Kortárs és periférikus: a queer elmélet közép-kelet-európai kilátásai

A queer szót manapság többféleképpen használják és értelmezik: hol a leszbikus, meleg, bi- és transzszexuális identitások (LMBT) gyűjtőfogalmaként, vagy csupán a melegség szinonímájaként (l. a kifejezés eredetét), hol pedig éppen ezeknek a kategóriáknak a kritikájaként, e passzívnak tekintett identitáskonstrukciók felforgatásának az eszközeként. Egyesek úgy vélik, hogy a queer elmélet elsődleges tárgya a szexualitás, mások szerint azonban a normatív társadalmi jelenségek interszekcionális megközelítésmódjáról van szó. A queer mint szó egy az anglo-amerikai kontextustól eltérő helyzetben el is vesztheti értelmét, s ugyanakkor látható, hogy jelentése az adott közeg szükségleteihez mérten változhat. Az ebből adódó fogalmi zavarban segít tájékozódnunk Robert Kulpa és Joanna Mizielińska De-Centering Western Sexualities. Central and Eastern European Perspectives című 2011-es tanulmánykötete.

1. kép.jpgRobert Kulpa, Joanna Mizielińska: De-Centering Western Sexualities.
Central and Eastern European Perspectives, 2011 | © amazon.com

A kötetben különböző szerzők esettanulmányai (tartalomjegyjék itt) szolgálnak magyarázattal a queer elmélet közép-kelet-európai sajátosságaival kapcsolatos kérdésekre. Kulpa és Mizielińska bevezetőjükben kifejtik, hogy a legmeghatározóbb ilyen adottsága a posztszocialista közegekben működő társadalomkritikus elméleteknek, mint amilyen a gender studies és a queer elmélet is, hogy a rendszerváltás után sok esetben nyugati minták fordításaiként ékelődtek be a helyi diskurzusokba. A szerzőpáros szerint a queer elmélet helyi működését a posztkolinializmus és a posztkommunizmus fényében érdemes vizsgálni, és ehhez hűen kötetük Közép-Kelet-Európa nyugathoz viszonyított itt és mostját elemzi.

Kulpa és Mizielińska a queer elmélet régióbeli és nyugati előtörténetét két párhuzamosan haladó, ám eltérő struktúrájú idővonal segítségével szemlélteti, melyek elvezetnek bennünket az alapproblémához: nyugaton egymást követik az ötvenes, hatvanas évek homofil mozgalmai, a hetvenes évek meleg felszabadító mozgalma és a leszbikus feminizmus, a nyolcvanas évekbeli AIDS járvány, a kilencvenes évekbeli queer elmélet, és az antiszociális fordulat a kétezres években. Míg nyugaton az események egymásutánja, a nem normatív szexualitások körüli diskurzus lineáris fejlődéstörténete látható, addig a régióban egyetlen eseményről, a rendszerválásról, azt követőn pedig az események összetalálkozásáról, egyidejű jelenlétéről beszélhetünk. Az (elméleti) idősíkok és időbeli szálak összefonódására utalván a szerzőpáros bevezeti az összegabalyodott idő (knotted time) fogalmát, és kötetük céljaként nevezik meg ezek szétszálazását (unknotting).

 

2. kép.jpgA queer elmélet keleti és nyugati idővonala | © Robert Kulpa, Joanna Mizielińska

 

Az összegabalyodott időt illusztrálandó a kötet egy későbbi fejezetében Mizielińska a lengyel queer aktivizmus példáján keresztül mutat rá arra, hogy a régióban annak legfőbb tárgya a meleg indentitás, és a heteronormatív társadalommal szemben megfogalmazott szubverzív válaszai – a queer „ernyője” alatt ugyanis a leszbikus kevéssé, a transz- és a biszexuális pedig szinte egyáltalán nem artikulálódik. A nyugati mintából kiindulva ez a hatvanas, hetvenes évek homofil mozgalmaihoz való visszalépésként is értelmezhető, azonban a rendszerváltás előtti helyi kontextushoz képest, melyben a homoszexualitás nem képezte elméleti viták tárgyát, előrelépésnek minősül. Ezt a jelenséget a szerzőpáros az átmeneti elkülönítés (temporal disjunction) fogalmával írja körül.

Közép-Kelet-Európában a queer láthatóan identitáspolitikai kategóriává minősült, míg nyugaton, vagy helyesebben az Egyesült Államokban az AIDS járvány idején a meleg és leszbikus tanulmányokból nőtte ki magát, mikor későbbi képviselői szakítottak a meleg felszabadító mozgalmak önmegkülönböztető politikájával. A Michel Foucault és Jacques Lacan inspirálta queer elméletnek bár tárgyát képezi a meleg és leszbikus identitás, nem helyeződik előbbre bármely más szexuális kisebbséggel szemben, a queer szimplán elutasítja az összes normatív szexualitás és gender kategóriát.

Ez a fajta mindennemű identifikációt elutasító attitűd Lee Edelman hírhedt mondatában csúcsosodik ki, mely a következő: „Baszd meg a törvényt kis és nagybetűvel egyaránt, a szimbolikus kapcsolatok hálózatának teljes világát és a jövőt is, ami mindennek az alapjául szolgál.” Edelman 2004-es No Future: Queer Theory and the Death Drive című szövege, melyben a heteronormativitással összefüggésbe hozható reproduktív jövőorientáltságot támadja, és az identitáskategóriák teljes mértékű felszámolását tűzi ki célul, azóta is nagy hatással van a queer elmélet formálódására.

Kulpa és Mizielińska szerint az átmeneti elkülönítésre éppen azért van szükség, mert Edelman állítása kizárólag azon privilegizált helyzetben lévő társadalmakra vonatkozik, amelyeknek van módjuk a jövő ily módon történő elvesztegetésére. A szerzőpáros szerint Edelman éppen annak a domináns narratívának a legfelső lépcsőfokára pozicionálja magát mondatával, melynek irányát támadja. Edelman álláspontja azért is tanulságos, mert láthatóvá teszi a mainstream queer elmélet paradoxonát, nevezetesen a történetére jellemző heteronormatív jövőorientáltságot, melynek köszönhetően az a kellemetlen helyzet áll elő, hogy úgy tűnik, mintha a nyugaton érvényben lévő jelen a régió számára az elérni kívánt jövőt jelentené, ami által a volt keleti blokk országainak ideje egyszerre párhuzamos és elkülönített, sőt mi több, kortárs és periférikus.

A Kulpa és Mizielińska által felvázolt, az adott kontextusra érzékenyebb összegabalyodott idő koncepciója a queerelés helyspecifikus elméleteinek olvasatához nyújt segítséget Közép-Kelet-Európában.

© 2017 Tranzit Hungary Közhasznú Egyeslüet

A tranzit program fő támogatója az Erste Alapítvány