A lipcsei Galerie für Zeitgenössische Kunst (GfZK) mind tartalmilag, mind pedig formailag izgalmas színfolt az európai intézmények térképén. A múzeum, amely a megszokott múzeumshop és a könyvtár mellett egy saját hotelt is üzemeltet, egyszerre igyekszik lépést tartani a kortárs művészeti színtér progresszív tendenciáival, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet saját közönségének igényeire és edukációjára is. Az interjú első részében a különleges építészeti környezetről, intézményvezetési stratégiákról és a művészetközvetítés kitüntetett szerepéről beszélgettünk az intézmény igazgatójával, Zólyom Franciskával.
Művészetpedagógiai foglalkozás óvodásoknak a GfZK-banI Fotó: GfZK
Sárai Vanda: Az, hogy a GfZK nem mindennapi intézmény, már az eklektikus és végtelenül izgalmas épületegyüttest látva nyilvánvaló. A kiállítások egyszerre találhatóak a Peter Kulka által átépített 19. századi Herfurtsche Villában és az as if berlin wien építészcsoport által tervezett új épületben is, de szabadtéri installációk is kerülnek időnként az ezekhez tartozó kertbe. Tudnál mesélni arról, hogyan használjátok ezeket a nagyon eltérő tereket?
Zólyom Franciska: A felosztás általában az, hogy a régi épületben állítjuk ki a gyűjteményünkbe tartozó munkákat, ez egyfajta képtári logikát követ. Ugyanebben az épületben helyezkedik el a művészetközvetítő-részleg műhelye és kiállítótere, a könyvtár, illetve az irodáink is itt találhatóak. Az időszaki kiállításainkat általában az új épületben installáljuk, amely minden elemében ellent mond a white cube logikájának, hiszen majdnem minden külső fala ablak, a belső falai pedig mozgathatóak, a terek változtathatóak. A látogatóknak újra és újra tájékozódnia kell, az épület úgymond a bevett nézőpontok ellen hat. A kiállítóterekben, a művészek által kialakított kávézóban, szállodai szobákban, illetve a kertben lévő kioszkban és a nyitott zöld területeken arra törekszünk, hogy a művészettel való találkozás különböző lehetőségeit teremtsük meg. A múzeum nem megmondó intézmény, hanem a közös gondolkodás tere.
GfZK I Fotó: Wolfgang Thaler
S.V.: A GfZK vezetését 2012-ben vetted át Barbara Steinertől. Mennyiben követed az ő intézményvezetési stratégiáját, és mennyiben valósítod meg a saját víziódat?
Z.F.: A GfZK számomra már korábban, a dunaújvárosi ICA-D-ben töltött éveim alatt is egy modellértékű intézmény volt, ami egyfelől nagyon jó, mert nagyon sok alap meg van itt vetve, amire aztán lehet építeni, ugyanakkor az is feladatunk, hogy újra meg újra felülvizsgáljuk és átalakítsuk az intézmény működési elveit. Az elmúlt három év során leginkább a személyzeti struktúrát alakítottam át, ami egy nagyon érzékeny, nehéz folyamat, ugyanakkor ennek elsősorban nem maguk az itt dolgozó emberek voltak az okai, hanem az, hogy szerettem volna bizonyos tevékenységi köröket tovább építeni, illetve átértelmezni. Mindenekelőtt van egy műgyűjteményünk, illetve rendelkezünk egy 30.000 darabos könyvtári állománnyal is, amit természetesen gondozni és bővíteni is kell, mindezek mellett pedig folyamatosan futnak a kutatási projektjeink is, ez rengeteg különböző feladattal jár. Fontos volt tehát, hogy olyan szakembereket találjunk, akik egy szerény vásárlási keretből is tudnak építkezni, akik új kapcsolatokat teremtenek, és tudják, hogy milyen dokumentumokat, meghívókat, dokumentumfotókat érdemes gyűjtenünk, vagy mik azok a művészhagyatékok, amelyekben a számunkra izgalmas levelek, fotók vagy korabeli újságcikkek fellelhetőek. Olyan emberekre volt szükség, akik nemcsak további műtárgyakban gondolkoznak, hanem azt is tudják, hogy az újonnan megszerzett anyagok hogyan tudják kiegészíteni a gyűjteményi művek bemutatását, és azt is fel tudják kutatni, hogyan szerezhetőek be ezek a tárgyak.
Számomra nagyon meghatározó a hosszú távú tervezés és perspektíva, ami a projekt-alapú munkával ellentétben az intézményi munkát jellemzi. Így pl. a GfZK mára nemzetközileg elismert művészetközvetítői részlege 10 éves múltra tekint vissza. Általában éves programokban gondolkozunk, olyan témákat fogalmazunk meg, mint pl. a művészet mint az ismeretszerzés eszköze. Az egyes témákban kiállítások, elméleti és gyakorlati rendezvények formájában mélyülünk el, és a tapasztalatokat igyekszünk publikálni, illetve a GfZK további működésébe visszaforgatni. Ugyanakkor foglalkoztat az is, hogy hogyan lehet beépíteni a GfZK programjába olyan kurátori szempontokat, amelyek nem is az intézmény viszonylatában születnek, hanem a művészeti munka közvetlen részei, a GfZK-tól teljesen független hátterűek. Ezeket igyekszünk beilleszteni a GfZK munkájába úgy, hogy a hosszú távú működésmód mellett legyenek spontán, illetve más nézőpontú kurátori-művészeti események is.
GfZK – Herfurtsche Villa I Építész: Peter Kulka I Fotó: Hans-Christian Schink
S.V.: A gyűjteményezés és kutatás mellett nagy hangsúlyt fektettek a művészetközvetítésre is. Ki az elsődleges célközönség, és milyen típusú technikákkal dolgoztok?
Z.F.: 2004 óta külön művészetközvetítői részleg működik a GfZK-n belül, ami elsősorban gyerekekkel és fiatal felnőttekkel dolgozik együtt, 3 éves kortól. Ennek a részlegnek az az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy azt a társadalmi szegregációt, amit pl. az iskola rendszere eredményez, megpróbálja visszájára fordítani. A 3 éves kor azért volt nagyon fontos a művészetközvetítők számára, mert beiskolázáskor már nagyon sokakat speciális iskolába küldenek, mondván, hogy valaki különleges fejlesztésre szorul, rosszabb képességű, mint egy átlag gyerek. Ennek aztán egy életen át tartó következményei lehetnek, egy ilyen speciális iskolából nehéz egy úgymond “normális” általános iskolába visszakerülni. A közös művészeti projektekbe, alkotói folyamatokba különböző képességű, családi vagy akár kulturális hátterű gyerekeket vonunk be úgy, hogy ezek a különböző nézőpontok egymással találkoznak, egymást gazdagítják, és nem egymástól különválasztva jelennek meg. Emellett a tudás, a kulturális ismeretek, a kultúra, a műveltség fogalmainak vizsgálata is egy nagyon fontos célkitűzés. Mit is jelent az, hogy valaki művelt, melyek azok az ismeretek, amelyekre ma egy embernek szüksége van, a lexikális tudás, illetve a feladatok elvégzésének képessége a fontos vagy a szociális, esetleg kreatív kompetenciák? A művészet mindig nagyon inspirálónak bizonyult arra, hogy különböző módszereket lehessen levezetni belőle: hogyan lehet egy témát vagy kérdésfelvetést megjeleníteni.
Comic meets L.E. City 2022 I Fotó: GfZK
S.V.: Ki tudnál emelni néhány kifejezetten sikeres művészetközvetítő projektet, amit a GfZK-ban valósítottatok meg?
Z.F. A Comic meets L.E. egy nagyon népszerű, többéves projekt volt, ami képregényeken alapult, és a kérdésfelvetés mindig az volt, hogy fog az intézmény vagy Lipcse városa 20 év múlva kinézni. Ezt a fiatal iskolások lerajzolták, különböző kis sztorikban foglalták össze, és ott nagyon jól megmutatkozott, hogy valakinek egy jó ötlete volt, hogy milyen történetet meséljen el a képregény, valaki rajzolni tudott jól, és volt, aki a képregényfigurák szövegeit tudta a legjobban kitalálni. Ebben a projektben jól megmutatkozott, hogy hogyan tudnak különböző képességek együtt hatni.
De nagyon sok projekt nem is itt zajlik az intézményen belül, hanem a város különböző területein. Ennek több oka van. Sok iskolának nincs is lehetősége arra, hogy idejöjjön, hiszen mire ideutazna a csoport, már indulni is kellene vissza. Így az volt a legfontosabb, hogy minél több és egymástól különböző közegben tudjon működni a művészetközvetítés, és minél több pedagógust is elérjen, mert nagyon sok módszer alkalmazható akár a művészeten kívül is. A művészetközvetítő részlegnek az is mindig fontos célja, hogy olyan módszereket vagy olyan ötleteket adjon tovább, amit fel lehet használni a továbbiakban is. Egyes projektek a közvetlen lakókörnyezet feltérképezésére irányulnak, konkrét térképek is készülnek, amelyeket fiatalok rajzolnak, ahova például beírják, hogy hol van egy jó park, hol lehet jó cuccokat vásárolni, vagy hol vannak koncertek, ezzel pedig tulajdonképpen egy személyre szabott várostérkép jön létre. Egy másik projekt során új divatmárkát alapítottak a művészetközvetítők a fiatalokkal együtt, amelynek az volt a lényege, hogy egy olyan városrésznek, ahol nagyon sok panel található, új identitást adjanak, és így ez az underdog terület alakuljon át coollá. Ennek keretein belül a szitanyomás technikáját tudták elsajátítani a fiatalok, kaptak egy bevezetőt a grafikai tervezésbe, és onnantól kezdve ezt úgymond önerőből folytatják.
A felnőttek számára inkább tárlatvezetéseket, olvasószemináriumokat és workshopokat szoktunk szervezni, de itt is fontosnak tartjuk a résztvevők aktív bevonását.
Folyt. köv.
________
Zólyom Franciska Kölnben és Párizsban folytatott művészettörténeti tanulmányokat, dolgozott a Ludwig Múzeum kurátoraként, később a berlini Hamburger Bahnhof ösztöndíjasa volt, majd a dunaújvárosi ICA-D-t igazgatta, 2012-ben pedig a lipcsei Galerie für Zeitgenössische Kunst (GfZK) vezetését vette át.
Fotó: Kai-Annett Becker
