Saját média a street art / graffiti kultúrában

Asszurbanipal király uralkodása alatt (i. e. 669-626) ékírásos felirat hirdette: "Berakom a könyvtárba azt, ami a királynak kedves, amit nem szeret, azt eltávolítom." Tjebbe van Tijen

 […] véget ér a spektakuláris média-cirkusz, amint mindenki hozzájut az olcsó, ‘csináld magad’ médiális technológiákhoz, melyek a termelés és az elosztás új módjainak felszínre kerülésével válnak lehetségessé […] Joanne Richardson

 

 

 

Előző szövegemben arról írtam dióhéjban, hogyan tematizálják társadalmi mechanizmusok a graffitit, street artot, urban artot, illetve arra hogyan építhetők különböző vállalkozások. Ezzel kontrasztba állítva most a teljesség igénye nélkül tourist guide-ként írok az utcaművészek saját készítésű, marginális médiájáról.


Ez a média, véleményem szerint, igazabbat és érdekesebbet is mesél erről a szubkultúráról, mint a mainstream kultúrában hangadó, ellene vagy éppen érte szerveződő politikai, befektetői lobbik. Két csoportra osztom a kiadványokat tartalmuk szerint. Az első csoport szerkesztői bemutatják és dokumentálják az utcaművészeteket, míg a másik csoportban olyan független fanzine-okról, művészkiadványokról esik szó, amelyeknek az alkotói kötődnek az utcaművészetekhez.

 

 

Dokumentációs kiadványok

 

Dokumentációs céllal tucat, sőt száz számra találunk különböző blog felületeket a neten: előszeretettel használják például a fotolog blog motorját, ide ingyenesen napi egy kép tölthető fel, ami alatt a szerző ismerősei, barátai kommentelhetnek, ezáltal linkelve saját oldalukat. Ezeket nem érdemes bemutatni, egy random blogról elindulva az ismerősökön keresztül szörfölve, remekül be lehet erdőzni az interneten, egy óra alatt át lehet látni, kb. hogyan működik a rendszer, akár saját blogot is indíthatunk egész egyszerűen, ahova koncepciónk szerint vagy saját munkákat tölthetünk fel, vagy gyűjtésünkből szelektálhatunk. Ez utóbbi koncepciót követi például a bp_tags és a bp_stickers blog, ahol gyakran napi rendszerességgel kerülnek ki fotók újabb és újabb matricákról.

 


Bp_stickers
dokumentálja, jobbra az ismerősök legfrissebb fotóinak ikonjai.

A blognál komolyabb internetes kiadványforma a pdf magazin, ami gyakorlatilag a nyomtatott fanzine-ban rejlő lehetőségek közül fokozott fel párat (színes, korlátlan terjedelem, linkelhetőség stb.), miközben párat elhagyott (kézbevehetőség, nyomdászati csináld magad stb.). Külföldi oldalak közül kiemelném a cseh Upstream magazint, magyarországiak közül pedig a már megszűnt, de továbbra is online Harmelss pdf magot, illetve a még mindig kitartóan működő Robopimp3-at.

 

 


A Harmless pdf mag ötödik, utolsó számának címlapja.

 

Ezen rendszertelen periodikák szerkesztői bemutatják és dokumentálják az utcaművészeteket: egyrészt minden megjelenés lázas öröm mind a writereknek, mind a readereknek, másrészt az évek során, akár függetlenül a szerkesztők szándékától, ezekből a magazinokból átfogó marginális dokumentációs archívumok jönnek létre, ahol a szempontokat nem külsős szakértők kutatásai termelik ki, hanem a bennfentes szerkesztők aktuális érdeklődési szelekciója gyakorlati alapon, a szubkultúra diskurzusának vizuális és közösségi nyelvén, amely nyelv idegen (és éppen ezért tűnhet naivnak is) az elméleti szakemberek, történészek, kurátorok, külsős kutatók, rendőrügynökök számára.

 

Az online kiadványokon túl hadd említsem meg a Tökmag csoport networker, dokumentációs tevékenységét is: az ő nevükhöz kötődik a már két részes, egyre nagyobb formátumú Beton és én sorozat, és az ahhoz kapcsolódó kiállítások szervezése. A könyvsorozat kelet-európai (főként trash) graffitisek munkásságát mutatja be, s mint ilyen abszolút hiánypótló papír alapú kiadvány, aminek a kapcsolódó kiállítások pusztán bemutatói.

 


A Beton és én első részének honlapján Ben munkája egy bontás alatt álló házban.

 

 

Fanzine-ok, művészkiadványok

 

A meghatározott csoporton belül egy pár olyan kiadványt említek meg, melyek éppen aktív periódusukat élik, szerkesztőik, készítőik pedig bizonyos tekintetben a graffiti és a street art határán mozognak, az urban art koncepciói és reflexiói keverednek képzőművészeti koncepciókkal és reflexiókkal.

 

Az itt  említett kiadványok világosan követnek bizonyos marginális képzőművészeti hagyományokat, mind a forma, mind a tartalom szempontjából: formailag általában jellemző az olcsó, fénymásolóval dolgozó csináld magad attitűd, gyakran a kollaborációs szerkesztés vagy a szerkesztett assembling, tartalmilag pedig a kortárs, és megörökölt problémák.

 

 

 
Reflex No. 1, RPKJ No. 2, 2009

 

A Reflex fanzine-t Szigeti Árpád szerkeszti számonként meghatározott témában, felkért művészektől kér 2-2 oldalt. A kiadvány gyakorlatilag egy sokszorosított assembling, egyedi linónyomott borítóval és ajándék jelvénnyel. Az RPKJ Szigeti Árpád saját fanzine-ja, hol saját munkásságának dokumentációja, hol pedig önálló munkája.

 

 


Karate, 2008  


Szinyova Gergő: Odd Rain fanzine, No. 1, 2008

 

 

Karate fanzine egy kollaborációs kiadvány, tudomásom szerint egyszeri kiadvány, mely karate témában tartalmaz különböző technikával készült grafikákat.

Az Odd Rain pedig Szinyova Gergő fanzine-ja, idáig két számot ért meg; saját rajzait, grafikáit, illetve a rendszeres CD mellékleten aph, m.mikolai, sleeparchive zenéit adja ki. A ‘zine szokásosnál magasabb ára a nyomdai kivitelezés számlájára írható.

A megadott linkeken még több fotó érhető el a kiadványokról, illetve terjesztésükről is található információ.

  • iparterves

    Illő tisztelettel hadd kérdezzem meg, mit jelent a szokásosnál magasabb ár a jelen esetben?

© 2019 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány