Street Art körkép

Szerintem kevesen tudják, hogy 2011 óta a büntetőtörvény az illegális felületképzést (tag, graffiti, stencil, matrica stb.) a károkozás mértékétől függetlenül (!) bünteti, mintegy társadalmilag káros, elfajzott művészetként, a képviselői indítványnak megfelelően, egy év börtönnel sújtható bűncselekmény lett.

Klauzál tér, Budapest | fotó: Sugár János

(…) az államnak feladata garantálni polgárai számára a tiszta, élhető, egészséges környezetet. Míg ez kezdetben csak a környezetszennyezés elleni harcot jelentette, addig mára egyre inkább magába foglalja a zavartalan, esztétikus épített környezethez való jogot is. Azzal, hogy egyes csoportok falfirkákkal elcsúfitják a köztereket, ezen jogot sértik, amely ellen az államnak akár a büntetőjog eszközével is fel kel lépnie (…)
Btk. 324. §
(2) A büntetés vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a rongálás kisebb kárt okoz,
b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást falfirka elhelyezésével vagy bűnszövetségben követik el.

Mindez, ha összevetjük a büntethetőség alsó korhatárának csökkentésével, egy korosztály kriminalizálását jelenti, egy nemzedékből pontosan azokat szűri ki, akik számára a kreativitást a rizikóvállalás és közösségiség együttese robbantja ki. És ez az a ritka élmény, amit utólag nem lehet pótolni. A művészettörténeti szakirodalom a 70-es évektől kezdve a graffitit, az illegális nyomhagyást művészetként, önkifejezésként (azaz átkontextualizálva) is tudja kezelni, a társadalom a rongálás mellett igyekszik meg is érteni azon leginkább ifjú tagjait, akik az évezredes hagyományok szerint a falakon jutnak szóhoz.

Ismeretlen német festő: Belsazár lakomája, 1410 (Dániel próféta könyve, 5 fejezet)

A hazai törvényalkotók egy hamis rend képzetének (azaz díszletek és fizetős felületek) formájában tudják csak elképzelni a városi vizualitást. Egyszóval nem ismerik Kosztolányit: (…) Gondolkozzál az okain is tán – s megérted! Aki bele kívánna látni a writerek mindennapjaiba, olvassa el Bódi Péter Szétírt falak című graffitis környezetbe ágyazott fejlődésregényét (elsőkönyv).

***

A tekintélyes Art education folyóirat teljes szeptemberi száma a street arttal foglalkozik (megtalálható itt). A street art összefoglaló néven ismert jelenségcsoportban a hagyományos graffiti (TG) már csak az egyik vonal. Ugyan minden újabb irányzat büszkén vállalja a TG hagyományát (a tegelés örök), de szakít a kötött rendszer némely fontos vonásával, és újít. Nincs destroy; átjárások nyílnak a kortárs művészet, a design és a kommersz felé; új, pl. trash helyszínek jelennek meg, és új eszközök a reverse graffititől a vetítésig stb. De leginkább egy erősödő, tágabb vagy lokális értelemben vett társadalmi felelősségtudat jellemzi az illegális közmédiummá alakuló street artot. A TG közösségi jellege egy szélesebb, ellenkulturális horizonton jelenik meg. Azt lehet mondani, hogy a street art műfaj belső evolúciója tart a legerőteljesebben egy kritikai irányba. A street art taktikus eszköztárán és hitelén alapulnak a tüntetések és tömegmegmozdulások feliratai. Az egyiptomi felkelés „kommunikációja“ a falakon is zajlik.

A forradalom mártírjai, graffiti a Mohamed Mahmoud falon, 2012. | fotó: Mai Shaheen

A sok közül néhány alkotó: Keizer, Hend Kheera, Ganzeer.

Ganzeer híres munkája: Tankok vs. bicikli (a Sad Panda nem tőle van) | © muftah.org

Nemcsak a kávézó kirakata változott hirdetőtáblává, hanem a járda is szöveghordozó lett, a szövegben járva olvasunk.
Erenkoy, Istanbul, 2013 | fotó: J. Abizeid, © oroom.org

***

Zelle Asphaltkultur a neve annak a tagjai anonimitását őrző városi intervenciós csoportnak Düsseldorfból, akik a hagyományos graffiti felületein, falon, vonaton jelennek meg kemény, direkt, szubverzív üzeneteikkel.

Akkor figyeltek föl rájuk, amikor egy hosszú palánkra egy koncentrációs tábor perspektivikus képét festették föl (lásd fenti kép). Vizuális akciójuk arra a közeli teherpályaudvarra utal, ahonnan a düsseldorfi deportálások indultak. A klasszikus wholtrain műfajt is másképp értelmezik. Azt lehet mondani, hogy tevékenységük társadalmilag kifejezetten hasznos.

A vonaton az elfajzott művészet kifejezés olvasható hagyományos német tipográfiával. Ez a kép, és a többi is a düsseldorfi kiállításuk alkalmával 2013-ban publikált könyvecskéből származik.

A vonaton a szégyenfolt kifejezés olvasható

A vonaton az idegen test kifejezés olvasható

***

Raymond Harmon BOMB című művészeti-terrorizmus kiáltványnak nevezett tanulmányában (művészkönyv) kulturális engedetlenségnek nevezi a street artot (bár ő a graffiti szót használja, többnyire street art-példákkal él). Hakim Bey hasonlóról ír 1985-ben: A Költői Terrorizmus (KT) által kiváltott közönségreakció vagy esztétika-sokk legalább olyan erős kell legyen, mint a rémület érzése – erős undor, a szexualitás felébredése, babonás félelem, hirtelen intuitív áttörés, dada-szerű angst – mindegy, hogy a KT egy vagy több személyt céloz meg, mindegy, hogy szignált vagy névtelen: ha nem változtatja meg senkinek az életét – a művészétől eltekintve –, kudarcot vallott, sikertelen.

***

A szófiai Destructive Creation csoport 2011-ben, mint az köztudott, popkulturális figurákká festette át a szovjet emlékművet.

Némi felháborodás után az emlékművet letisztították. A tisztítás ellenére az új kontextus rajta ragadt, és nemrégiben nemcsak rózsaszínűre festették a teljes emlékművet, hanem még cseh és bolgár nyelveken elnézést is kértek a 68-as bevonulásért. Társadalmilag szintén rendkívül hasznos művel állunk szemben.

***

Diákok akciója a zágrábi Jelasics-emlékműnél. 2013. június | fotó: Sugár János

***

Az illegális feliratoknak egy drámaian őszinte és kommunikációs szempontból jól értelmezhető csoportja az ún. extrém hosszú szövegek a falon. Egy budapesti és egy a szlovákiai példa a nyilvánosság szenvedélyes megragadására:

Faludi utca, XIII. kerület, Budapest, 2011 | fotó: Sugár János

Muzsla vasútállomása, Szlovákia, 2013. október | fotó: Tóth Balázs

Képzeljük el a szöveg kiírásának dühödt koreográfiáját! (Érdekes volna ennek a színpadi rekonstrukciója.)

***

Az év kommersz toy díját magasan az Operaház PR akciója kapja: lemosható kamugraffitivel telemaszatolták a szfinxet, és fotóháttérnek odaraktak egy kis fotosoppos vandalizmust.

2013. szeptember 21., Operaház

Nehéz kibogozni a PR akció logikáját, sokminden kavaroghatott a fejekben, míg végül ez így összejött.

***

Új anyag a láthatáron! Ha az újonnan kifejlesztett víztaszító anyaggal írunk valamit a járdára, akkor eső esetén ott megállnak a csöppek és láthatóvá válik.

Az atlantai Nathan Sharratt NeverWettel készült esőrajza, 2013. július

Egyszerűségében hasonló, de időszemléletében jellegzetesen eltérő az újabban egyre népszerűbb hagyományos kínai víz-kalligráfia.

Hagyományos kínai víz-kalligráfia, 2010 | fotó: Allister Chiong

***

Berlinben pár nappal ezelőtt ért véget az Unpleasant Design (kellemetlen design) témájú workshop, amely azokkal a megoldásokkal foglalkozott, amelyek igyekeznek megakadályozni bizonyos emberi tevékenységeket. Ilyen például az, amikor valaki egy köztéri padon alszik. Biztos nem vett részt az említett workshopon a 8. kerület önkormányzatának egyetlen ötletgyárosa sem, mégis tökéletesen megoldották, hogy a kerület mindezidáig leghumánusabb terén, a Lőrinc pap téren található padokat utólag (!) ellátták stílusban illő, masszívan fölszerelt jól megdizájnolt karfákkal. Ezzel nemcsak a hamis rend képzetét zavaró hajléktalan felebarátaink alvása válik lehetetlené, de például a szerelmespárok egymásbaborulása is kivitelezhetetlen. Nyilván úgy gondolták az illetékesek, hogy valamit valamiért. Mindenesetre ennek a különleges térnek az emberi használhatósága bántóan csökkent.

Társadalmilag káros dizájn, 2013. november | fotó: Sugár János

***

Végül azoknak, akik esetleg kíváncsiak Pjotr Pavlenszkij orosz művész, a bulvárhírekben megjelenő akciójának a hátterére, ki a herezacskójánál a Vörös Tér kövezetéhez szögelte magát, álljon itt a holland művész, Tjebbe van Tijen magyarázó szövege!

Pjotr Pavlenszkij a moszkvai Vörös Téren, 2013. november 10. | fotó: Alo!