kiállítás lehetetlen ötlet volt, és a megoldása is az lett: délután egykor kezdtem el a tereket végigtekinteni, és ki is takarítottak a szorgos munkások fél hatkor belőle, miközben ha tisztességgel akarom megnézi, magamba venni mindazt az információt, amit tálcán kínál nekem, akkor fél nyolcra, ha végzek. Egy Kazó-kép is túl sok, reprodukcióban, egy térben – már, ha nem egy töküres templomléptékű enteriőr egyedüli vizuális ingere a fókuszpontban: mire odaérsz, megcsöndesedsz.


A keleti blokk, zöld szemmel

Maja és Reuben Fowkes mesélnek legújabb könyveikről

Maja és Reuben Fowkes idén megjelent két új könyve együtt olvasva megmutatja, hogy az ökológiai/környezetvédelmi diskurzusok, bár alapvetően globális jellegűek, mégis sok regionális aspektusuk van, és specifikus, helyi történetekből állnak össze. A szerzők azt is kiemelik, hogy a környezetünk állapotáról publikusan rendelkezésre álló információ mennyisége […]



Ki itt belépsz…

A pedagógiától az aktivizmusig, és vissza… (2. rész)

Az avantgárd aktivizmus a hatvanas évek újbaloldali folyamatai után csak a nyolcvanas évek posztmodernje és globalizációs boom-ja után kapott egy újabb erőteljes jelentés-inputot. A régi-új, nyugati, antikapitalista aktivizmus ideológiája azonban egészen különleges helyzetben találta magát a kilencvenes évek poszt-szocialista és új-kapitalista Magyarországán, ahol az oktatás […]


Jön a farkas!

Az aktivizmustól a pedagógiáig, és vissza… (1. rész)

Meglehetősen elgondolkodtató, sőt, igen tanulságos, hogy a művészet egyes „forradalmi” megújítói mennyire komolyan vették a pedagógiát. Vélhetően egy olyan reális lehetőséget fedeztek fel az oktatásban, ami társadalmi méretekben is érzékelhetően befolyásolhatja nemcsak a művészet értelmezését, de működését és funkcióját is. Az olyan forradalmi „művészetpedagógusok”, mint […]


Hiba legjobb barátomnak

A Mail Artban is használt pecsétmunkák Magyarországon való kortárs képzőművészeti és performatív megjelenései közül ajánlok pár akciót és egy könyvmunkát. Az alábbi bélyegzőt Erdély Miklós elképzelése szerint Galántai György tervezte, és a nyomatot is ő bélyegezte Erdély homlokára 1982-ben, a Mindenki mindenkivel című akció-eseményen. 


Posztumusz tudattágítás

A bejegyzés címadó munkája Tábori András multiplikája, aki egy egyszerűen megvalósítható mű receptjével jelentkezett a Plágium2000 által 2009-ben szervezett Második (Copy Shop) multiplika showra. Maga a mű értelmezhető a Plágium2000 rekonstrukciós törekvéseinek kritikájaként: óvatosságra int Erdély munkásságának lehetséges módosításával kapcsolatban. Ebben a posztban röviden olyan […]


Újságtorta

Erdély Miklós a ránk maradt anekdoták szerint az 1960-as években találta ki az Újságtorta ötletét, de maga sosem valósította meg. Az ötlet rám hagyományozódott verziója szerint újságpapírból kivágott egyforma átmérőjű köröket kell egymásra ragasztani csirizzel vagy tapétaragasztóval, majd ebből kivágni egy szeletet. Erdély Miklós: Újságtorta, […]


Égő újságot olvasok

Tót Endre 1972-es Égő újságot olvasok akciója, ahogy címe is elárulja, annyiból áll, hogy a performer leül, majd meggyújtja kinyitott újságát. Ez az akció gyakorlatilag egy a kiskamasz piromániából merítkező geg-akció, aminek a megértéséhez, nem győzőm hangsúlyozni: a fotó, az nem elég. Tót Endre: Égő […]


Kotun Viktor témái februárban a tranzitblogon

A Neoavantgárd művek rekonstrukciójának gyakorlata című doktori kutatásomból válogattam jelentősebbnek vélt műveket, melyeket csoportosítva, tematikusan mutatok be háromrészes írásomban. A Plágium2000 csoport működésének keretei között megkezdett (2008), majd három éven át az MKE Doktori Iskolájának támogatásával zajlott aktív archivista kutatómunka során egyszerre dolgoztam a hetvenes-nyolcvanas évekbeli […]




© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány