Ludwig 25 – Mellébeszélgetés a Ludwig Múzeum elmúlt 25 évéről

„Ne utáljanak, ne szeressenek, ne féljenek tőlem, hanem beszéljük meg.” – Fabényi Júlia (Múzeumcafé 2013/5.)

lumu25_kep1.jpg

Részlet a kiállításból – a Ludwig Múzeum elmúlt 25 éves története az 1983 és 1996 között eltelt 13 éven keresztül bemutatva. I Forrás: Facebook

November közepén új gyűjteményes kiállítás nyílt a Ludwig Múzeumban, Fabényi Júlia igazgatósága során az első. A tárlat egyben a múzeum alapításának 25. évfordulójára is emlékezik – ennek apropóján rendeztek kerekasztal-beszélgetést a megnyitó napjára. A beszélgetésen részt vett Fabényi Júlia mellett Walter Queins, az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung ügyvezetője, Wolfgang Becker, az aacheni Ludwig Forum für Internationale Kunst egykori igazgatója, Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria egykori főigazgatója és Magyar Bálint, egykori művelődési és közoktatási miniszter. A névsorból már előre sejteni lehetett, hogy inkább a múzeum alapításának a történetéről lesz szó, semmint elmúlt huszonöt évének egészéről, netalán közelmúltjáról, hát még jelenlegi kilátásairól. 

A sejtés igaznak bizonyult: az érintettek a mintegy másfél órás esemény alatt kedélyesen sztorizgattak a Ludwig-házaspár 1983-ban volt első budapesti látogatása, és az akkor még Kortárs Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeum Budapest néven létrejövő új intézmény 1996-os megalapítása közötti történésekről (a beszélgetés közben vetített slideshow fotódokumentumait is ebből az időszakból válogatták, illetve 1996-tal zárul a most megnyílt gyűjteményi kiállítás különtermében a múzeum történetét bemutató részleg egyaránt). Így a műsor bár összemosolygásra sok lehetőséget adott, kihagyhatatlannak aligha volt nevezhető: hiszen akit komolyan foglalkoztat, hogy hogyan vezetett az a bizonyos első látogatás a Művészetek Palotájáig, az ezt megtudhatja a gyűjteményt bemutató kötetből (A gyűjtemény: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2010). Az ebben megjelent, a gyűjtemény és a múzeum történetét feldolgozó írás nemcsak tárgyilagosabb, de pontosabb és részletesebb is, mint a beszélgetés volt – amelyet a szöveg szerzője és egyben a most megnyílt kiállítás kurátora, Szipőcs Krisztina csak a közönség soraiból hallgatott végig. Szipőcs tanulmánya a Művészetek Palotájába költözéssel, majd a múzeum első igazgatója, Néray Katalin halálát követően Bencsik Barnabás 2008-as kinevezésével ér véget. A 25 éves évforduló remek alkalom lehetett volna a történet folytatására – erre azonban nem került sor. „Pedig milyen érdekes lett volna meghallgatni …” – írta 2013-ban az artportal.hu-n Mélyi József a Fabényi Júlia és Bencsik Barnabás pályázatát elbíráló bizottsági ülés hiányosságairól, értelmetlenségéről. Mivel a rá vonatkozó titoktartási kötelezettség miatt az ülésen elhangzottakról nem nyilatkozhatott, cikkében végül azt írta meg, „mi nem hangzott el”.

lumu25_kep2.jpg

Magyar Bálint a kerekasztal-beszélgetésen – a háttérben Göncz Árpád, Irene Ludwig, Magyar Bálint és Néray Katalin a múzeum 1996-os nyitóünnepélyén I Forrás: Facebook 

Most, a novemberi kerekasztal-beszélgetésen nem hangzott el például Bencsik Barnabás neve. (A háttérben vetített képek között is csak a még a Palotában működő múzeum megnyitóján álldogálva tűnt fel, látogatóként.) Igaz, a beszélgetést követő nyitóünnepségen viszont Fabényi Júlia Néray Katalin mellett megemlítette őt is: hogy köszönetet mondjon neki a menedzserszemlélet meghonosításáért a múzeumban. Az viszont már nem hangzott el, hogy ez alatt tulajdonképpen mit is ért: talán a 2008-as kinevezésekor még rendszerezetlen gyűjtemény leltározását, digitalizálását és online elérhetővé tételét, illetve az említett, a teljes gyűjteményt bemutató kötet kiadását? Vagy a múzeum kommunikációjának korszerűsítését? Esetleg a kialakított múzeumpedagógiai és önkéntes programot? Pedig milyen érdekes lett volna meghallgatni, ahogy a megszakadt történet folytatásaként feldolgozzák a múzeum 2008 utáni működését: a régióra koncentráló gyűjteményezési stratégiát, a létrejött időszaki kiállításokat, a Bencsik vezetése idején még a Ludwigon belül működő ACAX iroda eredményeit, így annak Check-in Budapest programját, amelynek köszönhetően nemzetközi kurátorok ismerhették meg a magyar művészeket, és szerepeltethették őket többek között a Documentán és több biennálén is. Ezt a munkát ráadásul lett is volna már hol elkezdeni: kiváló kiindulási alapot kínál ehhez Bencsik 57 oldalas, sikertelen igazgatói pályázata.

lumu25_kep3.jpg

Csoszó Gabriella képe Bencsik Barnabásról, a Kívül tágas – Kiállás minden héten c. projekt részeként I © kivultagas.hu

Nem hangzott el a 2013-as igazgatóváltás körüli botrány sem. Hiába hangsúlyozta Fabényi több helyütt is, hogy a múzeumnak tükröznie kell a társadalmi folyamatokat, és be kell fogadnia a politikai művészetet – az igazgatói pozícióra kiírt pályázat lebonyolításának transzparenciáját követelő Ludwig-lépcső akció mintha meg se történt volna. Hasonlóképp, látszólag a Ludwig Alapítvány jelenlevő képviselőinek emlékezetéből is törölték, hogy tavaly még Bencsik Barnabást támogatták – a mellettük ülő Fabényivel szemben. Ez különösen akkor lett kínos, amikor a múzeum 1996-os alapítása körül miniszterként ténykedő Magyar Bálint azt kezdte részletezni, milyen fontos szempont volt egy olyan konstrukció létrehozása, amely valóban képes az intézmény autonóm működését, így az igazgató személyének tisztán szakmai alapokon való kiválasztását is biztosítani, és amely megakadályozza, hogy az állami támogatás politikai inváziót jelenthessen. Ez, ahogy 2013-ban is kiderült, nyilvánvalóan nem sikerült.

lumu25_kep4.jpg

Ludwig-lépcső, 2013. május I Forrás: Facebook

Nem hangzott el, hogy a kulturális szféra támogatási rendszerének átalakulása közepette milyen lehetőségei maradnak a múzeumnak jelentős kiállítások rendezésének, illetve a gyűjtemény bővítésének a finanszírozására. „Jelenleg egyetlen forrás létezik, ami a Nemzeti Kulturális Alap” – jelentette ki Fabényi 2013. júliusában, ma azonban ez az állítás az NKA zsugorodásával (illetve függetlensége illúziójának a megszűnésével) és az MMA pénzosztó szervként történő erősödésével egyre kevésbé állja meg a helyét. Pedig milyen érdekes lett volna meghallgatni, hogy ha esetleg majd arra kerülne sor, hogyan tervezi az igazgató a múzeum érdekeit képviselni az MMA-val szemben, amely körül olyan, a Ludwig szellemiségével nem összeegyeztethető elméletek artikulálódnak, amelyek elvetik a konceptualizmust, károsnak tartják a kritikus művészetet, a több ezer éves múlttal rendelkező hagyományos műfajokkal szemben érdektelennek nevezik az új médiumokat (és most nem az augmented reality-re kell gondolni, hanem a fotográfiára), és a kortárs művészetet alapvetően egy hamarosan kipukkanó szappanbuboréknak látják. Az index.hu-nak júniusban Fabényi a Ludwigról még azt mondta: „ha ez egy autonóm intézmény lenne, akkor egy árva vasat sem kapna”. Talán nem véletlenül kérte a kerekasztal-beszélgetés során többször is a Ludwig Alapítvány képviselőit, hogy támogassák gyűjteménybővítési javaslatait (a régióra koncentráló, de sikertelen pályázatában a nemzetközi trendeket követve már a közel- és távol-keletre is kikacsintó Bencsikkel szemben olasz, délszláv és, az Alapítvány nemtetszése ellenére, osztrák műveket vásárolna), hiszen, ahogy a Kunsztblognak el is ismerte: “Illúzióink nincsenek: ha az alapítvány visszavonja a forrásait, a műtárgyvásárlás csökkenni fog.”

lumu25_kep5.jpg

Részlet a kiállításból – Forgács Péter Magyar TOTEM c. installációja I Forrás: Facebook

És végül, nem hangzott el, hogy milyen sors vár a Ludwig Múzeumra a múzeumi negyed részeként. Bár ez még indokolt is lehetett volna, mivel épp a kerekasztal-beszélgetés előtti napon derült ki, hogy a 150 milliárd forintosra saccolt beruházásra a jövő évi költségvetés 8,8 millió forintot szán, amely tényből többen azt a következtetést vonták le, hogy a projekt elmarad – ugyanakkor az új gyűjteményi kiállítást megnyitva Rétvári Bence államtitkár egyértelműen a múzeum Ligetbe költöztetéséről beszélt. Semmi esetre sem tisztázott azonban a Ligetben a múzeum leendő státusza: a Ludwig Alapítvánnyal 1989-ben kötött szerződés szerint az intézménynek önállóan kell működnie, sőt, a Magyar Nemzeti Galériának át kell adnia a múzeum részére a Jelenkori gyűjteményének a 60-as évekkel kezdődő részét. A múzeumi negyed homályos tervei alapján ez nem látszik egyértelműen biztosítottnak, amely, az Alapítvány képviselőjének a nyilatkozata szerint, „nem felel meg az elképzelésünknek”. Mindeközben Fabényi a MNG és a Ludwig összeköltöztetésével létrejövő Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum koncepcióját előkészítő team tagjaként a Múzeumcafénak azt mondta: „Szeretném, ha minél többen vitatnánk meg, mi legyen az új a kortárs és a 20. századi művészetet bemutató múzeumban”. Pedig.

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány